2014. október 2., csütörtök

4. fejezet: Őszinteség


A negyedik fejezet. Remélem, senki nem utál.:)
Nagyon kellene pár vélemény, hogy túléljem valahogy az új munkám.:)



4. fejezet: Őszinteség







A konyhában egy pillanat alatt húsz fokot esett a hőmérséklet. Louis a maga részéről szimplán remegni kezdett a tudattól, hogy itt áll közvetlenül mellette egy lány, akit Harry megdugott.
-          Igen – bólintott a srác. – Hogy van Aida?
-          Jól megy a sora, rengeteg felkérést kap.
-          Ennek örülök. – Mikor tudatosult benne, hogy mind őt nézik, sóhajtott. – Segítettem Perrie húgának, hogy modell lehessen. Innen ismerjük egymást.
-          Csak? – morogta Zayn indulatosan.
-          Persze – nevetett Perrie. – Bár a húgom elég durván felajánlotta magát neki, de Harry igazi úriember volt.
-          Aida tényleg gyönyörű, de nem az esetem. – Louis nem tudta megállni, köhintett. – Louis a párom. Remélem, számíthatok a diszkréciótokra.
-          Istenem, már itt volt az ideje, nem igaz? – nevetett Sophie.
-          Már kijárt neked, Lou – ölelte meg Perrie. Ebben a percben érkezett vissza Niall, így mind igyekeztek felhőtlennek tűnni a kedvéért.

A grillezés hamarosan elkezdődött, a szőke srác pedig remek házigazdának bizonyult. Louis bizonyos időközönként felajánlotta a segítségét, de Niall meg sem hallotta.

Az est beálltával még inkább vidámabb lett a hangulat, ami betudható volt az elfogyasztott alkoholmennyiségnek is. Harry feje kezdett elnehezülni, így azt Louis vállára ejtette, aki Sophie-val beszélgetett.
-          Fáradt vagy, Hazz?
-          Kicsit.
-          Indulunk haza, jó?
-          Maradhattok is – ajánlotta Niall. – Van egy vendégszoba, a szüleim szobája, meg az enyém. Elfértek.
-          Nekünk fel se ajánlod? – háborgott Liam.
-          Elfogadnátok?
-          Nem – röhögött Zayn, majd azzal a lendülettel lefordult a székről.

Louis végül igent mondott az ajánlatra, mert Harry már alig állt a lábán. Niallel felcipelték a srácot a vendégszobába, ahol Harry azonnal hortyogni kezdett.
-          Örülök nektek – motyogta Niall.
-          Kösz, haver. Sokat jelent.
-          Aludjatok jól. – Az ajtóból visszafordult. – Ja, a falak elég vékonyak, úgyhogy csak csendesen. – Azzal somolyogva távozott.

Louis lerángatta Harryről a ruhákat – az alsót persze ott hagyta, ahol volt -, és miután ő maga is levetkőzött, bebújt barátja mellé az ágyba. Harry azonnal felé mozdult, majd bevackolta magát a karjába. Louis cirógatni kezdte a puha hajat. Fájt a szíve, amikor arra gondolt, hogy másnap már külön hajtják álomra a fejüket. Bár Lou dolgozni fog, de végig vele lesz a tudat, hogy Harry hónapokig távol lesz tőle.

Bármennyire szerették volna megállítani az időt, a vasárnap kérlelhetetlenül elérkezett, és vele együtt a búcsú ideje is. Harryt most cseppet sem zavarták a paparazzók, akik körbevették a repteret, hogy lekaphassák. Egyedül a barátaira figyelt.
-          Minden nap beszélünk majd – ígérte.
-          Annyira azért nem fogsz hiányozni – nevetett Liam.
-          Aztán amint szünet áll be a turnéban, visszajövök.
-          És a családod? – kérdezte Louis.
-          Meg fogják érteni. Küldjek jegyet? Eljöttök valamelyik koncertre? – érdeklődött reménykedve.
-          Azt nem fogjuk az orrodra kötni – mondta Zayn. – Ha megyünk, az meglepi lesz.
-          Hát, akkor… - kezdte Harry.
-          Srácok? – nézett szét Niall. A másik három bólintott, majd nekiiramodtak, és leteperték a döbbent Harryt a padlóra, mindenki szeme láttára, a váróban. Harry nevetve karolta át őket; sosem érezte még ilyen biztonságban magát.

Harrynek már aznap este koncertje volt, így egész délután ruhát próbált. Nyolckor, színpadra lépés előtt még felhívta Louis-t.
-          Halló! – mordult bele a telefonba.
-          Szia, bébi.
-          Hazz! Nem a legjobbkor. A bár tömve van.
-          Bocs. Most kezdek. – És szerettem volna hallani előtte a hangod.
-          Tedd oda magad.
-          Mint mindig. – Sóhajtott. – Hiányzol.
-          Te is nekem. – Lehalkította a hangját. – Rád gondoltam a zuhany alatt. – Harry nagyot nyelt.
-          Van egy dal, amit neked küldök.
-          Csak egy? – nevetett Louis. – Mi a címe?
-          Találd ki!
-          Harry, még egy perc! – szólt rá a koordinátor.
-          Kint van valamelyik tévé?
-          Csak a helyi. Majd elküldöm a felvételt.
-          .
-          Harminc másodperc!
-          Majd hívlak.
-          Jó. Sok sikert!
Harry nagyon szeretett volna mondani még valamit, de indulnia kellett. Mélyet sóhajtott, kezébe vette a mikrofont, majd fellépdelt a lépcsőkön.
-          Jó estét, Barcelona!

Minden dalt a szokásos intenzitás kétszeresével adott elő; telve volt energiával, hála a barátainak, és ebből szeretett volna továbbadni a rajongóknak is. Amikor a Louis-nak küldött dalhoz ért, a könnye is majdnem kicsordult, pláne, mivel a közönség vele együtt énekelt.

Két órával és tíz perccel később Harry már az öltöző egyik kanapéján feküdt, telefonnal a füle mellett.
-          Láttalak – mondta Louis izgatottan. Valószínűleg még a bárban volt, a hangok alapján legalábbis. – Csattogtam a tévén, és egyszer csak ott voltál! Szexi és szenvedélyes, és majdnem hangosan kimondtam, hogy ő az én pasim! – Harry szíve boldogan dörömbölt a mellkasában.
-          Megvan a dal?
-          Azt hiszem. And all these little things. – Harry szélesen elmosolyodott, aztán rájött, hogy a másik ezt nem látja.
-          Igen. Az volt az. – Hallgattak kicsit. – Tetszett?
-          Nagyon.
-          Örülök. Feltűnt, hogy…
-          Hogy a these helyett his volt? – egészítette ki Louis. – Aha, feltűnt. Ugye most már lefekszel végre? Aludni – tette hozzá.
-          Muszáj lesz. Teljesen kimerültem.
-          Akkor mire vársz még?
-          Jó éjt-csók nélkül nem megy – nyavalygott Harry, mire Louis rekedten felnevetett.
-          Küldök majd e-mailben. Jó éjt.
-          Lou!
-          Harry? – A srác szája már formálni kezdte a szót, amit szíve szerint már rég kimondott volna. – El?
-          Mi? – Harry abban a pillanatban felült. – Ott van?
-          Mennem kell, majd hívlak.
-          Lou…is – motyogta, de már csak a sípoló hang válaszolt.

Ezek után természetesen sehol nem találta a helyét, még a zuhany alatt sem tudott nyugton maradni. A nap már kezdett feljönni de ő még mindig a mobilját nyomkodta. Unalmában már a rajongói tweetekre is elkezdett válaszolni, mikor végre-valahára, pontban hat óra huszonhárom perckor feltűnt Louis neve a kijelzőn.
-          Szia!
-          Hej – sóhajtotta a másik. – Még fenn vagy?
-          Aludtam valamennyit – hazudta Harry. – Hogy vagy?
-          Fáradtan. De mindent elrendeztem.
-          Hogy érted?
-          Közöltem Eleanorral, hogy van valakim.
-          Hát ez szuper – vigyorgott Harry megkönnyebbülten. Remélte, hogy ennyivel vége is a dolognak, de persze tévedett.

Miután Louis bontotta a vonalat, ránézett Eleanorra. A lány nagyon csinos és szép volt, de a srácban nem mozgatott meg semmit.
-          Mit keresel itt? Hétfőn dolgozol, nem?
-          Muszáj volt látnom téged. Annyira hiányzol, és egész hétvégén nem hívtál.
-          A barátaimmal lógtam, sajnálom. – Louis kisétált a pult mögül, majd arrébb vezette a lányt, és leültek egy asztalhoz. Már alig volt vendég. – El, ugye tudod, hogy mi nem járunk együtt, igaz?
-          De arra tartunk – érintette meg a karját a lány. – Hiszen kedveljük egymást, mégis mire várunk?
-          El…
-          Lou, én tényleg gondoskodni szeretnék rólad. Miért nem hagyod? – Ahogy a lány közelebb hajolt, Louis látta magát elgyengülni. Látta, ahogy most megcsókolja Eleanort, feleségül veszi, gyerekeik lesznek, végül együtt halnak meg. Könnyű és nyugalmas élet lett volna, de ő nem ezt akarta.

-          Van valakim – mondta végül.
-          Micsoda? – hápogott a lány. – Jársz valakivel? Mióta?
-          Pár napja.
-          Ismerem?
-          Nem. Figyelj, nem akartalak átverni. Kedvellek, de soha nem akartam többet.
-          De… de… - Eleanor hirtelen felpattant. – Rendben. Jól van.
-          És ez mit jelent? Hogy elfogadod, vagy hogy hamarosan számíthatok egy nem kívánatos látogatóra?
-          Ezt át kell gondolnom.
-          Miért?
-          Fel kell dolgoznom, hogy dobtál.
-          Mi sosem voltunk együtt.
-          Pff! – Hátradobta a haját, majd méltóságteljesen elvonult. Louis hazavonszolta magát, aztán hívást indított.
-          Szia! – szólt bele az a személy, akiért a világon bármit megtett volna. És meg is tett.

Harry szívesen átbeszélgette volna a napot Louis-val, de nem lehetett önző, hisz a srácnak aludnia kellett.
-          Küldj egy üzit, ha felkeltél.
-          Rendben – ásított a másik. – Úgyis te leszel az első gondolatom.
-          Azért próbálj pihenni is.
-          Jó. Bár az edzésről nem kéne elkésnem.
-          Üdvözlöm a srácokat.
-          Átadom. Most már megyek.
-          Oké. Szia.
-          Szia.

Harry nagyot sóhajtva huppant le az ágyra, és Louis példáját követve megpróbált pihenni. A gondolatai kavarogtak, de olyan fáradt volt, hogy sikerült elszenderednie.

Kopogó hang riasztotta fel pontosan fél perccel azután, hogy lefeküdt, a mobilja szerint azonban már délután három múlt.
-          Harry? – Megint kopogtak.
-          Alszok!
-          Bocs, pajtás, de Julian szólt, hogy vigyelek be. – Harry most már felismerte az egyik gitáros, Dan hangját.
-          Hová be? – motyogta a párnába. – Barcelonában vagyunk, bassza meg.
-          A zenészbuszban vár – mondta még a férfi, aztán valószínűleg elcsoszogott.

Harry megtámaszkodott a karján. Nem hitte volna, hogy a stúdiótól távol is dolgoznia kell a szinte késznek mondható lemezen. Már az összes dalt felénekelte, és ezeket Julian el is fogadta, így mit akarnak még tőle?

Morogva magára húzott egy melegítőt meg egy pólót, beletúrt a hajába, vetett egy pillantást Louis fotójára a mobiljában, majd kilépett a buszból. Meleg volt az idő, és két-három éber testőr ácsorgott nem messze. Még mindig a stadion mellett parkoltak, Harryt pedig meg sem lepte, hogy rajongók hadát látja a kerítésen kívül. Csak egy intésre volt ideje, aztán fellépett a zenészbusz lépcsőjére.
Julianon kívül bent volt még Dan, Jon – a billentyűs -, meg persze Higgins.
-          Jó reggelt – vigyorgott rá ez utóbbi. – Hogy vagyunk?
-          Álmosan. Mi ez a nagy felhajtás?
-          A turné nagyon szépen szuperál, és mindenki imádja a dalokat, amiket kiszivárogtattunk az új lemezről. – Harry érezte, hogy most jön egy de. – Viszont. – Majdnem. – A lemez nem elég ütős. Kell még rá valami.
-          Mégis mi? – fonta karba a kezét Harry. – Üljünk le, és írjunk egy dalt húsz perc alatt?
-          Nem. – Paul fel sem vette a gúnyt. – Egy feldolgozásra gondoltam a Comic Reliefre.
-          Viccelsz.
-          Sose szoktam. Nem jótékonykodunk eleget, ezzel viszont nagyot dobbanthatunk. – Szünet. – Pláne, ha nem egyedül énekled.

Harry lehajtotta a fejét, hogy a haja előre hulljon. A duett szó hallatán mindig görcsbe rándult a gyomra, mert a menedzsment már rég szorgalmazott egy közös dalt Taylor Swifttel, de a srác a maga részéről inkább meghalt volna, mint hogy ezt megtegye.
-          Mi a dal? – kérdezte végül, és imádkozott, hogy a romantikához köze se legyen. Akkor talán előadhatná a haverjával, Ed Sheerannel.
-          One way or another – felelte Julian, aztán el is indította az eredetit a laptopján. – Már megvan a hangszerelés is.
-          És kivel kellene előadnom?
-          Ez már csak rajtad múlik.
-          Szóval én döntök?
-          Szó sincs róla. Már kiválasztottuk az embereket, neked pedig az a feladatod, hogy meggyőzd őket.
-          Emberek? – ismételte Harry. – Mégis hányan?
-          Négyen, hogy egész pontosak legyünk. – Paul felemelt egy lapot. – Zayn Malik, Liam Payne, Niall Horan és Louis Tomlinson.

6 megjegyzés:

  1. Ohh, de jó volt! :) Már megilyedtem, hogy Taylor-al kell,de hála égnek nem, remélem a srácok bele mennek! :) Várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett. :D A Tayloros résznél én is megijedtem. :D Én is várom a kövit.

    VálaszTörlés
  3. Húha....

    De jó lett!!
    Ennyi történés... alig várom a folytatást, de egy hét az naggggggyyyyyonnnn hosszú idő!

    Fel kell dolgoznom, de egy biztos, alig várom, hogy újra találkozzanak. Nekem is rossz, ha ők ilyen távol vannak egymástól.

    Kitartást az új melóhoz, remélem jó helyed lesz!!

    xxxBecca

    VálaszTörlés
  4. Ú, nagyon jó lett!!! *----*
    A Tayloros résznél én is megijedtem, meg elkezdtem hajtogatni, hogy: ne, csak Taylort ne! Igazából nincs különösebb bajom vele, de azért mégis..:D
    Ó, és alig várom, hogy találkozzanak már, remélem belemennek a közös munkába.
    Csodálatosan írsz, imádom a történeted! :33

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Egyszer már írtam ide egy megjegyzést, de az elszállt. :( Szóval, a másik blogod olvasom és az ottani történeteidet imádom, így amint megláttam, hogy van egy új "szentélyed" rögtön rákattintottam. A bevezető elolvasása után csak úgy habzsoltam a fejezeteket, alig várom október kilencedikét, és az új részt. :) Azt kell írjam egy új világot nyitottál meg előttem, eddig nem nagyon foglalkoztam a srácokkal, de most már jobban utánanézek a dolognak majd.
    A történet nagyon tetszik, teljesen hihető, életszerű az egész, semmi picsogás, hanem hiteles reakciók a helyzetre.
    Ami még érdekelne, és remélem nem gond, hogy megkérdezem, szóval ők ketten a valóságban is ilyen jól működnek együtt? Gondolok itt arra, hogy igaz én eddig rps-t a legtöbbet a kpop, jpop, jrock világából olvastam, és mondok egy példát ott van az én egyik otp-m a Jongkey. A két srác körül néha csak úgy sistereg a levegő, és sokszor úgy viselkednek, amiből akár azt is levonhatjuk, hogy ez egy nagyon szoros barátság, vagy akár több is. A másik kérdésem az lenne még, hogy azt kis cuki szöszit vagyis Niall-t nem szokták összehozni Zayn-al? Az én fantáziámban ők nagyon jól mutatnának egymás mellett, vagy khm egymáson. :) Remélem nem gond, hogy ilyen sokat írtam, és még kérdezgettem is. Várom a következő részt, követlek is bloglovinon keresztül, mert nem akarok lemaradni semmiről. :D

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!:)

    Viktória: köszönöm szépen. Taylor nem a kedvencem, de mindenképpen szerettem volna megemlékezni róla. Csütörtökön kiderül, hogy a srácok belemennek-e. Várlak vissza, és köszönöm a véleményt.:)

    Zsuzsa: köszönöm, én pedig várlak vissza.:)

    Becca: sokat jelent nekem, hogy még mindig itt vagy velünk, köszönöm.:) És ígérem, nem fogtok unatkozni ezután sem.:)

    Névtelen: köszönöm szépen, nekem az az öröm, ha Nektek tetszik az, amit csinálok. Várlak vissza.:)

    Mese: hát szia! Köszöntelek itt minálunk. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült a figyelmedbe ajánlanom ezeket a srácokat, már nem indítottam el a blogot hiába!:) A kérdéseidre válaszolva pedig: mindkettőre igen. Harry és Louis remekül kiegészítik egymást a színpadon, sok képet láttam már a koncertekről, ahol egyszerre mozognak, hajtják le a fejüket, emelik a kezüket, pedig nem is látják a másikat. Ezért is születhetett meg Larry Stylinson.:):) Jó párosnak tartják őket még azok is, akik csak barátságot látnak a kapcsolatukban. Nem tudjuk, mi az igazság.:) És szintén igen, Niall és Zayn főszereplésével is készülnek történetek, bár ez nyilván nehezebb, hiszen Zayn régóta kapcsolatban él. Az ő nevük Ziall, keress rá nyugodtan, nem fogsz csalódni!:) Ne viccelj, öröm volt olvasni a soraidat, és remélem, segíthettem neked.:) Várlak vissza!:)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena