Hazudósok 7. fejezet

Kellemes olvasást! :)

Harry a változás útjára lépett, ezt Louis a következő hetekben első kézből megtapasztalhatta. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a srác edzeni jár; a karjai izmosak lettek, a hasa lapos. Ez természetesen a többieket is arra ösztönözte, hogy dolgozzanak a kinézetükön, a modest pedig támogatta a döntést.

Louis igazából meg volt győződve róla, hogy jó formában van, de tévedett. Az első néhány alkalommal leszédült a futógépről, amin Niall és Liam könnyesre nevette magát. Minél többet dolgozott, annál jobban érezte magát, és nem egyszer észrevette, hogy Harry vágyakozva bámulja. 

Egyik ilyen alkalommal – nem törődve a lebukás veszélyével – egymásnak estek a zuhanyzóban. Kifulladásig csókolóztak, aztán Louis lecsúszott a másik kívánatos testén, és a szájába vette a farkát. Harry felszisszent, egyik keze a csempén, másik Louis nedves tincsei között. Louis megszívta a keménységet, majd egészen a torkáig bevette, egyik kezét pedig kedvese hátsójára vezette. Harry készségesen bújt hozzá közelebb, és mozgatta a csípőjét; előre a srác szájába, hátra pedig az ujjára.

 Louis dobogó szívvel fogadta Harry élvezetét, majd lihegve nézett fel a csillogó szempárba.

-          Ez… - Harry megnyalta az ajkát. – A francba! Menjünk haza!

Volt olyan, amikor egész napokat töltöttek együtt, mégsem volt elég. De volt olyan is, amikor egy szót sem váltottak, és Louis hiába szenvedett, elfogadta ezt is.

Aztán elérkezett az esküvő napja. Napsütés, madárcsicsergés, minden adott volt, Louis mégis a zsigereiben érezte már kora reggel, hogy valami zűr fog történni.

Evett, zuhanyozott, borotválkozott, és még a nadrágját is sikerült magára húznia, mielőtt megszólalt a mobilja. Eleanor.

-          Szia!

-          Louis! – A lány hangja zaklatottan csengett. – Értem kell jönnöd!

-          Eli… mi a baj? Hol vagy? – Megmondta, a srác erre káromkodott. – Az órákra van innen még akkor is, ha a gázra lépek! Mit keresel ott?

-          El… - Szipogás. – Engem… el… hoztak ide.

-          Elvittek? Kicsoda? – Csend. – Az apád hol van? Ő nem tudna segíteni?

-          Neked… neked kell jönnöd – motyogta. – Csak neked. És csak ma.

-          Mi a franc? – sziszegte Louis, de Eleanor addig hallgatott, míg a srác meg nem világosodott. – Aha. Értem. Tehát oda kell mennem, mégpedig ma.

-          Igen.

-          Rendben. Küldd el a pontos címet!

-          Louis!

-          Tessék? – morogta egyre frusztráltabban.

-          Ezt nem mondhatod el senkinek.

-          Micsodát?

-          Ezt. Csak eljössz. Bármiféle magyarázat nélkül.

-          Te most… ez most valami vicc? – fakadt ki, aztán kínjában elnevette magát. – Ezt komolyan nem hiszem el… de legyen. Azonnal indulok!

Kínszenvedés volt számára úgy útra kelni, hogy nem figyelmeztethette Harryt… a büntetésnek nyilván éppen ez volt a célja.

Kora délután fordult be a motel parkolójába. Addig legalább tucatnyi hívást és üzenetet kapott, így inkább bevágta a telefont a kesztyűtartóba, majd odasétált Eleanorhoz, aki az egyik szoba ajtajában várt rá. Odabent bőségesen megrakott asztal fogadta, ami egyértelműen jelezte, hogy nem siethetnek haza.

-          Ezt én nem értem – vallotta be Louis két falat között. Nem igazán volt éhes, de egy ájulást sem akart megkockáztatni. – Nemrég Paul még majdnem a nyakamba ugrott örömében, most meg büntetést varrnak a nyakunkba? – A lányra nézett. – Neked elmagyarázták, nem?

-          Igen. De mérges leszel.

