Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket, örülök, hogy még mindig tetszik nektek a történet!:)
5. fejezet: Döntések
Harryvel forogni kezdett a
helyiség, még szerencse, hogy előzőleg nekitámaszkodott egy fotelnek.
-
Mi? Ti most szórakoztok velem?
-
Hatalmas szenzáció lenne – mondta Julian.
-
Kibaszottul szórakoztok! – kiáltotta Harry. –
Elzavarjátok őket, aztán meg mosolyogva azt kéritek, jöjjenek vissza?
-
Csak egy dal erejéig – tette hozzá Paul.
-
És akkor a turnén hogy éneklem a dalt? Egyedül? Mert ha
ezt pengén megcsináljuk, a rajongók nyilván követelni fogják rajtam. – Harry
lihegett. – Nem fognak belemenni.
-
Te vagy a nagy Harry Styles – mondta Paul. – Old meg.
Harry öt perccel később már ismét
az ágyán feküdt, és megnyitotta az SMS-t, amit Louis küldött.
Ébren,
de nem vagy itt. Hamarosan edzés. Hívj, h tudsz. xoxo Lou
A srác azonnal benyomta a hívást,
bár nem volt túl jó ötlet feldúltan telefonálnia.
-
Hej –
mosolygott a kagylóba Louis, és már ez az apró gesztus is könnyített kicsit
Harry lelkén. – Hogy vagy?
-
Nem túl jól, mivel nem vagy mellettem.
-
Nos, ezen
segíthetünk.
-
Csak nem…
-
Tettem valamit a
poggyászodba. – Még véget sem ért a mondat, Harry máris magához húzta a
táskáját, és kotorászni kezdett. Aztán hamarosan talált valami nem odaillőt.
Hatalmasat nyelt. – Megvan?
-
Igen. – Megköszörülte a torkát. – Az egyik pólód. – Az
arcához emelte és beleszippantott. – Olyan az illata, mint neked.
-
Ez volt a cél.
Örülsz?
-
El sem tudom mondani, mennyire.
-
Akkor is így
fogod gondolni, ha elmondom, hogy elloptam az egyik felsőd? – Harry
kuncogott.
-
Mindenem a tiéd.
-
Most már
elmondod, mi zaklatott fel? – Harry melegséget érzett a tudatra, hogy Louis
ennyire jól ismeri őt.
-
Paul berendelt még egy dalt – kezdte mondani.
-
Nincs még fullra
töltve az album?
-
De, viszont kell még egy, ami odacsap. Azt akarják,
hogy ne egyedül adjam elő.
-
Egy duett? –
Harry kihallotta a feszültséget a másik hangjából. – Nem rossz ötlet.
-
Nem duett.
-
Hanem? Egyáltalán
kész van már a szöveg?
-
Az One way or another feldolgozása lesz.
-
Az szuper!
-
A Comic Reliefre.
-
Értem. A jótékony
célra senki nem mondhat nemet.
-
Paul is ebben bízik. – Harry sóhajtott. – Titeket akar.
Louis akkorát nevetett, hogy
berezonált a telefon.
-
Zayn! –
kiáltotta el magát. – Beszélj Harryvel.
-
Csá, mi a pálya?
-
Hello. Hol vagytok? – tudakolta Harry enyhe
féltékenységet érezve.
-
Mindjárt kezdődik
az edzés. Te, mit mondtál Louis-nak? Még mindig a füvön fetreng.
-
Paul szeretné, ha felénekelnénk egy dalt.
-
Mármint ki?
-
Én, veletek együtt. – Zayn hallgatott kicsit.
-
Aha. Hát, ez nem
várt fordulat.
-
Igen. Mondtam neki, hogy ez hülye ötlet, de…
-
Meggondoljuk.
-
Tényleg? – lepődött meg Harry.
-
Igen. Lou
megsúgta, hogy jótékony célra lenne.
-
Úgy van.
-
Elmondjuk a
srácoknak, és majd visszahívunk.
-
Kösz, rendes tőled.
-
Ne viccelj.
Visszaadom a pasidat.
-
Már lenyugodott? – mosolygott Harry.
-
Teljesen. Bár ehhez
szükségünk volt egy vödör jeges vízre.
-
Ezt még
visszakapod, Malik – sziszegte Louis.
-
Jól vagy, bébi? – érdeklődött Harry vigyorogva.
-
Ezt még nem
rendeztük le – morogta a srác, de nem volt igazán dühös. – Egy barom vagy! Most mit röhögsz?
-
Inkább öltözz át,
mert a csapattagok rá fognak gerjedni a peckes mellbimbóidra! – kurjantotta
Zayn.
-
Húzzál az öltözőbe – mondta Harry is.
-
Már úton vagyok.
Kicsit fázom.
-
Felmelegítselek? – harapott az ajkába Harry, és lehunyva
a szemét elképzelte Louis-t, ahogy leveszi magáról a vizes ruhákat. – Meztelen
vagy?
-
Hazz! –
nevetett a srác. – Még nem.
-
Mire vársz?
-
Telefonnal a
fülem mellett nem megy.
-
Hangosíts ki! – Enyhe zörgést hallott.
-
Na. – Kicsit
távolinak tűnt most a másik hangja. – Most
veszem le a cipőm. A zoknim. Jézus, még ez is átázott. – Cuppogó hangok. – A nadrágom. – Harry teste lángba borult.
– A pólóm. Most kereshetek egy másik
szerelést.
-
Mm…
-
Hazz? Mit
csinálsz? – Csend. – Csak nem… te…
-
De. – S kényeztetni kezdte magát, bár a tenyere
ezerszer érdesebb volt, mint Louis puha ajka.
-
Harry… - A
srác hangja elfúlt. – Erre most nincs
időm.
-
Én viszont ráérek. – Felszisszent, mikor enyhén
megszorította magát. – Lou…
-
Szeretnéd, ha ott
lennék?
-
Igen.
-
Mit csinálnék
veled?
-
A szádba vennél – lehelte Harry.
-
És még?
-
Amint belépnél a buszba, letepernélek, és… - Egyre
gyorsabban mozgatta a kezét.
-
És? – Louis
vágyakozó hangja megadta neki az utolsó lökést.
-
Szeretkeznénk – morogta, miközben a hasára lövellt a
magja.
Louis kicsit kótyagos fejjel kapta
magára a kölcsönmezt, majd kiloholt a pályára. Örömmel töltötte el, hogy Harry
csak a hangjától elélvezett, az utolsó szavai mégis megijesztették. Eddig még
nem feküdtek le egymással; Louis a maga részéről azért nem szorgalmazta, mert
nem volt tapasztalata ezen a téren, Harry viszont… bevallotta, hogy biszex. Ő
talán már…
-
Figyelem, léhűtők! – tapsolt az edző. – Bemelegítésként
öt kör futás, aztán a szokásos gimnasztika. Nyomás!
Louis mélyet sóhajtott, aztán
engedelmesen elindult Zayn nyomában.
A férfiassága szerencsére lelohadt,
Harry hangja viszont még mindig visszhangzott a fülében. Sose hitte volna, hogy
ilyen rövid idő alatt eddig jutnak, mégis így volt. Harry volt az az ember,
akit keresett, és kezdett beleszeretni.
Az edzés szerencsére hamar
elröppent, és a változatosság kedvéért még valami újat is tanultak.
-
Na, mi van? – karolta át Zayn, ahogy kicammogtak a
stadionból.
-
Komolyan gondoltad, amit Harrynek mondtál?
-
A dalról? Naná.
-
De miért? Ez nem fog jót tenni nekünk.
-
Szerintem meg pont ez kell ahhoz, hogy továbblépjünk.
És te is együtt lehetnél a pasiddal – lökte meg Louis-t.
-
Jól van.
-
Írok a srácoknak, aztán később találkozunk a bárban.
-
Szuper. – Kezet fogtak. – Cső.
-
Pá.
Louis hazavonszolta magát, gyorsan
letusolt, aztán öt perccel kezdés előtt megérkezett a munkahelyére. Norm vetett
rá egy gyors oldalpillantást, egyébként hozzá sem szólt. Aztán fél tíz után
befutottak a srácok.
-
Hírünk van – kezdte Zayn. – Harry Styles a
segítségünket kéri egy Comic Reliefes dal felénekléséhez. – Louis elismeréssel
adózott Zayn eszének, hiszen azokat a dolgokat emelte ki, amik fontosak a
srácoknak; a jótékonykodás, és Harry. Ennek ellenére Liam azonnal Niallre
nézett, aki lemerevedett.
-
Nem kényszer – sietett leszögezni Louis. – Sőt, én
nagyon örülnék, ha elküldhetnénk az egész bagázst a francba.
-
Amire meg is lenne az okod – bólintott Zayn lassan. –
De vannak helyzetek, amikor félre kell tenni a személyeskedést. És ugyan ingyen
vállalnánk el, biztos nem maradnánk honorárium nélkül, amire nekem például elég
nagy szükségem lenne.
-
Miért, gáz van? – kérdezte Louis.
-
Nem tudom kifizetni az utolsó félévet.
-
Aztán mi a francnak nem szóltál? – csattant fel Liam.
-
Miért, ki tudtál volna segíteni a hatalmas
fizetésedből? – vágott vissza Zayn, majd idegesen a hajába túrt. Louis a
karjára tette a kezét.
-
Mondd el, mi van! – kérte Niall. – Gyerünk!
-
Nincs pénzem a tandíjra, aztán meg Perrie is folyton a
nyakamra jár az esküvő miatt. Pedig amíg nem találok melót, addig nem fog
menni.
-
És nem érti meg? – csodálkozott Liam.
-
De, mindenben támogat, viszont nem túl jó érzés, hogy
neki van keresete, nekem meg nincs.
-
Ugyan, Malik – nevetett Louis. – Tipikus művész vagy.
Mindig tragikusabban látod a dolgokat, mint amilyenek.
-
Talán igazad van.
-
Nem, neked van igazad – sóhajtott Niall. – Nem
mondhatunk csak azért nemet, mert szemét a menedzsment.
-
Igen – bólintott Liam is. – Nem hagyhatjuk cserben a
gyerekeket.
-
Sem Harryt – tette hozzá Zayn, és Louis-ra kacsintott.
-
Akkor mindenki benne van? – kérdezte Niall, és
feltartott kezéhez a másik három is csatolta a sajátját.
Harry nem számított aznap a srácok
hívására, így egy laza hétfő estét tervezett be magának. Lezuhanyozott, pizzát
rendelt, és leheveredett a tévé elé, ahol már pörögtek a V, mint vérbosszú első
kockái.
A pizza felét sikerült
elfogyasztania, mikor megrezzent a telefon.
-
Szia, bébi!
-
Szia. – Louis
hangja még messziről is hatással volt rá, és emlékeztette, hogy tartozik
valahová. – Szünetem van, és épp rád
gondoltam. – Nevettek. – Mit
csinálsz?
-
Lazulok.
-
Megérdemled. És
hamarosan még kevesebb időd lesz rá.
-
A jövőbe látsz, vagy mi?
-
Pontosan. És
tudod, mit látok?
-
Magadat, alattam?
-
Látlak téged a
stúdióban, ahogy felénekled az One way-t a négy legjobb haveroddal.
Harry valószínűleg elvesztette az
eszméletét, mert a következő, amire emlékezett, az Louis ideges hangja.
-
Hazz! Harry, jól
vagy?
-
Velem fogtok énekelni? – Rekedt volt a hangja.
-
Igen, bár nem
tudom, jó ötlet-e. Még a végén komoly sokkot kapsz.
-
Alig várom a felvételt! – mondta Harry, és kidörzsölte
az örömkönnyeket a szeméből. – A francba, ez szuper!
-
Az.
-
Ki győzte meg a társaságot?
-
Zayn.
-
Sejtettem. – Sóhajtott. – Holnap reggel elmondom
Paulnak, és ő majd egyeztet veletek, rendben?
-
Azt hiszem, Liam
fog beszélni – vélte Louis. – Ő lesz
a legnyugodtabb közülünk. És neki nincs oka durvának lenni.
-
Tisztázom Paullal a szabályokat, ne aggódj – mondta
Harry. – Ha egyszer is bunkózni fog, lelépünk, és kereshet másik aranytojást
tojó tyúkot.
Mikor Harry másnap előadta ezt
Paulnak – az utolsó részt kihagyva –, a férfi csak bólogatott.
-
A szent cél érdekében bármit. Talán kicsit túl nyers
voltam velük a múltban, de tudom, hogy sokat fejlődtek, amit megmutatunk
másoknak is.
-
Ez mind szép és jó – mondta Harry -, de remélem, nem
csak nekem adtad elő. Hívd fel Liam Payne-t!
-
Rendben. – Paul leült a kanapéra, beütötte a számot,
majd kihangosította a telefont. Harry a körmét rágva várakozott.
-
Halló?
-
Liam? Itt Paul Higgins.
-
Üdv. Mi a
helyzet?
-
Úgy értesültem, elfogadjátok az ajánlatunkat.
-
Igen, így igaz.
– Harry sejtette, hogy lemaradt egy „de nem a te kedvedért” a mondat végéről. –
Harry ott van?
-
Szia, haver.
-
Csá. Mikor
akartok kezdeni?
-
Amilyen hamar csak lehet. A felét Londonban rögzítjük,
a másik felét Afrikában.
-
Hol? – Liam
hangja döbbent volt. – Meddig fog
tartani?
-
Igyekszünk lezavarni egy hét alatt – mondta Paul. – Ez
lehet hosszabb, illetve rövidebb idő is. Megvan a szöveg, a zene, már csak a
feléneklés és a klip van hátra. A japán koncertre már kész szeretnénk lenni. –
Harry az ajkába harapott; ő már megszokta a feszes munkatempót, de a többieknek
talán nem fog tetszeni.
-
Paul, szeretnénk
segíteni – kezdte Liam -, de mint
talán tudod, kötelezettségeink vannak itt. Munka és suli, amit nem hagyhatunk
itt egy egész hétre.
-
Megoldjuk, Liam – mondta Paul, bár Harry látta a
feszültséget az arcán. – Add meg a főnökeitek számát, illetve az iskola
igazgatójának nevét.
-
Te tényleg nagyon akarod ezt – jegyezte meg Harry,
miután bontották a vonalat.
-
Ez a showbiznisz, Styles. Ha fenn akarsz maradni,
folytatnod kell.
-
Ezek szerint a dallistát már most megváltoztatod?
-
Nem – felelte Paul, és rákeresett a neten Zayn
egyetemére. – Csak elhintünk pár morzsát, ahogy mindig szoktuk. Zayn tényleg
minden órára bejár? Ezt nehezen hiszem, de nem lesz gond.
Harry úgy gondolta, ennél a résznél
rá már nincs szükség, így fogta a holmiját, és elindult felfedezni a várost. Aznap
este még volt egy koncertjük Barcelónában, aztán egy hosszabb szünet
következett, és Paul valószínűleg ezért javasolta, hogy vegyék fel a dalt már
most. Harry feltette a kalapját, ami a hosszú haj mellett az egyik új
hóbortjának számított, aztán a napszemüveget is. Kedd délelőtt volt, így
kevesen lézengtek az utcákon, így senki nem figyelt fel egy testőrökkel mászkáló
srácra. Harry hirtelen ötlettől vezérelve vett pár apróságot a barátainak. Zayn
egy új festőkészletet kapott, amiből egy művésznek sosem lehet elég; Niallnek
egy kötényt vett A legédesebb szakács felirattal;
Liam pedig egy pecabotot kapott, hiszen imádott a víz mellett ücsörögni.
Aztán csak bámulta a kirakatokat,
és nem tudta eldönteni, mivel lepje meg Louis-t. Még csak alig néhány napja voltak
egy pár, de Harrynek ez jelentett mindent, és ezt ki szerette volna fejezni
valamivel. Utolsó mentsvárként egy tetováló szalonban kötött ki, és a csuklóját
nyújtotta a mesternek. Talán hülye ötlet volt részéről, de Harry számára a
tetoválás valami komoly és végleges dolgot jelentett, így ennél nagyobb dolgot
nem adhatott Louis-nak.
A próba és a koncert alatt végig
egy sál volt a csuklójára tekerve, nem szerette volna, ha bárki tudomást szerez
a varratról, mielőtt az illetékesnek megmutatta volna.
Hajnali fél háromkor került ágyba, aztán már csak egy üzenetre volt ereje.
Kivagyok.
Hiányzol. Hamarosan találkozunk. Hazza.
Alig öltözött át, már meg is
érkezett a válasz:
Nem
bírom már nélküled. Siess vissza. xoxo Lou
Louis szerda délelőtt ráérősen
kanalazta a zabpelyhet az asztalnál ülve. Nem aludt valami sokat, de jelenleg
nem is volt rá szüksége; feldobta a gondolat, hogy hamarabb láthatja Harryt,
mint tervezte. Liam szerint a menedzsment nagyon lelkes, és még a héten fel
akarják venni a dalt. Louis a maga részéről még nem tudta elképzelni, hogy
fogják ezt megoldani. Neki persze nem jelentett gondot, hogy napközben a
stúdióban legyen, Niall és Liam viszont dolgozott, Zayn meg nem hagyhatta ki az
óráit. Nagyot ásított, majd elővette a mobilját, ami abban a pillanatban megrezzent.
-
Ez a telepátia. Pont most akartalak hívni.
-
Telepata vagyok
– nevetett Harry -, és az az érzésem,
hogy áll valaki az ajtód előtt.
Louis olyan gyorsan pattant fel,
hogy majdnem az asztalt is feldöntötte, de legalább fél másodperc múlva már
feltépte az ajtót.
Harry vigyorogva nézett rá
telefonnal a füle mellett.
-
Meglepetés.
Louis egyszerűen berántotta a
srácot a lakásba, nekidöntötte a csukott ajtónak, majd megcsókolta. Harry
hezitálás nélkül karolta át, és kicsit megemelte, hogy a csípőjük a megfelelő
helyen dörzsölődjön össze.
-
Hazz – nyögte Lou. – Miért nem szóltál?
-
Mm, meg akartalak lepni.
-
Repültél?
-
Kicsit megsürgettem a buszsofőrt – mormolta Harry, és a
másik nyakára hajolt. – Egy percet sem akartam elvesztegetni. – Louis
felnevetett, aztán hirtelen elkomorult.
-
Ez mi? – mutatott Harry csuklójára. – Baleset ért? Vagy
valaki kikötözött?
-
Nem. Igazából csináltattam egy új tetoválást. – Lassan
elkezdte letekerni a sálat, de nem engedte el Louis tekintetét. – Most már
rajtam van a jel, hogy… - I can’t change.
Harry érdeklődve figyelte Louis
reakcióját; a srác előbb elsápadt, aztán elpirult, és eltátotta a száját.
-
Ez… ez… - Megsimogatta a szavakat. – Miattam?
-
Igen. Akartam valamit adni neked, ami… személyes.
-
Gyönyörű – sóhajtotta a srác. – Nagyon szép. – Harry mellkasára
hajtotta a fejét, és megpróbált lenyugodni.
-
Bébi – mosolygott a srác, és magához szorította a
másikat. – Ne sírj.
-
Nem sírok.
-
Jó. Figyelsz?
-
Figyelek.
-
Helyes, mert…
-
Várj, nem vagy éhes? – lépett hátrébb Louis. – Gyere,
keresek neked valamit.
-
Lou! – rántotta vissza Harry. – Szeretlek.
Tessék, végre kimondta, amit
igazából érzett, és most már csak abban bízott, hogy Louis nem fogja kinevetni.
-
Mi? – motyogta a srác. – Mit mondtál?
-
Szeretlek, Louis – ismételte, és a kezébe fogta az
arcát. – Már nagyon régóta szeretlek, csak akkor még nem tudtam megnevezni az
érzést. De amíg nem voltam veled, nem éltem teljes életet. Félember voltam, és
még csak fel sem tűnt. – Összetámasztotta a homlokukat. – És most, hogy
visszakaptalak, már nem akarlak elengedni. Tudom, hogy még csak húsz éves
vagyok, de…
-
Harry! – Louis felemelte a kezét. – Elég. – Harry
szinte lenyelte a nyelvét, és még levegőt sem vett. – Ez túl korai, Hazz.
-
Igen, de elég rég ismerjük egymást, és már akkor is…
-
Tudom. Emlékszem.
-
Semmit nem várok ezért cserébe. Csak szerettem volna,
ha tudod. – Ellépett Louis mellett, de a srác hátulról átkarolta, kezeit a
mellkasára kulcsolta.
-
Korai – motyogta Lou -, de én is így érzek. Szeretlek.
dearanyosaaaak! :33
VálaszTörlésgyorsan a köviiiit mert nagyon kíváncsi vagyok! :DD
nagyon nagyon jól írsz!
csak így tovább!
puszi: Niki xxx.
ÓÓÓ de szép volt a vége. Egyem meg a szívüket, nagyon aranyosak. Várom a kövit! puszi xxxx
VálaszTörlésSzia! :) Jajj, nagyon jó rész volt, úgy mint az előző 4! ;) A vége pedig: Ez az! Végre! ☺ :$ Először a korait a végén úgy olvastam, hogy koreai! :D Nagyon várom a kövit! Xx Viki :*
VálaszTörlésNem tehetek róla, ez a sztori nekem szerelem....
VálaszTörlésBármi is lesz, nem hiszem, hogy le tudok jönni róla...
De várom az afrikai utat.... de előbb valami mást :P:P
Nagyon szeretem a dialógusokat, nagyon jól elkapod őket.
De nem lehetne sűríteni a részeket???? :))
Becca
Niki: köszönöm, örülök, hogy még mindig tetszik. :):)
VálaszTörlésZsuzsa: örülök, mert én viszont féltem, hogy túl nyálas lesz. :) Köszönöm, hogy írtál. :)
Viki: köszönöm, igyekszem fenntartani az érdeklődést. :) De szerencsére nem rontottam el a szót. :)
Becca: köszönöm, örülök, hogy tetszik. Egy héten csak egy részt tudok biztosítani, de ez legalább fix. :)