2019. április 28., vasárnap

Hazudósok 15. fejezet


Az új fejezet megérkezett, kellemes olvasást! :)




A következő napokban Louis-t annyira lefoglalta az ikrek érkezése, hogy meg sem kérdezte a barátaitól, milyen dalban egyeztek meg Eddel, utána pedig lehetősége sem adódott rá, mert november elején az egyik délutáni próbára beállított maga a sztár, teljes kíséretével.

Harry azon nyomban felpattant, és lelkesen üdvözölte.
-          Haver, örülünk, hogy itt vagy.
-          Részemről a megtiszteltetés. – A vörös hajú, szemüveges srác kedves mosollyal az arcán hagyta, hogy egy székbe tessékeljék. – Ugye nem zavartam meg semmit?
-          Csak ötletelünk, és persze pengetünk – felelte Niall, ölében a gitárjával, mire Ed rávigyorgott. – Megmutatod, mit hoztál nekünk?
-          Hogyne. A véleményeteket szeretném kérni, mert ez még nem a végleges változat. – Előhúzott a hátizsákjából egy öl papírt, majd a mellette álldogáló Harry felé nyújtotta.
-          Szövegben inkább Louis az illetékes – hárított az rögtön, így a másikra várt a feladat, hogy átvegye a papírokat.

Néhány perce elment arra, hogy sorba rendezte az oldalakat – Ed bocsánatkérőn megvonta a vállát -, aztán végre elé ugrott az első sor. Aztán a második, a harmadik, és a refrén…

I have loved you since we were eighteen…

Louis majdnem hangosan felordított, de végül csak nyelt egyet, és továbbadta a papírokat Niallnek.
-          Nagyon utálod? – mosolygott rá Ed halványan, de egyáltalán nem tűnt bosszúsnak, sem meglepettnek.
-          Miért utálná? – szólt közbe Liam. – Ez a dal atom, tökéletesen illeszkedik a profilunkba. – Ed azonban továbbra is csak Louis-ra nézett.
-          Nagyon jó anyag – kezdte az -, csupán túl személyesnek tűnik nekem.
-          Ez nem véletlen, mert az. – Ennél többet viszont nem volt hajlandó mondani. De nem is kellett.

Louis alig látott a fáradtságtól, mikor tíz óra után hazaesett. Próba után legurított még néhány pohárral a srácokkal, de nagyon vigyázott, hogy még a józanság határán maradjon.

Az énje egyik része abban bízott, hogy Harry követni fogja, de talán a legutóbbi beszélgetésük után erre nemigen kellene számítania…

-          Mi a fasz ez? – támadta le a srácot a bár mosdójában.
-          Ez konkrétan az, már behatóan kellene ismerned…
-          A dalszöveg! Mi ez?
-          Ja, azt Edtől kellene kérdezned…
-          Biztos vagyok benne, hogy adtál neki néhány instrukciót… - sziszegte Louis, miközben Harry kezet mosott. – Tagadni akarod?
-          Nem tagadom – vont vállat -, de igazából nincs bizonyítékod.
-          Te most szórakozol velem?
-          Igen, kicsit – nevetett rá Harry. – És akkor mi van, ha esetleg mondtam neki valami ilyesmit… ő pedig merő véletlenségből beleírta? Senki sem tudja, hogy kire vonatkozik…
-          Nos, Ed nagyon úgy nézett rám, mintha mégis sejtene valamit…- Louis mélyet sóhajtott, ahogy Harry odalépett elé, egyik kezét a feje mellett a csempére téve.
-          Ed az egyik jó barátom – suttogta -, és sok mindent elmondok neki. Bármit sejt is, soha senkinek sem fogja elmondani.
-          Nem ez a lényeg…
-          Akkor mi a lényeg, Boo? – A füléhez hajolt. – Azt akarod mondani, hogy nem szeretjük egymást olyan régen?
-          Hazz…
-          Hm?
-          Liam és Niall nem tudhat róla, Ed viszont igen? – Harry erre elhúzódott.
-          De hát…
-          Hagyjuk – csusszant ki a karja alól Louis. – Te úgyis mindig azt csinálsz, amit akarsz.

Ja, szóval ezután nemigen reménykedhetett abban, hogy Harry felbukkan…

Megejtette a szokásos hívását az anyja felé – aki néha egész éjszaka is fent volt a gyerekekkel -, majd bekapott néhány falatot, és vett egy zuhanyt.

Önmagának sem tudta megmagyarázni, miért kapta fel úgy a vizet. Utálta, hogy Harry megbeszéli valakivel a problémáikat, és az a valaki most dalt írt róluk.

-          Magyarázattal tartozol.

Louis – miután lábon kihordott egy infarktust – eltöprengett, mégis mi a francért adott kulcsot a másik srácnak.

Komótosan megtörölközött, majd letörölte a párát a tükörről. Jól látta, hogy Harry haja máris kezdett még inkább begöndörödni a párától, amin önkéntelenül mosolyognia kellett.
-          Itt maradsz? – A másik srác összevonta a szemöldökét.
-          A kocsmában még szét akartál ütni.
-          Túlreagáltam.
-          Az kurvára biztos. Min mosolyogsz még mindig?
-          Rajtad. És azon, milyen lenne az a világ, ahol együtt élhetünk. – Harry tekintete ellágyult. Hiába, hosszú távon nem voltak képesek haragudni egymásra.
-          Azt a világot én is szívesen megnézném. – Louis mögé lépett, és a nyakába csókolt, lenyalva néhány vízcseppet a bőréről. – Csak fájdalmat okozol magadnak, ha ilyesmiken agyalsz.

Louis ismét elmosolyodott – ezúttal keserűen. Korábban el sem lehetett volna képzelni, hogy ne együtt lakjanak, de azóta felnőttek. A legutóbbi videójuk alatt sorra ömlengtek a rajongók, hogy Harry mennyit változott, és mennyire jól néz ki. Nyilván nem egyedül hajtja álomra a fejét minden este…

Louis-nak nem kellett volna semmit számon kérnie, elvégre ő maga füvezett, cigizett és ivott, de amióta Harryvel összejöttek, nem feküdt le mással, és nem azért, mert nem kívánt meg senkit.
Némán nézte, ahogy Harry elhevert az ágyon.
-          Bocsánatot kell kérned Edtől.
-          Rendben. – Meglepődés suhant át Harry arcán, de Louis most ezzel sem tudott törődni.

Felvett egy alsót, majd bebújt a takaró alá. A hátában érezte a másik tekintetét, de nem fordult meg. Sértődött feleségként viselkedett? Igen. Harry megérdemelte ezt a bánásmódot? Nyilván nem, Louis azonban annyira fáradt volt… otthonának falai között már nem tudott úgy tenni, mintha nem fájna neki Harry viselkedése. Összeszorította a szemét, ahogy a másik csókokat nyomott a hátára.
-          Aludj jól, Boo. Én itt leszek.

Természetesen nem volt ott. Ahogy Louis reggel kinyitotta a szemét, csak a kinti szürke eget látta, na meg az ébresztőórát, ami figyelmeztette, hogy késésben van. Még a borotválkozásról is lemondott, a haja pedig kénytelen lesz kibírni a napot zselé nélkül. A leharcolt külsőnek köszönhetően senki sem ismerte fel a stúdió felé menet, de még azzal sem törődött volna.

-          Jó reggelt! – tette be maga mögött a terem ajtaját. Julian meglepetten pillantott fel.
-          Louis! – Az órájára nézett. – A többiek valószínűleg még úton vannak…
-          Az jó, mert veled akartam beszélni. – Lehuppant mellé, majd szétterítette előtte a füzetét. – Vetnél erre egy pillantást? – Julian érdeklődve kezdte olvasni a sorokat.
-          Ez igen csak leegyszerűsített. És lényegre törő.
-          Liam is segített – dőlt hátra a srác. – Szerinted lenne helye a lemezen?
-          Hogy lenne-e helye? – nevetett fel a férfi. – Hidd el nekem, ez lesz az egyik dal, amiért a rajongók meg fognak vadulni.
-          Kösz, haver – mosolygott Louis. – Talán nem hiszed, de végtelenül sokat jelent nekem, hogy támogatsz. A te útmutatásod nélkül valószínűleg soha nem lettem volna elég bátor ahhoz, hogy a szövegeimen keresztül szóljak az emberekhez.
-          Számomra elég korán nyilvánvaló lett, milyen tehetséges vagy. – Habozva folytatta: - Talán nem veszed bántásnak a következő szavaimat, de biztosan te is érzed, hogy nem olyan erős a hangod, mint mondjuk Harryé…
-          Persze – mosolygott a srác, jelezve, hogy folytathatja.
-          … de ezt a kvázi hiányosságodat rettentően jól pótolod a szövegeiddel. – Julian belelapozott a füzetbe. – Ez egy kincsesbánya, barátom. Az One direction nem tartana ott, ahol, ha benned nem lenne ennyi minden, amit meg akarsz osztani a világgal. Liam kezd fejlődni, sokat segít neked a rímekkel, a megfelelő szavak megtalálásával. Harry hangja egészen rendkívüli, Niall pedig szintén rengeteget fejlődött. Egyikőtök sem hiányozhatna a csapatból, mert a másik három azonnal leblokkolna, és szétesne az egész.
-          Miért mondod ezt? – vonta fel a szemöldökét Louis. – Talán… csak nem hallottál valamit? – De még be sem fejezte, a másik már a fejét ingatta.
-          Nem akartalak megijeszteni. Szó sincs arról, hogy valaki ki akarna lépni. – Felsóhajtott, aztán nyílt és őszinte tekintettel ránézett. – Csak attól tartok, hamarosan túl sok lesz a teher rajtatok. – Louis elmosolyodott.
-          Igen, ezt mi is érezzük, hidd el. De mit tehetnénk? Annyi ötletünk van, és még annyi helyen nem jártunk! Addig akarjuk csinálni, amíg érezzük magunkban az erőt és az elszántságot.
-          Bízom bennetek – veregette meg a vállát Julian. – Ti képesek lesztek meghódítani a világot.


2014. november 17. A nap, amikor a srácok kiadták az új lemezüket, mely igen rövid idő alatt ismét a listák élére ugrott. A lemez, amibe a szívüket-lelkület beleadták, és ami még a modest szerint is felülmúlta a várakozásokat. A lemez, mely tartalmazott egy olyan szerelmes dalt, amilyet a fiúk a Little things óta nem dobtak piacra. Az 18 közönség kedvenc lett, és természetesen azonnal napvilágot látott megannyi teória, hogy kire is vonatkozhat a dalszöveg.

-          Szép munka – mosolygott rájuk Paul, az újév utáni első megbeszélésük alkalmával. Louis szerint a férfi kicsit lefogyott, és a nyakkendője is csálén állt. – Hetek óta semmi másról nem beszélnek, csak az új korongról. A turnéig hátralévő időt kitöltik az interjúk, ahol bármiről beszélhettek, amiről csak akartok. – A srácok bólintottak, ezúttal még Louis-nak sem volt kedve benyögni valami oda nem illőt. – A vezetőség úgy döntött, elég érettek vagytok már ahhoz, hogy bizonyos pontokon szabad utat biztosítsunk nektek.  – Hatásszünetet tartott. – Így a mai naptól fogva nem érvényesek többé azok a személyes mappák, amiket a szerződéskötéskor kaptatok. – Louis nem hitt a fülének.
-          Igazán? – kérdezte, ahogy felült a székben. – És miért csak most érdemeltük ki? Vagy mivel? Ne haragudj, de egész biztosan nem csak mostanra sikerült meghálálnunk nektek mindazt, amit értünk tettetek. – A srác szavai csöpögtek a gúnytól, de Paul nem ugrott be neki.
-          Természetesen nem a profitról van szó. Egész egyszerűen rájöttünk, hogy úgysem tartjátok már be a szabályokat, így eltöröltük azokat. Liam komoly kapcsolatban él – nézett a srácra -, Niall nem ment bele egy olyan viszonyba, amit mi kedvezőnek tartottunk volna…
-          Oh, úgy sajnálom, biztos nagy csapás volt ez nektek – ironizált Louis. Paul farkasszemet nézett vele, aztán kigombolta az öltönyét, és leült.
-          Liam, Niall, megtennétek, hogy néhány percre magunkra hagytok minket? – A két srác összenézett. Úgy tűnt, vitába akarnak szállni, de Harry rájuk mosolygott.
-          Nem lesz gond. Később találkozunk.

Amint csukódott az ajtó, Louis felkészült egy újabb szentbeszédre azzal kapcsolatban, hogyan is kell viselkedniük a következő turnén, vagy, hogy mennyire viselkedjenek kétértelműen az interjúk alatt, Paulnak azonban sikerült meglepnie, amikor azt mondta…

-          Larry Stylinsonnak vége. – Csend.
-          Mit akarsz ezzel? – fonta karba a kezét Louis.
-          Csupán közöltem, hogy nem kell tovább eljátszanotok, hogy szeretők vagytok. Nem kell többé egymáshoz érnetek, amikor lekaphatnak titeket. Nem kell kétértelmű pillantásokat váltanotok, vagy féltékenységi jelenetet rendeznetek. Ennyi volt. Vége. – Louis érezte, hogy a szeme tenyérnyi nagyságúra kerekedik, a szíve pedig őrülten dobogott. Volt fogalma vajon ennek a faszkalapnak, mit is mondott az imént? Hiszen Louis nemrég majdnem világosan az értésére adta, hogy ők ketten tényleg beleszerettek egymásba… hogy tudta most ezt mégis ilyen szenvtelenül előadni? Az agyát elborító ködön Harry hangja hatolt át.
-          Ez aztán a megkönnyebbülés, Paul. Szabad tudni, mivel érdemeltük ki ezt a kegyet? – A férfi valószínűleg nem számított arra, hogy a göndör hajúval kell beszélgetnie erről, elvégre korábban Louis volt az, aki magára vállalta a vitákat.
-          A… a vezetőség úgy véli, megtettétek, amit kértünk tőletek. Sőt. Néha már át is estetek a ló túloldalára, ezért…
-          Ezért gyorsan bezárjátok a bazárt, mielőtt még nagyobb galibát okoznánk, amit már nem lehetne könnyedén elintézni – fejezte be Harry, s közben bólogatott. – Ez teljesen érthető, Paul. – A férfi összerezzent, amit Louis teljesen megértett. Harry még sosem mondta ki a férfi nevét ilyen hangon… mintha meg tudná fojtani egy pohár vízben. Aztán a srác szépségesen elmosolyodott, majd felállt. – Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk. De ha jól értelmezem, a mappáknak vége, és ebben a témában nem kell többé követnünk semmilyen utasítást. Így van?
-          I… igen.
-          Rendben. – Harry áthajolt az asztalon, Louis teste pedig ugrásra készen megfeszült. – Mert nehogy azt hidd, hogy nem fogunk élni ezzel a szabadsággal. Azt teszünk, amit akarunk. Ott és akkor, amikor akarjuk. Ha kedvem támad, lekapom Louis-t a színpad mögötti folyosón, mindenki szeme láttára. Ha akarom, nekipasszírozom az öltöző falának, és megdugom. – Elmosolyodott. – De ahhoz neked már nem lesz semmi közöd, nem igaz, Paul? – Azzal fürge léptekkel távozott.


Természetesen Harrynek csak a szája volt nagy. Valóban letámadta néha-néha Louis-t egy csókkal, vagy egy gyors menettel, de sosem olyankor, amikor csak a leghalványabb esélye is megvolt annak, hogy rajtakaphatják őket. A színpadon hozták a szokásos formájukat; Louis a másik után bámult, akárhányszor elhaladt mellette; nem bírta levenni róla a szemét, amikor egy különösen szívhez szóló részt énekelt, és persze alig tudta figyelmen kívül hagyni a rajongók plakátjait, akik drukkoltak nekik. Harry néha ennél is tovább ment, de Louis nem tudott ott lenni minden egyes ilyen alkalommal.

A Four valóban átütő siker lett, s ahogy Julian megjósolta, az egyik nagy kedvencnek a No controlt választották. Könnyen megtanulható szövege és pörgős ritmusa miatt a rajongók imádták, Louis szíve pedig megtelt örömmel arra gondolva, hogy ismét eljuttathatott hozzájuk egy darabot magából.

Minden tökéletesnek tűnt – hellyel-közel. Harry nem volt mindig mellette, de amikor igen, akkor bebizonyította számára, hogy a szíve még mindig az övé. Végtelennek tűnő ideig kényeztették egymást, hogy aztán másnap este a színpadon felszisszenjenek minden egyes ugrás után. De Louis nem bánta. Azokkal volt, akikkel imádott együtt dolgozni, a családja rendben volt odahaza, és Harrynek adta minden szerelmét és szenvedélyét. Mi ronthatta volna el ezt az egészet?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena