2019. március 31., vasárnap

Hazudósok 11. fejezet


Megérkezett az új fejezet! Időközben túl vagyunk a történet felén, tehát már csak néhány hétig kell izgulnotok a srácokért! :)




-          Nahát, anya!
-          Louis! – sikkantotta Joy, és nem törődve a fodrász méltatlankodásával, odaszaladt, és megölelte. A srác boldogan szorította magához a nőt, aki mintha némileg kikerekedett volna legutóbbi találkozásuk óta. – Megjöttél!
-          Bizony ám. A csajok?
-          Lottie mindenkit kezelésbe vett. Talán a te hajaddal is kezdhetne valamit…
-          Hát persze. – Louis megpuszilta a homlokát, majd visszaterelte a tükör elé. – Gyönyörű vagy! Dan el fog alélni, ha meglát. – Az anyja rámosolygott a tükrön keresztül.
-          Ellenőriznéd, hogy minden rendben van-e?
-          Naná! Te csak ne aggódj semmi miatt.
-          Könnyű azt mondani…

Louis ezután belesett a húgaihoz, aztán gyorsan magára öltötte kék öltönyét, belőtte a haját, majd Eleanor társaságában kiautózott az ünnepség helyszínére. Az ott tébláboló fotósok azonnal megrohamozták őket, amint kiszálltak a kocsiból. Eleanor a tört fehér ruhájában úgy nézett ki, mint
egy angyal, Louis pedig örömmel hagyta, hogy belé karoljon.

-          Gyönyörű vagy, Eli.
-          Fogadjunk, hogy ma minden nőnek ezt mondod.
-          Nem mindnek, csak neked, anyának és a húgaimnak. – Eleanor elpirult. – Sajnálom, hogy a múltkor rád kiabáltam, pedig csak segíteni akartál…
-          Szót se többet – mosolygott a lány. – Szerencsére három napos csoda volt, felejtsük el mi is.
-          Tetszik az ötlet. Az viszont ott nem – nézett az egyik pavilon irányába, amit csaknem felborított a szél. – Ülj csak le, azonnal jövök.

Louis nem hitte volna, hogy még az utolsó pillanatban is ennyi tennivaló lesz, de csak akkor hagyta abba a rendezkedést, amikor Eleanor emlékeztette, hogy oda kell érniük a templomba.

A hűvös helyiség szinte teljesen megtelt. Eleanor odasúgta, hogy meglesi Joyt, szüksége van-e segítségre, amire Louis rábólintott, majd elindult a sorok között. Mosolygott, integetett, beszédbe elegyedett néhány rokonnal – olyan fantasztikus! már itt volt az ideje, nem igaz? – majd végre valahára odaért Dan mellé. A férfi jóképű és elegáns volt, de Louis látta rajta a feszült várakozást. Odalépett hát mellé, aztán kicsit félrevonta, hogy más ne hallhassa, amit mond.

-          Kezdetben egyáltalán nem szívleltelek. De mára te lettél az az ember, akit mindenkinél jobban tisztelek.
-          Louis…
-          Boldoggá teszed anyát, anya pedig boldoggá tesz téged. Többet nem is kívánhatok nektek.

Dan megpróbált krákogni valami válaszfélét, de abban a pillanatban felhangzott az esküvői induló. Louis-nak már csak annyi ideje volt, hogy beugorjon a húgai mellé az első sorba, aztán mind hátraarcot vágtak.


-          Te sírtál!
-          Nem igaz!
-          De igenis! – kuncogott Fizzy, akinek ezen a jeles napon megengedték, hogy igyon egy kis pezsgőt. Louis úgy vélte, most már elég lesz, így kivette a kezéből a poharat. – Hé!
-          Csak semmi hé. Jó lenne, ha ennél is.
A lány vállat vont, majd mintegy mellékesen arrafelé nézett, amerre Niall táncolt. Louis szerint elérkezett az ideje, hogy tisztázzanak néhány dolgot.
-          Kedveled őt? – Fizzy felsóhajtott.
-          Igen. De nyugi, tudom, hogy semmi esélyem, így nem fogok rámászni. Ha ezt Lottie is idejében megértette volna, megspórolhatta volna a kínos helyzeteket. – Louis összepréselte a száját. – Nem haragszol rá nagyon, ugye?
-          Miért kellene haragudnom?
-          Mert az kellett neki, ami a tied.
-          Egy embert nem birtokolhatunk. – Fizzy felcsuklott, amin Louis automatikusan mosolyodott el. – Te nem így véled?
-          Általában így van, de ti vagytok a kivétel. Ti olyan… olyan tökéletesek vagytok együtt. Ismeritek egymás hibáit, gyengeségeit, ott vagytok a jó napokon és a rosszakon. Ezt pedig senki sem teheti tönkre. Sem a húgod. Sem a családod. Sem a világ.

Louis tényleg könnyezett némileg, mikor az anyja az oltár elé ért, de az volt a helyzet, hogy a húga szavai egyenesen megríkatták. Annyi ideje volt csupán, hogy kibotorkáljon az udvarra, ahol aztán lerogyott egy félreeső padra, és hullatni kezdte a könnyeit.

Remek élete volt, ezt nem tagadhatta, tehát azt, hogy nem lehet azzal az emberrel, akit mindennél jobban szeret, talán csak el kellene fogadnia és továbblépni. Mikor egy szorítást érzett a vállán, azonnal felpattant.
-          Minden rendben? – kérdezte Harry.
-          Igen. – Ami persze nem volt igaz. A másik srác lenyűgözően nézett ki a fekete szerelésében, félhosszú, göndör hajára fekete kalapot tett.
-          Minden rendben? – kérdezte ismét.
-          Csak jót beszélgettem Fizzyvel.
-          Nála okosabb csajt nem ismerek – mosolygott Harry, ami újabb tőrdöfés volt Louis szívébe. – Mit mondott neked? – Louis, lévén, hogy nem volt veszteni valója, színt vallott.
-          Azt mondta, az, ami köztünk van, tökéletes, és ne hagyjam, hogy bárki tönkretegye.

A következő pillanatban olyasmi történt, amire Louis egyáltalán nem számított. Harry arca eltorzult, gondosan ápolt maszkja félrecsúszott. Lehetett volna egyetlen másodperc is, de a srác teljesen összeomlani látszott. Aztán hirtelen elkapta Louis karját, és magával húzta a vendégházhoz tartozó egyik raktárba. Sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas, Harry mégis szorosan átölelte a másikat, arcát a nyakába fúrva. Louis a hátára simította a tenyerét, mire Harry reszketeg lélegzetet vett.

-          Sajnálom – suttogta. – Mindent sajnálok. A lányt… hogy nem magyaráztam meg neked… hogy eltaszítottalak magamtól…
-          Csak annyit mondj meg… a menedzsment miatt csináltad? Benne volt a szerződésedben? – Harry arcán látszott, hogy mindennél jobban szeretne hazudni.
-          Nem – felelte halkan. – Azért feküdtem le azzal a lánnyal, mert akartam. Mert ki akartam deríteni, hogy a testem csak rád reagál-e így.
-          És? – Louis igyekezett nem túl éles hangot megütni, elvégre ő sem volt szent.
-          Biszexuális vagyok. A nőkhöz is vonzódom és a férfiakhoz is.
-          Fantasztikus – mosolygott feszesen, majd megrebbent a szeme, ahogy Harry gyűrűs ujjaival elkapta a kezét, és a könnyű fekete ing alá vezette, egyenesen selymes mellkasára, ahol Louis érezhette, milyen sebesen ver a másik szíve.

-          Kipróbáltam, mert az élet erről is szól. Kipróbáltam, de azon nem változtatott, hogy mit érzek irántad. Te vagy az, akibe szerelmes vagyok.
-          Igen? Erre valószínűleg akkor nem gondoltál, amikor azt a csajt dugtad…
-          Ez ennyire lényeges?
-          Hogy a francba ne?! – Louis elszakította magát a másiktól. – Te most szórakozol velem? Ha valaki szerelmes, akkor nem szexszel idegenekkel!
-          Csak régi barátokkal, mi? – húzódott gúnyos mosolyra Harry ajka, Louis pedig abban a minutumban robbant.
-          Nem dugtam vele! Majdnem sikerült leszopnia, de abban a pillanatban ellöktem, mikor rájöttem, hogy az nem te vagy. Aztán sírva fakadtam, mert az is világos lett előttem, hogy sosem leszel az enyém.

A vallomást követő feszült csendet Harry törte meg.
-          A füvezést eladta a médiának, ezt meg nem?
-          Ja.
-          Csak volt még benne némi jó érzés. – Beszívta az ajkát, és közelebb lépett Louis-hoz. – Boo… ne haragudj…
-          Ugyan, miért haragudnék? Elvégre ez csak a második alkalom, hogy nem bíztál bennem, és megbüntettél valami olyasmiért, amit el sem követtem. – Látta, hogy Harry gyönyörű szeme könnybe lábad. – Te vagy életem szerelme, de ha továbbra is így folytatjuk, tönkre fogunk menni.
-          Mit akarsz ezzel mondani? – nyöszörögte a srác. – Nem lehetünk együtt, mert szeretjük egymást?
-          Igen. Valami ilyesmi.

Louis szíve abban a pillanatban megszakadt, amikor bezárult mögötte a raktár ajtaja. Hallotta, hogy odabent Harry levegő után kapkod, de nem mehetett vissza hozzá. Nem tehette meg egyikükkel sem. Nyálas vagy sem, de annyira szerették egymást, hogy az már fájt, viszont talán… ha elengedik ezt az érzést, és másra koncentrálnak, megmenekülhetnek.


-          El sem hiszem, hogy már túl vagyunk a felén – vigyorgott Niall, ahogy a táskájába dobálta a ruháit. Hazafelé indultak Portóból, és egy teljes hónap pihenés várt rájuk. – Ne haragudjatok, de jól fog esni egy kis idő nélkületek.
-          Nincs harag, Horan! Mind így érzünk – nevetett Liam.
-          Hiányzik a csajod, mi?
-          Mindig csak a nőkre gondolsz – dobta meg Liam egy párnával.
-          Bocs, a férfiakra kellene inkább?
-          Ha már itt tartunk – egyenesedett fel hirtelen Louis. – Beszélnünk kell valamiről. Jobban mondva valakiről.
-          Ha? – A szőke úgy tett, mintha oda sem figyelne.
-          Hogy van mostanában Josh?
-          Ki?
-          Josh. A dobosunk.
-          Nem tudom, mintha tegnap este semmi baja nem lett volna.
-          Nem is arra gondoltam. – Liam bőszen mutogatott a kezével, a szemével, és majdnem a lábával is, de Louis nem figyelt rá.
-          Ti máskor is sokat lógtok együtt, nem?
-          Te meg mi a francról beszélsz? – Niall nem emelte fel a hangját, a szobában mégis megfagyott a levegő. – Már együtt lógnom sem szabad másokkal, mert azonnal megindul a pletyka?
-          Nincs itt semmilyen pletyka – mondta Louis, tekintetét barátjára szegezve. – Én vagyok az, aki úgy gondolja, hogy…
-          Louis! – sziszegte Liam.
-          … hogy tetszik neked Josh – fejezte be a srác rendületlenül.

Niall nem esett neki. Nem ugrott rá és nem verte meg. Helyette befejezte a pakolást, majd az ajtóból még visszafordult. Olyan sötét volt a tekintete, amilyet Louis még sosem látott korábban.
-          Még soha… senki nem alázott meg ennyire.
-          Baszd meg! – ordította Liam épp abban a pillanatban, ahogy Harry belépett. – Baszd meg a kurva nagy szádat, Louis!
-          Mi történt? – nézett rájuk Harry.
-          Hogy mi történt? – ordított tovább Liam. – Az történt, hogy ez a seggfej azt mondta Niallnek, hogy tudja, hogy tetszik neki Josh. – Louis és Harry tekintete összevillant.
-          Elment az eszed? – kérdezte a srác. – Még ha ez is a helyzet, Niall a barátod! Melletted állt minden helyzetben, csinálhattál bármekkora hülyeséget. Miért kellett ezt tenned?
-          Mert szeretném, ha négyünk közül legalább egyvalaki boldog lenne – felelte Louis halkan.
-          Most már engem is cseszegetsz? – csattant fel Liam.
-          Eszemben sincs. De bemutattad már nekünk a barátnődet?
-          Ott volt anyád esküvőjén!
-          Ja, hát láttunk veled egy nőt – vont vállat Louis -, de nem mutattad be közvetlenül. És nem úgy tűnt, mintha boldogok lennétek. – Liam ekkor Harryhez fordult.
-          Mi baja van ennek?
-          Nem élhetünk tovább hazugságban! – kiáltott fel Louis, és lesodort az asztalról egy tál cukrot. – Mind megjátsszuk magunkat a menedzsment kedvéért, de ez nem mehet így tovább! Nem tudom, mi szerepel a mappádban – nézett Liamre -, de fogadni mernék, hogy valami olyasmi… hogy ne merészelj komoly kapcsolatot kialakítani, mert Liam Payne nem állapodhat meg. – Liam végigszántott az arcán. – De nem kötelező ezt tenned – folytatta a srác. – És Niallnek sem.
-          Ó, tényleg? – nevetett fel Liam. – Egyszerűen tagadjuk meg, és kész? Szerződésszegéssel fognak vádolni! Elvesznek tőlünk mindent!
-          Nem fognak – ígérte Louis, és magához ölelte barátját. – Nem fognak. Bízz bennem.


Az egy hónapos szabadságot Louis természetesen a családi házban töltötte, ahol már érkezése pillanatában sokk érte…
-          Ikrek? – hápogott a srác, ahogy anyja egyre kerekedő pocakjára simította a tenyerét.
-          Bizony! – ragyogott Dan. – Hát nem fantasztikus?
-          Az bizony – mosolygott Louis. – Remélem, legalább az egyikük fiú lesz!
-          Nagyon ránk férne! – nevetett Dan, majd csókot nyomott Joy kezére. – De az a fő, hogy egészségesek legyenek.

Mivel a pihenőideje a nyári szünetre esett, Louis rengeteg időt tudott a húgaival tölteni. Elvitte őket koncertekre, vidámparkba, moziba, néha pedig egyszerűen elindultak valamerre a kocsival, és addig meg sem álltak, míg egy szép helyet nem találtak.
-          Hogy van Niall? – kérdezte Fizzy. Épp egy réten sétáltak, és virágot szedtek az anyjuknak.
-          Nem tudom – vallotta be Louis.
-          Hogyhogy?
-          Összevesztünk.
-          Micsoda? Miért? – A srác tépkedni kezdte a szirmokat.
-          Beleütöttem az orrom valamibe, amibe nem kellett volna. A jó szándék vezérelt, de nagyon megbántottam vele.
-          Akkor bocsánatot kellene kérned.
-          Akkor is, ha igazam volt?
-          Akkor meg főleg. – Louis felhorkant. – És… te meg Harry?
-          Nincs olyan, hogy én meg Harry.
-          Hát, ez válasz is volt a kérdésre. – Fizzy leguggolt, hogy szedjen még néhány virágot. – Nem tűnsz boldogtalannak.
-          Na, Paul örülne annak, hogy egyre jobban megy a színészkedés.
-          Ez nem vicces.
-          De, az volt. – A srác szétnézett, aztán megnyugodott, mikor látta, hogy az ikrek és Lottie jól van. – És veled mi a helyzet? Tudom, hogy a suli remekül megy, de azon kívül?
-          Azon kívül… nincs életem – kuncogott a lány.
-          Fizzy, ne mondj már ilyet. Nincs nálad fantasztikusabb csaj.
-          Hát, te vagy az egyetlen, aki így gondolja.

-          Ez így nincs rendjén, nagyon nincs. Lottie-nak nincs munkája, Fizzy meg semmire se tartja magát!
-          Nyugodj meg egy kicsit – mondta az anyja. – Tinédzserek. Természetes, hogy jelenleg nem elég magabiztosak, de ez hamarosan megváltozik.
-          Anya – kezdte Louis halkan. – Fantasztikusan összetartottad a családot éveken keresztül, de az új gyerekek érkezésével… a nagyobbakra nem lesz annyi időd.

Mikor Joy összepréselte a száját, Louis behunyta a szemét. Az anyja a sokadik ember, akit mostanában megbánt, de túl sok ideje ment el arra, hogy csendben maradjon.
-          Sajnálom, de nem akarom, hogy… az új életed a régi rovására menjen.
-          Miről beszélsz? – csattant fel a nő. – Miért akarsz mindenáron a sárba tiporni?
-          Szeretem a családomat, és megvédem, bármi legyen is. Segíteni akarok, hogy kevesebb teher legyen rajtad. – Joy valószínűleg készült valamilyen csípős visszavágással, de hirtelen megszédült. Az asztalba kapaszkodott, mialatt Louis leültette egy székre. – Erről beszélek – suttogta a srác. – Túl sok terhet cipelsz. Egy részét add át nekem. – És az anyja hálásan megszorította a kezét.

A Tomlinson-Deakin család apraja-nagyja a nappaliban gyűlt össze vacsora után. Karaoke-estet terveztek, aminek az ikrek roppantul örültek, Dan már kevésbé.

-          Figyeljetek – kezdte Louis. – Beszélgettünk anyával, és arra jutottunk, hogy ennek a két hölgynek – bökött Lottie és Fizzy irányába – nem ártana egy kis környezetváltozás.
-          Mire célzol? – érdeklődött Dan oda sem figyelve, mert közben próbálta visszafogni Daisyt, hogy valami nyálas tinidalt válasszon elsőnek.
-          Szeretném őket magammal vinni Londonba a fennmaradó két hétre. – A szavaira halotti csend lett, majd mindenki Joyra kapta a tekintetét.
-          Igaz ez, anya? – kérdezte Lottie. – Le akarsz passzolni minket?
-          Drágám, dehogyis!
-          Az én ötletem volt – folytatta Louis, aztán megfogta húgai kezét. – Ti vagytok a legidősebbek. Kiérdemeltetek egy kis szabadságot. – Lottie és Fizzy kétkedve nézett össze. – Aha, vagy úgy. Ingyenjegyet szerezni jó vagyok, de amúgy… szégyelltek engem.

Fizzy természetesen azonnal tudta, mire megy ki a játék… ettől függetlenül rábólintott az utazásra, Lottie-val egyetemben.

-          Jól átgondoltad te ezt?
-          Naná, hogy – bólogatott Louis, mialatt leparkolt a mélygarázsban.
-          Biztosan? – faggatta tovább Felicité, maga után húzva a bőröndjét. – Lesz elég kajád két tinédzser számára?
-          Lesz, majd lesz. De hé, állítom, hogy több csatornám van, mint otthon.
-          Aha, biztos vagy tucat közülük kódolt – jegyezte meg Lottie vihogva. Már majdnem beszálltak a liftbe, mikor Fizzy megtorpant.
-          Így, hogy itt vagyunk, te hogy tudsz majd… - ahogy Louis ránézett, a kislány elpirult zavarában. – Izé… tudod…
-          Húgi – nevetett a srác, majd magához ölelte. – Most ti vagytok a legfontosabbak. Mindig ti vagytok azok.
Boldogan lebegve tették meg a lakáshoz vezető utat nem is gondolva, hogy ez a két hét meg fogja változtatni mindannyijuk jövőjét.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena