Hazudósok 20. fejezet

A következő fejezet megérkezett! :)

-          A francba – motyogta Dan Deakin, majd beletörődve visszaindult a ház belseje felé. – Mi a fenét akartok? Miért nem lehet nyugtom néhány napig?

-          Csak segíteni…

-          Igen, mindenki azt akar – legyintett Dan ingerülten. – Hát nem kérek belőle, rendben? Foglalkozzatok a saját kibaszott dolgotokkal.

Harry látta, hogy Liam, sőt Niall is szívesen leállt volna vitatkozni, ő ellenben alig észrevehetően megrázta a fejét, és az emeletre indult.

Nem fogadta őket akkora káosz, mint ahogy pesszimista pillanataikban elképzelték. Némileg állott volt ugyan a levegő, de a két legkisebb gyerek tisztába volt téve, és boldogan kalimpáltak a srácok felé. Harry szétnézett a fürdőszobában, majd lehajolt, hogy kiszedje a mosott ruhát a mosógépből. 

Mikor a háta mögül meglepett nyikkanást hallott, felnézett.

-          Álmodom, vagy mi? – motyogta Lottie.

-          Szó sincs róla – ölelte magához a törékeny lányt, akinek a teste még meleg volt az alvástól. Lottie gyönyörű volt a maga módján, de hiába hasonlított Louis-ra, Harry sosem vonzódott hozzá. Lou miatt is inkább a testvérét látta benne, akit védelmeznie kell. – Hogy vagy?

-          Jól – húzta el a száját. – Mit keresel itt?

-          Gondoltuk beugrunk, és megnézzük, akad-e valami tennivaló számunkra – bukkant fel a folyosón Liam, Lottie szeme pedig elkerekedett.

-          Basszus, Niall is itt van?

-          Igen, éppen most… - De a lány már el is iramodott a folyosó vége felé, majd bevetődött a legutolsó szobába. Liam és Harry értetlenül pillantott össze. – Hát ez meg…

-          Valami gáz van? – sétált hozzájuk Niall, s abban a pillanatban sikoly rázta meg a falakat.

-          Uralkodj már magadon! Felébreszted a többieket! – hallatszott Lottie suttogása, ahogy a srácok közelebb óvakodtak. Fojtott eszmecsere következett. – Azonnal mássz ki az ágyból, és tüntesd el ezeket!

-          De, hát…

-          Azt akarod, hogy behívjam?

-          Nem!

-          Akkor csipkedd magad!

Mikor öt másodperccel később Lottie újra kilépett a folyosóra, Harry, Liam és Niall épp az ikrek szobájának ajtajában állt. Harry merte remélni, hogy nem tűnik fel a lánynak szapora levegővételük.

-          Hé, Lottie Tomlinson – vigyorgott Niall, mintha mi sem történt volna. – Mi a helyzet? Jó a hajad.

-          Ne gúnyolódj! Napok óta nincs időm még arra sem, hogy megmossam. – A három srác összenézett. – Liam azt mondta, segíteni jöttetek. Miért éppen most?

-          Borzasztóan sajnáljuk, hogy nem jöhettünk korábban – kezdte Harry heves lelkifurdalással küzdve.

-          A saját bajod épp elég volt – mormolta Lottie.

-          Akkor is figyelhettünk volna rátok jobban – mondta Niall. – Joy mindannyiunknak sokat jelentett, és nem bírnánk elviselni, ha történne veletek valami. – Lottie szeme könnybe lábadt, de azért bólintott. – És pontosan tudod, hogy még ha nem is vagyunk itt, ránk bármikor számíthatsz. – Harry attól tartott, még néhány kedves szó, és a lány összeomlik, de Lottie csak vett néhány mély levegőt.

-          Nagyon könnyű lenne siránkozni és zokogni a paplan alatt – mondta nem minden él nélkül. – De a testvéreimnek szükségük van rám. Dan már elhagyta magát. Én nem fogom megtenni.

Néhány perccel később Daisy és Phoebe is felébredt, így közösen serénykedtek a két legkisebb gyerek körül. Harry arra számított, hogy hamarosan Felicité is felbukkan, de a lány még akkor sem mutatkozott, mikor levonultak a konyhába.

Harry nekiállt kipakolni a szatyrokból, miközben fél füllel a beszélgetést hallgatta. Örült, hogy Dan nincs a közelükben, viszont eléggé tartott attól, mit művel majd legközelebb.

Ahogy a lányok egyre jobban feloldódtak, úgy emelkedett a zajszint egyre magasabbra. Niall felvette az egyik kötényt (Csókold meg a szakácsot!), s mialatt ebédet rittyentett, Gordon Ramsay-t utánozta a társaság legnagyobb derültségére. Harry érezte, hogy most végre jó helyen van, jó emberekkel körülvéve, és ami a legjobb, mind segítenek egymásnak abban, hogy a gyász sötét fellege oszoljon a szívükben.

-          Mi ez az éktelen ricsaj?

Dan ordítására mind megdermedtek, egy csepp szósz fröccsent a padlóra a Niall kezében lévő fakanálról. Daisy és Phoebe azonnal a szőke mögé bújt, és még Lottie is ijedtnek tűnt.

-          Nyugi, Dan – emelte föl a kezét Liam. – Csak ebédet főzünk. Te nem vagy éhes?

-          Mit kínálgatsz te engem a házamban? – fröcsögte a férfi. Mosdatlan volt, a nadrág és a póló lógott rajta, borostája erősen kiütközött az arcán. Harry valahol mélyen érzett iránta némi sajnálatot, de sokkal inkább dühös volt, amiért elhanyagolta a gyerekeit.

-          Ez nem a te otthonod – szólalt meg egy hang a lépcső irányából, majd Felicité sétált be a konyhába. Jobban mondva valaki, aki a kislány vonásait viselte, egyébként viszont teljesen elütött tőle. Kócos, fekete haj, fekete ruha, fekete körmök, és a szeme is vastagon ki volt húzva. Harry felvont szemöldökkel pillantott Niall-re, és látta, hogy a srácnak is leesett az álla.

-          Mit mondtál? – fordult felé Dan. Fizzy összefonta a karját, arckifejezése méla unalmat sugárzott.

-          Azt, hogy ez igazából a mi házunk. Ha hangoskodni támad kedvünk, akkor hangoskodni fogunk. Törődj bele.

Meg kell hagyni, elhanyagolt külseje ellenére Dan roppant fürge volt; mielőtt a srácok átszelhették volna a konyhát, ő már a falhoz lökte a lányt, és készült megpofozni… amikor csuklóját megmarkolta egy erős kéz.

Harry szíve a torkában dobogott, ahogy az elvágódó Dant nézte. A férfi a konyha közepére csúszott, de senki sem sietett felsegíteni. Helyette mind Louis-t bámulták, aki a legnagyobb lelki nyugalommal állt az ajtóban, csak az arca torzult el némileg.

-          Hogy képzeled – kezdte, mire Dan összerezzent -, hogy a saját kibaszott otthonunkban kezet emelsz a húgomra? – Tett egy lépést előre. – Azt hiszed, csak te gyászolsz? Mi elvesztettük az anyánkat! – Egy lépés. – Rád bízott minket, akiket a legjobban szeretett, te pedig mit csinálsz? – Lehajolt, és belemászott Dan arcába. – Rohadtul semmit! Takarodj fel az emeletre, és szedd össze magad! Látni sem akarlak, amíg ilyen állapotban vagy, világos voltam?

A csend még azután is nyúlt egy kicsit, hogy Dan eltűnt, majd Fizzy lassan megmozdult, és belebújt bátyja ölelésébe. Mintha csak erre a jelre vártak volna, Phoebe, Daisy és Lottie is odatódult egy nagy családi ölelésre. Senkinek sem kellett megszólalnia, mégis nyilvánvaló volt, hogy a Tomlinsonok védelmezője hazatért.

Harry próbálta nem feltűnően bámulni Louis-t, aki sokkal jobban festett, mint legutóbb; megborotválkozott, belőtte a haját, tekintete csillogott. Mikor Harry rájött, hogy épp egyenesen egymásra néznek, gyorsan elfordult.

-          Nahát, csak neked kell újra betenni ide a lábad, és minden azonnal megoldódik – vigyorgott Liam.

-          Nem számítottunk rád ilyen hamar – mondta Daisy, majd a másik három sráchoz fordult. – Louis minden hétvégét velünk tölt, hát nem szuper?

-          Mik ki nem derülnek – mondta Liam, amiért Harry igen hálás volt, ő maga ugyanis egy szót sem tudott volna kinyögni.

Louis felbukkanása teljesen megváltoztatta a légkört; Fizzy mogorvasága eltűnt, és mosolyogva segített Lottie-nak lehozni az ikreket az emeletről.

-          Mit szólnátok egy kis kiruccanáshoz? – kérdezte Niall.

-          Remek ötlet – felelte nyomban Louis, jóllehet nem ő volt a kérdés célpontja. – Addig mi nyugodtan ki tudunk takarítani.

-          Csak be akarsz lógni a szobánkba – vádolta meg Fizzy, Harry pedig biztos volt benne, hogy erre Louis – hűen önmagához – majd visszavág valami félig-meddig vicceset. Helyette azonban nagyon is komolyan nézett a húga szemébe.

-          Nem. A te szobád, a te területed. Én ugyan nem fogok rendet rakni ott helyetted!

-          Olyan cuki, amikor rímekben beszél – gügyögött Lottie.

-          Szerintem inkább ciki – vihogott Liam, aztán kapott is egy törlőruhát az arcába.

-          Szerintem meg húzzatok már innen a francba! – nevetett Louis, majd alig egy perc alatt mindenkit kitaszigált az ajtón.

Harry egészen addig mosolygott, amíg rá nem döbbent egy nagyon fontos dologra; kettesben maradt Louis-val. Erre a szíve olyan hevesen kezdett dobogni, hogy majdnem odanyúlt a kezével a mellkasához, hogy visszafogja.

Mikor Louis belépett a konyhába, Harry már könyékig habos volt, haja az arcába lógott. Enyhén összerezzent, ahogy egy kérges tenyér megérintette, és hátrakötötte a fürtjeit egy kendővel. Harry rég nem érzett olyan izgalmat, mint akkor; annyira sok idő telt már el, mióta Louis ilyen közel volt hozzá, és ilyen gyengéden érintette. Csak a víz csöpögése hallatszott ahogy ott álltak a mosogató előtt.

-          Ha ennek az egésznek vége lesz, beszélnünk kell.

-          Mégis minek lesz vége? – kérdezte Harry, nagy nehezen magához térve. – Annak, hogy gondoskodnod kell a családodról? Annak sosem lesz vége. Miért nem mondod el inkább most, hogy mégis merre voltál? Mert velünk nem álltál szóba, a lányok viszont ezek szerint minden hétvégén élvezhették a társaságodat. – Harry megtörölte a kezét, majd oldalra lépett, és szembefordult a másikkal. – Mégis mi történik veled? És az igazat mondd, ha lehet!

-          Az igazat? – kérdezett vissza Louis. – Az nem egészen a mi stílusunk.

-          Mostantól másként lesz.

-          Igazán?

-          Igazán. – Harry összefonta a karját, mire Louis szeme megrebbent. – Liam és Niall mindent tud. Elmondtam nekik, mit kellett tennünk, és azt is, amit nagyon nem kellett volna. – Mosolygott. – Nagyon jól fogadták.

-          Hát persze – nevetett fel a másik. – Az már rég a múlté… nem kell szoktatniuk magukat semmilyen gondolathoz, még szép, hogy jól fogadták.

-          Tényleg így gondolod? – szorult el Harry szíve. – Szerinted a mi szerelmünk a múlté?

-          Igen, nagyon is – vágta rá a srác azonnal. – Nem tűnt még fel, hogy minden megváltozott? Különben is, mindketten tudjuk, hogy az egész csak… hazugság volt.

Nem is olyan régen Harry még talán összetört volna ezen szavak hallatán, de ezúttal nem. Mert az utóbbi napok eseményei meggyőzték arról, hogy még van remény, ha elég erősen küzd. Ez a családegyesítő hétvége csak még inkább a kezére játszott; két napig össze lesznek zárva, és egészen biztosra vette, hogy – Louis vérmérsékletét ismerve – történni fog köztük valami.