Hazudósok 3. fejezet

Íme az új fejezet, enyhe +18-as tartalommal! ;)

Jelen

-          Alig 24 órával ezelőtt még azt mondtam volna, semmi közötök hozzá – kezdte George Hornyak a legnagyobb lelki nyugalommal. – Most viszont változott a helyzet. Minket sem kötelez már senki, hogy csendben maradjunk. Paul – intett a férfi felé. – Hozd ide.

-          Biztos benne, uram? Még mindig megüthetjük a bokánkat.

-          Vállalom a kockázatot. – Így hát Paul meghajolt, és elhagyta az irodát.

Harry a következő pillanatban rádöbbent, hogy még soha nem töltöttek el huzamosabb időt az igazgató társaságában. Persze bemutatták őket neki még évekkel ezelőtt, ezen kívül azonban sosem tudhatták biztosan, mi is a véleménye róluk.

-          Nos, uraim – folytatta Hornyak, miután kényelmesen hátradőlt a székében, és összekulcsolta a kezét a hasán. – Az eltelt évek alatt nem volt alkalmunk hosszabban eldiskurálni, a szoros menetrend miatt ezt nem tudtuk kivitelezni. – Harry elképedve vette tudomásul, hogy a férfi mindezt csalódottan közölte velük. – Ettől függetlenül végig figyelemmel kísértem a munkásságotokat, és nem csak azért, mert sok pénz függött tőletek. Megláttam bennetek a páratlan lehetőséget, és szándékomban állt ezt ki is használni. – Szünetet tartott. – Azt, hogy rövid idő múlva millió nő fog a lábaitok előtt heverni, üdvözölten fogadtuk, és semmit sem szándékoztunk tenni ellene. – Sóhajtott. – Aztán megkerestek minket egy ajánlattal, amire nem mondhattunk nemet.

-          Nahát, ilyen is van? – gúnyolódott Louis.

-          Megértem, hogy dühösek vagytok…

-          Ez nem düh. Ez kibaszott gyilkolási vágy. – Louis keresztbe tette a lábát, Harry tekintete pedig kötelességtudóan követte a mozdulatot. – Ha követte a munkásságunkat, akkor pontosan tudja, mennyi szarságot kellett elviselnünk a maga parancsára. Szóval ne jöjjön nekünk most azzal, hogy nem volt más választása. Mert az mindig van.

-          Ez így igaz – bólintott Hornyak kis idő múlva. – Másként fogalmazok. Ha nem írtuk volna alá a szerződést, ellehetetlenítettek volna titeket szakmailag és minden más módon. – Ez a magyarázat még Harry számára is gyenge volt, így nem csodálkozott Louis gúnyos kacagásán.

-          Ezt magyarázza már el! Jobban el lettünk volna lehetetlenítve, mint most? A világ egyik fele imád, mert melegnek hisz minket, a másik utál ugyanezért. Fél éve nem kaptunk fellépést. Úgy ki vagyunk díszítve, mint egy karácsonyfa. Nekem született egy gyerekem, akit jobb is, hogy anyám nem ismerhetett, mert megszakadt volna a szíve a nyilvánvaló hazugság láttán. – Kisöpörte a haját az arcából. – Ennél valami jobbal kell előrukkolnia. – Hornyak ismét csak bólintott, aztán a visszatérő Paulra pillantott.

-          Itt van minden, amit tudni akartok. – És az asztalra pakolt mappára mutatott.

Múlt

Louis úgy vélte, kevés jobb dolog van a világon, mint Harry mellett ébredni. Az éjszakai tevékenységük igencsak elhúzódott, de egyikük sem bánta. Louis bejárta a másik testének minden milliméterét oda és vissza, mély és elégedett sóhajokat csalva ki Harryből. Igényeik ugyan lettek volna, egyelőre mégis megmaradtak a csókoknál, a harapásoknál, a simogatásoknál és a dörgölőzésnél. Louis mosolyogva idézte fel a pillanatot, amikor Harry első alkalommal élvezett el a kezétől. Göndör haja összecsomósodott az izzadtságtól, fejét hátravetette a párnába, de mindvégig Louis-t nézte.

-          Boo – mormolta a fülébe az ébredező srác, majd még közelebb nyomult hozzá.

-          Hazza? Jól vagy?

-          Mm, naná. – Megharapta a nyakát, mire Louis felkuncogott.

