Kellemes olvasást kívánok! :)
A hét fennmaradó részére hazautazott a családjához, ahol
éppen jól jött a segítsége, az anyja ugyanis részmunkaidőben besegített egy
alapítványnál.
A reggelek azzal indultak, hogy Louis enni adott
mindenkinek, a húgai pedig az odacsomagolt ebédet is zokszó nélkül elfogadták.
Később elbúcsúztak, aztán Dan gyors csókot váltott Johannával, és már ott sem
voltak. Az ezután következő néhány csendes órában Louis megfőzte az ebédet,
kimosott egy adag ruhát, és – csak úgy megszokásból – percenként ellenőrizte a
telefonját. Harry interjúi remekül sikerültek a cikkek tanúága szerint, de
Louis a saját szemével és fülével akart meggyőződni róla, hogy a másik jól van.
Így hát két ebédkóstolás között benyomta a hívás gombot. Nagyot dobbant a
szíve, mikor Harry azonnal felvette, és videó hívásra váltott.
-
Szia, Boo Bear! – Louis torkát egy pillanatra
összeszorította a szerelem, de mielőtt megszólalhatott volna, Harry folytatta:
- A családodnál vagy? Történt valami?
-
Nélküled semmihez sem tudtunk kezdeni a városban
– kezdte a srác. – És jól is jön most egy kis lazítás.
-
Te lazítani mentél haza? És ezt mondtad is
nekik? – Felnevettek; hiába, Harry pontosan ismerte a Tomlinson család
örökmozgóságát. – Jól vannak?
-
Aha. Minden rendben velük. Phoebe és Daisy olyan
gyorsan nő, mint a gomba. Fizzy oltárian okos még mindig. Lottie meg otthagyta
a munkáját.
-
Máris?
-
Eredetileg is csak a nyárra szólt… és anya nem
akarta, hogy leromoljanak a jegyei – magyarázta Louis, majd gyorsan szórt egy
kevés fűszert a levesbe.
-
Te most… éppen főzöl? – Harry előrébb nyomta
gyönyörű arcát, mintha így képes lenne a levegőbe szimatolni. Mikor rájött,
hogy ez nem sikerülhet, elégedetlenül felmordult. – Haza akarok menni. – Louis
nevetett. – Te nem veszed komolyan a szenvedésem.
-
Dehogynem – biztosította a srác. – De mindenki
imád téged ott is, és ez jót tesz majd a bandának. – Habozva folytatta: -
Különösen, mivel hamarosan kicsit másféle dolgokról fognak cikkezni… - Harry
csak felvont szemöldökkel, érdeklődve várt tovább. – Eleanor és én…
-
Dugtatok.
-
Jézusom, Hazz! Nem!
-
Biztos?
-
Hogy biztos-e? Nem gondolod, hogy ezt képes
vagyok eldönteni?
-
Sose lehet tudni – vont vállat, és beletúrt a
hajába. – Akkor?
-
Szakítottunk.
-
Sose jártatok – reagált legelőször Harry, aztán
elkerekedtek a szemei, így Louis tovább magyarázott:
-
Egyszerűen nem bírtam már tovább, és ezt ő is
tudta. Biztosan nem így tervezte ezt, amikor beleegyezett, de sohasem tudok
majd mást szeretni, csak…
-
Helló, Fizzy! – kiabált közbe Harry, Louis pedig
olyan gyorsan fordult meg, hogy a mobilja majdnem a levesben végezte.
-
Baba! – nyögte a srác elszoruló torokkal. – Mit
keresel itthon ilyen korán? Rosszul lettél? Mennem kell – tette hozzá Harrynek,
aki beharapott ajakkal bólintott, és szétkapcsolta magukat. – Fizzy? Minden…
-
Én voltam – motyogta hirtelen, az arca közben
egészen elvörösödött.
-
Tessék? – Louis megtapogatta a húga homlokát. –
Kicsit forró vagy. Mérjük meg a lázad…
-
Louis! – csattant fel, és még hisztisen
toppantott is egyet, ami annyira nem vallott rá, hogy Louis azonnal megdermedt.
-
Mondd!
-
Én… én elmondtam a… az egyik barátomnak, hogy
mit műveltetek itt a barátnőddel. És… és ő elmondta egy újságírónak. – Csend,
mialatt Felicité a szemébe nézett. – Sajnálom! Mikor… mikor büszkélkedve
behozta az újságot a suliba, azonnal tudtam, hogy bajt csináltam.
-
Miből gondoltad? – Mivel túl karcosnak érezte a
hangját, Louis megköszörülte a torkát. – Miből gondoltad, hogy baj történt?
-
Hát… - A kislány szipogott. – Nem beszélsz túl
sokat a magánéletedről… és a legtöbb dolog, ami megjelenik rólatok, olyan…
mintha átment volna valami szűrőn. – Louis-t akaratlanul is lenyűgözte a húga
megfigyelőkészsége. – Ez az információ meg… cenzúrázatlan volt – folytatta
elpirulva.
-
Baba – lépett hozzá a srác, majd magához ölelte.
– Emiatt ne aggódj. Semmi gáz, sőt.
-
Mi az, hogy sőt? – motyogta bele Felicité a
pólójába. – De nem… nem ezért szakítottatok, ugye?
-
Nem, nem emiatt. – Eltolta magától kicsit, és
úgy nézett rá, mint felnőtt a felnőtte. – A kapcsolatok egyszerűen csak nem
mindig működnek. Ettől függetlenül Eleanor egy fantasztikus lány, és nagyon
szeretem. Csak épp…
-
… nem úgy, mint Harryt – bólintott a húga,
mintha csak a világ legtermészetesebb dolgát közölte volna, Louis szíve pedig a
torkába ugrott.
-
Igen – sóhajtott végül, mert rájött, hogy Fizzy
túl okos ahhoz, hogy átverje.
A lány végül rendbe tette magát a fürdőben, aztán segített a
bátyjának befejezni a főzést, de arról nem beszélt, miért ért haza olyan korán.
Louis pedig nem kérdezte, elvégre nem ő volt az anyja.
Később letelepedtek a nappaliban, és bekapcsolták az egyik
zenecsatornát. Alig néztek végig néhány videót – amiket kötelességtudóan
végigcikiztek -, amikor hirtelen az One direction új dala következett.
-
Ó! – sóhajtott Felicité. – Ezt még nem is
láttam!
-
Hogyhogy? Azt hittem, mind azonnal rávetettétek
magatokat, amint megjelent.
-
Nem – motyogta a lány, és kicsit felsóhajtott,
ahogy Niall megjelent a színen. Louis érdeklődve felvonta a szemöldökét, habár
el kellett ismernie, hogy szőke barátja különösen helyes volt a felvételen. –
Anya megtiltotta, hogy megnézzük a videóitokat a videó megosztón, mert azt
mondja, azzal jogtalan haszonhoz juttatunk olyanokat, akik részt sem vettek a
munkálatokban.
-
Ez persze igaz – bólintott Louis. – Viszont a
nézettség nekünk is segít abban, hogy elismerést és díjakat kapjunk a dalokért.
-
Ahhoz nélkülünk is hozzájuttok – mosolygott
Fizzy, majd felkacagott, ahogy a bátyja csiklandozni kezdte.
-
Hát itt meg mi folyik? – toppant be Joy magasra húzott szemöldökkel.
-
Louis fogva tartott, és nem tudtam iskolába
menni – nevetett a lány, és nagy nehezen kitekergőzött a srác karjaiból.
-
Ez nem marad annyiban, kishölgy – jelezte az
anyjuk.
-
Tudom. – Fizzy könnyedén megpuszilta, aztán
felszökdécselt a szobájába.
-
Isteni illatok vannak – huppant le a nő a
kanapéra. – Milyen napotok volt?
-
Tesós. És neked?
-
Fárasztó.
-
Tehát imádtad.
-
Igen – nevetett fel Johannah, majd oda sem nézve
megszorította a fia kezét. – Jó, hogy itt vagy velünk. Látom rajtad, hogy nagy
szükséged volt a pihenésre, de el sem tudnád titkolni, mennyire vágysz vissza.
Mert az a te valódi közeged. – Puszit nyomott a srác arcára. – Nagyon büszke
vagyok rád, és mindig is az leszek.
-
Mindig? – Louis úgy kapaszkodott a szóba, mintha
mentőmellény lenne.
-
Igen, mindig.
-
Elég felelőtlen dolog ilyen ígérni, nem
gondolod? – vonogatta a szemöldökét a srác. – Elkövethetek még valami
szörnyűséget a jövőben…
-
Például?
-
Például… megölök egy embert…
-
Számítógépes játékban, esetleg – kuncogott az
anyja, mint egy tinilány. Louis most vette észre először, mennyivel
fiatalabbnak tűnik, mióta Dan belépett az életébe. Aztán Johannah mélyet
sóhajtott. – De értem, mire akarsz kilyukadni. A fiam vagy, tehát elnézőbb
vagyok irányodban… de butaságokat azért ne csinálj. Minden más esetben
melletted fogok állni.
Harryn kívül csak az anyja volt képes úgy összefacsarni a
szívét, hogy az fájjon, de Louis nem bánta.
Az este a szokott vidám hangulatban telt, utána Louis
kiparancsolta a szülőket a konyhából, Dan azonban felhajtotta az ingujját, és
nekiállt mosogatni.
-
Aztán csak semmi entyem-pentyem – kacsintott
rájuk Johannah elmenőben, mire a két férfi tettetett döbbenettel nézett össze.
Aztán persze elnevették magukat.
Dan a lemezről és a turnéról tett
fel kérdéseket, még olyanokat is, ami Louis fejében még csak meg sem fordult.
Könyékig habosan azon elmélkedni, vajon összehozhatnak-e még egy ennél is jobb
lemezt… vagy hogy ez a mostani lenne a karrierje csúcspontja?
-
Nem akartam kényes témára tapintani –
visszakozott Dan, mikor látta, hogy Louis csak bámulja a vizet, de nem mozdul.
-
Nem… csak éppen mi mindig az aktuális dalra,
lemezre, vagy turnéra koncentrálunk. Persze tudjuk, hogy az elkövetkező néhány
évben le kell még tennünk valamit az asztalra… Csak annyi a biztos, hogy
zenélni szeretnénk, mondanivalónk pedig mindig lesz.
-
Hát persze – bólogatott Dan. – Tudom, hogy
valószínűleg Joy is folyton ezt mondja, de tényleg jók vagytok együtt.
-
Kösz. És még nem is hallottál minket az új
háttérzenekarunkkal együtt!
A beszélgetés ezek után a focira terelődött, aminek
hamarosan hangos és vidám vitatkozás lett a vége. Meg ez:
-
Van valahol a garázsban egy labda – jegyezte meg
Dan, Louis pedig már kint is volt a hátsó udvaron.
Az sem érdekelte őket, hogy lassan besötétedett – bár
Johannah előzékenyen felkapcsolta nekik a villanyt -, ők csak futottak,
cseleztek, estek és nevettek. Amikor végül fél tizenegy után nem sokkal egymást
támogatva betámolyogtak a házba, Joy lassú fejcsóválással nézte őket, de
közben nem tudta elrejteni a mosolyát.
Louis-nak még a zuhanyozáshoz sem volt ereje, de valamilyen
belső késztetés hatására mégis lecsapatta magát. Már az ágyon fekve jutott
eszébe, hogy nem írta meg Harrynek, hogy minden rendben… de félúton a mobilja
felé elnyomta az álom.
Másnap szombat volt, ami azt jelentette, hogy mindenki késő
délelőttig aludt – még Dan is. Louis is csak a másik oldalára akart fordulni és
húzni tovább a lóbőrt, de fél pillantása a bőszen villogó telefonra esett.
Ásítva felkapta, és egy gyors érintéssel felnyitotta a képernyőt…
A következő másodpercben olyan gyorsan ugrott talpra, hogy a
lába belegabalyodott a könnyű takaróba. Lerázta magáról, majd ahogy volt,
pólóban és bokszerben lerohant a lépcsőn.
Pislogott néhányat, mert előfordult már vele korábban, hogy
odavizualizálta Harryt, amikor a srác a közelben sem volt… de most valószínűleg
nem képzelődött. Harry hanyagul a Rand Roverének támaszkodott, és kávét készült
kortyolni, de megakadt a mozdulatban, amint Louis kirontott az ajtón. Louis
lopva körülnézett, és mivel nem látta nyomát fotósoknak, odasétált a másikhoz.
