Hazudósok 10. fejezet

Ismét eltelt egy hét, íme az új fejezet! :)

-          Kisfiam!

Louis tízből nyolc alkalommal kiakadt, amikor az anyja így hívta mások előtt, ez azonban a maradék kettőbe tartozott, amikor is büszkén vágott át a folyosón ácsorgó tömegen, hogy a karjába zárja a nőt.

-          Ez annyira király – lelkendezett Daisy, aki megpróbált elslisszolni Dan mellől, hogy szétnézhessen, a férfi azonban szorosan fogta a kezét. – VIP belépőt kaptunk!

-          Ez a minimum, ha már egy hírességet kell elviselnünk! – mondta Lottie, aki még Louis véleménye szerint is alul volt öltözve némileg. Mikor Luke elhaladtában lopva végignézett rajta, a srác rámorgott.

-          Niall merre van? - érdeklődött Fizzy.

-          Pont itt! – integetett a srác az öltöző ajtajából, majd meg is indult feléjük. A szőke egy szakadt farmert, egy szürke atlétát és egy ujjatlan kockás inget viselt, a szeme csillogott. Louis merte remélni, hogy a húga nem fog elájulni a látványtól. – Isten hozta a Tomlinson-Deakin családot! Az esküvői meghívóm elkeveredett a postán?

-          Szó sincs róla – ölelte magához Joy. – Még egyet sem küldtünk ki…

-          Még én sem tudom az időpontot, elhiszed ezt? – dohogott kicsit Louis, majd kézen fogta az ikreket. – Jöjjenek, hölgyeim, megmutatom a helyüket!

Épp, mikor elhaladtak az öltöző nyitott ajtaja előtt, azon kilépett Harry. Széles mosoly terült el az arcán.

-          Tudtam, hogy a ti hangotokat hallom – üdvözölte a családot, Louis pedig kénytelen volt elfordulni a jelenettől.

-          Drágám – hallotta az anyja hangját, amit szinte nyomban félbeszakított Lottie visítása, ahogy – valószínűleg – Harryre vetette magát. Louis-t korábban nem érdekelte volna, milyen hosszan is ölelkeznek azok ketten… mert akkor Harry még az övé volt. Akkor még nem próbálta ki egy nővel is, és akkor még Louis nem érezte azt, hogy a másik olyasmire vágyik, amit ő nem adhat meg neki.

Felvezette a húgait az elkülönített VIP szektorba, ahonnan ugyan nem láthatták őket tökéletesen, de nem is kellett elviselniük a tömeg tolongását. Néhány pillanattal később Fizzy is megérkezett Niall kíséretében, utánuk pedig az anyja és Dan következett. Louis szíve összeszorult, mikor Harry és Lottie nem bukkant fel. Némi mentegetőzés után lerobogott a lépcsőn, ahol majdnem feldöntötte őt a húga.

-          Mi… - De a lány már fel is szaladt a lépcsőn, így Louis az érkező Harry felé fordult. – Mi történt vele? – A srác az ajkát harapdálta.

-          Ne haragudj rá, de…

-          … rád mászott? – egészítette ki Louis, gyomra mélyén tűz gyúlt. Aztán komoran elmosolyodott. – A francba, még csak hibáztatni sem tudom. – Nem mert a másikra nézni, de magán érezte Harry izzó tekintetét.

-          Boo… nem bátorítottam. Soha.

-          Te csak… te vagy – húzta mosolyra a száját. – Ideje indulnunk.

Louis úgy csinálta végig a koncertet, mintha az élete múlna rajta. Ez volt az utolsó londoni koncertjük, de nem csak emiatt… a családja boldogan tombolt odafönt, néha feléjük pillantott, és próbálta kiszúrni Lottie alakját.

-          Uram Teremtőm, Styles – mondta Liam egyszer csak. – Te egyre kevesebb gombot találsz meg az ingeden, nem igaz? – Azzal játékosan ráhúzott a srác seggére, majd mintegy mellékesen Louis-ra kacsintott.

Liam ettől kezdve bizonyos időközönként megérintette Harryt, de mindig úgy, hogy annak Louis is a tanúja legyen.

Az öltözőbe visszavonulva egyszerűen lerogytak a kanapékra, és hallgatták saját lassuló szívverésüket. Aztán hamarosan újra erőse kaptak, egymásra mosolyogtak, majd egy-két szó is kezdett elhangzani.

Louis megszabadult az atlétájától, mert már nem bírta tovább elviselni magán az izzadtsággal átitatott anyagot.

-          Hoppá, mutasd csak! – Niall olyan hirtelen kapta el a karját, hogy tiltakozni sem maradt ideje. – Nahát, ez igazán művészi.

-          A többi talán nem az?

-          Ezt valaki más csinálta – mondta a szőke töprengve. – Valaki, aki… ismer téged. – Mikor Louis összeszorította a markát, Niall a szemébe nézett. – Klassz lett, amúgy.

-          Kösz, haver.

Volt négy napjuk, hogy odaérjenek a következő helyszínre, és megkezdjék a felkészülést. Aznap este egyiküknek sem volt kedve bulizni; mindenki egy gyors zuhanyra, vacsorára és ágyra vágyott, Louis-nak előtte azonban vissza kellett kísérnie a családját a szállodába. Daisy, Phoebe és Fizzy végig feldobottan csacsogott, Joy ragyogott a büszkeségtől, Dan pedig boldog mosollyal az arcán figyelte őket. Egyedül Lottie volt csendes… túl csendes is magához képest. Louis-ban két érzés viaskodott; ott volt egyrészt a testvér, aki magához vonta volna a húgát, hogy megvigasztalja, és szétverte volna Harry fejét, amiért visszautasította. A féltékeny szerelmes viszont megrázta volna a lányt, mert hát mégis hogy képzelte? Persze egyiket sem tette meg, de tudta, a viszonyuk már soha nem lesz ugyanolyan.

A saját szobájukba visszatérve tudatosult benne, hogy ismét Harryvel kell osztoznia a szobán. Lemondóan sóhajtva nyitotta ki az ajtót, aztán fél másodperc múlva már a falhoz passzírozva találta magát.

Harry csókja fantasztikusan ismerős, meleg és borzongató volt, a teste feszesen simult az övéhez, Louis pedig képtelen volt őt eltolni magától. Nem gondolt arra, kit is csókolt az a száj legutóbb… hogy kiben is járt az a csodás farok…

Louis beletemette arcát a párnába, miközben Harry a fenekénél munkálkodott. Aztán váratlanul a hátára huppant, Harry pedig a szájába tolta a nyelvét. Ezzel egyidőben összefogta a merevedésüket, és simogatni kezdte magukat. Gyűrűi izgatóan dörzsölték Louis érzékeny húsát. Majd Harrynek ismét sikerült meglepnie, amikor Louis farkára húzta az óvszert, és ráereszkedett, hogy meglovagolja. Louis kicsit úgy érezte magát, mintha kívülről látta volna az eseményeket, egészen addig, amíg bele nem csúszott szerelme testének forróságába.

-          Te vagy... – Harry halk hangja alig törte át a csendet. Mozgás közben lenyúlt, megkereste Louis kezét, és összefűzte az ujjaikat. – Te vagy az egyetlen, akit szeretek. Mindig. Örökké.

Louis nem áltatta magát, habár szívesen megtette volna. Harrynek éppen olyan kedve volt, hogy letámadta és szerelmet vallott, de a srác ettől még nem érinthette meg a másikat a színpadon; nem nézhetett csúnyán azokra, akik meg merték őt közelíteni… csak egy bandatag és egy barát volt, semmi több.

Sajnos a barátai nemigen támogatták ezen elhatározásában. Harry viselkedésén meg sem kellett volna lepődnie…

… mert a srác vele együtt énekelte a részeit, de ez még nem volt akkora csoda, mind megtették már ezt a koncert hevében.

… arra azonban már felfigyeltek a rajongók, amikor Harry elrúgott egy labdát a színpadon, amit előzőleg Louis a sarkával passzolt oda neki. Harry világéletében béna volt a labdajátékokban, ezt a rúgást azonban egy profi is megirigyelhette volna. Louis szíve a léptei ütemére dübögött, ahogy leszaladt a színpadról, aztán elfogadta a felé nyújtott törülközőt. Csak véletlen volt… Harrynek is lehet néha szerencséje a labdákkal, nem igaz?

… Louis igyekezett fokozottan óvatos lenni a színpadon, amikor Harry a közelében volt, mégis lépten-nyomon összeütköztek, mintha vonzanák egymást. Testük találkozása áramütésszerű volt, amit Louis igyekezett könnyen és gyorsan lezárni magáról. Ami egészen addig sikerült is, amíg…

-          Always in my heart, @HarryStyles. Awww, ez aztán édes!

A hangzavar közepette Louis idegesen kapta fel a fejét. El sem hitte, hogy Liam ezt valóban kimondta. Hogy valóban felolvasta. Persze rengeteg Larry feliratot láttak már felbukkanni a koncerteken, nem egy még a kivetítőn is megjelent, de odáig sosem merészkedtek, hogy fel is olvassák őket. Ezért akkora büntetés szakad majd a nyakukba, hogy azt elképzelni is félelmetes. És Liam még csak nem is tudta, ezzel a kedveskedéssel mekkora bajt okozott.

-          Ez kezd kicsúszni a kezünkből.

-          Nahát, komolyan? – gúnyolódott Louis.

-          Pontosan tudom, hogy te ezt rohadtul élvezed! – vágott az asztalra Paul. – Tudom, hogy, habár kifejezetten meg lett tiltva, viszonyotok van egymással…

-          Nincs – sziszegte Louis, ami igaz is volt. Abban a pillanatban.

-          Leszarom, mit próbálsz nekem beadni. Azt akarom, hogy hozd ezt rendbe.

-          De mégis mit? Nem azt akartad, hogy a rajongók higgyenek a Larry létezésében? Hát, ez megtörtént. – Paul összepréselte a száját.

-          Igen? És Liam meg Niall kis akciói?

-          Arról meg miért én tehetek?

-          Azért – sziszegte Paul -, mert ha te nem úgy viselkedtél volna, ahogy…

-          De hát pont te akartad, hogy úgy viselkedjek, ahogy! – pattant fel Louis, a széke csattanva landolt a padlón. – Mindig azt teszem, amit ti akartok! Mindent háttérbe tolok csak azért, hogy tartsam magam ahhoz a cseszett szerződéshez! – Beletúrt a hajába. – Paul, mégis mit vártál? – A gyengéd hang megdöbbenteni látszott a férfit. – Rávettél két embert, hogy mímeljenek szerelmet. Gondoltad, hogy csak úgy le tudják rázni magukról ezeket az érzéseket? – Paul erre csak hápogni tudott.

-          Louis… Louis, ezt nem mondhatod komolyan. – Mikor a srác megrántotta a vállát, a férfi összeomlott. Lerogyott a székre, és a kezébe temette az arcát. – Jézusom… soha nem gondoltam, hogy ez lesz belőle.

-          Ja, hát mi sem. – Paul felnézett rá.

-          Mit fogsz tenni?

-          Mit ír a szerződésem? – gúnyolódott a srác, aztán otthagyta a férfit.

-          Minden oké? – kérdezte Liam, amikor Louis visszatért a buszba.

-          Ja, persze.

-          Paul mit akart? – A srác ránézett a másik komoly arcára, és lenyelte a csípős visszavágást.

-          Csak… a szokásos beszólogatás. Ne legyek ilyen búval baszott. – Ledobta magát a kanapéra. – Titeket bezzeg az egekig magasztalt.

-          Kamukirály – mondta Liam, de legalább mosolygott.

-          A többiek?

-          Kajáért mentek. – Összebólintottak nagy egyetértésben, hiszen jól tudták, hogy Niall soha nem indulna el jól megpakolt hűtő nélkül.

Amit Paul még nem tudott, amikor Louis fejére olvasta a hibáit, az a Stockholm felé vezető úton érte utol őket. Éppen régi, gáz sztorikat meséltek egymásnak, amikor Louis telefonja életre kelt.

-          Hé, mi a helyzet?

-          Baj van – közölte Eleanor. – Kikerült egy videó, amin füvezel. – Louis egy pillanatra behunyta a szemét, aztán olyat rúgott az asztalba, hogy felborultak a kólásüvegek és a műanyagpoharak. Mindhárom srác méltatlankodni kezdett, de Louis csak felpattant, és odalépett a hátsó ablakhoz. – Lou?

-          Az istenit!

-          Akkor igaz? Tényleg megtetted?

-          Igen! És akkor mi van?

-          Ne beszélj velem ilyen hangon! Azért hívtalak, hogy figyelmeztesselek, de talán hagynom kellett volna, hogy Paul seggbe rúgjon!

-          Eli… Eli ne haragudj. – A srác a homlokára nyomta az ujjait. – Sajnálom, oké? Sajnálom, hogy egyetlen percre kikapcsoltam… sajnálom, hogy megbíztam egy régi haverban… annyira sajnálom…

-          Lou… Louis, hallasz? Louis!

A srác elejtette a telefont, lecsúszott a térdére… majd ököllel ütni kezdte a busz oldalát. Keservesen, minden dühét, kétségbeesését és vágyát beleadva.

-          Hé, hé… - Louis kezeket érzett a karján és a hátán, majd a barátai végigfektették a kanapén. Harry aggódó tekintetével találkozott legelőször, de azonnal másfelé nézett.

-          Mi a gáz? – kérdezte Niall. Louis száján anélkül szaladtak ki a szavak, hogy átgondolta volna… de unta már, hogy folyton titkolóznia kell.

-          Füveztem. Kiderült.

-          Azta! – vakarta meg a fejét Liam. – Paul már tudja?

-          Valószínűleg. – Louis lehunyta a szemét. – A legrosszabb az egészben, hogy nem bántam meg semmit. Kivéve talán azt, hogy… hogy…

-          Hogy megbíztál egy régi haverban – egészítette ki Harry halkan. Miután Louis bólintott, a srác folytatta: - Ki az? Ismerjük? – Vajon tényleg volt némi féltékeny él a hangjában?

-          Nem… a zenekar előtti időkből ismerem. – A srác mély levegővétel után felült, és végigszántott a haján. Harry – aki addig a kanapé mellett térdelt – szintén elhúzódott. – Szerintetek mit csináljak?

-          Két lehetőséged van – vélte Niall. – Vagy gyorsan kidobsz valami reakciót twitterre, vagy kussolsz, és hagyod, hogy a dolog elüljön.

-          Ti mit tennétek?

-          Azon kívül, hogy nem füveztünk volna? – gúnyolódott Harry.

-          A rajongók tudják, hogy imádod őket – mondta Liam. – De mindenkinek el kell fogadnia, hogy hús-vér emberek vagyunk, akik nem mindig járnak a helyes úton. Illetve azon az úton, amit ők helyesnek vélnek. – Liam olyan intenzív tekintettel nézett a szemébe, hogy Louis nem tudta biztosan, még mindig a fűről beszélnek-e. – Nem folytathatod ezt így sokáig. Döntened kell.

Louis – a szerződés aláírása óta talán első ízben – örült volna, ha valaki kerek-perec megmondaná neki, mit tegyen, de Paul hallgatott, így adva tudtára, hogy ezt most egyedül kell megoldania.

Stockholm ugyanolyan szeretettel fogadta őket, mint a többi város, de ahogy befelé nyomultak a szállodába, felröppent néhány dühös beszólás a füvezéssel kapcsolatban. Louis-t a testőrök védőfala vette körbe, mégis megtorpant, amikor meghallotta azt a bizonyos kérdést.

-          Miért csinálta, Louis? – Egy alacsony, barna hajú nő volt a kérdező, aki meglepődni látszott, mikor a srác kivált a sorból, és odalépett elé. A nő konzervatív szemüveget viselt, és úgy nézett ki, mint aki alig várja, hogy kiforgassa Louis szavait, bármit mond is.

-          Helló, Ms…

-          Ms. Torn.

-          Ms. Torn. Mire kíváncsi pontosan?

-          Arra lennék kíváncsi, miért fogyasztott tiltott szereket, és miért hagyta, hogy mindezt felvegyék. – A nő villámló tekintetet vetett a körülötte álló rajongókra, akik máris kifejezték nemtetszésüket.

-          Az elsőhöz nem sok köze van ugyan – kezdte a srác, mire a tömeg kuncogott -, de azért elmondom. – Közelebb hajolt a nőhöz. – Mert ember vagyok, és teszek olyan dolgokat, amik másoknak esetleg nem tetszenek. Senki sem tökéletes. Elég unalmas lenne a világ, ha így lenne, nem gondolja?

-          Azt gondolom, hogy ez a hanta nem válasz a kérdésemre – mondta a nő, és elvörösödve arrébb taszított néhány embert.

-          Sajnálom, hogy nem szolgálhatok szaftosabb információkkal – vont vállat Louis. – Úgy tűnik, ezúttal kénytelen lesz az igazsággal eladni az újságot.

-          Ezt most vagy nagyon jól tetted, vagy nagyon elbasztad – suttogta a fülébe Liam.

-          Nem így vagyunk mindennel?

Egy hosszú fürdővel és egy átöltözéssel később Niall szobájában gyűltek össze, hogy meghallgassák Paul buzdító szavait. Niall épp nevetett valamin, amikor beléptek, és Paul laptopon megjelenő arca sem tűnt éppen bosszúsnak.

-          Örülök, hogy épségben megérkeztek. Itt minden rendben, az online felületen továbbra is a londoni koncerteket méltatják. Kikerült néhány kép a Tomlinson családról, ahogy boldogan buliznak a VIP szektorban, amit megspékeltünk egy Eleanort és Louis-t ábrázoló felvétellel is. Utólagos engedelmeddel – biccentett Louis felé, akit teljesen mellbe vágott ez a szívélyesség, amikor ordítozásra számított. – Ami pedig azt a másik dolgot illeti… már intézkedtünk.

-          Pontosan hogy? – érdeklődött Niall. Paul nem nézett rájuk, ahogy zörögni kezdett néhány papírral.

-          Megkerestük a forrást, és tettünk róla, hogy többé ne legyen lehetősége a médiához fordulni.

Louis érezte, hogy minden tekintet rajta nyugszik. Némileg összeszorult a gyomra arra gondolva, mit művelhettek Zaynnel… aki a legdurvább dolgot igazából nem is adta tovább.

-          Miért? – szólalt meg rekedten.

-          Mert vannak dolgok, amik nem tartoznak másokra, neki pedig nem volt joga elárulni téged – felelte a férfi, ami már-már úgy hangzott, mintha megvédte volna Louis-t.

Később kaját rendeltek, majd éjfél körül visszavonultak a szobáikba.

Louis rá sem nézett a megvetett ágyra, fogott egy hamutálat, és kitelepedett az erkélyre.

Nem igazán akart belegondolni, hogy Zayn miért tette, amit tett. Hogy vajon már akkor eltervezte az egészet, amikor meglátta őt a szalon ajtajában? Ismerte annyira, hogy tudja, el fogja fogadni a felkínált füvet? Persze nem akarta átruházni rá a teljes felelősséget.

Az enyhe huzat, ami hirtelen támadt, majdnem kirepítette a cigit a kezéből. Előbb érezte, mint látta az érkezőt.

-          Mit keresel itt? – kérdezte inkább aggódva, mint ellenségesen.

-          Jöttem megnézni, hogy vagy. – Harry az árnyékban maradt az esetleges fotósok miatt.

-          Minden pazar – fújta ki a füstöt. – Fogadjunk, hogy lecsekkoltad a netet.

-          Valakinek meg kellett tennie.

-          Foglalkozzon ezzel Paul meg a sleppje, azért fizetik őket. Nekünk énekelnünk kell, nem leragadni a pletykáknál.

-          Elvárják tőlünk, hogy reagálunk a hírekre.

-          Hazz – sóhajtott Louis, aztán eszébe jutott valami. – Te sem nagyon siettél reagálni, amikor rólad meg a csajodról cikkeztek…

-          Témát akarsz váltani? Mennyire jellemző.

-          Szerintem meg az a jellemző, hogy csak akkor keresel fel, amikor kedved tartja, egyébként meg le se szarsz… - Louis olyan mélyen szívta meg a cigarettát, hogy csaknem megfulladt tőle. – Láttad, jól vagyok, mehetsz is.

-          Ezt nem te döntöd el. – Louis lopva utána nézett, ahogy Harry beljebb húzódott az ajtóból.

-          Mit csinálsz?

-          Semmit.

-          Pedig nagyon úgy hangzik, mintha vetkőznél.

-          Mm…

Louis elnyomta a csikket, majd belépett a homályba. Hunyorogva sikerült megállapítania, hogy Harry a takaró tetején fekszik.

-          Mégis mit akarsz? – sziszegte összeszorított foggal, és próbálta megakadályozni, hogy elcsöppenjen a nyála Harry farkának látványától.

-          Melyikünk volt a jobb? – kérdezte Harry halk, karcos hangon, mialatt a keze lejjebb csúszott a mellkasán, és izgatni kezdte magát.

-          Mi van? – Vajon ilyen lehet, mikor valakit hipnotizálnak?

-          Én vagyok a jobb numera… vagy a titokzatos barátod? – Louis egy csapásra kijózanodott.

-          Az az én dolgom. – Harry felnevetett, majd megszorította a farka hegyét. – Különben is, mit érdekel?

-          Szeretek… első lenni az életedben.

Louis túlzás nélkül állíthatta, hogy nem értett semmit. Mert ha az egyik oldalt nézte, akkor Harry úgy viselkedett, mint aki valóban szerelmes belé; megérintette, simogatta, nem tudott betelni vele, és féltékeny volt mindenkire, akivel Louis szóba állt. Másrészről azonban… néha napokig nem foglalkozott vele, nem kereste, és nőket rángatott az ágyába, mintha egyáltalán nem érdekelné, mekkora fájdalmat okoz ezzel a másiknak.

-          Már nem tudom, ki vagy – szólalt meg végül halkan, amivel megakasztotta Harry mozdulatait. – Beleszerettem egy fantasztikus, nagylelkű és figyelmes srácba… de nem tudom, ő hová tűnt.