Hazudósok 13. fejezet

Kellemes olvasást! Ebben a fejezetben található az egyik kedvenc jelenetem, fogadjátok szeretettel születésnapom alkalmából! ;) :)

A turné második felének kezdetén Louis tele volt energiával. A családjával és a barátaival sikerült rendeznie a viszonyt, és már azt is tudta, mit kell tennie a további boldogságuk érdekében.

Annyit ugrált a színpadon, mint soha korábban; minden játékban benne volt, és még Harryvel is képes volt fesztelenül viselkedni. Mondjuk ezt talán kicsit túlzásba vitte… mert a fesztelenből elég gyakran lett meztelen…

-          Boo – mozgolódott alatta, ahogy Louis végigcsókolta a hátát. Borostája karcolta a puha bőrt. – Nincs sok időnk.

-          Azt majd én eldöntöm. – Hosszas időt és nyálat szentelt szerelme előkészítésének, majd elégedetten felnyögött, ahogy behatolt a testébe.

Felhúzta Harryt a térdére, hogy még intenzívebb legyen az élmény, majd ráhajolt a hátára, és a nyakát kezdte csókolgatni. Harry néhány pillanat múlva felajánlotta neki a száját, így ahogy a lökések folytatódtak, az ajkuk is összeforrt.

Hetente egyszer-kétszer összejöttek. Sosem feltűnően, és mindig csak akkor, ha Liam és Niall is más programot szervezett. Louis nagyon is jól emlékezett még korábbi szavaira, de arra jutott, amíg az érzelmeket kihagyja a dologból, addig nem lehet semmi gond.

Azt, hogy az elmélete helyes, mi sem bizonyította jobban, mint hogy Paul sem nyaggatta állandóan. Sőt, a hetenként megejtett konferenciabeszélgetéseken csak gratulálni tudott. Figyelmeztette azonban őket, hogy hamarosan aktuális lesz az új album. Louis korábban talán panaszkodni kezdett volna – hiszen még az előző turnét sem zárták le -, de ebbe is lelkesen vetette bele magát, mint mostanában mindenbe. Imádott együtt dolgozni a srácokkal, a mappáik azonban végesek voltak.

-          Kell valami nagyon ütős erre a korongra – vélte Liam, ahogy elhelyezkedett a busz kanapéján. Louis sokkal kiegyensúlyozottabbnak látta, mióta megejtették azt a bizonyos beszélgetést.

-          Szívesen megütlek, ha csak ez hiányzik – cukkolta Niall. A másik természetesen bemutatott neki. – Kulturált, mint mindig.

-          Mire gondolsz pontosan? – érdeklődött Harry, sanda oldalpillantást küldve Louis irányába. Mostanában gyakran csinálta ezt, főleg a színpadon, így Louis sosem lehetett biztos benne, színészkedik-e épp.

-          Nem is tudom. Nagyon durva lenne egy duett valakivel?

-          Már így is négyen vagyunk – ellenkezett Louis, mintha csak azt mondaná, hogy így sincs ugyanannyi hely mindőjüknek. – Hé, lehetne ez az album címe. Csak a gyengébbek kedvéért.

-          Ma van a szívassuk Liamet nap?

-          Nem, de nem is rossz ötlet! – Liam nevetve felé hajította a párnáját, amit Louis csont nélkül elkapott, és a háta mögé tűrt. – Kösz, Payne! Mindig törődsz velem!

-          Mi sem természetesebb – sóhajtott a srác lemondóan. – Akkor partner kilőve. De megkérhetnénk valakit, hogy írjon nekünk egy dalt. – Louis – reményei szerint – úgy nézett rá, mintha Liam az imént döfte volna szíven egy tőrrel.

-          A szövegeid giga-mega fantasztikusak – szállt be Niall is -, de az ötlet nem rossz. A változatosság kedvéért szenvedjen csak más a szöveggel. – Így tehát Louis le lett szavazva.

A turné szüneteiben ha nem szunyáltak, ezentúl ismét dalokat írtak, zenét szereztek, emellett pedig ötleteltek azon, kinek a stílusa passzolna az övékhez annyira, hogy összedobjon nekik valamit. Harry azon a héten szokatlanul csendes volt. Csak egyszer támadta le Louis-t a szállodai szobájában, és utána nem maradt sokáig. Louis nem tartóztatta; tudta, hogy sosem lesznek már olyan közel egymáshoz, mint régen, de az ő szerelme továbbra sem múlt el. Éppen ezért a legelső szöveg, amit megosztott a srácokkal az volt, amit azért írt, mert mindenki tudtára akarta adni, hogy Harry hozzá tartozik.

-          Nem vesztegetted az időt, mi? – mosolygott Julian a kamerába.

-          Minden vágyam, hogy Paul elégedett legyen, és minél tovább békén hagyjon.

-          Teljesen érthető – nevetett a férfi.

-          Nekem tetszik – mondta Liam, és előre dőlt. – Habár itt néhány sort kicserélnék… - Ráfirkált a papírra - … így.

-          Tisztára jól kiegészítjük egymást, hát nem? – karolta át Louis. – A lelkembe látsz, Payne!

-          Azért szerelmet ne vallj…

-          Csak szeretnéd!

-          Különben is, azt már megtette – lobogtatta meg Niall a saját példányát. Valószínűleg nem szándékosan, de a szavaival néhány röpke pillanatra megfagyasztotta a levegőt.

Harry aznap este fantasztikusan gyengéd és odaadó volt vele. Gyűrűs ujjai mindenütt ott voltak a testén, és még le is szopta, ami aztán tényleg elég ritkán esett meg.

Később lihegve rogyott rá Louis izzadt mellkasára.

-          Mit művelünk? – suttogta a bőrébe.

-          Szexelünk. Egész jól, ha érdekel.

-          Nem csak ennyi, te is tudod.

-          De, ez pontosan ennyi, Hazz. – Harry felnézett rá azokkal a ragyogó szemeivel, Louis pedig végigszántott a göndör fürtökön. – Megbeszéltük, nem?

-          Akkor nem kéne ilyen dalokat írnod!

-          A tapasztalataimból táplálkozom. Ez egy jó kis dal, nem hagyhatom elveszni. – Rágyújtott egy cigire. – Ha tényleg azt várod tőlem, hogy dobjak ki minden daltöredéket, aminek köze van hozzád, akkor akár most azonnal haza is mehetek.

Harry olyan gyorsan mozdult, hogy Louis észre sem vette; az egyik pillanatban még az ágy túlsó felén ült, a következőben pedig már őt csókolta. Louis széles ívben eltartotta maguktól a csikket, és élvezte, ahogy Harry nyelve átsiklott a szájába.

-          Szeretlek – lehelte Harry az ajkaira. – Még mindig szeretlek. Tudod, ugye?

-          Ja… - Louis krákogott. – Adja magadnak még egy kis időt! – A másik először talán bosszankodni akart, de aztán szomorúan elmosolyodott, és végighúzta karcsú ujjait Louis tetoválásán. It is what it is. A srácnak olyan érzése támadt, mintha Harry a puszta szívét simítaná végig. Fájdalmat érzett, de egyben gyönyörűséget is.

-          Hogy tudnék bárki mást szeretni? – suttogta a srác, majd a szemébe nézve folytatta: - Tudom, hogy készülsz valamire. Bármi legyen is az, remélem, tudod, mire vállalkozol. Segíts nekik, de ne bármi áron.

Az események ezután ismét felgyorsultak. A koncertjeik továbbra is telt ház mellett zajlottak, Paul pedig nagy kegyesen áldását adta az új videoklipre is.

-          Próbálok megszerezni nektek egy igazán nagy nevet – mondta nekik a férfi.

-          Kit? – kérdezte Niall nyomban.

-          Az legyen meglepetés. A csapat már dolgozik a koreográfián, a helyszín már megvan. Hétfő délelőtt kezdtek, legyetek pontosak. Direkt egy hozzátok közel eső sivatagos területet választottunk, hogy ne kelljen sokat utaznotok.

-          Ezt értékeljük – biccentett Liam, mire Paul hirtelen ránézett.

-          Most beszélnék néhány percet Liammel. Négyszemközt.

Mivel ilyenre már korábban is volt példa, a három srác semmit sem gyanítva telepedett le a folyosóra. Előbb csak hangos szóváltásra, majd kiabálásra lettek figyelmesek, és ahogy a tekintetük összevillant, mind tudták, miről lehet szó.

Később Niall és Harry is megkapta a maga fejmosását, és minden valószínűség szerint Louis-ra is várt volna egy szép kis szentbeszéd, amit azonban neki esze ágában sem volt meghallgatni. Ez a kis közjáték rádöbbentette, hogy sürgősen cselekednie kell.

Első pontként újra összejött Eleanorral. A lánynak továbbra sem tudott ígérni semmit, de megpróbálta elhalmozni mindazzal a szeretettel, amit érdemelt volna. Második pontként ismét bámulni kezdte Harryt a színpadon. A Larry népszerűbb lett, mint valaha, de Louis-nak még ez sem volt elég. Itt volt az ideje néhány új tetkónak.

-          Uram Jézus!

-          Látod azt, amit én?

-          Káprázik a szemem?

-          Ha befejeztétek, akár el is kezdhetnénk – szólt közbe mogorván a rendező, de a srácok nem zavartatták magukat. Pontosan úgy bámulták az előttük álló Danny DeVitót, mint a kisiskolások, a férfi pedig csak mosolygott rájuk kedvesen.

-          Hihetetlen az alázata – mondta Niall az első munkanap végén. Szinte nem is foglalkoztak a fáradtsággal; kárpótolta őket, hogy egész héten a zseniális színész társaságában lehetnek.

-          Jó kis zenekar ez – mondta nekik a férfi egy alkalommal. – Hozzatok ki belőle mindent, amit csak tudtok.

Mind rettentően élvezték a munkát, főleg azt, hogy a művész nem kezelte őket gyerekként; meghallgatta az ötleteiket, nevetett a vicceiket, és megtapsolta őket, ha valamit jól csináltak.

-          Imádom ezt az embert – lelkesedett Niall, mialatt azt nézték, ahogy DeVito a rendezőnek mutogatta az egyik ötletüket.

-          Tudom, mire gondolsz – bólogatott Louis. – Fantasztikus. Hogy tudnánk megtartani?

-          Raboljuk el? – érdeklődött Liam, és elmart egy hideg kólát.

-          Nem is rossz ötlet…

-          Szerintem magától is velünk jönne – mosolygott Harry. – Ahogy ez a csodás kabát is. – Louis ezzel nem tudott és nem is akart vitatkozni. Szinte azonnal elképzelte a másikat meztelenül, csak a kabátot viselve, ami nem igazán tett jót az alsó fertályainak.

Bármennyire is élvezték azonban a közös munkát, a hétnek vége szakadt, ők pedig visszatértek a valóságba. A klip viszont mindig emlékeztetni fogja rá őket, milyen csodában volt részük hét nap erejéig.

Szeptemberben az új klippel járó médiafelhajtás elterelte Paul figyelmét, így Louis járhatta a maga útját. Megcsináltatta az új tetkóját, tovább molesztálta Harryt a színpadon, és minden este felhívta Eleanort.

-          Még mindig nem akarod elárulni, mit tervezel? – kérdezte a lány.

-          Nem akarlak belekeverni. – Ahogy Eleanor felnevetett, a srác is elmosolyodott.

-          Lou, már nyakig benne vagyok. Segíteni akarok, ha tudok.

-          Tudom, drágám. – Abban a pillanatban egy köhintést hallott a háta mögül. – Most mennem kell, édesem.

-          Harry van ott? – tudakolta a lány mosolygós hangon.

-          Minden bizonnyal.

-          Akkor mondj nekem valami nagyon nyálas dolgot!

-          Hát persze, hogy találkozunk, amit hazamegyek, egyetlen cukorfalatom. – Eleanor kacagása gyöngyözött. – Ugye hiányzom neked, édes krumplibogaram?

-          Hogyne!

-          Rendben. Aludj jól!

-          Te is!

Louis mélyet sóhajtva fordult meg, de a mosolyát még Harry fenyegető tekintete sem tudta letörölni.

-          Kezdődik a próba?

-          Igen. Ha ráérsz esetleg.

-          A munka az munka. – Elő akart venni egy szál cigarettát, Harry viszont nyomban kiütötte a kezéből. – Hé!

-          Jobban tennéd, ha leszoknál. Eleanor talán csípi, hogy mindig füstös a szád?

-          Te sem nagyon szoktál panaszkodni.

-          Most nem rólam van szó!

-          Tényleg nem? – vigyorodott el Louis, majd végigsimított a másik mellkasán. Harry behunyta a szemét, és közelebb mozdult hozzá.

-          Hát persze, hogy rólam van szó. Rólunk van szó.

-          Nincs olyan, hogy rólunk, Hazz. – A srác mosolya egyszerre volt gyönyörű és elszomorító.

-          Szeretjük egymást. Mindig lesz egy olyan, hogy rólunk.