Az új fejezet megérkezett! :)
Kellemes húsvéti ünnepeket! :)
Kellemes húsvéti ünnepeket! :)
Louis terve igazából nem volt egy doktori disszertáció;
szerette volna, ha Paul figyelme inkább rá irányul, hogy Liam és Niall a saját
útjára koncentrálhasson. Nem tudta, hogyan is adhatná ezt a másik kettő
tudtára, de erre végül is nem volt szükség. Egyik este például rajtakapta
Liamet, ahogy széles mosollyal az arcán telefonált. Niall pedig…
-
Basszus! – Louis meglepetten kapta fel a fejét,
majd Harry után eredt.
-
Mi az?
-
Nem fogod elhinni!
-
Mit? Mi van? – A srác szíve a torkában dobogott.
Rettegés fogta el arra gondolva, hogy Harrynek esetleg valami baja eshet…
-
Igazad volt! – Harry széles vigyorral az arcán
fordult szembe vele.
-
Aha, ez nem újdonság.
-
Niall. És Josh. – Olyan csillogó szemmel nézett
rá, mint egy kisgyerek, aki váratlan ajándékot kapott.
-
Láttad őket? – Louis belesett a színpadra, de
nem volt ott senki.
-
Nem csináltak semmit, de… tudod… - És
végigsimított a karján. Érdekes módon a tudat, hogy Niall végre boldog lehet,
sokkal többet jelentett neki abban a pillanatban, mint a futó érintés.
Nos. A következő fontos kérdés az volt, hogy Louis-nak vajon
joga volt-e érdeklődni Liam és Niall magánélete felől, miután annyi
bosszússágot okozott nekik?
-
Te nem szeretnéd tudni? – kérdezte suttogva
Harrytől. A színpad mögött ácsorogtak, hallgatták a tömeg zúgását, és várták,
hogy a munkások az utolsó simításokat is elvégezzék a hangszereken.
Harry előbb elnézett Niall irányába, aki épp Dannel és
Sandyvel kiegészülve pengette a gitárját, majd a másik oldalra pillantott, ahol
Josh ücsörgött a mobilját nyomkodva.
-
Majd elmondja, ha úgy gondolja, ránk is
tartozik. – Vagyis soha napján, gondolta Louis egy fintor kíséretében, amin
Harry elmosolyodott. – Tőlünk sem hallottak túl sok mindent…
-
Az más.
-
Mennyiben? – érdeklődött Harry, és karba fonta a
kezét. Louis megpillantotta a lepke árnyékát.
-
Nekünk nem lenne szabad azt csinálnunk, amit.
Tehát pont ellentétes a szitu.
-
De azt sem mondtuk el nekik, hogy erősítenünk
kell a Larryt – mutatott rá a srác. – Téged nem zavar, hogy szinte kezdettől
fogva titkolóznunk kell egymás előtt? – Mélyet sóhajtott. – Félek, hogy ez
előbb-utóbb szétszakítja a csapatot. – Louis erre meg sem kísérelt reagálni,
habár pontosan ettől rettegett ő is.
A következő pillanatban Liam karja landolt a vállukon.
-
Barátaim, készen álltok?
-
De még mennyire! – csatlakozott Niall is. –
Láttátok a visszajelzéseket? Mindenki odavan az új videóért!
-
Danny is sokat dobott az ügyön – jegyezte meg
Liam, majd középre nyújtotta a karját. – Mindenki egyért, egy mindenkiért! –
Louis úgy vélte, ezt a rituálét sosem fogja megunni.
Később Louis vigyorogva nézte, ahogy Liam a közönséghez
beszélt; ahogy Niall és Josh röpke pillantást váltott; és ahogy Harry
szemrevételezett egy szivárvánnyal díszített táblát. A zenészek hangoltak a
következő dal előtt, a rajongók tapsoltak és nevettek, ő pedig a világ csúcsán
érezte magát.
-
Hölgyeim és uraim, ez a Stroooooooong! – Louis
megpörgette a kezében a mikrofont, mialatt felcsendültek az első hangok. Liam része után Harry lépett előre, és szinte
ordította a mikrofonba a refrént…
I’m sorry if I say „I need you”
Louis is pontosan így érzett. Milliószor megesett vele, hogy
belesajdult a szíve Harry hiányába, és ezt nem is félt megosztani a másikkal.
But I don’t care, I’m not scared of love
Nos, ez szintén így volt, habár viccesen is hathatott volna
éppen Harry szájából… mivel ő volt az, aki nem volt hajlandó még csak
megfontolni sem azt, hogy felvállalja magukat…
Louis annyira elbambult a szöveg elemzésén – amit ő maga
írt, tehát nagyon is tisztában volt minden egyes szó jelentésével -, hogy
majdnem lemaradt a saját részéről. Magán érezte barátai kérdő pillantásait, de
hamar bebizonyította, hogy minden a helyén van. Hogy mind a helyükön vannak.
Mielőtt azonban ő maga is helyre rázódhatott volna, Harry – kihasználva, hogy
éppen nem kellett énekelnie – felé fordult a színpadon, és csókot dobott neki.
-
Elment az eszed? – nyomult utána, mikor a srác
hátraszaladt a mosdóba.
-
Miért, csak te viselkedhetsz kétértelműen? –
kérdezett vissza, ahogy elővette a farkát, és vizelni kezdett. Louis háttal
állt a mozgó wc ajtajának, és a sürgölődőket figyelte.
-
Csak azt teszem, amit mondanak.
-
Nem te mondtad, hogy néha lehetnek saját
ötleteink is? – Két koppintás hallatszott az ajtón, mire Louis ellépett az
útból, majd felbontotta az előzőleg elmart üveg víz tetejét, hogy Harry
leöblíthesse a kezét. Louis számára érdekes volt, mennyire magától értetődően
jött a késztetés, hogy gondoskodjon a másikról.
-
Csak fejezd be – kérte végül elgyötörten. Harry
vizes kezével végigsimított fekete farmerén, Louis pedig igyekezett nem követni
a mozdulatot.
-
Nem. Az én barátaim is. Tenni akarok valamit
értük.
-
Ezt mégis hogy sakkoztad ki?
-
Ismerlek – nevetett Harry. – A szeretteidért
bármire hajlandó vagy. – Aztán hirtelen elkomorult az arca. – Remélem sosem
lesz rá szükség, hogy miattam valami hülyeséget művelj.
-
Már késő – vont vállat Louis. – Nem túl
valószínű, hogy ennél nagyobb hülyeséget művelek a szerelem nevében. – Harry
tekintete ellágyult, de mielőtt reagálhatott volna, odakint még a szokottnál is
nagyobb lett a hangzavar. Összevillant a tekintetük, majd visszanyargaltak a
színpadra.
-
Ennyire hiányoztunk? – érdeklődött Louis, de
csak szórványos tapsot tudott kisajtolni. – Mi a pálya? – nézett Liamre, aki a
legközelebb állt hozzá.
-
Minden oké – vont vállat, aztán a füléhez
hajolt. – Nialler kicsit beszólt Joshnak.
-
Miért?
-
Honnan kéne tudnom? – A színpad eleje felé
néztek, ahol Harry épp a szőkének mutogatott valami vicceset.
-
Josh nem csinált semmit?
-
A doboláson kívül? – Liam végigszántott a fején.
– Nekem nem tűnt fel…
-
Nahát, hogy mik vannak – vette fel újra a
mikrofont Louis. – De nem kell aggódnotok, mi utálhatjuk egymást, titeket
viszont örökké imádni fogunk! – Mosolyogva fogadta a hangorkánt. – Most pedig
következzen a Better than words… már ha Josh nem másra használja épp a kezét! –
A dobos feszes vigyorra húzta a száját, ahogy megpörgette a dobverőit,
sikolyokat váltva ki a tömegből.
Louis a továbbiakban fél szemmel Niall-t leste. Annyira arra
koncentrált, hogy segítsen neki, hogy fel sem merült benne, mi van, ha fordítva
sül el az egész. Niall kedveli Josh-t, de Josh vajon szintén így érez? Mi van,
ha miután kiszórakozta magát, faképnél hagyja a szőkét?
-
Mit szólnátok egy kis szünethez? – érdeklődött
Liam. Mind magukhoz ragadtak egy üveg vizet, majd megálltak egy laza félkörben.
– Valószínűleg már úgyis tudjátok, mi következik… jöjjenek a twitter-kérdések!
– Nyújtott karral a kivetítő felé intett, mire nyomban feltűnt az első kérdés.
Liam imádta varázslónak érezni magát. – Honnan veszitek az ihletet?
-
A tapasztalatainkból táplálkozunk, természetesen
– felelte Harry azonnal, őszintén, és némileg meggondolatlanul, amit a tömeg
zúgása kísért. Louis mosolyogva integetett, mivel ehhez nem óhajtott hozzáfűzni
semmit.
-
Mi volt a legőrültebb dolog, amit valaha tettél?
– Némi feszélyezett nevetés után ismét Harry szólalt meg:
-
Niall. – És közben a szőkére mutatott csábosan,
de a szeme közben Louis-ra villant.
-
El vagy tévedve, engem az őseim csináltak –
vágott vissza a srác, aztán a következő kérdésre ugrott. – Hol voltatok
szilveszterkor?
-
Végre egy könnyű kérdés! Otthon! Régi szép idők!
– Liam úgy tett, mintha elmorzsolt volna egy könnycseppet, aztán már épp tovább
passzolta volna a kérdést Harrynek, de Louis lopva megrázta a fejét.
Már csak alig néhány helyszín volt hátra a turnéból, ami meg
is látszott rajtuk; a színpadon ugyanolyan intenzitással nyomták a showt, a
színfalak mögött azonban megritkult a poénkodás, a hülyülés és a kacarászás.
Louis vagy a telefonját bújta a családjával chatelve, vagy dalszövegeket
firkálgatott.
Aztán októberben, az egyik utolsó koncert után Harry
izgatottan robbant be az öltözőbe.
-
Megvan! Megszereztem! – Mivel egyikük sem
reagált, folytatta: - Megvan, ki ír nekünk dalt az új lemezre!
-
Kicsoda? – dőlt előre Niall, de Harry megvárta,
míg mind rá figyelnek végre.
-
Csak egy barátom… talán hallottatok már róla. A
neve Ed Sheeran.
-
Tudni sem akarom, mivel vetted rá erre! – emelte
fel a kezét Liam.
-
Én igen! – vigyorodott el Niall.
-
Túl mocskos a fantáziátok – legyintett Harry,
ahogy lehuppant Louis mellé a kanapéra. Na, nem túl közel, Louis pedig nem
tudta, csalódott vagy inkább megkönnyebbült legyen-e emiatt. – Már akkor is
lelkesedett, mikor még csak pedzegettem neki, de egyértelmű választ csak most
adott. Mivel elég hasonló a stílusunk, így biztos vagyok benne, hogy passzolni
fog hozzánk, bármit is ír.
-
Ez fantasztikus hír – lelkendezett Niall a
tenyerét dörzsölve. – Mikor ülünk össze vele?
-
Arra gondoltam, adjunk magunknak egy kis időt,
meg persze neki is. Mondjuk két hét múlva? Október közepén?
-
Nekem jó – egyezett bele Liam, Niall
bólintásával kísérve. Persze Louis is csatlakozott, jóllehet kicsit gyorsnak
tartotta az iramot…
-
Louis? – szólította meg Harry, aki előredőlve a
térdére támaszkodott, és a válla felett nézett vissza rá. – Mi a gond?
-
Nektek nem sietős ez egy kicsit? – osztotta meg
velük a gondolatait. – Alig tettük le a mikrofont, már vonulhatunk is a
stúdióba. Jövőre meg biztos jön egy újabb turné…
-
Jó előre megkaptuk az ütemtervet – mutatott rá
Liam.
-
Ja, de abban szó sem volt ilyen szoros
határidőkről. Az új albumot valahová jövő év végére datálták.
-
Nem bíztak benne, hogy ilyen népszerűek leszünk
– vélte Niall.
