A következő fejezet, amikor is Harry nagy felfedezésre jut...
Mire a gyerekek visszatértek, az asztal megterítve állt, az
ebéd illatozott, Dan pedig egész emberinek nézett ki. Próbált Fizzy közelébe
férkőzni, de Louis és Lottie úgy nézett rá, mintha képesek lennének
kettészelni, és felszolgálni ebédre.
Az ebéd egyébként jól sikerült, hála Liam és Niall
közreműködésének, akik szórakoztatták az ikreket. Harry a két kicsi etetésével
foglalatoskodott, akik nagy boldogságukban, hogy újra együtt a család,
szétfröcskölték a pürét, amivel a srác kínálta őket.
-
Hadd segítsek – térdelt mellé Louis, szemében
csupa gyengédség és szeretet.
Elvett egy műanyag kanalat az asztalról, majd eltúlzott
mozdulatokkal kísérve bekapott egy falatot a püréből. Ernest és Doris követték
a kanál irányát, aztán lelkesen püfölni kezdték az etetőszéket, jelezve, hogy
igencsak éhesek. Louis nevetve röpítette a szájukba az ételt, és egy biccentés
után Harry is követte a példáját.
-
Jesszus Mária.
Ebéd után Liam és Niall pont úgy feküdt kiterülve és
elégedetten a kanapén, mint a két baba odalent a puha pokrócon.
-
Sose ettem még ennyit – mormolta a szőke.
-
Ez nálad nagy szó! – bökte meg a lábát Liam. –
Nem kéne ilyen jól főznöd. Josh rövid úton el fog hízni. – Fizzy hirtelen
felpillantott a könyvéből, ami sem Harry, sem Niall figyelmét nem kerülte el. A
szőke gyengéden elmosolyodott, majd senkinek sem címezve felsóhajtott:
-
Josh Divine a pasim.
Harry somolyogva figyelte, ahogy Fizzy feldolgozza az
információt. Előbb enyhe zavar tükröződött az arcán, amit aztán felváltott az
öröm, hogy egy nő helyett egy férfi lett Niall párja. Harry teljesen meg tudta
érteni; ha már az, akit viszonzatlanul szeretsz, összejön valaki mással, jobb
érzés, ha tudod, hogy olyasmit keresett, amit te képtelen lettél volna megadni
neki.
Leszállt az este, ami azt jelentette, hogy fel kellett
osztaniuk a szobákat.
-
Bocs, haver, de érthető okokból nem aludhatunk a
vendégszobában édes kettesben – közölte Liam a legkisebb sajnálkozás nélkül. –
Joshnak nagyon komoly, bőrkeményedéses öklei vannak. Nem óhajtok találkozni
velük.
-
Igazából attól félsz, mit szólna az asszony –
vigyorgott rá a szőke. – Tudom, hogy még nem mondtam, de nem vagy az esetem,
Payne.
-
Szomorú! – horkantott a srác. – Négyünk közül én
vagyok a leghelyesebb, mégsem zúgtatok belém!
-
Ne haragudj, nem tudtuk, hogy kellett volna –
nevetett Harry. – Ez különben sem elhatározás kérdése…
-
Tudom – mosolygott rá Liam vigasztalón, majd
mind elhallgattak, ahogy lábdobogás hangzott fel a lépcsőn.
-
Mit csináltok még itt?
-
Azt tervezzük, ki hol fog aludni.
-
Jézusom, mintha most történne ilyen először –
forgatta a szemét Louis, Harry pedig örömmel üdvözölte újra a laza, vicces
srácot, aki annak idején volt. – Niall Fizzy szobájában alszik, Liam, mivel
családos, megkapja a vendégszobát, Harry pedig az enyémet. Én úgyis az ikrekkel
alszom – tette hozzá az esetleges félreértések elkerülése végett. – Egyébként
meg szabad a fürdő.
Ahogy arra számítani lehetett, a hír hallatán Liam és Niall
nyomban felpattant, és egymást akadályozva próbáltak meg minél gyorsabban
feljutni a lépcsőn. Amint elhalt a hangjuk, Harry a másik srácra nézett.
-
Tényleg a gyerekszobában akarsz aludni? –
kérdezte félig csalódottan, félig provokálón.
-
Tényleg.
-
Attól tartasz, hogy leteperlek? – húzta mosolyra
a száját, miközben felrémlett előtte millió utazásuk egyike… amikor éppen
fasírtban voltak, és a világért sem szerettek volna egy szobába kerülni… Mintha
megsejtette volna, mire gondol éppen, Louis ellökte magát a faltól, aztán
lehajolt, s kezeit a fotel karfáira téve körbezárta Harryt. A srác levegő után
kapott, szeme tágra nyílt, hogy minél többet fogadhasson be a látványból.
-
Ne is álmodj róla – suttogta Louis. – Soha többé
nem fog megtörténni.
-
Akkor miért félsz tőlem?
-
Nem félek tőled… hanem te vagy az, akit féltek.
– A srác az ajkába harapott. Harry látta rajta, hogy megbánta, amit elárult.
Közelebb csúszott hát hozzá, hiszen tudta jól, hogy Louis nem képes
kontrollálni magát mellette.
-
Mitől féltesz? – lehelte a srác fülébe, majd
lejjebb araszolt, az állára. – Hogy olyanba mászom bele, amit nem tudok
kezelni? – Végighúzta ajkát a borostás arcon, egészen Louis összepréselt
ajkáig. – Hogy csak azért kellesz, mert én nem kellek neked?
-
Nem kellek neked – sziszegte a másik, de nem
húzódott el. – Te biszex vagy…
-
A példa alapján te is. – Épp el tudta csípni,
ahogy Louis szemében megvillant valami… és kezdte sejteni, hogy pontosan tudja,
mit is jelent.
Szélesen mosolyogva dőlt hátra a fotelban, mire Louis
zavarodottan fölállt. Harry úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy mindent
tisztázzanak végre, de abban is biztos volt, hogy neki kell majd megtennie a
kezdő lépést. Így hát fölállt, nyújtózkodott egyet látványosan, majd kifelé
indulva megállt Louis mellett, és a fülébe súgta:
-
Pontosan tudom, hogy nem aludni szeretnél velem
egy szobában.
A ház hamarosan elcsendesedett. Ahogy Harry kibámult az
ablakon, szinte érezni vélte Joy szellemét, aki csak azt szerette volna, hogy a
családja boldog legyen. A nő mindig szeretettel viseltetett iránta, de már
sohasem tudhatja meg, mit szólt volna ahhoz, hogy beleszeretett a fiába. Úgy
vélte, sikerült eléggé ráijeszteniük Danre ahhoz, hogy mostantól újra törődjön
magával és a gyerekeivel, de Harry örült volna, ha a közelükben maradhatna,
hogy erről meg is bizonyosodhasson.
Az ajtó annyira halkan nyílt ki, hogy először észre sem
vette. Aztán viszont megjelent a levegőben az a vibráló feszültség, amit olyan
jól ismert.
-
Nem gondoltam, hogy tényleg átjössz.
-
Tudod, ez még mindig az én szobám.
-
Igaz – mosolyodott el Harry, továbbra is a kinti
világot szemlélve. Magán érezte Louis kutató tekintetét.
-
Amikor megláttam a filmben a rövid hajad… azt
hittem, belehalok – vallotta be Louis.
-
Pontosan ezt a reakciót akarták vele elérni.
-
Nem kérték, hogy vágasd le?
-
Dehogynem.
-
És…?
-
Ők akarták, hogy Harry Styles szerepeljen a
filmben. Ha levágták volna a hajam, már nem lennék ugyanaz. – És mert te is imádtad. Ezt persze nem
tette hozzá, de felesleges is volt; mindketten tudták.
-
Miért jöttetek ide valójában? – sóhajtott fel
Louis. – Miért küldted azt az üzenetet?
-
Törődnünk kell a családoddal.
-
Én törődöm a családommal!
-
Úgy értem, közösen.
-
Felejtsd el. Neked is ott van Anne meg Gemma…
Liamnek a babaprojekt, Niallnek meg ezek szerint Josh. – Ez volt az a pillanat,
amikor Harry megfordult, és csapdába ejtette Louis tekintetét.
-
Na, és te? Hol marad a szöveg, hogy nekem
gyerekem van?
-
Nem szeretem túl sokszor ismételni magam – vont
vállat a srác.
-
Pedig hatásosabb a hazugság, ha sokat
ismételgetik – mondta Harry. – Annyira, hogy a végén már te magad is elhiszed.
-
Hm – szólt Louis reakciója. – Nagyon fontosak
vagytok nekem, és vállalom, hogy visszatérek a bandához. – Harry szája elnyílt
a meglepetéstől. Egyrészt nem tervezte, hogy átadja a beszélgetés irányítását,
másrészt sokkolta a bejelentés. – De van egy feltételem – folytatta a srác, és
komoran a szemébe nézett. – Ne közeledj felém, rendben? Így is nehéz
mindkettőnknek, de a múltat le kell zárnunk. Ha azt akarod, hogy az One
direction újra összeálljon… akkor felejtsd el azt a hazugságot, ami köztünk volt.
Egyszer és mindenkorra.
-
Hogy mit mondott? – köpte ki a szavakat és a
reggeli kávét Niall. Harry oda sem figyelve fogott egy rongyot, és letörölte a
konyhapultot.
-
Azt mondta, csak akkor fog újra összeállni a
banda, ha én lekopok róla.
-
De hát… - pislogott Liam. – Mi a fene baja van
ennek? Már tényleg nem akar tőled semmit?
-
Elég egyértelmű, hogy igenis akar – felelte a
szőke -, máskülönben nem adott volna ilyen nevetséges ultimátumot.
-
Szerinted nevetséges? – kérdezte Harry halkan,
mire a másik kettő ránézett. – Ebben az egy dologban benne van minden
problémánk gyökere. Mindig választanunk kellett a munka és a szerelem között,
és mi a munkát választottuk.
-
Ez nem teljesen igaz – csóválta a fejét Niall. –
Egymást választottátok még akkor is, ha hazudnotok kellett érte.
-
Louis talán nem ismer más utat, csak a
titkolózást – vélte Liam.
-
Mindig ő volt az, aki szívesen a nyilvánosság
elé lépett volna velem – tájékoztatta őket Harry. – De én minden alkalommal
visszautasítottam.
-
De miért? – érdeklődött Niall az ítélkezés
legkisebb jele nélkül. – Nem voltál elég biztos a szerelmetekben?
-
Abban sosem kételkedtem. Viszont attól
tartottam, ha felvállaljuk magunkat ilyen fiatalon… akkor minden apró botlást
még inkább megszenvedtünk volna.
-
Úgy érted például azt, hogy nőkkel is kavartál?
– várt pontosítást Liam.
-
Például. – Harry a hajába túrt. – Már akkor is
úgy szerettem Louis-t, mint senki mást, de voltak dolgok, amiket ki akartam
próbálni. Igyekeztem úgy intézni, hogy ne okozzak neki még nagyobb fájdalmat… -
Egyikük sem mondta ki, hogy a jelek szerint ez nem egészen sikerült…
-
Szóval – kezdett kopogni Liam az asztalon -, mi
legyen a következő lépés?
-
Meg kell beszélnünk, mi legyen a bandával.
-
Azon nincs mit megbeszélni – vélte Niall. –
Imádtam a bandát, szólóban viszont több szerepem lehet. – Harry és Liam arca
megnyúlt, mire a szőke elnevette magát. – Ti aztán semmiről sem tehettek.
Mindőnknek megvannak a maga tervei a jövőre nézve. A banda egyszer talán még
összeállhat, most azonban Louis a legfontosabb.
-
Holnap utazunk haza – folytatta Liam. – Az a
javaslatom, hagyjuk rá Louis-ra a dolgot, aztán támadjunk váratlanul, mégpedig
a lakásán. Látni akarom végre azt a gyereket. Tényleg – csapott rá Niall
vállára -, a pasid nem adta le a drótot?
-
Nem talált semmi furcsát – vont vállat a szőke
bocsánatkérőn. – Azt mondta, nincs jele gyereknek abban a lakásban. Eleanor
persze ott volt, de nagyon kedvesen viselkedett, és magukra hagyta őket.
-
Igen, maga a megtestesült tapintat – húzta el a
száját Harry, habár egyre nehezebb volt haragudnia a lányra, aki valószínűleg
ugyanannyit szenvedett ebben a színjátékban, mint ők maguk. – Azért köszönd meg
neki a nevemben!
-
Csókot is adhatsz majd, persze! – toldotta meg
Liam, de mielőtt Niall elégtételt vehetett volna rajta, az emeleten mozgolódni
kezdtek a családtagok.
A szőke felpattant, és már lépett is a hűtőhöz, hogy
elkészítse a reggelit, Liam és Harry pedig hamar megterített.
Felicité jelent meg először, nyuszis pizsamában és
papucsban, haja szanaszét állt, rajta szemüveg. Niall mosollyal és öleléssel
üdvözölte, amit a lány feszélyezettség nélkül fogadott. Harry arra gondolt,
bármi volt is Fizzy szobájában, most, hogy lehullott róla a lepel, Niall előtt
már nem volt értelme szégyenlősködnie.
Reggeli után ismét séta volt a program, Liam pedig megígérte
a lányoknak, hogy beül velük egy filmre.
-
Valami gagyi mese legyen – indítványozta Louis,
majd barátjára vigyorgott. – Ha gyereket akarsz, el kell kezdened gyakorolni.
-
Majd kikérem a tanácsodat, úgyis szakértő vagy.
-
Louis? Szakértő? – nevetett Lottie. – Mégis
mióta?
-
Gyereket nevelek – mutatott rá a bátyja némileg
feszülten.
-
Akit igyekszel rejtegetni, és egyszer sem hoztad
még el hozzánk? A szülők amikor csak lehet, mutogatják a gyerekeiket, mert
büszkék rájuk. Mintha te nem egészen lennél az. – Az ezután következő
puskaporos csendben Harry összepillantott a barátaival. Mindig is Lottie volt a
legszókimondóbb a családban, most azonban Harry szerint nem a megfelelő
alkalmat választotta. A srác kicsit libabőrös lett, ahogy Louis elvigyorodott.
-
Úgy tűnik, az mindenki legfőbb gondja, hogy még
nem látta a gyereket. De nem kell aggódni – kacsintott a húgára, majd ölbe
kapta Ernestet -, hamarosan úgyis mindenre fény derül.
-
Basszus, Lottie – fakadt ki sziszegve Fizzy. –
Ez most mire volt jó? Már kezdett újra normálisan viselkedni.
-
Ami ugyanaddig fog tartani, mint az utóbbi
alkalmak… két napig – mondta a lány komoran. – Te talán bele tudsz nyugodni,
hogy van egy másik családja, amit teljesen elzár előlünk?
-
Rá kellett volna hagynunk – vélte Fizzy. – Ő a
felnőtt. Biztos tudja, mit miért tesz. Vagy épp kiért – tette hozzá halkan,
Harry pedig úgy érezte, mintha egyenesen neki címezte volna a szavakat.
Arra persze ők hárman is gondoltak már, hogy Louis ezzel a
viselkedéssel valószínűleg valaki mást akar védeni, de mégis mi lehet jó abban
valaki másnak, ha Louis gyereket vállal…?
-
Hé, hé – kapott az eldőlni készülő srác után
Niall. – Hé, jól vagy?
-
Nem – nyögte Harry, és a kezébe temette az
arcát.
Lehunyt szemei előtt felbukkant Brianna fotója, ahogy az
újságokban látta… aztán az agya hirtelen visszatekerte az időt, és ismét ott
volt a lány… ezúttal meztelenül egy szállodai szobában.
Harry akkorát üvöltött, hogy a fejük felett lógó csillár is
beleremegett. Égett a torka, egyre a fejét csóválta, és próbált valami más
magyarázatot találni, de hiába…
-
Az én gyerekem – hörögte végül, aztán felnézett
barátai értetlen arcára. – Nem Louis a gyerek apja. Hanem én.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése