2014. szeptember 18., csütörtök

2. fejezet: Újrakezdés



Sziasztok! Megérkezett a második fejezet, remélem, tetszeni fog nektek. Nagyon szépen köszönöm a véleményeket, sokat jelent nekem, hogy már az elején megnyert titeket az írásom.

Kellemes olvasást!


2. fejezet: Újrakezdés









A magánrepülő már felszállásra készen várakozott a londoni Heathrow reptéren, mikor Harry vasárnap reggel kiugrott a taxiból. A bőröndje még sosem volt ilyen kaotikus – mert tíz perce volt pakolni -, és vizes maradt a haja – elidőzött a zuhany alatt, ugyanis többször is kezelnie kellett a merevedését. Paul a lehető legbosszúsabb arccal fogadta, mikor végül lerogyott a bőrfotelbe.

-         A kis barátaid nem tartottak veled?
-         Nem. Egyszeri alkalom volt.
-         Pedig nagy siker volt. – Harry felvonta a szemöldökét. – Ne értsd félre, ez nem az én véleményem, hanem a rajongóké. Lépten-nyomon olyan tweetekbe botlani, amik az előadást méltatják.
-         Szuper.
-         Gondolom felajánlottad nekik a folytatást.
-         Aha.
-         Visszautasították?
-         Nyilván.
-         Nem bírják a képed, vagy miért? – érdeklődött Paul, mire Harry szívesen behúzott volna neki egyet.
-         Nem indokolták meg, én pedig nem kérdeztem – morogta végül, és helyezkedett kicsit az ülésen. – Mi az úti cél?
-         Franciaország.
-         Frankó. Sok rajongóm van ott.
-         Így van – bólintott a férfi, majd azonnal magyarázni is kezdte a menetrendet, amire Harry persze nem figyelt oda. A mobilját nyomkodta, és szórakozottan keresgélt egy számot, amiről pontosan tudta, hogy nincs benne a névjegyzékben.

Talán hagynia kellett volna valami üzenetet. Valamit, amivel kifejezi, mennyit is jelentett neki az a pár óra. Megnyitotta a netet, és megnézte a twittert. Valóban nagyon sokaknak tetszett a koncert, úgy látta, száznál is több üzenetet kapott, de még nem volt ereje foglalkozni velük. Óvatosan megkereste Louis csatornáját, és bekövette. Arra gondolt, hagy neki egy üzenetet ezen a felületen, de a srác friss posztja magára vonta a figyelmét.
Hogy is mondják? Egyszer átversz, szégyen rád, kétszer átversz, szégyen rám? Akkor szégyen rám.



Három hónappal később Harry egy Londonba tartó repülőn ült. Éppen letudta az amerikai fellépését, és kiharcolta, hogy a hétvégét otthon tölthesse. Mivel az utóbbi hetekben rendesen viselkedett – lányokkal mutatkozott, mindig megjelent a próbákon és nem szidta a menedzsmentet a sajtó előtt – Paul engedélyezte a kiruccanást. A srác még a magángépről is lemondott, és a saját pénzéből fizette a repjegyet. Senki másnak nem szólt a szándékáról, a paparazzik mégis lekapták. Fél órájába telt fogni egy taxit, miután pedig bemondta a címet, csak reménykedni mert, hogy nem fogják követni.

Ez alkalommal, nagy bánatára nem találkozott semmilyen idős hölggyel, így egyszerűen kábeltévésnek adva ki magát becsengetett az egyik lakásba, ahogy a filmekben látni. Remegett a keze, ahogy csengetett, de feleslegesen aggódott, mint kiderült.

-         Hello – nyitott ajtót egy csámcsogó Niall. – Segíthetek? – Harry levette a kalapját meg a napszemüvegét, amit szakadó esőben is képes volt hordani.
-         Én vagyok.
-         Nem vagyok teljesen hülye. Mondd, mert kajálnék.
-         Louis itthon van?
-         Nincs. Még valami?
-         Merre találom? – Niall mérlegelni látszott a válaszadást.
-         Várd meg itt. Nemsokára jön.
-         Kösz. – Harry elszoruló torokkal nézett arra a kanapéra, melyen három hónapja Louis-t hagyta. Álmaiban még mindig kísértette a pillanat, és remélte, hogy magyarázatot adhat.

Niall nem zavartatta magát, visszaült a konyhaasztalhoz az ebédje és egy képregény mellé.
-         Mióta laktok együtt?
-         Három hónapja. – Harry nyelt egyet. – Louis már unta, hogy egyedül kell laknia, így becuccoltam.
-         És…
-         Nekem megfelelt a csend, Harry – szólt Niall, a másik pedig legszívesebben elfutott volna szégyenében, a srácok viszont többet jelentettek neki, mint gondolta volna, és nem akarta őket elveszíteni. Így hát leült Niallel szemben.

-         Mi az?
-         Te is haragszol rám?
-         Kellene? – vont vállat Niall.
-         Én híres vagyok…
-         Jó neked. Én nem vágyom rá.
-         Biztos?
-         Idefigyelj, Styles – csapta le a villát. – Elismerem, nem volt rossz az a múltkori zenélgetés, de ennyi. Nem elég erős az idegrendszerem egy ilyen váltáshoz.
-         Pedig imádnak téged – állította Harry.
-         Engem?
-         Persze. Már a műsor alatt is odavoltak a szöszi ír srácért. – Niall elmosolyodott. – Hiányzol. Mindannyian hiányoztok. Ti voltatok az egyetlen barátaim, de a karrierem közénk állt. Sajnálom, hogy nem titeket választottalak. – Harry a kezébe temette az arcát, haja az arcába hullt. Kisvártatva egy kezet érzett a vállán.
-         Ha azt hiszed, hogy ezzel meghatsz… akkor jól hiszed. – Niall sóhajtott. – Nekünk is hiányzol.
-         Akkor mi a francért nem kerestetek?
-         Mert kihasználásnak éreztük volna. Meg nem akartuk, hogy elterelődjön a figyelmed. – Niall a mosogatóba tette a tányérját, majd nekitámaszkodott a szekrénynek. – Bántott minket, hogy kidobtak, de abban egyetértettünk, hogy megérdemelted a szólókarriert. – Harry gombócot érzett a torkában. – Soha nem haragudtunk rád… jobban mondva, soha nem rád haragudtunk. Jobb előadó vagy, és ezt ki kellett használnod. – Niall a szemébe nézett. – Bár azt nem bántuk volna, ha néha megdobsz egy üzenettel.

Harry akkorát sóhajtott, hogy meglibbent a haja, aztán felállt, és átölelte Niallt. Pár pillanat múlva zörgés hangzott fel a folyosóról, majd belépett Louis, nyomában egy lánnyal.
-         Ezt elfelejtettem említeni – súgta Niall, mielőtt ellépett volna a kővé dermedt Harry mellől. – Szia, Eleanor.
-         Szia, Niall. Hogy vagy?
-         Minden szuper, most kaptam vissza az egyik legjobb haveromat. – És megveregette a srác vállát. – Ő Harry Styles.
-         Tudom – mosolygott a lány. – Már sokat…
-         Minek jöttél? – szólalt meg Louis. – Te meg miért engedted be?
-         Most minek haragudjunk továbbra is? – vont vállat Niall mosolyogva. – Harry itt van, és ez a lényeg.
-         Akkor jó volna, ha elmenne – sziszegte Louis. – Mert én nem látom itt szívesen.
-         Udvariatlan vagy – torkolta le a lány, majd előre lépett. – Eleanor vagyok, Louis barátja.
-         Szia – mondta Harry, miközben legördült egy hatalmas kő a szívéről.
-         Te vagy az a híres énekes, igaz?
-         Igen.
-         Az egyik barátnőm odáig van érted. Még koncerten is voltunk, de mondtam neki, hogy nem az én stílusom.
-         A zene vagy az énekes? – gúnyolódott Harry.
-         Egyik sem. Viszont Marissa biztosan tetszene neked.
-         Kösz, de már tudom, ki kell nekem. – Ránézett Louis-ra, de a lány rosszul értelmezte a célzást.

-         Még biztos sok megbeszélni valótok van, megyek is. Majd hívsz? – Olyan birtokló arccal fordult Louis felé, hogy Harry gyorsan összekulcsolta a kezeit a háta mögött.
-         Persze. – Szerencsére Louis-t kevéssé kötötte le a lány, hamar ki is tessékelte a lakásból. Mielőtt Harry megkönnyebbülhetett volna, a srác nekitaszította a falnak. – Magyarázkodni akarsz, vagy mi a szar?
-         Lou…
-         Menj a picsába, Styles! Engem még egyszer nem húzol be a csőbe.
-         Na, asszem én lelépek – mondta Niall. – És elviszem mindkét kulcsot, ha elveszíteném az egyiket. Sziasztok!

Harry és Louis annyira megdöbbent, hogy csak jóval Niall távozása után ocsúdtak fel. Louis rögtön rángatni kezdte a kilincset.
-         Hát én ezt kinyírom! Mégis hogy jutott eszébe ilyesmi?
-         Talán ki akar békíteni minket.
-         Igen? Akkor talán el kellett volna mondanom neki, milyen remek érzés volt egyedül felébredni ezen a kanapén, miután Mr. Styles fogta magát, és itt hagyott egy gyors menet után! – A srác zihálni kezdett. – Őszintén, mire számítottál?
-         Semmire. Tudom, hogy seggfej voltam…
-         Ez enyhe kifejezés.
-         Üzennem kellett volna, de személyesen akartam elmondani, mennyit jelentett nekem az az este. – Harry már jó előre eltervezte, mit fog mondani, de Louis tekintete beléfojtotta a szót. Egyszerre volt szexi és félelmetes.
-         Aha. Szerintem átugorhatunk arra a részre, amikor én kinyitom az ajtót, te pedig elmész.
-         Nem. – Azzal Harry leült a kanapéra, és keresztbe tette a lábát. – Mindketten tudjuk, hogy az ajtó zárva, szóval nincs más dolgunk, mint beszélgetni.
-         Honnan veszed, hogy beszélgetni akarok veled? – Louis az ablakhoz sétált és megpróbálta felnyitni. Ezalatt Harry a fenekén legeltette a szemét, majd az ajkába harapott, mikor végigbizsergett rajta a vágy.
-         Csinálhatunk mást is, ha akarod. – Louis megpördült.
-         Az soha többé nem fog megtörténni.
-         Valóban?
-         Szexszel nem lehet mindent megoldani.
-         Ez igaz, de elég kevesen tudnák türtőztetni magukat a közeledben.
-         Mióta vagy meleg?
-         Biszex vagyok – felelte Harry az igazsághoz híven. – De elhiheted, olyan elsöprő vágyat még senkivel sem éreztem, mint veled. – Louis a hajába túrt, ami a három hónap alatt észrevehetően megnőtt.

-         Inkább nem szeretném tudni, hány embernek mondtad már ugyanezt.
-         Most megsértődhetnék, de igazad van azzal kapcsolatban, hogy volt pár futó kalandom, de egyik sem jelentett semmit. Bár ezt úgysem fogod elhinni.
-         Így van.
-         Akkor mit akarsz? – pattant fel Harry. – Amint lehetett, visszajöttem, hogy elmondhassam, mennyire fontos vagy. – Louis átkarolta magát. – Nem vagyok jól. A menedzsment talán jó ötletnek tartotta, hogy megfosztott engem a négy legjobb barátomtól, de nekem… ez nagyon rossz. Nem csak a színpadon, hanem a szállodákban, a turnébuszban is egyedül vagyok. Tudod mennyire örültem, mikor adtatok még egy esélyt? Ha a színpadon nem is vagyunk egy csapat… még… szóval…
-         Kell egy támasz? – gúnyolódott Louis.
-         Négy támasz kell – sziszegte Harry lesütött szemmel, és hintázni kezdett a talpán. – Hatalmas a hajtás, és én… - Mélyet sóhajtott, aztán visszazuhant a kanapéra. – Nem bírom. – Louis fejében meg sem fordult, hogy Harry esetleg sajnáltatni akarja magát, hogy ő megbocsásson neki. Annak ellenére, amit a múltkor állított, igenis figyelte Harry előretörését, a sok koncertet és interjút pedig ő sem bírta volna végigcsinálni egyedül. Így hát leült Harry mellé.
-         Mesélj el mindent – kérte, a másikból pedig ömleni kezdtek a szavak. Elmondta, hogy tudta előre, hogy nem csinálhatja azt és akkor, amikor akarja, de azt nem gondolta volna, hogy egy teljesen más Harryt fognak eladni a médiának.

-         Úgyhogy ignoráltam a fodrászt.
-         Mi? – csodálkozott Louis. – Miért?
-         Eddig én voltam a göndör hajú srác cuki mosollyal. Most viszont én vagyok a csapzott bozont tulajdonosa.
-         Így is jól nézel ki – mondta Louis, ahogy végigfuttatta ujjait a szóban forgó fürtökön. Harry elégedetten morgott.
-         Meg persze emlékeztem arra, hogy te mennyit játszottál vele. És amint látom, a tied is megnőtt – tette hozzá somolyogva.
-         Spórolok a fodrászon – vont vállat a srác. Harry szeretett volna már rátérni a kellemesebb dolgokra, de egyvalamit még tudnia kellett.
-         Az a lány…
-         Eleanor?
-         … és te…
-         Talán. Attól függ.
-         Mitől? – Harry szíve úgy dübörgött, hogy attól tartott, a pólón is átüt.
-         Mintha valami olyasmit mondtál volna, hogy tudod, ki kell neked – mutatott rá Louis.
-         Igen.
-         Ismerem?
-         Csak a legcsodásabb, legérzékibb, legszexisebb, legkedvesebb férfi, akit el tudok képzelni – suttogta Harry, ahogy egyre közelebb hajolt a másikhoz.
-         Egy igazi kincs lehet.
-         Az is. Az én kincsem. – Rátette a kezét Louis combjára, és megszorította. – Csak az enyém?
-         Ha akarod.
-         Akarom. – Harry belecsókolt a srác nyakába.
-         De őrültség – motyogta Louis, miközben még hátrébb hajtotta a fejét.
-         Akarom.
-         A hálóba.
-         Mm? – mordult fel Harry, mikor a meleg test kicsúszott a kezei közül. Louis betessékelte a szobájába, majd magukra zárta az ajtót. Harry megnyalta az ajkát, és csak nézte, ahogy a másik megszabadul a ruháitól.

-         Végig állni fogsz?
-         Nagyon remélem! – nevetett Harry, majd óvatosan végigsimított Louis izmos karján. Enyhe pánikot látott átsuhanni azon a csodás arcon, így megcsókolta. – Ígérem, nem megyek sehová.
-         Mehetsz, ha magaddal viszel. – Harry ledöbbent. – Milyen fejet vágsz! Bocs, hülye ötlet volt.
-         Komolyan gondoltad? Velem jönnél?
-         Ne viccelj, az hülyeség lenne. Nem?
-         De – bólintott Harry, és elvigyorodott. – Azért valahová mégis velem jöhetnél.
-         Hová?
-         Az ágyba.


Mialatt Louis követte Harryt, Zayn Malik befutott a megbeszélt találkára. Niall egy újabb kör italt rendelt, Liam pedig SMS-ezett a barátnőjének, hogy késni fog.
-         Egy félkész sárkányt kellett otthagynom, úgyhogy ajánlom, hogy fontos legyen – ült le Zayn.
-         Hogy van Perrie? – vigyorgott Liam.
-         Jól, kösz. Nos, Niall?
-         Az a nagy helyzet, hogy…
-         Nem fogod elhinni, mi történt! – visította egy lány a telefonba. – Harry Styles mellett ültem a gépen! Nem kamuzok! Igen, adott autógrammot, meg minden. Annyira helyes!
-         Na – kuncogott Niall -, szóval Harry visszajött.
-         Szórakozol – horkant fel Liam. – Aztán minek?
-         A barátunk akar lenni.
-         Felejtse el.
-         Bezártam őt és Louis-t a lakásba – vallotta be Niall.
-         Te nem vagy komplett – csóválta a fejét Zayn.
-         Mi van, ha azóta szétszedték egymást? – kérdezte Liam.
-         Hát, ha engem kérdeztek, szerintem valami egészen mást csinálnak – nevetett a szöszi. Zayn előre hajolt.
-         Neked is feltűnt? – tudakolta suttogva.
-         Csak annak nem tűnt fel, akinek nincs szemgolyója – felelte Liam hintázva. – Szerintem részben ez volt az oka, hogy a banda feloszlott. – Zayn megdörzsölte az állát.
-         Gondolom, akkor most el kéne döntenünk, mit reagálunk, ha meglátjuk őket összefonódva. – Bólintások. – Szavazzunk!

Harry nem tartotta magát bújós típusnak, mégis igyekezett minél jobban belefúrni arcát Louis nyakába. A srácnak olyan finom illata volt, amivel Harry nem tudott betelni.
-         Jól vagy? – tudakolta Louis halkan.
-         Ezt nekem kéne kérdeznem.
-         Szeretném, ha itt maradnál – suttogta Lou, és cirógatni kezdte Harry haját.
-         Maradhatok. Nem lenne ellenemre.
-         Inkább azt ígérd meg, hogy senkit nem dugsz meg a turné alatt. – Harry azonnal felült.
-         Megtaláltam a tökéletest, minek keresgélnék tovább? – A srác imádta látni Louis szégyenlős mosolyát. – De nem szeretném, ha kiakadnál, mikor lekapnak egy csajjal az utcán. Mert ha ezt titokban akarjuk tartani, akkor folytatnom kell a színjátékot. – Louis a takarót birizgálta. – Viszont ha fel akarod vállalni…
-         Nem – vágott közbe a másik. – Az tönkretenne mindent. – Harry arra gondolt, hogy az nem is volna akkora gond. – Jó lesz így. – Aztán Louis hirtelen előre lendült, és átölelte. – Nem akarlak még egyszer elveszíteni. – Harry magához szorította. Neki is eszébe jutottak a három évvel korábbi események: a lopott pillantások, érintések, a testükben éledező vágy, amit a menedzsment még csírájában elfojtott. Akkor hagyták magukat, de ez nem fog újra megismétlődni.

Nagyon nem akaródzott kimászniuk az ágyból, de tudták, hogy Niall hamarosan visszatér. Viszonylagos nyugalomban vándoroltak ki a konyhába, hogy egyenek valamit, de Harry nem bírta megállni, hogy ne érjen hozzá Louis-hoz, így azon kapták magukat, hogy ismét hevesen csókolóznak.
-         Harry – lehelte Louis. – Várni fogok rád.
-         Tudom. – Beleharapott a srác vállába. – De megkapod a magadét, ha egy csajjal látlak, mikor hazajövök.
-         Állok elébe – kacsintott Louis, majd gyorsan kitért Harry ölelő karja elől. Pont időben, ugyanis nyílt az ajtó.

Niall olyan félősen dugta be a fejét, mintha egy csatamezőre számított volna, tele hullákkal. Aztán Zayn lökött rajta egyet hátulról, így bezuhant a nappaliba.
-         Aha, hát itt vagy – trappolt oda Louis. – Mégis hogy gondoltad ezt, Horan? Bezársz a saját lakásomba?
-         Oké, nyugi – lépett közéjük Liam. – Hogy s mint, Styles?
-         Minden szuper.
-         Akkor nincs szükség kiabálásra, nem, Lou? – karolta át Zayn a srácot. – Niall csak megelőzött egy csomó durcáskodást, és szerintem jól tette. – Harry közben Zayn kezét fixírozta, akinek ez lassan feltűnt. – Baj van?
-         Ha leveszed a kezed róla, akkor nem lesz – felelte Harry, és próbált ugyan mosolyogni, de csak vicsorgásra futotta.
-         Ja, bocs – lépett hátra Zayn, aztán elkerekedett a szeme, ahogy Harry magához húzta Louis-t. A mozdulat olyan szenvedélyes volt, hogy mindhárom srác nyelt egyet.
-         Lou és én együtt vagyunk – mondta ki a nyilvánvalót. – A nyilvánosság felé persze nem, de előttetek nem akartuk titokban tartani. – Csend. – Szóval, ez oké nektek? – Zayn megdörzsölte gyér szakállát, majd vigyorogni kezdett.
-         Megmondtam, hogy bevallják. Fizessetek, gyökerek!
-         Mi van? – érdeklődött Louis, mialatt Niall és Liam morogva pénzt vett elő.
-         A legjobb haverod vagyok – kezdte Zayn -, és mind tudtuk, hogy lesz köztetek valami. Én abban is biztos voltam, hogy nekünk bevalljátok. Sok boldogságot! – lobogtatta meg a bankjegyeket.
-         Akkor te fizetsz – döntötte el Louis. – Mehetünk is, mert nagyon kajás vagyok.
-         A kielégültek étvágya – vigyorgott Liam, mire Lou hasba vágta, Harry meg enyhén elpirult.


Álmában sem gondolta volna, hogy a srácok ilyen gyorsan visszafogadják, azt meg pláne nem, hogy a kapcsolatra is rábólintanak. És tudta, hogy semmit nem fog viszontlátni az újságok címlapján.

5 megjegyzés:

  1. Hú, de jó volt. Minden tetszett benne, az elsőtől az utolsó szóig. Komolyan megleptél! Újra....
    De heti egy résszel nem leszünk jóban!!!
    Nagyon nagyon tetszik a sztori, és csak ámuldozva várom, mit hozol még ki belőle, ha már most összejöttek a fiúk.
    Imádom a többieket a történetben, és látom, a saját blogodban hűen az elképzeléseidhez elég nagy szerepet kapnak. Örülök, cukik.
    még valamihez szeretnék gratulálni, valamihez, ami számomra egy olvasmány sava-borsa: a humor. Imádom, ha valakinek jó humora van, és ha ezt tökéletesen olvasztja bele a sztoriba, úgy hogy se sok, se kevés ne legyen. A tiéd verhetetlen. Sokszor szélesen elvigyorodtam, annyira telitalálat volt egy-egy poén!
    Tényleg le vagyok nyűgözve!!!!

    Nem várathatsz egy újabb hétig.

    Becca

    VálaszTörlés
  2. imádom mikor lesz kovi??

    VálaszTörlés
  3. Nagyon nagyon de nagyon imádom a történeted, nagyszerűen fogalmazol és imádom, hogy ilyen hosszú részeket tudsz hozni. :D

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!:)

    Becca: nagyon szépen köszönöm, még mindig boldogsággal tölt el, hogy Tőletek is pozitív visszajelzéseket kapok. Nagyon próbálok távol maradni az ismétléstől, és nem leírni azt, ami nálatok már fellelhető, mert az úgy volt tökéletes. Remélem, továbbra is sikerül újat és maradandót alkotnom. Még egyszer köszönöm.:):)

    Névtelen 01: csütörtökön érkezünk megint.:) Köszönöm szépen!:)

    Névtelen 02: köszönöm szépen, néha engem is meglep, hogy milyen hosszú egy-egy fejezet, de ez még egy darabig így marad.:)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena