Kellemes olvasást! Ne feledjétek, Harry az elbeszélő! :)
Jelen
Harry éppen egy megbeszélésen időzött, amikor rezegni
kezdett a mobilja. Azonnal lenémította, habár rettentően kíváncsi volt, vajon
mit tudott meg Niall.
A Dunkirk bemutatója kirobbanóan sikeres lett – Harry
szerint egyáltalán nem neki köszönhetően -, a rendező így egyéb projektjeibe is
szerette volna bevonni a srácot. Harry még nem adott egyértelmű választ;
jövőbeli tervei nagyban függtek attól, mire jutnak a bandával, és elsősorban
Louis-val.
Azon nyomban tárcsázott, amint kilépett az ajtón.
-
Valami fura van itt – kezdte a szőke izgatottan.
– Megpróbáltam feljutni Louis-hoz, de lekoptatott.
-
Ez még nem…
-
Eleanor itt van nála. – Harry nyelt egyet,
mielőtt megszólalt volna.
-
Nos, lelke rajta. Ha neki egy nő nem elég…
-
Te azt hiszed, együtt van vele? – kérdezte Niall
kíváncsian. Harry szíve szerint erre valami csúnyát válaszolt volna…
-
Nem tudom. Mit hallottál, mikor felcsengettél?
-
Morcosan szólt a kaputelefonba, de kicsit
megenyhült, mikor hallotta, hogy én vagyok, de így is azt mondta, hogy nem ér
rá. Mielőtt folytathattuk volna, hátulról megszólalt Eleanor, és azt mondta:
Louis, hová tegyem a cucca… jaj…
-
Micsoda? – ráncolta a homlokát a másik.
-
Ő mondta, hogy jaj – magyarázta a szőke. –
Szerintem Louis eszeveszetten integetni kezdett neki, hogy hallgasson el. –
Néhány pillanatnyi csend, majd: - Szerinted ezek újra összejöttek?
-
Nagyon úgy tűnik – sóhajtott Harry, beletúrva a
hajába. – Ez fontos?
-
Nem az? Hirtelen gyereke lesz egy ismeretlen
nőtől, most meg összeköltözik az exével – az egyetlen exével -, akibe sosem
volt szerelmes? Mi a fenét akar ezzel? – kérdezte csak úgy magától, aztán
habozva folytatta: - Ne sértődj meg…
-
Nem fogok.
-
… de nem tettél valamit, amitől bekattant? –
Mentegetőzve hadart tovább. – Persze világos, hogy kettőtök közül ő hajlamos
arra, hogy seggfej legyen, és megbántson másokat, de…
-
Nyugi, Horan – nevetett fel Harry. – Teljesen
jogos a felvetésed, de ez nem telefontéma. Össze tudunk jönni ma este? – És
azzal a tudattal tette le a telefont, hogy végre mindenről kitálal a legjobb
barátainak.
-
Liam kicsit késni fog – somolygott Niall.
-
Nem engedi el az asszony?
-
Ja. Szörnyű, mennyire nyálasak tudnak lenni.
Addig is igyunk – indítványozta és intett a pincérnek. – Anne hogy van?
Szerettem volna meglátogatni, de… - vállat vont – úgy éreztem, most a család az
első. Semmi szüksége rá, hogy idegenek tolongjanak körülötte.
-
Ez igaz – bólintott Harry sajgó szívvel. – Az
idegenek ki vannak zárva. Te viszont szinte családtag vagy – mosolygott rá alig
észrevehetően. – Biztos vagyok benne, hogy örülne neked.
Némán hagyták, hogy a pincér letegye eléjük az italaikat. A
lány, aki nem lehetett idősebb náluk, még csak meg sem rezdült a ténytől, hogy
az One direction két tagja ül előtte. Harry szomorúan arra gondolt, hogy ez
vajon a vég kezdete-e a banda számára.
-
Egyébként én ugyanezért nem látogattam meg Louis
családját – vallotta be Harry. – Teljesen összetörtem, mikor hallottam.
-
Én voltam náluk – mondta Niall, és az emléktől
eltorzultak a vonásai. – A picik persze még nem foghatják fel. Az ikrek
lépten-nyomon elsírják magukat. Dan a szobájában kuksol, és enni is alig
hajlandó. Fizzy és Lottie tartja össze az egészet. Lottie alig fejezte be a
sulit, már haza is cuccolt. Fizzy pedig – Elmosolyodott. – Joy büszke lenne
rájuk.
-
Mit gondolsz, hogy tudnánk nekik segíteni? –
kérdezte Harry.
-
Szerintem Dant kellene magához térítenünk –
felelte Niall szigorúan. – Meghalt a felesége, borzasztó tragédia. De van hat
gyerek, akikről gondoskodnia kell. Nem hagyhatjuk, hogy magába zuhanjon.
-
Egyetértek – sóhajtott Harry, és örült, hogy nem
neki kellett bírálnia a férfit. – Az én családom már tud gondoskodni magáról,
de a Tomlinsonok… ott akarok lenni velük, ahogy Joy itt volt velünk.
-
Kikkel? – érkezett meg Liam nagy sebbel-lobbal.
– Ezer bocs!
-
Tudjuk, az asszony – kacsintott Niall. – Kért
még egy berakást, mielőtt elengedett? – Liam válaszul meglegyintette a fejét,
de közben el is pirult, így Harry élt a gyanúperrel, hogy a szőke telibe trafált.
Gyorsan előadták Liamnek a Tomlinson-Deakin családot érintő
terveiket, mire a srác tekintete elfelhősödött.
-
Bármit terveztek, bármikor, szóljatok nekem is.
Joy mindig angyalian bánt velem… nem hagyhatjuk magára a srácait.
-
Akkor ezt megbeszéltük – bólintott Niall, aztán
Harryre nézett. – Most te jössz, Styles!
-
Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő
alkalom – kezdte a srác. – Még nem tudjuk, mi lesz a bandával, és itt ez a
kavar Louis meg a mappa körül… viszont fizikai fájdalmat okoz, hogy továbbra is
titkolózom előttetek. – Liam és Niall gyors pillantást váltott. – Persze nem
vagytok hülyék – mosolyodott el Harry. – Nyilván megvan a magatok elmélete…
mindenről. De most szeretnék beszélni nektek arról, ami a mappában állt. – A
srác beletúrt a hajába. – A modest azt kérte tőlünk, hogy játsszuk el a
szerelmespárt. Louis és én. – Lehunyta a szemét. – Ami talán önmagában nem is
lett volna gond, de… egy idő után…
-
A hazugságból valóság lett – fejezte be Niall
halkan. Harry csupán bólintani volt képes, mert arról szó sem lehetett, hogy a
barátai szemébe nézzen.
Harry sosem gondolta volna, hogy megeshet ilyen, de abban a
pillanatban kedve lett volna elszívni egy cigit. Nem tudott mihez kezdeni az
ujjaival, így forgatni kezdte kiürült poharát.
Néhány pillanattal később Niall kinyúlt, és megszorította a
kezét.
-
Styles… Harry. – Mivel mosolygós volt a hangja,
a srác ránézett. – Semmi gáz. Mint mondtad, nem vagyunk hülyék. – Liam
bólintott.
-
Persze azt nem is sejtettük, hogy… - Ökölbe
szorult a keze, aztán Harry szemébe nézett. Tekintete tele volt visszafojtott
dühvel. – Hogy lehettek képesek ilyesmire? Az egy dolog, hogy engem nem
engedtek megállapodni, vagy megpróbálták rávenni Niall-t, arra, amire… de ez… -
A fejét csóválta. – Ha ezt hamarabb tudom, tutira kinyitom azt az átkozott
mappát. Hé – mosolyodott el, mikor látta, hogy Harry tekintete elködösül. –
Nincs semmi baj. Itt vagyunk. És ezután is itt leszünk.
-
Én – a srác nyelt egyet – nem akartam eltitkolni
előletek… - Jóllehet ez sem volt teljesen igaz… elvégre nem pont Louis
erőltette mindig, hogy avassák be legalább a barátaikat?
-
Megértjük – állította Niall. – Ez nem lehetett
könnyű nektek. – Megköszörülte a torkát. – Louis is… szeret téged, igaz?
-
Szeretett – javította ki Harry.
-
Nem – szólt közbe Liam erélyesen. – Még most is
szeret téged. Jézusom…
-
Mi az?
-
Téged… összetört az a gyerek, nem igaz? – Harry
vágott egy grimaszt. – Nem mondott neked róla semmit?
-
Nem beszéltünk, mióta… mióta Paul bejelentette a
szünetet. Utánamentem, és… azt mondta, vége. Hogy nem kér belőlem többé. –
Eltakarta a szemét gyűrűs ujjaival. Joy, és Robin halála… és Louis árulása úgy
nyomta a lelkét, hogy alig kapott tőle levegőt. Aztán egyszer csak arra lett
figyelmes, hogy Niall átült mellé, és magához ölelte.
Mivel Harry rövid időn belül teljesen összetört, kénytelenek
voltak áttenni székhelyüket Niall lakásába. A srác gyorsan összedobott nekik
egy kis vacsorát, miközben Harry az ablakon bámult kifelé, és erőteljesen
szégyellte magát. Mindannyiuknak megvolt a maga baja, nem hiányzott nekik, hogy
még őt is pátyolgatni kelljen.
-
Szóval – kezdte Liam, elterpeszkedve a kanapén
-, most már csak azt kellene kitalálni, hogyan csalogassuk vissza Louis-t.
-
És tudnunk kell, ki áll az egész mögött, hogy
levadászhassuk – tette hozzá Niall, mire a másik kettő meglepetten nézett rá. –
Mi van? A hírnév egy dolog, tudom, hogy ára van. De azt nem tűröm, ha a
magánéletemet is irányítják. – Ledobta magát Liam mellé. – Szerintem bőven
visszahoztuk már azt a pénzt, amit megelőlegeztek nekünk. Túl sokáig hallgattunk,
nem gondoljátok? – Harryt is meglepte a gúnyos kacagás, ami feltört a torkából.
-
Mi sosem tudtuk igazán befogni a pofánkat,
mármint Louis és én. – A srác megdörgölte a mellkasát, mintha a bőrébe
szivárgott tinta hirtelen égetni kezdte volna. – Nem egyszer kaptunk fenyítést
a tetkók és a dalszövegek miatt…
-
Mégis milyen fenyítést, elzárást? – vonta fel a
szemöldökét Liam, mire Harry a fejét csóválta.
-
Külön kellett interjúkra utaznunk, nőkkel
kellett mutatkoznunk… de a legdurvább az volt, amikor megtiltották Louis-nak,
hogy eljöjjön anya esküvőjére.
-
Micsoda?! – hápogott Niall.
-
Ezt nem mondhatod komolyan!
-
Nem mertünk tenni semmit – vont vállat Harry. –
Ha csak a mi életünk és karrierünk függött volna tőle… de még ma sem tudom, mit
szólnának hozzá a rajongók.
-
És a család – fűzte hozzá Liam célzatosan.
-
Anya és Gem tudja – mondta a srác némileg
fásultan. – Talán Joy is… sejtette, Fizzy alighanem biztosan tudta, és Lottie
is. Nem tudom, hogy reagáltak a gyerek hírére…
-
Nekem van egy tippem, hogy Louis nem mutatta be
nekik – vélte Niall, ahogy összefűzte ujjait a tarkóján. – A múltkori
megbeszélésen mintha valami olyasmit mondott volna, hogy…
-
„Nekem született egy gyerekem, akit jobb is,
hogy anyám nem ismerhetett, mert megszakadt volna a szíve a nyilvánvaló hazugság
láttán” – egészítette ki Harry, s most először tűnt úgy, hogy újra ott van
velük lélekben is. Elfordult az ablaktól, és leült a fotelba. Szeme izgalomtól
csillogott. – Ez nekem is szöget ütött a fejembe.
-
Nahát, tényleg? – vigyorgott Liam. – Akkor ezért
jegyezted meg az egészet szóról-szóra?
-
Szerintetek mit jelent?
-
Talán… - kezdte Liam a fejét vakarva -, de csak
talán… lehet, hogy ezzel arra akart célozni, hogy ha Joy is látta volna a
gyereket, azonnal tudta volna, hogy nem a fiáé. – Harry nem tudott segíteni
rajta, a szíve őrült iramban kezdett dobogni, s hosszú idő óta először érezte
azt, hogy újra van remény.
-
Pont ezért nem akartam mondani – sóhajtott Liam.
– Nem akarom, hogy túlzottan beleéld magad.
-
Teljesen hihetetlen, hogy Louis-nak olyan
hirtelen legyen gyereke – szólt közbe Niall töprengve. – Viszont annak, ha
rávették, hogy hazudjon a gyerekről, már több értelme lenne.
-
Igen – bólintott Harry. – Terveink voltak az
ünnepekre, de nem jelent meg. Biztos akkor szerzett tudomást a dologról.
-
Ez még nem száz százalék – figyelmeztette őket
Liam feltartott kézzel.
-
Semmi értelme, Payne! – csattant fel Harry.
Annyira szeretett volna hinni az új elméletük igazában… - Soha nem csalt volna
meg engem, pláne nem egy nővel. – Beletúrt a hajába. – Teljesen kiakadt, mikor
megtudta, hogy egy nővel is kipróbáltam… ráadásul önszántamból.
-
Figyelj, a melegek mondják mindig, hogy nem
tudod, mit hagysz ki, amíg nem próbáltad egy pasival. – Liam vigyorogva
nyugtázta, hogy Niall arca kigyúlt. – Szerény véleményem szerint ez fordítva is
igaz.
-
Louis tehát sosem dőlt volna be egy nőnek? –
kanyarodott vissza az eredeti témához Niall.
-
Soha. Se nőnek, se pasinak. Legalábbis az én
életemben nem.
-
Akkor leszögezhetjük, hogy a gyerek valószínűleg
nem az övé? – kérdezett újra a szőke, a másik kettő pedig bólintott. – Louis
hazudott valaki kedvéért. Magára vállalta ezt a felelősséget, nehogy kitudódjon
az apa valódi kiléte. – Csend lett. – Most már csak az van hátra, hogy
kisakkozzuk, ki az a titokzatos fater.
Mielőtt Harry, vagy akár Liam hozzáfűzhette volna a
véleményét, megszólalt az ajtó előtti csengő. Niall nem látszott meglepettnek,
hogy valaki átjutott az odalenti kapun és a portáson is, de Harry észrevette,
hogy vörös lett a nyaka. Összepillantott Liammel, aki somolyogva kacsintott
egyet épp, mikor kitárult az ajtó. Harry nem egészen tudta leplezni döbbenetét
Josh láttán. A srác valószínűleg nem vette észre őket, így a legnagyobb
természetességgel a szőkéhez hajolt, és megcsókolta.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése