Hazudósok 12. fejezet

Kellemes olvasást! :)

Louis egy napot sem hagyott kihasználatlanul. Korán keltek és későn feküdtek, hogy mindenre tudjanak időt szakítani. Fizzynek könnyen ment az átállás, hiszen a tanulás és egyéb programok miatt egyébként is sűrű volt a napirendje. Lottie az első néhány napban szenvedett, aztán könnyedén felvette London ritmusát. Élvezte, hogy felnőttként viselkedhet, hogy magára vonzza a tekinteteket. 

Fürdött az elismerő pillantásokban és viszonozta is azokat. Louis azonban mindenre felkészült és nem aggódott. Legelső alkalommal, mikor neki kellett leszednie a húgáról egy erőszakos alakot, hazatámogatta a lányt, hagyta, hogy letusoljon, majd leültette a kanapéra egy pohár kakaóval. Nem szólalt meg, míg Lottie bele nem kortyolt a poharába.

-          El kell döntened, milyen nő leszel, Char. Olyan, akit mindenki megkap, vagy olyan, aki mindent elér, amit csak akar. Van eszed, gyönyörű vagy. Kérlek, ne legyél olyan, mint a többi tucatlány. Azt nem bírnám elviselni. – Mikor a másik nem szólalt meg, Louis maga felé fordította az arcát, és könnyes szemébe nézett. – Tudom, hogy Harryt akartad, de el kell fogadnod, hogy ő sosem lesz a tied. Minden mást megadok neked. Csak válassz egy célt, és küzdj érte.

Néhanapján egy komoly beszélgetés csodákra képes. Louis-nak sosem volt szerencséje ahhoz, hogy az apja magyarázza el neki, mit jelent felelős felnőttnek lenni. Az anyja persze mindent megtett, de a srácnak így is magától kellett rájönnie, hogy ő a felelős a húgaiért. Dan rendes fickó volt, de a lányok nem mindig hallgattak rá. Louis ellenben bevethette a tekintélyét bármikor… Lottie és Fizzy esetében pedig ennek most jött el az ideje.

A bulizás továbbra is szerepelt a napirenden, délelőtt azonban Charlotte olyan életcél után kutatott, ami felé szívesen végigjárná az utat.

Felicitének ilyen iránymutatásra nem volt szüksége, egy kis önbizalom tuningra viszont mindenképpen.

Louis egyik nap tehát elvitte a lányokat az egyik közkedvelt szépségszalonba, ahol a diszkréció alapkövetelménynek számított.

-          Mr. Tomlinson, jó napot! – ragyogott a recepciós. – Georgey már várja Önöket!

-          Köszönjük.

-          Azta – ámult el Charlotte. – Ez csak nem… Georgey Kova szalonja?

-          Eltaláltad, szívem – repült feléjük egy magas, fekete farmert, fekete pólót, és szegecses csizmát viselő férfi. – Te csakis Charlotte lehetsz, a legidősebb Tomlinson hölgy. Te pedig Felicité, ha nem tévedek – kacsintott a másikra, mire a lány elpirulva bólintott. – Nahát, hogy én mennyire vártam már a találkozást! Louis folyton csak rólatok áradozott!

-          Valóban? – kételkedett Lottie.

-          Bizony ám. – Georgey asszisztense odavezette a két lányt egy-egy székhez. – Több órába telik helyrehozni a haját egy-egy turné után, így bőven van időm kifaggatni. Szereztetek már egy normális fodrászt, aki ért is ahhoz, amit csinál? – nézett Louis-ra a tükrön keresztül.

-          Az a poszt örökkön-örökké a tied.

-          Én viszont már mondtam, hogy nem hagyhatom itt az üzletemet egy egész évre. Aha! – mormolta, mivel közben megszemlélte Lottie haját. – Pazar! Te tényleg tudod, hogy kell bánni ezzel a zuhataggal. Jó fodrász válna belőled. – Az utolsó, félig-meddig odavetett mondat után Louis és Lottie tekintete röviden összevillant, és a srác végre meglátta az érdeklődés szikráját húga szemében.

Charlotte halványrózsaszín hajat akart, amit természetesen megkapott, majd végre Fizzy következett.

-          Hm – motyogta Georgey. – Ha jól sejtem, általában összefogva hordod a hajad.

-          Mindig! – kiabált be a nővére.

-          Igen, mert… úgy kevesebb vele a gond.

-          Rendben. Rám bízod magad? – A lány nyelt egyet, mire a férfi megszorította a vállát. – Gondolj arra, hogy varázsló vagyok! Még a bátyádból is sikerült értékelhető pasit faragnom.

-          Kösz szépen – bólintott Louis, mialatt a húgai nevettek.

-          Szívesen – hajolt meg a mester. – Most pedig lássunk hozzá!

Másfél óra múlva léptek ki a szalonból, Lottie magabiztosan vigyorogva, Fizzy azonban még csak próbálgatva új önmagát. Épp rövidre vágott frizuráját tapogatta, mikor megállt előttük egy kocsi.

-          Üdvözletem, szép hölgyek – mosolygott Niall. – Elvihetem Önöket valameddig?

Ahogy Louis remélte, Lottie passzolta az utat, Felicité viszont lelkesen bólintott.

Lottie somolyogva figyelte, ahogy a páros elhajt, majd megbökte bátyja karját.

-          Kis ravasz, tudom ám, mire játszol.

-          Ennyire átlátszó vagyok?

-          Ismerlek, mint a rossz pénzt. – Rövid csönd után folytatta: - Niall rád sem nézett.

-          Ja, feltűnt.

-          Történt valami?

-          Valószínűleg a pokolba kíván. – Louis elővett egy cigit, és rágyújtott, nem törődve közben húga fintorával.

-          Mégis felhívtad.

-          Instán küldtem neki egy fotót Fizzy készülődéséről azzal az üzenettel, hogy érte tegye meg, ne értem.

-          És megtette.

-          Igen.

-          De ugye nem gondolod, hogy csak Fizzy miatt? – kérdezgetett tovább Lottie, mialatt a lakás felé tartottak. Louis szerette Londont hétköznap, amikor mindenki túl elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegyen egy hírességet, aki elhalad mellette.

-          Nem tudom. Tényleg nagyon megbántottam.

-          Biztos jó okod volt rá, de mindenképpen meg kell beszélnetek. – Lottie tekintetét magára vonta a saját tükörképe, így megálltak egy kirakat előtt. – Niall jó srác.

-          Ezért nem kellett neked? – somolygott Louis.

-          A rosszfiúk a gyengéim – vont vállat a másik.

-          És hogy jön a képbe Harry?  - A srác őszintén kíváncsi volt. Az egy dolog, hogy ő maga szerelmes a srácba, de szerette tudni, mások mit találnak benne vonzónak.

-          Harry… - Lottie próbálta eltüntetni az arcáról a sóvárgó kifejezést. -… ő még nem fejlődött ki rendesen. Azt hittem, jól ismerem, és ő is arra vágyik, mint a többi frontember; hogy csajok ugráljanak körülötte.

-          Ezt mégis miből gondoltad? – A két testvér tekintete találkozott az üvegben.

-          Mert minden lánnyal annyira kedves volt. Mosolygott, ölelkezett, a koncerteken is olyan közvetlen volt… és azok a dalszövegek! Mindig újra belé zúgok, ha meghallom a Happylit.

Több szót nem is ejtettek a témáról, de ez nem jelentette azt, hogy nem is töprengett rajta. Elcsodálkozott, mennyire másképp vette le a viselkedésüket Lottie és Fizzy. Felicitének teljesen egyértelmű volt, hogy szerelmesek egymásba, Lottie fejében viszont ez meg sem fordult. Pedig ők közel állnak a két sráchoz, és nem hittek el minden pletykát, amit olvastak. Louis nem tudta, mennyire jó ez nekik, mindenesetre abból kell élniük, ami van.

Fizzy késő délután kivirultan ért haza. Levetette magát testvérei közé a kanapéra, és mesélni kezdett…

-          … és szó nélkül beengedtek, pedig nem is volt jegyünk… volt ott egy ismerőse, de azonnal lepattintotta miattam! És étteremben ebédeltünk… - A lány a támlára hajtotta a fejét. – Nagyon szerencsés lesz majd az az ember, akit végül társának választ.

Louis átkarolta őt, és Lottie-val csendben hallgatták, ahogy elsiratja első szerelmét.

A srác egyiküket sem akarta bántani. Soha. Inkább tőből levágta volna a karját, de voltak dolgok, amik fájdalmasak voltak ugyan, mégis meg kellett tennie valakinek.

Utolsó napjukat a lakásban töltötték; pizzát ettek, rosszabbnál rosszabb dalokra táncoltak és énekeltek, aztán álomba merültek Louis hatalmas ágyában. És bár a srác szíve még mindig fájt, de tudta, hogy lassan mind a gyógyulás útjára lépnek.

-          Szia.

-          Jézusom! – ugrott nagyot Niall, a szatyrok összeütődtek a kezében. – Te mit keresel itt?

-          Téged vártalak. – Louis zsebre vágta a kezeit. – Van néhány perced számomra? – A másikon látszott, hogy szíve szerint elküldte volna a bús francba, de mivel távol állt tőle ez a viselkedés, bólintott.

-          Ja. Gyere.

Odabent a szokottnál nagyobb rend és tisztaság fogadta. Várt, míg a szőke elrámolta a holmikat a hűtőbe, aztán a pultnak támaszkodott, és ránézett.

-          Hallgatlak.

-          Bocsánatot kérek, amiért beleszóltam az életedbe, pedig nem volt hozzá jogom. Láttam, hogy felkeltette az érdeklődésed a srác, és nem akartam, hogy a szerződés miatt ne próbálj ki valamit, amit szeretnél. Az egyik legjobb barátom vagy… és nem akarlak elveszíteni.

Niall olyan sokáig hallgatott, hogy Louis majdnem fogta magát, és elkullogott, de akkor a szőke mélyet sóhajtott.

-          Pont azért nem teszem. Mert benne van a mappában. – Louis érezte, hogy az álla leesik, mire Niall halványan elmosolyodott. – Van, amire még te sem számítasz, mi?

-          Én… sajnálom. Fogalmam sem volt… - aztán eltöprengett. – Ez már az elejétől fogva benne volt? Előre tudták, hogy…

-          Azt nem, hogy Josh lesz az. Az van benne, hogy… egy pasival.

-          És azért nem teszed meg, mert…

-          Mert tényleg kedvelem, és nem akarom belerángatni. Másrészt meg barátnője van.

-          Aha – bólintott Louis, majd felvonta a szemöldökét. – Te tényleg nem látod, hogy néz rád? – Niall elfordult. – Vagy nem akarod látni.

-          Mind hozunk nehéz döntéseket, nem igaz? – Louis ebbe nem óhajtott belemenni.

-          Szóval nem fogsz tenni semmit?

-          Nem tudom – vallotta be a szőke, és megdörgölte a szemét. Ahogy a szenvedését nézte, Louis-nak kedve lett volna azonnal a menedzsmenthez rohanni, és valami őrültséget művelni. Saját sajgó szívénél sokkal jobban fájt neki, hogy így kell látnia barátját. – Ha megteszem, azt fogják hinni, miattuk teszem, és ha kiderül, nem tudnék Josh szemébe nézni.

-          Nem kell feltétlenül megtudniuk.

-          Ezek mindent megtudnak.

-          Engedd meg, hogy segítsek – kérte Louis szinte esdekelve.

-          Mégis hogy tudnál?

-          Csak bízz bennem. – Aztán halkan megkérdezte: - Ugye bízol bennem? – Niall tehetetlenül tárta szét a karját.

-          Van más választásom? A legjobb barátom vagy. Tehetsz bármit, a sárba tiporhatsz, megalázhatsz, én mégis ugrom az első szavadra…

Olyan szorosan ölelte magához a szőkét, hogy a srác talán levegőt sem kapott, mégis visszaölelte, minden szeretetével együtt.

-          Bármit megteszek érted, Nialler. Csak nem szabad feladnod.

Louis ismét jó kis slamasztikába sodorta magát, de nem törődött vele. Újra az övé volt a barátai bocsánata, és mindent meg fog tenni, hogy ez így is maradjon. A Niallnél tett látogatás után vacsorát vett magának, hazaballagott, majd a kanapéra telepedve elkezdte tüzetesen átnézni a szerződését. Nem volt ugyan ügyvéd, annyit mégis megtanult az évek során, hogy mindig van egy kiskapu. Ő nem kaphatja meg, amit akar, de ha rajta múlik, nem engedi, hogy Liam és Niall élete összeomoljon.