-
Horan, te komolyan védeni akarod őket? –
vigyorgott rá Louis. – Azt hiszik, nem tudjuk, hogyan köthetnénk beléjük, pedig
most ők nem tartják magukat ahhoz, amit ígértek. Kaptunk mi például havonta egy
teljes szabad hétvégét?
-
Volt rá példa – felelte Liam.
-
Aha, de a szerződésbe nem azt foglalták bele,
hogy hébe-hóba, hanem hogy minden egyes cseszett hónapban, amíg velük
dolgozunk.
-
Miért lett neked hirtelen olyan fontos a szabad
hétvége? – értetlenkedett Niall.
-
Nem is az a lényeg - magyarázta Louis -, hanem,
hogy simán átbasszák a fejünket. Akkor mi miért nem tehetjük meg ugyanezt? Ja,
mert szerződésszegéssel vádolnának, már majdnem el is felejtettem – sietett
megelőzni a többieket. – Ez rájuk is ugyanúgy igaz.
-
Nem egészen értem, mire akarsz kilyukadni –
mondta Harry. – Nemrég még pont te voltál az, aki felrázott minket, és azt
mondta, addig nyomjuk teljes kakaón, amíg van mit, és amíg kíváncsiak ránk,
vagy nem?
-
De – húzta el a száját Louis.
-
Sem a lemezt, sem a turnét nem tolhatjuk el.
Fiatalok vagyunk, népszerűek, és még van mit mondanunk. Most kell tovább
folytatnunk. Talán… három év múlva már sehol sem leszünk.
-
Szokatlan tőled ez a hozzáállás, Styles – mondta
Liam. – De egyetértek. Csináljuk, és köpjünk a leírtakra. – Mikor a másik három
erre ránézett, a srác elpirult. – Abba akarom hagyni a csajozást, amint lehet.
Családot szeretnék. – Louis büszkén mosolyogva veregette hátba. – Tudtad előre,
mi?
-
Mit is mondhatnék? – szerénykedett a másik. –
Egyébként jól teszed. Muszáj éreztetned velük, hogy ez a te francos életed.
-
Bagoly mondja… - szólt közbe Niall. – Mások
szükségleteit képes vagy tisztán látni, a sajátodért miért nem akarsz küzdeni?
-
Nialler, ez bonyolult – válaszolt helyette
Harry. – Különben is, kit érdekel Louis szükséglete, amikor Ed hamarosan dalt
szerez nekünk? – Liam és Niall nevetve bólogatott, és még Louis is képes volt
egy vérszegény mosolyra.
Louis igazából meg sem lepődött a dolgon. Két hétig dekkolt
otthon az ágyba parancsolt anyja mellett, mégis akkor indult meg a szülés,
mikor a srác visszaindult Londonba a találkozóra. A kerekek csikorogtak, ahogy
visszafordult. Őrülten dobogott a szíve, féltette az egész családját az újabb
változástól.
A kórházba érve Daisy futott elé, aki tíz évesen már túl
nagy volt ahhoz, hogy ölbe lehessen venni, így Louis letérdelt, és átölelte.
-
Minden rendben lesz!
-
De anya…
-
Anya rettentően erős. Engem is elvisel már 23
éve! – A kislány felcsuklott. – Gondolj arra, hogy végre te is valaki nagy
tesója leszel.
-
Mit sugdolóztok itt? – lépett oda Lottie, két
sovány karjával átölelve magát. Tépett frizurája ékes bizonyítéka volt a
fodrásziskola kemény tananyagának.
-
Csupán rámutattam, milyen király nagy tesónak
lenni, akinek mindenki engedelmeskedik.
-
Miért, neked ki engedelmeskedett valaha is? –
gúnyolódott Lottie, majd felborzolta a bátyja haját. – Georgey igazat mondott,
minden turné után egyre rosszabb.
-
Fogd be! – csapott felé nevetve Louis, majd
csatlakoztak a többiekhez.
Dan természetesen odabent volt, így Louis-ra hárult a
feladat, hogy felvidítsa a húgait. Előtte viszont telefonálnia kellett.
-
Szeva! – köszönt a telefonba Niall. Louis-nak
némileg fájt, hogy nem hívhatta Harryt. – Mizu? Merre vagy?
-
A kórházban. Hamarosan ismét bátyó leszek. – A
szőke kurjantott egyet.
-
Haver, ez oltári! Akarod, hogy odamenjünk?
-
Dehogyis. Zsírozzátok le a dolgot Eddel
helyettem is.
-
Azt Harry már megtette. – Louis talán érzett egy
szemernyi féltékenységet, de elfojtotta, mivel akadtak fontosabb dolgai is.
-
Megyek, amint tudok.
-
Nem kell sietned, most ott a helyed. –
Mozgolódás támadt a háttérben. – Joyt bevitték… Lou, ki…
-
Mennem kell – mondta gyorsan, bontotta a
vonalat, majd egy mély sóhaj után a húgaira nézett. – Ki akar fogadni, hogy
legalább az egyikük fiú lesz?
-
Titeket már az sem menthetne meg – nevetett Lottie.
– Ezt a meccset Daisy és Phebs megnyerte nekünk! – Az ikrek büszkén néztek
össze.
-
Hát ja – bólintott Louis. – Nem mintha nem
élvezném a nőuralmat… - Fizzy felcsuklott, aztán gyorsan a szája elé kapta a
kezét -… de lesz abban valami szép, ha a legidősebb és a legfiatalabb Tomlinson
lesz csak fiú!
-
De azért… ugyanúgy szeretsz majd minket is,
ugye? – pislogott fel rá Daisy.
-
Hogy a fenébe ne? – Louis letérdelt az ikrek
elé, és megfogta azt a kezüket, amivel nem egymást szorongatták. – Hogy
fordulhat meg a fejetekben ilyesmi? – A két kislány előbb egymásra pillantott,
majd Fizzyre néztek. Az idősebb lány úgy szólalt meg, mintha pontosan tudná, mi
jár húgai fejében.
-
Sosem szoktuk felemlegetni, de mi csak
féltestvérek vagyunk. Nem lesz köztünk olyan kapcsolat, mint közted és Lottie
között…
-
Hé, hé, álljon meg a menet! – emelte fel a kezét
Lottie. – Minden nap hálát adok az égnek, amiért nem ugyanaz a szarcsimbók az
apátok, mint a mienk. Habár már a tietek sincs képben, és az legalább normális
válás volt… de fogalma sincs, mit hagy ki azzal, hogy nem része az életeteknek.
– Fizzy kipislogta a könnyeket a szeméből, mire Lottie melléült, és átkarolta.
– Szóval meg ne halljam még egyszer, hogy ilyesmiken gondolkodtok, mert
lenyisszantom a hajatokat, amíg alszotok! – Nevetés zúgott fel az egyébként
csendes folyosón.
-
Testvérek vagyunk – mondta Louis. – Nem számít,
hogy fél vagy egész… teljes szívvel szeretjük egymást, és csak ez a lényeg. –
Miután a lányok kiszipogták magukat, Phoebe váratlanul kuncogni kezdett.
-
Szarcsimbók. – Ahogy kislányos hangján, vihogva
kiejtette a szót, a többieket is nevetésre késztette. Mikor Louis elkapta
Lottie pillantását, végre úgy érezte, a lány is felnőtt ahhoz, hogy óvni tudja
a húgaikat.
Az idilli hangulatot rohanó léptek zaja szakította félbe, s
ahogy felnéztek, Dant látták meg feléjük sietni. Louis szíve a gyomrába
süllyedt az idegességtől.
-
Egy fiú és egy lány! Mind jól vannak!
És csak ez a két mondat kellett ahhoz, hogy a Tomlinson
testvérek egymás karjába boruljanak a megkönnyebbüléstől.
Louis mindig tudta, hogy az anyja mindenkinél erősebb, de
ennyi gyereket kihordani… ahogy az alvó ikreket nézte, a szíve megtelt
szeretettel a picik, Isten, a családja, és az egész világ iránt. Daisy és
Phoebe a karja alá bújt, és csak csodálták némán az új jövevényeket.
Később – mivel Dan és Louis ragaszkodott hozzá – Lottie
hazavitte a többieket.
-
De én maradni akaroook!
-
Daisy, holnap iskola.
-
Muszáj mennünk? Anya idebent van… - A srácot már
majdnem meglágyította a könnyes tekintet, de ekkor Felicité közbelépett.
-
Szó sem lehet róla. Anyának pihenés kell, semmi
szüksége további idegeskedésre. Majd tanítás után azonnal idejövünk, és
megmutathatjátok neki, milyen szépeket rajzoltatok.
-
Úú – csillant fel Phoebe szeme. – Az ikreknek is
készítenünk kell valamit! Nagyon sok dolgunk lesz! – Azzal Lottie nyomában
kinyomultak az épületből.
-
Mi is leszel, ha nagy leszel? Politikus vagy
ügyvéd? – mosolygott Louis a húgára.
-
Eszemben sincs! Olyan munkát választok majd,
aminek haszna is van! – A srác nevetve szorította magához.
-
Rendben, Ms. Granger, nyomás! Vigyázzatok
magatokra.
-
Úgy lesz. – Azzal Louis egyedül maradt a
folyosón.
Az anyját már átszállították a szobájába, de a srác inkább
hagyta, hogy Dan legyen a nő mellett, míg ő maga egy folyosói széken készült elszenderedni…
Álmában Harry ott volt vele. Végül is mikor nem? Mosolygott
rá, a szeme csillogott, gyűrűs ujjai a haját simogatták, illata bekúszott az
orrába… Aztán felriadt. És Harry még mindig ott volt. Sőt, Niall és Liam is.
Amint Louis meglátta maga körül a legjobb barátait, akik képesek voltak
elvezetni ide csak azért, hogy ebben a pillanatban is vele legyenek, a
megkönnyebbülés forró könnyei peregtek le az arán. Csak néhány csepp volt,
mégis megtisztította a lelkét.
-
Nem tudtok nélkülem élni, mi? – kérdezte
mosolyogva. Aztán felállt, és hagyta, hogy egy nagy ölelésbe vonják.
-
Hogy lehet az, hogy mind gyönyörűek, csak te
vagy ilyen ronda? – érdeklődött Liam az üveg előtt állva. Louis látta rajta,
hogy a babák azonnal elbűvölték.
-
Valószínűleg én voltam a kísérleti fázis. Vagy
azért találsz rondának, mert pasi vagy – mutatott rá kacsintva.
-
Ja, ebben lehet valami. – Liam zsebre vágta a
kezeit. – Jó ilyen nagy családban élni? – Louis elgondolkodott a kérdésen.
-
Mindent összevetve, azt hiszem, igen. Én imádom
a pörgést, otthon pedig mindig zajlik az élet. De ehhez az is kellett, hogy
ilyen menő szüleim legyenek. – A másik bólogatott. – Min töröd a fejed, Payne?
-
Azon, hogy nagy családot akarok. – Louis
rávigyorgott.
-
Előbb egy gyereket kéne összehoznod, te szerencsétlen!
-
Nos, majd igyekszem, de nem lehet ám mindenki
olyan termékeny, mint a Tomlinsonok! – Nevetve lökdösni kezdték egymást, és
csak akkor moderálták magukat, mikor Niall és Harry is odaért.
-
Anyukád fantasztikusan viseli – mondta Niall
őszinte elismeréssel a hangjában. – Ennyi gyerek a nyakán, ráadásul te vagy az
egyik… – Louis vigyorogva bemutatott neki.
-
Mondtam már, mennyire hiányzott a
csesztetésetek?
-
Ezt mondanod sem kell! – kacsintott Liam. – Ha
megbocsátotok, telefonálok egyet.
-
Én meg beugrom a mosdóba.
Niall és Liam eltűnése valahogy nem hatott teljesen
spontánnak, ahogy az sem, mikor Harry elhúzta Louis-t egy kameramentes
szakaszra, és csókolni kezdte. Semmi szexuális nem volt a tettében, volt
viszont annál több szeretet, kedvesség, törődés, és az ígéret, hogy… mindig itt
leszek veled.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése