Hazudósok 16. fejezet

Kedveseim, elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol fény derül egy nagy titokra... remélem senki sem fog nagyot csalódni! Kellemes olvasást! :)

Július volt az a hónap, amikor a vezetőség engedélyezett nekik néhány hét pihenőt, így mindenki nyomban hazafelé vette az irányt. Az ikrek, Ernest és Doris imádni való volt, Louis szinte képtelen volt betelni velük. Nem gondolta volna, hogy még két gyerek csak tökéletesebbé teszi majd a családot, mégis így volt.

-          Louis! Hé, Louis!

-          Jövök már, jövök! – Louis, nyakában egy babakendővel, eszeveszetten száguldott le a lépcsőn a nappaliba, ahol Lottie és Fizzy tévézett. – Mi a baj?

-          Te tudsz erről valamit? – bökött a készülék felé.

-          Csak azt ne mondd, hogy kijött az új Swift MV…

-          Hallgasd csak! – Lottie felhangosította a tévét, Louis pedig keresztbe fonta a karját…

-          … a hírt, miszerint Mr. Styles és titokzatos barátnője két napot töltött ebben a csodálatos hotelban, és ha hihetünk a pletykáknak, egyáltalán nem vették igénybe a szobaszervíz ajánlatait.

-          Ez undorító! – közölte Fizzy. – Hogy lehetnek ennyire közönségesek?

-          Drágám, semmit sem lehetne eladni úgy, ha a szimpla valóságot közöljük – vélte Lottie. – Harry meg a csaj valószínűleg semmit sem csináltak, sőt, lehet ott sem voltak.

-          De a képek…

-          Én is tudok ilyet csinálni, nem valami nagy szám. – Lottie a szeme sarkából a bátyjára pislogott, Louis pedig igazán hálás volt neki azért, hogy menteni próbálta a helyzetet. De a srác szerint a kép igenis valódi volt, és a nő is. Meg a hotel, a puha ágy, és valószínűleg minden egyéb, amit a hír után kitaláltak a rajongók.

Louis sosem hitte, hogy Harry hűséges lesz hozzá. Gyönyörű, tehetséges, kedves, okos és vicces fiatal férfi volt, ráadásul gazdag is, aki egyszerűen nem tehette meg, hogy folyamatosan cölibátust fogad, amíg nincs Louis mellett. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem mart a szívébe a tudat, hogy a göndör hajú még mindig valami olyat keresett, amit ő nem tudott megadni neki. Hiába váltogatták a pozitúrákat, hiába volt Louis többször alul, mint szeretett volna… hiába nem nyüstölte a másikat, hogy legyen vele többet… semmi sem használt. Louis már-már puhapöcsnek érezte magát, amiért ennyi mindent megtett, amiért ennyi mindent eltűrt. Ahogy a húgai, akik valószínűleg mindent tudtak a benne lezajló érzésekről, szánakozva és szomorúan néztek rá, hirtelen felgyűlt szívében a harag. Hát tényleg ennyit érdemel? Tényleg annyira kevés lenne Harrynek, hogy folyamatosan máshol… másban kell keresnie a boldogságot? Harry azt mondta neki, azok az éjszakák semmit sem jelentenek, és csak őt szereti… mégis képes volt kitenni Louis-t annak, hogy végignézze, ahogy ismeretleneket cipel különböző szállodákba. Mégis… meddig kellene még ezt elviselnie? Meddig mehet el a szerelem nevében?

A turnéra visszatérve senki sem ejtett szót Harry legújabb hódításáról. Sőt, Louis-nak az volt az érzése, barátai már-már kínosan kerülik a témát, nehogy olyanba bonyolódjanak, amit nem tudnának kezelni. Louis sem kért számon semmit, habár igyekezett távolságot tartani Harrytől.

Csúfosan megbukott, nyilván.

Minden egyes alkalommal, amikor Harry rámosolygott, amikor rá nézve megnyalta az ajkát, amikor elővillant a mellkasára tetovált lepke… Louis újra és újra elveszett. Már évek óta szerelmes volt a srácba, és ezt nem tudta egyik pillanatról a másikra elfelejteni. Azt sem tudta volna megmondani, lehetséges-e egyáltalán, hogy akár egy kicsit is meggyűlölje…

Minden flottul ment. A turné ideje alatt még arra is volt kapacitásuk, hogy összehozzák az új lemezt, ami az októberi turné végeztével, novemberben jelent meg, csaknem napra pontosan egy évvel az előző után. Louis büszke volt magukra, a kitartásukra és a tehetségükre, ugyanakkor azt is érezte, hogy kiszállt belőle az erő, és hogy jól esne végre egy kicsit hosszabb pihenő.

A vezetőség kiutalta nekik a jól megérdemelt karácsonyi szabadságukat, és miután kölcsönösen megajándékozták egymást, megbeszélték, hogy a januárban esedékes megbeszélésen találkoznak. Louis és Harry úgy tervezte, hogy idén együtt töltik a karácsonyt egy eldugott kis szigeten, felidézve azt az utazást, aminek során végre színt vallottak egymás előtt. Louis szívből remélte, hogy ez valami újnak a kezdete, és nem is sejtette, mennyire beletrafált.

Louis már a táskáival bajlódott, amiket az ajtó mellett sorakoztatott fel. Próbálta ellenőrizni, mindent elcsomagolt-e – ebben sosem jeleskedett -, de számára már az is elég volt, hogy tudta, Harry ott lesz. Kifújta a szeméből a haját, majd megragadta a bőröndjét, és feltépte az ajtót.

-          Elnézést! – pislogott rá a hatalmas kabátot, sárga gumicsizmát, és ugyancsak sárga kötött sapkát viselő lány.

-          El van nézve. Kit keres?

-          Maga… maga Louis Tomlinson, ugye?

-          Igen. Ismerjük egymást?

-          Nem… nem egészen…

-          Akkor talán visszatérhetnénk erre jövőre? Most sietek. – Megpróbált elmanőverezni a nő mellett, de az kihasználva, hogy Louis nem döntené fel, megvetette a lábát. Mikor a srác véletlenül hozzáért a hasához, rájött, hogy a nő nem kövér… hanem terhes. Azonnal elsápadt. – Ki maga?

-          A nevem Brianna.

-          Nos, Brianna, szívesen segítenék, tényleg… de nem igazán volt dolgom nőkkel. Szóval, ha netán azt akarja mondani, hogy annak a gyereknek én vagyok az apja…

-          Nem, nem maga.

-          Hát akkor ki?
És amint megmondta, Louis addigi élete darabjaira hullott. Ismét.