-          Már most is az vagyok. De nem rád – biztosította Louis. – Főleg, hogy minden bizonnyal miattam kerültünk ebbe a helyzetbe, így neked lenne okod haragudni.

Eleanor maga alá csavarta a lábait, és kibámult az ablakon. Haja laza lófarokba fogva, melegítőt viselt és kevés sminket, de még így is olyan szép volt, hogy bármelyik férfi azonnal a lábai elé vetett volna magát.

-          Láttak titeket – szólalt meg végül, mélyen elpirulva. – A zuhanyzóban.

-          Hm – reagált Louis enyhe gyomorideggel. – Értem. Hát, ez szívás. Remélem tetszett nekik. – Eleanor odakapta a tekintetét.

-          Nem is aggódsz miatta?

-          Minek? Úgysem csinálhatom vissza. És nem is akarom. – Elrágcsált egy kétszersültet. – Jobban kellett volna vigyáznunk, ez tény. De… Harry az utóbbi időben külön utakon jár. Edzeni kezdett, ami rendben is van, de még mindig vannak olyan időszakok, amikor egyáltalán nem elérhető. Amikor viszont visszatér… tízszeres energiája van, és akar engem… szenvedélyesen és gátlások nélkül. És ez imponál nekem – vallotta be.

-          Ha Harry tudná, hogy emiatt a szenvedély miatt büntettek meg minket…

-          De nem fogja megtudni, nem igaz? – kérdezett közbe Louis. – Pont ez a lényeg. Kihagytam az anyja esküvőjét, hogy a barátnőmmel legyek… ezt biztos nem fogja megbocsátani nekem. – Az ajkába harapott. – Csak abban reménykedem, hogy magától is rájön. Ismer annyira, hogy tudja, sosem tennék vele ilyet. – Mivel Eleanor erre nem reagált, a srác felsóhajtott. – Most már indulhatunk? Vagy ha egy perccel is hamarabb lépünk ki az ajtón, felrobbanunk?

-          Indulhatunk – felelte a lány, figyelmen kívül hagyva a gúnyolódást.

-          Sajnálom, hogy ez történt – sóhajtotta Louis. – Bármennyire is próbálunk ügyelni, egyre csak rosszabb lesz. Milliószor gondoltam már arra, hogy hagyom az egészet a francba.

-          Azzal senkinek sem tennél jót – fejezte be helyette Eleanor. – Ha most kiszállnál, mindent elveszítenél.

Biztos?, töprengett Louis, kikanyarodva az útra. Sokan persze meggyűlölnék, a modest valószínűleg elperelné az összes pénzét, de a családja mellette állna, és övé lenne Harry. Vagy nem?

-          Még mindig kóvályog a fejem – nyögött Liam hétfő délelőtt. – Mégis mi a francot tettek abba a piába?

-          Csak ne fogd a piára – torkolta le Niall, aki a gitárját pengette. – Nem kellett volna magadba döntened egyiket a másik után. – Liam tovább nyöszörgött, Louis pedig felvonta a szemöldökét a szőke felé. – A csaja dobta.

-          Kösz! – morogta Liam.

-          Ez hogy lehet? Mit csináltál?

-          Semmit!

-          Talán éppen ez volt a baj – vélte Niall. – Őt is a többi közé soroltad, és semmit sem tettél, hogy különlegesnek érezze magát. Csak akkor kerested, ha szükséged volt rá. Naná, hogy elhagyott.

A szöszi bölcs szavait követő tücsökciripelős csendben lépett be az ajtón Harry. Tapadós fekete nadrágot, kék pólót, fölötte kigombolt kék inget viselt, haja hátranyalva. Louis-nak mégis a cipőjén akadt meg a tekintete… dizájnercucc lehetett bőrből, és soha korábban nem látta még a srácon.

-          Jó reggelt mindenkinek. Kezdhetjük?

-          Payne még nincs egészen magánál.

-          Nem érünk rá arra, hogy ápolgassuk – vont vállat Harry, mire a másik három álla a padlón landolt. Még Liam is felemelte a fejét, és rábámult.

-          Bocs, mit is mondtál? – szólalt meg Louis, mikor úgy tűnt, a másik kettő sokkot kapott. – Nincs időd a barátod érzéseivel törődni?

-          Egy lemezen dolgozunk éppen…

-          Egyetlen kibaszott percen aztán semmi sem fog múlni! – fakadt ki Louis, Harry arca pedig megrándult.

-          Ne beszélj velem ilyen hangon – sziszegte, ami már Niall számára is sok lehetett, mert egyszer csak felpattant.

-          Lennétek szívesek elmondani, mi a fene bajotok van? – nézett egyikükről a másikra. – Folyamatos a feszültség köztetek… és nem értjük, miért. – Niall csalódottsága Louis szívébe mart. – Jussatok dűlőre, mert addig nem vagyunk hajlandóak veletek zenélni. Te – bökött Louis felé -, csak kérj bocsánatot. Te meg – Harryre nézett -, zsugorítsd össze az arcod, mert lassan olyan nagy lesz, hogy be sem fér majd az ajtón. – Azzal intett Liamnek, és mindketten elhagyták a termet.

A Niall által emlegetett feszültség valóban ott vibrált körülöttük… aztán Harry fölemelte a fejét, és felrobbantotta a képzeletbeli bombát.

-          Vele voltál.

-          Igen. – Louis komoran nézett rá, és igyekezett a tekintetével közvetíteni felé az igazságot. – Remélem, jól éreztétek magatokat.

-          Nyilván közel sem annyira, mint ti egymást – köpte a szavakat Harry. Louis nem akarta elhinni, hogy ezt tényleg itt akarja megtárgyalni…

-          Nem térhetünk vissza rá később? – Harry vállat vont, mint akit egyáltalán nem érdekel a dolog, ami felbaszta Louis agyát. – Rendben! Legyél ilyen! – Felkapta a cuccait, de kifelé menet még megállt szorosan Harry mellett, hogy a fülébe sziszeghessen. – A zuhanyzós akciónk a múltkor másnak is örömére szolgált!

Louis annyira felhúzta magát, hogy kénytelen volt betérni az edzőterembe, és meghajtani a testét. Még akkor sem állt le, mikor már csurom vizes volt a pólója, és még akkor sem nagyon akart, mikor a mobilja kiírta az anyja nevét.

-          Bizonyára van erre valamilyen nagyon jó magyarázatod – kezdte a nő minden bevezető nélkül. Louis azon is csodálkozott, hogy az anyja csak most hívja, és nem üvöltötte le a fejét már szombat este. – De azért felhívhattál volna, kisfiam!

-          Vannak dolgok, amiken nem tudok segíteni.

-          Ne pimaszkodj!

-          Anya, Harrytől már megkaptam a magamét…

-          Helyes, most pedig tőlem is megkapod. – Mélyet sóhajtott. – Tényleg ideje lenne elgondolkodnod azon, mi is a fontos az életedben. Anne és Robin kicsit szomorú volt, amiért nem jelentél meg, de mivel az az ő napjuk volt, túlléptek rajta. Harry azonban teljesen maga alá került. Próbálta tartani magát az anyja kedvéért, de… elég sűrűn nézett a pohár fenekére.

-          Azt hiszed, direkt szúrtam ki mindenkivel? – sziszegte Louis. – Miért akarsz még nagyobb lelkifurdalást kelteni bennem? Senki más nem követ el hibákat, csak én?

-        Nem tudlak sajnálni – mondta az anyja keményen. – Persze nem vagyok tisztában minden egyes részlettel, és tudom, hogy nem avatod be mindenbe az anyádat. – Csend. – De ennek nem lesz jó vége.

A hívás végeztével Louis-nak kedve lett volna ripityára törni a telefont. Miért őt hibáztatja mindenki? Tényleg egy olyan alak lett volna, aki szándékosan kihagyta a barátja – a szerelme – anyjának esküvőjét? Az még talán elfogadható, hogy az anya ezt hiszi, de Harry miért nem képes átlátni a szitán? Mintha nem lennének bűnösök mindketten!

Louis némán átkozódva hagyta el a helyet azt tervezve, hogy csap egy görbe napot, de a mélygarázsban nem más várta, mint Harry. Ahogy lazán Louis autójának támaszkodott, a srác szíve nagyot dobbant a mellkasában. Odáig volt érte! Csak remélni merte, hogy nem látszik rajta…

-          Szóval – kezdte Harry -, büntetést kaptunk?

-          Úgy tűnik.

-          És az lett volna a cél, hogy én erről ne tudjak. – Louis vállat vont, mire a másik arcára felkúszott egy vigyor. – Te mégis elárultad…

-          Technikailag nem – vitatkozott Louis, és zsebre vágta a kezeit. – Ha láttak is valamit a kamerán keresztül… a szám takarásban volt. Fenyegetőzhettem is akár.

-          Tudod, hogy nekik nem kell bizonyíték.

-          Bánj velem úgy továbbra is, mint egy ronggyal, és akkor nem fognak gyanakodni! – Megkísérelte kinyitni a kocsiajtót, de Harry elkapta a csuklóját, pont a tetoválásánál. Louis a megbánással csillogó szemekbe nézett. – Azonnal elhitted, hogy cserbenhagytalak… nem bíztál bennem…

-          Korábban ez meg sem fordult volna a fejemben… de miután elvitted a családodhoz, és olyan jól éreztétek magatokat együtt, elbizonytalanodtam. Mert azt nem a modest utasítására csináltad. – A szorítása cirógatásba fordult. – Niall igazat mondott… kezdek elszállni. – Louis a fejét rázta. – Ne cáfold, mert te is észrevetted. – Majdnem beletúrt a hajába, de aztán rájött, hogy felzselézte, így csak ökölbe szorította a kezét. Louis – mintha felkapcsolták volna a villanyt az agyában – hirtelen megértette.

-          Ők akarják, hogy ilyen legyél – mondta. – A beképzelt popsztár. – Harry alig észrevehetően bólintott.

-          De nekem is bejött – ismerte el. – Miután magamra öltöttem, megtetszett a szerep, annak ellenére, hogy az távolról sem én vagyok. – Lehunyta a szemét, Louis pedig nem tudta megállni, összefűzte az ujjaikat. – Emlékszel, mikor a múltkor azt mondtam, szeretlek, bármi legyen is?

-          Igen.

-          Erre utaltam. Meg a továbbiakra.

-          Folytatni akarod?

-          Mi mást tehetnék? – Harry megfordult, és belerúgott az autó kerekébe. – Folytatnunk kell, mert mindig megtalálják a módját, hogy kitoljanak velünk.

Louis az ajkába harapott. Minden vágya az volt, hogy segítsen a srácnak, de hogyan? Ha beszüntették volna a találkákat, valószínűleg rövid úton megbolondulnának… így tehát nincs más hátra, a shownak folytatódnia kell.

-          Én ezt fel nem veszem!

-          Tomlinson, most az a lényeg, hogy csúnya legyél, de nem fog fájni, ígérem – vigyorgott Liam, aki persze könnyen beszélt, mivel neki csak egy sportöltözetet kellett magára vennie.

-          Ki találta ezt ki? – morogta, mialatt a sminkes az arcára applikálta a bajuszt. – Ez szúr. – Mikor aztán a sminkes előhúzott valamit, ami nagyon emlékeztetett egy gumisapkára, Louis felkiáltott. – Jézus! És még kopasz is leszek?!

-          És szőrös – nevetett tovább Liam, ahogy beletúrt a Louis mellkasára ragasztott dzsungelbe. A srác elütötte a kezét.

-          Csak semmi tapi! – Aztán felsóhajtott. – Mondjuk Niall sem néz ki sokkal jobban – vigasztalta magát, de a szöszi csak vigyorgott, és tovább bámulta a tükörben öregebb önmagát.

-          Styles merre van? – forgolódott Liam.

-          Az ő jelenetét később vesszük fel – felelte a rendező. – Louis, Niall, színpadra! Először is…

A csapat, akiket Paul szerződtetett a videó felvételére, hamar szeretett volna végezni, de ebből az elhamarkodott reményből is látszott, hogy egyáltalán nem ismerik őket. A fiúk körülbelül öt percig voltak képesek komolyan venni magukat és a feladatot, utána viszont a felvételek jelentős része nevetésbe fulladt.

A rendező este morogva távozott, de legalább Louis és Niall nyitójelenetét sikerült felvenni – vér és verejték árán -, és Liam is letudta a szólóját.

Harry ellenben nem bukkant fel, és Louis még idejében megállta, hogy üzenetet küldjön neki.

A július fennmaradó része az új lemezhez kapcsolódó első daluk klipjének felvételével telt. Louis soha nem gondolta volna, hogy színészkedni ilyen nehéz meló – pedig korábban is vettek már fel klipeket. Ő folyamatosan elnevette magát, és általában Liam meg Niall is, Harry viszont úgy viselkedett, mint egy vérbeli profi. Mikor Louis először meglátta a srácot gagyi öltözékben, szemüvegesen, és hátranyalt hajjal, önkéntelenül vigyorodott el. Aztán…

-          Oops, hi! – hangzott a szövege, mire Louis szíve gyorsabb dobogásra váltott.

Az ajkába harapva figyelte szerelmét, ahogy magát beleélve alakította a karaktert, a mellkasát pedig büszkeség feszítette. Harry volt közülük az egyetlen, aki valóban komolyan vette a feladatát, és így nyilván az ő részei sikerültek a legjobban.

A Best song ever klipje július 22-én lett éles, és megdöbbentően gyorsan döntögette a nézettségi rekordokat. Harry-nek Louis alól kellett kimásznia, mikor kora délelőtt megrezzent a telefonja.

-          Szia, anya. – A srác próbálta eltolni a másik fejét, de Louis kitartóan csókolgatta a nyakát, és húzta magához a csípőjét. – Szóval láttátok? Igazán? Hát, ennek Niall biztos örülni fog – nevetett fel. – Nem, ő még nem hívott… mit? Hogy szerinte Louis volt a legdögösebb? – A nevezett vigyorogva harapott bele Harry fülébe, mire a srác óvatlanul felnyögött. – Nos, khm… nem a legjobbkor… semmi baj, anya. Szeretlek titeket. Gemnek meg üzenem, hogy ne is álmodjon róla!

A lemez megjelenése előtt Paul ragaszkodott hozzá, hogy még legalább egy dalhoz készítsenek klipet, amivel Julian is egyetértett. Így hát fogták az egyik érzelmes dalukat, és bevonultak a stúdióba. A Best song everrel ellentétben itt nem ugráltak és nem táncoltak, de rengeteg kutatómunkára volt szükség. A rendező feltúratta velük a szekrényeiket régi képek után kutatva, aminek az lett a vége, hogy a srácok szülei felbukkantak a forgatáson.

-          Hát nem imádni való?

-          Milyen kerek popója volt!

-          Még most is ilyen! – Nevetés harsant, miközben Louis enyhén megszégyenülten a kezébe temette az arcát. De csak addig, amíg Harry lopva végig nem simított azon a kerek fenéken.

Mind jól néztek ki a sötét öltözékeikben, Louis viszont – némileg elfogultan – biztos volt benne, hogy Harry fest a legdögösebben.

-          Kisfiam, mindig így kellene öltöznöd – lépett mellé Joy, és megigazította az ingét. – Esetleg… most itt van Anne… talán beszélhetnél vele. – A srác gyomra összeugrott.

-          Nem lehet…

-          Csak elnézést kérsz, és sok boldogságot kívánsz, ennyibe csak nem halsz bele! – A nő összepréselte a száját, hogy ne kezdjen ordítani. – Mégis mi okod lehet arra, hogy ennyit sem teszel meg? Anne az egyik legjobb barátom… és Harry anyja!

-          Pontosan tudom – sziszegte Louis, és megfogva a nő könyökét arrébb vezette a kíváncsi tekintetek elől. – Miért gondolod azt, hogy ez nekem nem fájt? Ott akartam lenni, de…

-          De?

Az anyja nyílt és kérlelő tekintetébe nézve Louis legszívesebben azonnal színt vallott volna. Hogy azért tette, mert a modest azt parancsolta… hogy nem lehet együtt élete szerelmével, akibe igazság szerint bele sem szerethetett volna… de ekkor megjelent mellettük egy magas árnyék.

-          Üdv, Johannah – mosolygott Paul. – Hogy megy a munka? Mit szól a koncepcióhoz?

-          Nagyon örülünk, hogy minket is bevontak – kezdte a nő. – Zseniális ötlet volt! Nincs olyan nap, hogy ne hiányoznának a fiaink, így ez remek megoldás.

-          Remélem nem vontuk el önöket semmi fontostól.

-          Dehogy. – Mikor Paul felhúzta a szája sarkát, Louis hátán jeges borzongás futott végig.

-          Hallottam hírét Anne esküvőjének.

-          Igen, Anne most még a szokottnál is boldogabb – helyeselt Johannah, de Louis látta, hogy enyhén összepréselte a száját. – A lagzi pedig pompásan sikerült.

-          Nos, amíg nem szivárognak ki kéretlen képek a fiatalemberekről, addig minden rendben. – Azzal kedveskedve meglapogatta Louis vállát, majd távozott.

Amint hallótávolságon kívülre került, Joy odahajolt a fiához, mintha meg akarná ölelni.

-          Mindig ilyen tenyérbe mászó volt? – Louis horkantott egyet.

-          Még annál is rosszabb. – Johannah szemében megvillant valami, amit a srác együttérzésként azonosított. – De minden rendben lesz – biztosította mosolyogva. – És ha most megbocsátasz, meg kell követnem valakit…

A következő héten, mialatt Louis kénytelen volt Harry nélkül átvészelni a napokat – a srácot ugyanis elküldték interjúra Los Angelesbe, egyedül, ami azért még a modesttől is erős húzás volt -, csak felidézte maga előtt Anne könnytől maszatos, hálás arcát a bocsánatkérése után, és máris kevésbé érezte hiába valónak ezt az újabb büntetést.

Harry visszatéréséig sem a klipen, sem a lemezen nem tudtak dolgozni, amit igazából nem is bánt egyikük sem. Az idő egyik részében valamelyikük lakásán csöveztek, játszottak, rengeteget ettek, és – mivel nem volt, aki ösztönözze őket – némileg hanyagolták az edzést.

-          Hogy hívják ezt? Pizza-pocak? – érdeklődött Eleanor, aztán megbökte az említett testrészt. Louis csak böffentett egyet, és nézte tovább a tévét.

-          Ja.

-          Kezd nekem is hiányozni Harry – sóhajtott a lány. – Mikor jön vissza?

-          Vasárnap este. – Tapogatózni kezdett a távirányító után, de Eleanor hirtelen felkapta, és átdobta a szobán. – Hé! Ezt miért csináltad?

-          Mert már megint nyavalyogsz.

-          Egy szót se szóltam!

-          Nem kell szólnod ahhoz, hogy megértselek. – Eleanor karba tette a kezét, Louis pedig rábámult a haja takarásából.

A lány egy egyszerű pólót és farmert viselt, ami a külvilág számára egyet jelentett azzal, hogy egy lazulós délutánt tölt a pasijával. Louis tudta, hogy többet kellene neki nyújtania ennél, de nem bírt már tovább színlelni a saját otthonában. Annyit azért megtett, hogy Eleanor térdére simította a kezét.

-          Szerintem szakítanunk kellene. – Louis egészen addig nem tudta pontosan, mit is fog mondani, amíg ez ki nem csúszott a száján.

-          Pontosan tudod, hogy azt nem lehet.

-          Máskor is csináltunk már olyat, amit nem hagytak jóvá előtte – magyarázta Louis.

-          Miért pont most? Mivel fogod magyarázni?

-          Hamarosan indul a turné – vont vállat. – Nem lenne már időm egy kapcsolatra. – Eleanor felhorkant, de inkább lemondóan, mint bosszúsan.

-          Bele sem merek gondolni…

-          … mit fogunk ezért kapni – fejezte be a srác, majd összemosolyogtak. – A barátom maradsz, ugye? Nem bírnám ki, ha nem hívhatnálak fel… - Aztán nyelt egyet. – De ez egyáltalán nem lenne méltányos veled szemben.

-          Én sem szeretném elveszíteni a barátságodat – biztosította a lány, aztán hirtelen lerúgta a cipőit, és nekidőlt Louis-nak.

Mindketten tudták, hogy veszélyes terepre tévedtek, de Louis kész volt kockáztatni azért, amit akart.