-          Övön aluli kihasználni a gyenge pontjaimat… - a mondat vége nyögésbe fulladt, mivel Harry keze olyan tájak felé kalandozott el, ahol szívesen látták.

-          Kikérem magamnak a gyanúsítgatást. – Harry végigsimított a másik izgalmán előbb a bokszer felett, majd az anyag alá furakodott.

-          Hazz…

-          Hm? Csak neked lehet? – Louis megnyalta az ajkát.

-          Nem akarom, hogy azt hidd, kötelező.

-          Te hülye vagy, Tomlinson – nevetett rá Harry. – Vontatóval sem tudnál távol tartani ettől a csodás faroktól… - Marokra fogta. – Miért is vártunk eddig?

-          Mert azt hittem, utálsz.

-          Ez messzebb nem is állhatna az igazságtól.

Ahhoz képest, hogy eddig csak magának csinálta, Harry igazán tehetségesnek bizonyult az örömszerzésben. Beharapott ajakkal figyelte Louis-t, amíg az magához nem vonta egy forró csókra. Később fölé kerekedett, és lökéseket végzett a csípőjével a göndör hajú combjai között. Lihegtek és nyöszörögtek, Harry hol a lepedőt markolta, hol Louis derekát, szemeit hol kinyitotta, hol behunyta, lábujjai begörbültek az élvezettől.

-          Lou… ez kínzás…

-          Igen… de legalább élvezetes. – Átkarolta a srácot, és magához húzta, míg arra vártak, hogy lelassuljon a lélegzetvételük.

-          Mi lesz ezután? – suttogta Harry. Bármennyire is igyekezett felnőttnek mutatkozni, akkor újra egy éppen csak nagykorú srác lett, aki iránymutatásra vágyik.

-          Nos, jövőre összedobunk egy fasza kis lemezt, amivel aztán turnéra megyünk. Ez a korong sokkal komolyabb lesz, és ezúttal sokkal jobban ki fogom venni a részem a szövegírásból. Niallnek és Liamnek már van is néhány ötlete. Egyetértettünk abban, hogy kelleni fog egy dal, amivel köszönetet mondunk a fantasztikus rajongóinknak, és amiben megígérjük nekik, hogy nem felejtjük el, honnan jöttünk. És persze kell egy olyan bulizós dal is, aminél jobbat még nem hallott a világ! – Harry ezen a ponton kezdett kuncogni. – Mi van? Kinevetsz? Ilyen viccesek a terveim? – Mielőtt elhúzódhatott volna, Harry átvetette lábát az övén, és a matrachoz szögezte.

-          Erről szó sincs. Azért nevettem, mert imádom hallgatni, amikor ilyen lelkesen beszélsz valamiről. Rég nem volt rá példa. – Arrébb söpörte Louis néhány tincsét. – Én arra gondoltam, velünk mi lesz.

-          Én nem akarom befejezni – mondta Louis, mire a másik elernyedve sóhajtott.

-          Én sem. – Csók. – Viszont a főnökség…

-          Igen. – Csók.

-          Ha megtudnák… - Csók - … nem élnénk túl. – Csók. – És… - Csók, Louis keze a tarkóján. – Maradjon titokban?

-          Jelenleg nem tehetünk mást – értett egyet Louis, aztán elvigyorodott. – Illetve talán egy dolgot. – A következő pillanatban Harry már rajta ült, s így folytatták a csókolózást.

-          Hogy tudtam élni eddig e nélkül? – lehelte Louis ajkaira.

-          Nem tudom. – Összevillant a tekintetük. – De soha többé nem kell lemondanod róla.

Az ünnepek hamar elrepültek, amit Louis most először nem is bánt annyira. A szülinapjából sem csinált senki nagy felhajtást, amiért kimondottan hálás volt, hiszen már úgyis megkapta a legnagyobb ajándékot, amit csak kaphatott. Még mindig alig tudta felfogni, hogy Harry és ő annyi időt elvesztegetett azzal, hogy egymás körül keringtek, és nem mertek lépni. Pedig mennyire egyszerű volt! Ha másért nem is, ezért hálás lehet Taylornak. A lány egyébként nem hazudtolta meg önmagát – amint lehetett, kidobott egy új dalt, amiből mindenki egyértelműen leszűrhette, hogy Harry és ő már nem egy pár, és hogy őt ez mennyire nem érdekli. Louis szemforgatva hallgatta a dalt, és arra gondolt, hogy ez a csaj mennyire kétszínű.

Decemberben Louis és Harry – egymástól teljesen függetlenül -, páros tetkót csináltatott. Egyáltalán nem beszéltek meg előtte semmit, így mikor először látták a másik varratát, teljesen ledöbbentek. Louis a jobb alkarjának belső felére tetetett egy iránytűt, míg Harry a bal felkarjára egy hajót. Nem tudtak betelni a látvánnyal, és mindketten arra gondoltak, hogy ez bizony a sors keze.

A január azonnal húzósan kezdődött számukra; a srácok rengeteg időt töltöttek a stúdióban Juliannel és másokkal, akik mind arra törekedtek, hogy az One direction új korongja nagyot szóljon. Ha nem szöveget írtak vagy dalt szereztek, akkor interjúkat adtak, élő műsorokban szerepeltek, de Louis azért arra is talált alkalmat, hogy csináltasson néhány új tetkót. Függő lett, nem is akarta tagadni. Lassan ez lett az egyetlen lehetőségük, hogy nyíltak és őszinték legyenek, és hála az egyre nagyobb felhajtásnak az új lemez körül, Paul már nem tartotta számon, melyikükön hány varrat van, és mit ábrázolnak. 

Kezdte pár egészen egyszerűvel – egy kötéllel a jobb csuklójára, fölé pedig varratott két „” jelet, mintha csak Harry I can’t change feliratát szeretné keretbe foglalni. A következő már lényegesen feltűnőbb és nagyobb lett, de ezt egy darabig még nem szándékozott megmutatni a nagyközönségnek – Harry születésnapjára tartogatta. Már attól sem kellett tartania, hogy a lakásban félmeztelenül járkálva valaki megpillantja, ugyanis Liam, Niall és Louis is saját lakást vett. Harry egyelőre maradt ott, ahol volt, de csak azért, mert még nem találta meg a megfelelőt. A megfelelő alatt azt kellett érteni, hogy elég közel Louis kecójához, de még nem annyira, hogy feltűnő legyen.

Tetoválások tekintetében Harry sem maradt le Louis mögött; január végén úgy érkezett az egyik próbára, hogy a bal bicepszén már ott virított egy új kezdemény, amely elég nagynak ígérkezett ahhoz, hogy mindenki tekintetét magára vonja. Egy kézfogást ábrázolt és gyönyörű volt, de Harry nem akarta elárulni a jelentését. Ha volt neki egyáltalán.

Februárban már kicsit lazábbra vették a gyeplőt, így akadtak olyan napok is, amikor ki sem kellett mozdulniuk az ágyból. Louis és Harry fejében legalábbis meg sem fordult ilyesmi.

Mikor Harry előző este csupa mosollyal az arcán betoppant, Louis legszívesebben azonnal a falhoz préselte volna, hogy ott helyben megdugja. A srác addig is jól nézett ki, de az utóbbi időben valami megfoghatatlan ragyogás lengte körbe. Mintha magasabb is lett volna, vagy talán csak magabiztosabb lett, és magát kihúzva lépkedett az úton a célja felé. Louis kezdett beleszeretni.

-          Mit nézel? – térítette magához Harry.

-          Téged. – A másik nevetett.

-          Mégis miért? Nincs rajtam semmi különleges.

-          Tévedsz. Mindened különleges. – Odalépett hozzá. – De főleg azért nézlek, mert próbálom feldolgozni, hogy végre az enyém vagy. – Harry szégyenlősen elmosolyodott, a tekintete csillogott.

-          Csakugyan? Eddig azt hittem, te vagy az enyém.

-          Velem lehet alkudozni.

-          Akkor mit szólnál hozzá, ha most becipelnének a szobádba, ledöntenélek az ágyadra, és szülinapi jussomként megdugnálak?

Louis testrészei különböző módon reagáltak. A szíve a torkába ugrott, az arca kipirult, a tenyere izzadni kezdett, a farka félig felágaskodott, így végül arra jutott, hogy inkább felizgult lesz, mint ijedt.

-          Akkor mire vársz még? – kérdezte rekedten, Harry pedig már rajta is volt.

-          Sajnálom. – Louis felnevetett, majd a neki háttal fekvő Harry köré fonta a karjait. Minden testrészük tökéletesen passzolt egymáshoz, és Louis azon gondolkodott, vajon ez a harmónia vonzotta-e őket a másikhoz.

-          Nincs mit sajnálnod, Hazza. Pontosan tudom, milyen ellenállhatatlan vagyok. – Hátra simította a srác fürtjeit, majd a füléhez hajolt. – Tudod, mennyire hízelgő, hogy már a látványom is elég, hogy elélvezz?

-          Akkor sem így terveztem.

-          A szexet nem ajánlatos tervezni. Majd megtanulod, kiscsikó. – Elkapta, majd az ajkához emelte Harry kezét, és apró csókokat lehelt az ujjaira. A másik srác kénytelen volt félig felé fordulni, és elködösülő tekintettel követni a ténykedését. – Ha minden olyan dolog után, amit te kudarcként könyvelsz el abban a gyönyörű fejedben, durcázni kezdesz, akkor igen bonyolult év elé nézünk.

-          Szerinted gyönyörű vagyok? – Louis pontosan tudta, hogy Harry a halk kérdéssel egyáltalán nem bókokat akar kicsikarni, csupán bizonytalan.

-          Te vagy a leggyönyörűbb férfi, akit valaha láttam. De ha bárki más ezt meri mondani neked, annak eltöröm a térde kalácsát. – Harry elvigyorodott. – Teljesen komolyan gondolom!

-          Óó, tudom. – Csók, amit kellemes csend követett. – Joy hogy van? Tervezik már  a nagy napot? – Louis egyik karjával elengedte Harryt, és a feje fölé nyújtotta.

-          Asszem, igen.

-          Kevesebbet beszélsz vele, mióta Daniel megkérte a kezét. – Louis-nak fogalma sem volt róla, a másik ezt honnan tudja. – Joy imád téged, és ezzel a viselkedéssel nagyon megbántod.

-          Muszáj ezt éppen most megbeszélnünk?

-          Igen – makacskodott Harry. – Ne feledd, nem csak a szexpartnered vagyok, hanem a legjobb barátod is. – Louis-t minden jó szándéka ellenére szíven ütötte a mondat első fele.

-          Aha. Szóval szexpartnerek.

-          Sajnos még azok sem a szó hagyományos értelmében, de dolgozunk az ügyön. – Nem törődve Louis morgolódásával újra közelebb bújt hozzá. Louis agya persze nyomban elszállt, ahogy megérezte a másik kecses, forró és meztelen testét. – Könnyen lehetnél olyan sztár, aki utálja az anyját…

-          Nem vagyok sztár.

-          De az vagy. És odáig vagy az anyádért, ami teljesen érthető, mert Joy szuper.

-          Akárcsak a te anyád. – Harry büszkén mosolygott.

-          Ezért jönnek ki olyan jól. És ezért segít Joy az enyémnek a nyárra tervezett esküvő körül. – Louis megfeszült. – Fel kell hívnod.

-          Nemrég beszéltünk – ellenkezett a srác.

-          Én azt nem nevezném beszélgetésnek. Mormogtál valamit a telefonba, aztán letetted.

-          Fontosabb dolgom volt – emlékeztette őt, de rögtön meg is bánta, mikor Harry élesen elhúzódott tőle.

-          Soha… soha nem lehetek fontosabb a családodnál!

-          Te is a családomhoz tartozol – érvelt Louis őszintén, mire Harry beletúrt a hajába.

-          Az lehet. Viszont soha nem bocsátanám meg magamnak, ha elhanyagolnád őt miattam. Én is nagyon szeretem, mindig annyira kedves velem… - Louis követte a másik mozdulatát, és végigsimított a göndör fürtökön.

-          Imád téged. – Aztán halkabban folytatta: - És még jobban imádna, ha tudná, milyen boldoggá teszel. – Harry felsóhajtott.

-          Fel fogjuk vállalni – ígérte, Louis pedig nem akarta firtatni a dolgot, elvégre addig úgysem volt miről beszélni, amíg a szerződésük kötötte őket.

Mivel a hangulat kezdett alább hagyni, Louis ledobta magukról a takarót, és végigfeküdt Harryn. A srác félig lehunyt szemhéja alól nézett rá.

-          Mondtam már – kezdte az idősebb -, hogy mennyire imádom – összedörzsölte a csípőjüket – az ujjaidat?

-          Nos, nem éppen erre számítottam.

-          Nem? Pedig legszívesebben állandóan őket bámulnám. A színpadon egyre nehezebben tudom eltitkolni. – Harry az arcára simította a tenyerét, Louis pedig macskaként fordult bele a cirógatásába. – Kecsesek, szinte megigéznek, ahogy a mikrofont fogod. Vagy mást… - Nevettek.

-          Mindig csak a szexen jár az eszed.

-          Tévedés – hajolt közelebb Louis, és összeérintette az orrukat. – Rajtad jár mindig az eszem. – Harry sokkal erőteljesebben csókolta meg, mint korábban bármikor.

Louis imádta benne, hogy olyan visszafogott, olyan törékeny. Vagy talán csak azért érezte így, mert a kedvese volt? Mert Harry fiatalabb őnála, ezért ő felelősséget érzett iránta, és mindenáron meg akarta védeni? Nem egyszer megesett, hogy Liam, Niall és ő maga ökörködni kezdtek a színpadon vagy a színfalak mögött, de Louis nagyon vigyázott, nehogy Harry is áldozatul essen. Sosem bokszolt a vállába, sosem fröcskölt le. Erre kifejezetten ügyelt, mielőtt összejöttek, és tudta, hogy ez a következő turnén sem fog változni.

-          Mire gondolsz? – érdeklődött Harry a nyakát harapdálva. Sajnos nem mindig tudták visszafogni magukat, és jeleket hagytak a másik testén. Eddig nem volt gondjuk belőle, habár a fanok persze ráharaptak a témára.

-          A turnéra. A lemezre. Arra, amikor távol leszünk a főnökségtől, és nem kell majd minden lépésünkre ügyelnünk.

-          Mindig ügyelnünk kell – ellenkezett Harry. – Liam és Niall… gyanakszik. – Louis a karjára támaszkodott, úgy nézett le az alatta pihegő srácra. Tényleg sosem gondolta, hogy valaha szépnek fog találni egy fiút, de Harry… minden alkalommal kicsit megszakadt a szíve, ahogy meglátta. Boldog volt, hogy most az övé, és rettegett attól a naptól, amikor elveszíti.

-          Miből gondolod?

-          Furcsa pillantásokat vetnek ránk. – Harry vállat vont, majd megérintette a Louis mellkasán díszelgő feliratot, amit mikor először meglátott, majdnem sírva fakadt. Ez volt az ő szülinapi ajándéka, és akárhányszor meglátja a jövőben, mindig eszébe jut majd ez a csendes, ugyanakkor végtelenül boldog este, amit Louis-val tölthetett. Legalábbis Louis nagyon remélte, hogy így lesz.

-          Mint akik utálnak?

-          Mint akik nem értik. Utálok hazudni. Nem csak nekik… mindenkinek.

Legközelebb néhány héttel később tudtak újra beütemezni egy közös estét, amikor is vacsorát rendeltek, aztán falatozás közben elindítottak egy filmet. Louis pontosan tudta, hogy a rajongók többsége azt hiszi, ők éjjel-nappal buliznak, ami néha valóban megesik. Például, ha valamelyikük születésnapját kell ünnepelniük – mint a múltkor Harryét, mert ez alól nem akarták kihúzni magukat, különösen annak fényében, ha Liam és Niall tényleg gyanakszik -, vagy ha egyiküknek sikerül végig tisztán énekelnie a próbán – legutóbb Liam volt a szerencsés. De a koncertek és a feszített munkatempó mellett néha igenis szükségük volt arra, hogy otthon maradjanak kinyúlt mackónadrágban és pólóban, a kanapén tespedve, a tévét bámulva. Louis kisimította a karjában fekvő Harry haját a homlokából. A srác már lemosta fürtjeiről a zselét, amivel hátra szokta igazítani, Louis pedig szerette az érzést, ahogy ujjai siklanak a puha tincsek között.

Mindketten összerezzentek, mikor megszólalt a csengő. Csak kevesen tudták, hol lakik Louis pontosan, és még kevesebben nyertek kegyet a bebocsátásra. Így hát a srác a torkában dobogó szívvel lépett a kaputelefonhoz.

-          Igen?

-          Szia, édes! – köszönt Eleanor vidáman, mire Louis gyomrában azonnal kiengedett a görcs.

-          Hé, bébi! Gyere fel!

Ő maga rosszabb vendégre számított, de visszafordulva azt kellett tapasztalnia, hogy Harry feszülten figyeli.

-          Csak Eli – nyugtatta meg.

-          Aha, hallottam. – Felállt. – Megbeszéltetek mára valamit?

-          Tudod, hogy nem.

-          Ő ezek szerint másként gondolta – vélte Harry, miközben kopogtak.

Louis mosolyt varázsolt az arcára Eleanor kedvéért.

-          Szia! – csókolta könnyedén szájon a lány az esetleges hallgatózók és leskelődők kedvéért, aztán az ajtó csukódása után korrigált. – Sziasztok! Sajnálom, hogy megzavartalak titeket…

-          Biztosan jó okod volt rá – mondta Harry fagyosan, és összefonta karját a mellkasán. Louis-nak eszébe jutott, mikor Eleanor azt állította, a srác utálja őt…

-          … csupán arra gondoltam, az emberek beszélni kezdenének, ha éppen ma nem találkoznánk.

-          Miért, mi van ma? – értetlenkedett Louis. Harry elfojtott egy vigyort, de Eleanor volt az, aki válaszolt.

-          Valentin-nap.

Louis-t teljesen fejbe kólintotta a dolog, de visszatekintve így legalább teljesen érthető volt az a késztetése, hogy Harryvel kettesben töltse a napot.

-          Sajnálom, teljesen kiment a fejemből.

-          Ne aggódj, számítottam rá – veregette meg a vállát a lány kedvesen. – Csak gyorsan megmutatkozunk valahol, adsz nekem egy csokor virágot és egy doboz csokit, utána pedig vissza is adlak Harrynek. – Louis számára a terv egyszerűnek, megvalósíthatónak, egyszersmind fantasztikusnak tűnt, Harry azonban nem volt elégedett.

-          Miért csinálod ezt? – kérdezte a lánytól hirtelen. Eleanor összezavarodva előbb Louis-ra pillantott, majd vissza Harryre.

-          Nos, el kell játszanunk, hogy egy pár vagyunk…

-          És neked miért is jó az, ha ezt eljátszod? Mit ígért neked ezért a modest?

-          Harry! – kérte Louis, de a srác rá se hederített.

-          Fizetést kapok érte – felelte Eleanor nyugodtan, bár Louis látta, hogy a nyaka elvörösödött. – Színésznő vagyok, csak a munkámat végzem.

-          És minden szerepbe ennyire beleéled magad, vagy csak minket tisztelsz meg ezzel a fantasztikus előadással? – Mielőtt a lány szólhatott volna, Louis közéjük lépett, és felemelte a kezeit.

-          Elég. Harry, semmi okod arra, hogy ilyen ellenséges legyél. Eli mellettünk áll. Már azelőtt segített nekem, mielőtt…

-          Mielőtt összejöttetek – segítette ki a lány.

-          Elmondtad neki?

-          Nem kellett – felelte Eleanor. – Tudtam, hogy történni fog valami azon a szigeten, ezért azt javasoltam, mindenképpen menjen ő is. – Harry meglepetten nézett Louis-ra.

-          Ez igaz?

-          Igen – bólintott a srác, mire Eleanor folytatta:

-          Aztán hazajöttetek, és minden annyira egyértelmű volt!

-          Nos, reméljük azért annyira mégsem – húzta el a száját Harry.

-          Úgy értem annak, aki jól ismeri Louis-t. – Az érintettre mosolygott. – Annyira boldog volt… és azóta is az. Valami megfoghatatlan árad belőle, ami olyan erős, hogy jelenleg semmi sem tudja tönkretenni.

Most Louis-n volt a meglepődés sora; nem gondolta, hogy ennyire látszanak rajta az érzései, de ezek szerint Eli ugyanazt tapasztalta nála, mint ő Harryn: ott volt az a titkos ragyogás.

Ezek után Louis visszavonult átöltözni, és Harryt is magával húzta. Előbb becsukta az ajtót, lekapta a pólóját, majd keményen és szenvedélyesen megcsókolta a másikat. Harry morogva tűrte, hogy birtokba vegye a száját, az ölénél induló folyamat pedig arról árulkodott, hogy szívesen folytatná ezt a tevékenységet vízszintes helyzetben.

-          Látod ezt? – mutatott Louis a karjára. Végtelen kötél. – És ezt? – Papírrepülő. – Hát ezt? – It is what it is. – Ez mind miattad van. Csak miattad, érted? És ez is. – A szíve fölé húzta Harry kezét, hogy érezze a sebes szívdobogást. – Most elmegyek Eleanorral feltűnést kelteni. Itt leszel, ha visszajövök?

-          Igen – válaszolta Harry gondolkodás nélkül. – Itt leszek, és átadom a Valentin-napi ajándékomat. – Aztán olyan csábosan nyalta meg az ajkát, hogy Louis szája kiszáradt, a pulzusa az egekbe szökött, a farka pedig lüktetve esedezett, hogy maradjon.

Természetesen elment. Mármint vacsorázni Eleanorral. Indulás előtt felhívott egy közeli éttermet, és – az utolsó pillanatban ugyan, de – sikerült szereznie egy elszeparált asztalt, valamint megígérték, hogy minden kellék – virágcsokor, pezsgő, csoki, eper – ott fogja várni őket. Mindez Harry javaslatára történt, Louis ugyanis bizonyítottan nem értett a szervezéshez.

Louis egy intéssel és egy mosollyal búcsúzott, Eleanor azonban merészen Harryhez lépett, és megölelte. Közben súgott valamit a fülébe, mire a srác előbb Louis-ra nézett, majd elpirulva bólintott.

Louis meg sem kísérelt erről beszélni a lánnyal; egyrészről tudta, mennyire makacs a titoktartással kapcsolatban, másrészt, ha már Eleanor vette a fáradtságot, hogy észben tartsa a szerződésükben foglaltakat, akkor Louis elhatározta, hogy széppé teszi számára ezt az estét.

A belépésük a tervezettnél is jobban sikerült – az étterem előtt sorban állók közül többen felismerték őket, és már elő is kerültek a telefonok. A recepciós ezer wattos mosollyal mutatta meg a helyüket, aztán távozott. Louis kihúzta a lánynak a széket, mielőtt ő maga is helyet foglalt.

-          Ez gyönyörű – simította végig Eleanor az asztalon álló rózsacsokrot meghatottan. – Köszönöm.

-          Szívesen. Többet is érdemelnél.

A következő néhány perc azzal telt, hogy kiválasztották a vacsorájukat és az italt, majd nézték, ahogy a pincér távozik.

-          Sajnálom – kezdte utána. – Eddig sem voltam a legjobb pasid, de most sikerült alulmúlnom magam.

-          Szó sincs róla. – Eleanor a kezére tette a kezét úgy, hogy odakintről az szerelmes gesztusnak hasson. – Mindent megteszel, ami tőled telik. Én különben sem várok el semmit.

-          Miért nem? – érdeklődött a srác. – Az egy dolog, hogy megfizetnek érte, de… közben lehetetlenné teszik, hogy megtaláld az igazit. – A lány vállat vont.

-          Még fiatal vagyok. Most így a jó.

Ettek, nevetgéltek, és mindenféléről beszélgettek – ahogy minden alkalommal, mikor összejöttek. Louis szeretett mindent tudni a lány családjáról, és mivel ezzel Eleanor is így volt, fel is tette a következő kérdést:

-          A dátum megvan már? – Louis próbálta elodázni a témát, de a lányt nem tudta átverni.

-          Jövő nyárra tervezik. – Ide-oda tologatta a maradékot a tányérján. – Nem igazán beszélgetünk erről. Meg másról sem. – Eleanor bizonyára szívesen tovább érdeklődött volna, de egy ilyen témánál már nehezen tudták volna továbbra is fenntartani a boldog mosolyt. Ehelyett csak megszorította a kezét, jelezve, hogy hozzá bármikor fordulhat.

Az utánuk settenkedő fotósok kedvéért végigandalogták az utat Eleanor lakásáig, ahová Louis felment egy rövid időre, majd a már jól ismert hátsó ajtón távozott.

Kifulladva esett be a saját lakásába, ahol gyertyák égtek a nappalitól a hálószobáig. Menet közben hámozta le magáról a ruhákat, míg már csak egy bokszer volt rajta, ahogy megállt az ágy lábánál. Mosolyogva szemlélte Harryt, aki egyik karját Louis térfelére téve szuszogott. A srác eloltotta a gyertyákat – amik bár roppant romantikus atmoszférát teremtettek, de roppantul tűzveszélyesek is voltak -, majd halkan bekúszott az ágyba.

Mikor legközelebb felébredt, még mindig sötét volt, de tőle jobbra egy alak mocorgott. Céltudatosan bújt közelebb, forró leheletével Louis fülét cirógatta, keze végigsimított a mellkasán, a hasán, aztán befurakodott a bokszere alá. Louis élesen beszívta a levegőt, ahogy Harry izgatni kezdte.

-          Ébren vagy?

-          Nos, nem vagyok egészen biztos benne… eddig nagyon hasonlít arra, amit álmodni szoktam. – Harry szexis nevetése az ágyékáig hatolt.

-          Átadnám az ajándékom… hacsak nem vagy fáradt. – Mielőtt Louis leszögezhette volna, hogy rád sosem vagyok az, Harry már fölé is gördült, és éhesen csókolni kezdte. Annyira szenvedélyes volt, hogy Louis levegő után kezdett kapkodni.

Nem terveztek el előre semmit. Nem mondták ki, hogy igen, ennek ma kell megtörténnie, mégis… szinkronban, és a legkisebb bizonytalanság nélkül mozogtak együtt. Louis nem volt már szűz – az X-faktor előtt együtt volt egy lánnyal, akit eléggé kedvelt, de az semmi volt ahhoz képest, ahogy Harry iránt érzett. És pontosan tudta, hogy ez az alkalom teljesen más lesz… minden tekintetben.

Már a legelső pillanatban ott, a mosdóban is érezte azt az erős vonzást, amit a banda megalakulása után már nem tudott, és nem is akart figyelmen kívül hagyni. És az, hogy Harry mindent viszonzott, csak még hihetetlenebbé tette az egészet.

-          Itt vagy még? – érdeklődött Harry rajta ücsörögve.

-          Igen – ragadta meg Louis a csípőjét. – A legelső találkozásunkra gondoltam és arra, milyen hosszú utat tettünk meg azóta.

-          Mm – reagált Harry. – Erre majd ráérünk akkor gondolni, mikor vén csontként a házunk teraszán üldögélünk. – Azzal elejét véve a további beszédnek megcsókolta.

Louis később a hasára fordult, mert bármennyire is szerették volna látni egymást, minimalizálni akarták a fájdalmat. Harry mindent úgy csinált, ahogy a nagykönyvben meg van írva; addig csókolta, harapta, nyalogatta és szívta, míg Louis már vergődött alatta, s végre előkerülhetett a síkosító és az óvszer. A srác az első ujjnál önkéntelenül szisszent fel, mire Harry egész testével rádőlt a hátára. A szokott melegség, Harry illata és forró lehelete a füle mellett elég volt ahhoz, hogy Louis ellazuljon. Na persze a behatolás így sem volt túl kellemes, de Louis nem bánta; végre magában tudhatta Harryt, végre ilyen módon is eggyé válhattak.

-          Boo – nyögte Harry, ahogy újra rádőlt, egyre gyorsabban és erősebben mozgatva a csípőjét. Felhúzta Louis-t, hogy a térdére helyezkedjen, és ismét előrelökte magát.

Louis beharapta az ajkát, az élvezet hullámokban öntötte el a testét. Harry a keze után kutakodott, összefűzte az ujjaikat, majd gyorsabb iramra váltott. Louis már alig látott a szemébe folyó verejtéktől, a következő pillanatban azonban már semmi sem számított, mert Harry elélvezett mögötte. Ő maga sem volt már messze, ezért feszülő farkához nyúlt, de Harry elütötte a kezét.

-          Gyere – kérte a legcsodásabb, legmélyebb és legkarcosabb hangon. – Gyere hozzám!

Elég volt néhány célirányos mozdulat, hogy Louis a másik tenyerébe élvezzen, aztán már nem volt más, csak a forróság, a lihegésük, és a kiugró szívük.

-          Oh – mormolta Harry, ahogy óvatosan kihúzódott belőle, majd balra dőlt.

Mivel Louis nem akart a testükön száradó spermával lefeküdni, a fürdőbe botorkált egy nedves törülközőért, amivel letörölgette magukat. Harry előtte a szájához emelte a kezét, és lenyalta róla Louis élvezetének bizonyítékát. A srác nevetett.

-          Jól vagy? – kérdezte, ahogy összekucorodtak, Louis hátul, Harry pedig a karjai között.

-          Igen. Jól vagyok – felelte Louis, és így is gondolta. Nehezen hitte, hogyan lehetne még ennél is boldogabb.