-
Hogy kerülsz ide? – Harry rámosolygott, a srác
pedig nyomban egy másik planétán találta magát.
-
Tegnap lebuktunk a húgod előtt?
-
Dehogy – fújta ki a levegőt Louis. – Kicsit ki
volt bukva, mert közvetve ő adta el azt a múltkori sztorit a sajtónak… vele
voltam egész kora délután… ne haragudj, hogy nem hívtalak vissza.
-
A családod az első – mondta Harry.
-
De… csak ezért repültél haza korábban? Nem ma
lett volna még egy…
-
Leszarom – vágott közbe a másik, tekintete
intenzíven ragyogott. – Mindent elmondtam, amit akartam.
-
Harry!
Mindketten odakapták a fejüket Lottie felé, aki a szobája
ablakán kihajolva integetett lelkesen, Harry pedig visszaintett, és
rámosolygott.
A következő bő két órában a családja megkísérelte szétszedni
Harryt; az ikrek csimpaszkodtak rajta, Lottie rajongó tekintettel nézte, Fizzy
kérdésekkel bombázta, Johannah étellel tömte, Dan viszont mosolyogva bámulta a
jelenetet, néha Louis-ra kacsintva.
-
Na, jó – tapsolt egyet Louis. – Mennünk kell.
-
Neee – kezdte rá azonnal Phoebe.
-
Kicsim, miben maradtunk a nyafogást illetően? –
kérdezte az anyjuk.
-
De Harry csak most jött – mutatott rá Daisy.
-
Igen, de csaknem tizenöt órát repült egyhuzamban
– mondta Louis. – Pihennie kell. – A másik srác nem ellenkezett, jóllehet elég
egyértelműnek tűnt, hogy úgysem pihenni fognak, ha egyszer hazaérnek.
A búcsúzkodás körülbelül ezer évet vett igénybe, de
egyáltalán nem Louis távozását sajnálták ennyire. A srác még a kezeit is
gyorsan zsebre vágta, mikor Lottie megölelte Harryt. A húga szőke volt, a
nyáron lebarnult, és Louis teljesen elfogulatlan véleménye szerint hamarosan
gyönyörű nővé fog érni. Figyelmeztetnie kellett magát, hogy ne legyen
féltékeny…
-
Ugye nem vagy féltékeny? – hangzott Harry első
kérdése, amint kigurultak a ház elől. Úgy döntöttek, Harry kocsiját majd
hazavitetik, mert arról szó sem lehetett, hogy külön tegyék meg az utat.
-
Mégis kire kellene féltékenynek lennem? – kérdezett
vissza Louis, miközben indexelt. Odapillantott a másikra, mire Harry a combjára
simította a tenyerét.
-
Semmi okod rá, bár nyilván nem tudom
megakadályozni. – Összeborzolta a haját. – Komolyan gondoltad? A szakítást?
-
Aha. Habár nem is jártunk…
-
Nem tudom, jóváhagyják-e… - Megakadt, mikor
Louis élesen felnevetett.
-
Hazz, ebbe nem hagyom, hogy beleszóljanak. És ha
belegondolsz, a turné miatt különben sem lenne időm egy barátnőre. – Harry a
kezeit bámulva bólintott, Louis pedig odanyúlt, és összefűzte az ujjaikat.
Minden vágya az volt, hogy ezt a nyilvánosság előtt, bármikor megtehesse, de
tudta, ez esetleg egy másik univerzumban valósulhatna meg.
Csendben tették meg az utat hazáig, aztán Louis beállt a
szokásos helyére a mélygarázsban.
Somolyogva segített felcipelni Harry tömött
táskáit a lakásba.
-
Látom, az interjúk mellett azért vásárolni is
akadt időd…
-
Arra mindig akad időm – kacsintott rá a másik,
akinek csak annyi ideje volt, hogy lehúzza a cipőjét, mert Louis már ott is
volt. Érdes tenyere közé fogta Harry gyönyörű arcát, majd lehunyta a szemét, és
megcsókolta.
-
Szóval – kezdte Harry egy gyors és szenvedélyes
menet után, amit Louis tervezett még legalább kétszer megismételni a nap
folyamán. – Mesélj erről a szakításról.
-
Most? – nyavalygott Louis, magához szorítva a
másik forró és meztelen testét.
-
Meg kell beszélnünk…
-
Minek?
-
… hogy mit mondjuk majd Paulnak – fejezte be
Harry. – Azt fogja hinni, hogy miattam történt.
-
Miattunk. És mert túlságosan kedvelem Elit
ahhoz, hogy továbbra is kihasználjam. – Harry felkönyökölt mellette.
-
Eddig is tudtam, hogy kedveled, de… pontosan
mennyire? – Összehúzta a szemét. – Meddig mentél el vele? – Louis a homlokára
tette a karját.
-
Nem volt semmi komoly. Egyszer hagytam, hogy úgy
igazából megcsókoljon… és Fizzy ezt látta meg. – A srác önkéntelenül
mosolyodott el, ahogy a húgára gondolt. – Hihetetlenül okos csaj. Gyorsabban
vág az esze, mint bárki másnak a családban. – Játszani kezdett Harry
fürtjeivel. – De bármit sejt is, soha nem árulna el minket.
-
Tudom – mosolygott rá a másik, s ez volt az, ami
a leginkább hiányzott Louis-nak, amíg nem voltak együtt; a boldogság, a
megnyugvás, az otthon, mind együtt Harry mosolyában.
Az elkövetkező hetekben az idő csak úgy repült a rengeteg
tennivaló közepette. Reggeltől estig forgattak, hogy elkészülhessen az új klip,
aztán Julian tartott igényt rájuk a legkülönbözőbb időpontokban, hogy egy-egy
részt újra felénekeljenek. Amikor már azt hitték, ennél zsúfoltabb nem lehet az
életük, Paul leszervezte nekik a lemezfotózást.
-
Addig kell lezavarni, amíg relatíve jó idő van –
hangzott a magyarázat, a srácok pedig beletörődve adták át magukat a sminkesnek
és a stylistnak.
-
Hé, ez új? – szólalt meg Liam öltözés közben,
Louis pedig csak néhány másodperccel később jött rá, hogy a kérdést hozzá
intézték.
Követte Liam tekintetét lefelé, a saját csupasz bokájáig,
ahol valóban ott virított egy új tetkó. Louis sejthette volna, hogy a másik ki
fogja szúrni; az utóbbi időben Liam is rákapott a varratásra, és sokkal
érdeklődőbb lett az ő mintáik iránt is.
-
Aha, nemrég csináltattam – felelte hát, mialatt
Niall is odasompolygott.
-
Ez egy háromszög? – Na, ez már Harry füle
mellett sem mehetett el, így mind a hárman kíváncsian gyűltek köré.
-
Igen, az.
-
Egy olyan háromszög? – firtatta Niall, naiv
szeme kerekre nyílt. Vagy talán nem is annyira naiv?, gondolta Louis.
-
Milyen olyan? – kérdezett vissza Harry ravaszul
somolyogva. – Van emilyen is? – A szőke persze azonnal fülig pirult és
visszakozni kezdett. – Nyugi, minden oké. Különben is, szerintem a lényegre
tapintottál.
-
A kis Horan azonnal kiszúrta, mi? – karolta át
Liam testvériesen a másikat.
-
Elég nagy gáz, hogy te nem tudtad nyomban, mit
jelent! – vágott vissza Niall.
-
Nos, én nem forgok olyan körökben… - mentegette
magát a srác.
-
Mert én igen? – Louis enyhén felvonta a szemöldökét,
mert esküdni mert volna rá, hogy Niall ezt eredetileg nem kérdésnek szánta…
-
Igen, ez egy queer motívum, le lehet szállni
rólam – mondta végül, és hálát adott a betoppanó fotósnak, amiért
megakadályozta a srácokat a további faggatózásban.
Kissé szakadt hatású, de menő göncökben feszítettek a
képeken. Mikor Harry megjelent egy kendővel hátrakötött hajjal, Louis majdnem
elvesztette a fejét. A megpróbáltatásoknak azonban ezzel még nem volt vége,
ugyanis Harry fogta az asztalra készített megannyi gyűrűt, és felhúzta őket az
ujjaira – végig tartva a szemkontaktust Louis-val, aki a helyiség másik végében
haldoklott csendesen. Harry pont arra a helyre helyezte a gyűrűket, amit Louis
korábban ezerszer végigcsókolt, és amiről a színpadon is alig tudta levenni a
szemét.
A fotózást mind nagyon élvezték, Louis megítélése szerint a
legjobban Niall, aki folyamatosan vigyorgott, és elemében érezte magát a
kamerának pózolva.
Ahogy szőke barátját figyelte büszkén, Louis-ban egyre
erősebb lett a gyanú, hogy a srác hajlandó lenne kikacsingatni a férfiak felé
is. Ha nem tette meg máris…
-
Granola? – sétált oda hirtelen Harry, felé
nyújtva egy müzlit.
-
Ah, ez az – kapott utána Louis nyomban, akiben
csak akkor tudatosult, mennyire éhes.
Egyikük sem gondolta, hogy ez lesz az egyik olyan jelenet,
amit a rajongók felhasználnak majd kapcsolatuk bizonyítására. Kettejük között
ez csak egy bensőséges és intim pillanat volt, amikor is Harry észrevette, mire
vágyik Louis tudat alatt, és gondoskodón odahozta neki.
Fáradtan, de elégedetten támolyogtak haza, de a zuhany alatt
állva azonnal visszatért beléjük az élet és a vér. Harry adakozó kedvében
lehetett, mert előbb a szájával dolgozott kedvesén, aztán készségesen a
csempéhez simult, és hagyta, hogy Louis újra a magáévá tegye. A srác végigsimított
a puha bőrön, a tetoválásokon, és úgy érezte, a szíve beleszakad a szerelembe.
-
Imádom az új tetkódat – suttogta Harry, mialatt
a nyakát csókolgatta.
-
Gondolom.
-
Niall-nek is bejött – tette hozzá annyira
jelentőségteljesen, hogy Louis összeráncolt homlokkal ránézett.
-
Szóval neked is feltűnt.
-
Már akkor feltűnt, amikor Josh belépett a
válogatóra – mondta a másik.
-
Ja, azt nehezen lehetne mással magyarázni.
-
De ez még nem jelenti azt, hogy meleg – tette
hozzá Harry.
-
Minimum biszex.
-
Büszke vagyok rá – vallotta be Harry.
-
Én is. Tökös gyerek, aki nem hagyja elsuhanni
maga mellett az életet. Pontosan tudja, hogy nem szabad nemet mondania rá, amíg
nem próbálta. – A göndör hajú mosolya szikrázott.
-
Jól kitanítottuk, nem igaz?
-
Boldogabbak vagyunk, mint Liam, aki folyton a
csajokat hajkurássza, nem?
-
Ő se nagyon hajkurássza már… kibékült a
barátnőjével, és azóta ritka jófiúként viselkedik.
-
Nem is tudtam.
-
Jobban kellene figyelned rájuk – dorgálta Harry.
– Ők figyelnek rád. Ízekre szedik a szövegeidet, és azon töprengenek, kire
vonatkoznak. Korábban biztosak voltak Eleanorban, így eléggé meglepte őket a
szakításotok.
-
De nem annyira, mint Pault – grimaszolt Louis,
és próbált nem gondolni a férfi dühösen vöröslő arcára. Majdnem kezet is emelt
rá. – És ezeket az elméleteket veled is megosztják?
-
Néha elfeledkeznek arról, hogy ott vagyok.
-
Lehetetlen – dörmögte Louis, ahogy rágördült a
másikra. – Ahová te belépsz, ott mindenki csak téged néz és téged akar. –
Végigharapdálta a nyakát. – Hamarosan… mindenkivel tudatni fogom, hogy hozzám
tartozol… ők meg keressenek csak valaki mást. – Harry átkarolta őt, és
cirógatni kezdte a hátát. – Talán írnom kellene egy dalt…
-
Remek ötlet – mormolta, de Louis úgy vélte, nem
vette őt komolyan.
Pedig az ő helyzetükben, ha valamit tudatni akartak nem csak
egymással, hanem a világgal is, akkor nem volt más lehetőségük, mint a
szövegeiken keresztül üzenni. Bele sem akart gondolni, mi lenne, ha ezt is
elvennék tőlük.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése