15. fejezet: Irány az Angyalok városa

15. fejezet: Irány az Angyalok városa

Az újév második napján aztán Harry kénytelen volt befáradni a stúdióba. Ő még ünnepi hangulatban volt, Paul és a menedzsment már nem annyira.

-          A főnökség most utoljára hunyt szemet a turnén tanúsított viselkedésed felett – mondta a férfi komoran. – Nyilván tudtad, hogy szerződésszegés lehet a dologból, de arra alapoztál, hogy a produkció tetszeni fog a rajongóknak. Ez így is lett. – Harry a szája elé tette a kezét, mintha köhögne, közben meg persze vigyorgott. – A sajtóvisszhang jó. Viszont felhatalmaztak, hogy tisztázzak veled valamit egyszer és mindenkorra. – Előredőlt, és összekulcsolta a kezeit az asztalon. – Ennél a kiadónál az One direction nem fog újra összeállni. – Harry megdörgölte az arcát, és sóhajtott. – Nem vagyok teljesen hülye. Egyértelmű, hogy jobban éreznéd magad a barátaiddal, de nekünk csak te kellesz. Egy másik kiadónál persze érdeklődhettek, de csak másfél év múlva. Addig a mienk vagy.

A srác feldúltan dobolt a lábával az asztal alatt. Szívesen eltűnt volna már, hogy a kedvére szidhassa a főnökeit, de Paul még nem végzett.

-          Szóval, egy hét múlva People Choice Awards – kezdte -, és ha hiszed, ha nem, ott vagy a jelöltek között.

-          Tényleg? – kerekedett el a srác szeme. – Miért? Mivel?

-          Kedvenc együttes – felelte a férfi, mintha a fogát húznák.

Harry énjének egyik fele szívesen rákérdezett volna, hogy ha díjra jelölték őket, miért nem adhatnak ki egy új lemezt, de inkább csendben maradt.

-          Az eseményre szerdán kerül sor, Los Angelesben, tehát még kedden oda kell utaznod.

-          Utaznunk – pontosított a srác. – Nem rendezek balhét, és nem követelőzöm, de az One direction a jelölt, nem pedig Harry Styles. A többieknek is ott a helyük.

Ezzel az érvvel Paul szerencsére nem tudott – vagy nem akart – vitatkozni. Harry megvárta, míg megbeszélte az utazás részleteit a légitársasággal, aztán kinyargalt az irodából. Amint az autó volánja mögött ült, felhívta Louis-t.

-          Össze tudod terelni a többieket?

-          Hát, asszem. Miért, mi…

-          Találkozzunk nálatok fél óra múlva. – Azzal le is tette a telefont.

Hiába igyekezett azonban, csak húsz perccel később tudta elhagyni a helyszínt a megjelenő rajongók miatt, akik rengeteg kérdést tettek fel neki a többi sráccal és a bandával kapcsolatban. Ezekre persze Harry nem válaszolhatott nyíltan, annyit azonban megígért, hogy hallani fognak még róluk.

Majdnem dél volt, mikor felcsöngetett Louis és Niall lakására.

-          Ne is mondj semmit! – kérte Zayn, pedig még alig csukódott be az ajtó. – Mindenben mellettetek állunk. Higgins meg nyugodtan bassza meg. – Harry összevonta a szemöldökét, majd a kanapé karfáján ücsörgő Louis-ra nézett.

-          Azt hiszik, azért akartál ilyen sürgősen találkozni, mert lebuktunk a menedzsment előtt.

-          Öö, nem – kezdte a srác, mire Liam felsóhajtott.

-          Frankó. Már bocs, de hatalmas port kavart volna az ügy. – Harry bólogatott.

-          Igazából jó hírem van. Az One direction jelölést kapott a People Choice Awardson.

Mivel erre a srácok a legvadabb álmaikban sem számítottak, elsőre fel sem fogták, miről van szó.

-          Azt a mindenit! – rikkantotta Niall, és táncolni kezdett a kanapé körül. – Készülj, Amerika, jövünk!

-          De ez hogy lehetséges? – kérdezte Liam, megpróbálva logikusan gondolkodni. – Hiszen jelenleg hivatalosan nem létezünk.

-          Hát – akasztotta fel a kabátját Harry -, a rajongók ennyire imádnak minket. És szerintem ezek után evidens, hogy nem okozhatunk nekik csalódást.

-          Hazz – sóhajtott fel Louis, rosszat sejtve. – Ne magyarázz bele többet, mint ami. A jelölés persze roppant megtisztelő, de én a magam részéről nem fogom beleélni magam.

Harry letelepedett Zayn mellé, majd előrehajolva a térdére támaszkodott.

-          Tudom, hogy féltek – kezdte halkan. – Féltek újra bízni a sikerben, mert egyszer már pofára estetek. Nem kényszeríthetlek titeket, hogy csatlakozzatok hozzám, bár tudjátok, mennyire örülnék neki. – Mély levegőt vett. – Egyelőre foglalkozzunk a jövő heti utazással.

-          Itt az ideje – bólogatott Niall, aki folyamatosan izgett - mozgott. – Énekelni is fogunk?

-          Nem tudok róla. Bár, ha akarunk, biztos lehet róla szó. Aztán folytatódik a turné, de már csak pár állomás van hátra.

-          Azt fél lábon is kibírjuk – vélte Liam.

-          És Sophie? – érdeklődött Harry.

-          Boldog, hogy ekkora a sikerünk. Viszont azt mondta, ha egy rajongó odáig merészkedik, hogy tapizni kezd, lezúzza. – Ezen mindannyian nevettek, kivéve Zaynt, aki csupán elmosolyodott.

Louis már rákérdezett volna, mi a baj, de Zayn egy fejrázással jelezte, hogy nem akar róla beszélni.

-          Megint nem sokat leszünk együtt – nyavalygott Harry, ahogy végignyúlt Louis ágyán.

-          Majd kárpótollak.

-          Vigyázz, mert szavadon foglak! – A másik srác válasz helyett csak melléfeküdt, és átölelte.

Az utazásig hátralévő pár nap úgy repült el, hogy észre sem vették. Idejük nagy részét a stúdióban töltötték, bár jobbára bohóckodtak, és nem próbáltak. Higgins nem zaklatta őket, Preston viszont igyekezett ügyelni minden lépésükre. Kedden azzal a tudattal foglaltak helyet a magángépen, hogy őket is várják Los Angelesben, nemcsak Harryt.

-          Az Angyalok városa – sóhajtott fel Niall. – Nagyon remélem, hogy visszajuttathatok pár angyalt a mennyekbe! – Louis horkantva nevetett fel.

-          Na – mondta viszont Liam. – Legyél tekintettel a kapcsolatban élőkre is.

-          Természetesen – bólintott a szőke, aki a napszemüvegét sem vette le. – Majd egyszer-egyszer értetek is elmegyek.

   -          Horan! – pirított rá Harry, és zavartan a füle mögé igazított egy hajtincset. – Mikor lettél te ilyen kanos?

   -          Kihasználom a lehetőséget, amíg megvan – vont vállat Niall, majd kibámult az ablakon.

   -          Haver. – Louis-nak rossz érzése támadt. – Ugye nem hiszed azt, hogy a csajok csak a hírneved miatt foglalkoznak veled?

   -          Mi másért? – kiáltott fel hirtelen, és most már teljesen komoly volt. – El kell ismerned, hogy nem vagyok egy főnyeremény.

-          Hülyeség – szólt közbe Liam. – Te vagy a lányok álmaiból kilépett szőke herceg. Helyes vagy, gitározol, énekelsz… mit akarsz még?

-          Őszintén? – tárta szét a karját Niall. – Nem tudom. De azzal nyugtatom magam, hogy ha megtörténik, úgyis tudni fogom. – Pár pillanatnyi csent után folytatta: - Lapozhatnánk? Nem akarom taccsra vágni az egész utat. – Hogy szavait bizonyítsa, elmosolyodott, de Zayn látta, hogy a feszültség nem illant el a testéből.

A srácok érkezése Los Angelesbe tehát cseppet sem volt zökkenőmentes, amin a repülőről leszállva nem is tudtak úrrá lenni, ezt az érzést azonban hamarosan felváltotta a teljes döbbenet. Mindenhol, de tényleg mindenhol ordítozó lányok ugrándoztak, így egy lépést sem tudtak megtenni a testőrök

segítsége nélkül. Louis vigyorogva integetett, és látta, hogy Niall ugyan így tesz. Nagy nehezen elvergődték magukat az autóig, ahonnan Liam még visszaintett, majd az ajtó becsukódott. Preston az anyósülésre telepedett, és a walkie-talkie-ján egyeztetett a karaván többi tagjával.

-          Ez őrület – jegyezte meg Zayn, ahogy a rajongókat nézte. – Fel tudják vajon fogni, mennyi mindent tettek értünk?

-          Ők nem így gondolkodnak – vélte Harry, aki továbbra sem tudta rendesen kinyújtani a lábait. – Szeretik a zenénket, ezt pedig úgy juttatják kifejezésre, hogy szavaznak. Talán azt hiszik, ez nekünk csak egy újabb díj lesz, ha nyerünk, de ez igazából megerősítés.

-          Hogy jó az, amit csinálunk – egészítette ki Louis, majd kedveskedve megütögette Harry combját.

Ezek után cseppet sem lepte meg őket, hogy a szálloda előtt is tömegek várnak rájuk. Preston és csapata szerette volna mihamarabb fedél alá juttatni őket, Harry azonban kivált a sorból, és aláírást kezdett osztogatni. Louis és Liam követte a példáját, Niall mosolyogva sétált oda pár lányhoz, akik a nevét skandálták, Zayn padig azon kapta magát, hogy egy riporterrel beszélget. Semmi komolyabbat nem osztott meg, csupán köszönetet mondott mindenkinek, aki szavaz, és állította, hogy nekik már a jelölés is hatalmas megtiszteltetés.

Végül Higgins utasítására Preston szinte berángatta a srácokat a szálloda ajtaján, egyenesen a halba.

-          Örülök, hogy rendben megérkeztetek – kezdte Paul nyomban. Megvárta, míg a testőrök biztosították a helyszínt, aztán folytatta: - Nem mondtam ugyan, hogy nyilatkozhattok, de Zayn jól megoldotta a dolgot. Nincs még tapasztalatotok ezen a téren, úgyhogy elmondom; ha nyertek, ha nem, mindig a rajongók érdemének kell tekinteni a dolgot, valamint nem árt, ha megemlítitek a menedzsmentet. – Harry köhécselt, de a férfi nem méltatta figyelemre. – Az átadó holnap este nyolckor kezdődik, a kocsi negyed nyolcra lesz itt értetek, addig pihenjetek, de ne nagyon menjetek sehová. A stylist most nem tartott velünk, de válogatott ki nektek pár öltözéket, amiket a szobáitokban találtok. Nagyvonalakban ennyi. – Ránézett az órájára. – Az ebédet hamarosan szervírozzák. Mehettek!

Nyögve tápászkodtak fel a kényelmes fotelekből, majd elindultak Preston után, aki már átvette a kártyáikat.

-          Ez mindig így lesz? - tudakolta Liam, ahogy a folyosón haladtak. – Sose mehetünk majd sehová?

-          Azonnal felismernének – vont vállat Harry. – Persze jó lenne látni a várost, de…

-          Te jól elvagy itt – egészítette ki Niall, amint meglátta a srác fejedelmi lakosztályát. – Én viszont nem tervezem, hogy idebent kuksolok, mikor bulizhatnék is. Bocs, Preston.

-          Én a magam részéről nem hallottam semmit – kacsintott a férfi, majd távozott.

-          Nahát akkor! – Niall felcsapta a bőröndjét. – Ki jön?

-          Legalább az ebédet várjuk meg – kérte Liam, aki közben a mobilján pötyögött.

-          Felőlem, de kora délután lépünk! – közölte a szőke srác, aztán átmasírozott a saját szobájába.

Az ebédet valóban megkapták rövid időn belül, de egyikük sem nagyon tudott mit kezdeni vele. Volt ott mindenféle drágaság – kaviár, lazac, homár, rák -, a srácok mégis valami hagyományosabbra éheztek. Így tehát közös megegyezéssel már fél kettőkor kiosontak a szállodából, ami persze közel sem volt olyan egyszerű. Az épület előtt még mindig sokan ácsorogtak, a hátsó kijáratot viszont nem találták volna meg egyedül.

-          A tűzlépcső! – kiáltotta Louis hirtelen, majd visszaszaladt a második emeletre. – Igen, itt van.

-          Aha, és mégis hogy akarsz kijutni oda? – tette föl a kérdést Liam, de a másik srác már nyitotta is az ablakot. – Lou, ne legyél hülye.

-          Simán átugrunk – nevetett rájuk, ahogy fellendítette magát a párkányra.

Harry a párja hátsójára bámult; nagyon szerette azt a feneket, és nem bírta volna elviselni, ha bármi baja esik, de ha Louis egyszer kitalált valamit, akkor azt végre is hajtotta. Szerencsére valóban átjutott a tűzlépcsőre, és csak a pulóvere ujja szakadt el.

-          Na, mire vártok még? Gyertek, mielőtt valaki meglát.

Niall mozdult elsőként; felhúzta magát a párkányra, de megcsúszott a keze, és majdnem visszazuhant. Zayn automatikusan ugrott oda, és felnyomta a fenekénél fogva.

-          Könnyűnek tűnt, mikor Lou csinálta – mondta a srác enyhén zavartan, aztán megfogta Louis felé nyújtott kezét, aki átlendítette a lépcsőre.

Amint mind sikeresen talajt fogtak, Harry megszólalt:

-          Kurvára le fogunk bukni.

-          Az meglehet – vont vállat Louis, és a fejére húzta a kapucniját. – De akkor majd futunk.

A várost persze egyikük sem ismerte, mégis elég hamar találtak egy olyan kocsmát, ahová beülhettek.

-          Nem mondom, hogy ez volt a világ legjobb pizzája – mondta Niall, ahogy teli hassal hátradőlt. – De benne van a legjobb ötben.

-          Te már csak tudod – veregette meg a vállát Liam, aki megint Sophie-val üzengetett.

Louis kitapogatta Harry kezét az asztal alatt, és összefűzte az ujjaikat, Zayn meg egy pohár sört tologatott ide-oda.

-          Hová akartok menni bulizni? - érdeklődött Niall, mire három félrekapott pillantás érkezett. – Frankó.

-          Bocs, haver – vont vállat Liam. – Fáradtak vagyunk.

-          Egy frászt – köpte a szavakat a szőke srác. – Te valószínűleg telefonszexelni fogsz a barátnőddel, ti meg élőben művelitek ugyan azt – nézett a két ledöbbent fiúra. – És aki ezt nem teheti meg? Aki nem tud odabújni senkihez, mert nem kell senkinek?

-          Niall, ezt már megbeszéltük – szólalt meg Harry.

-          Örülök, hogy számotokra minden világos – dohogott Niall, aztán fogta magát, és távozott.

-          Faszom – morogta Louis. – Már otthon is láttam, hogy valami baja van, de ki gondolta volna, hogy pont ez?

-          Ja! – kapott a szón Liam. – Hiszen folyton oltogatott, amiért komoly kapcsolatunk van, miközben ő annyi csajt szedhet fel, amennyit akar.

-          De azt még mindig nem értem, miért van negatív véleménnyel magáról – csóválta a fejét Harry. – Zayn?

Az addig csöndben merengő srác felállt. Még mindig bizseregtek a sejtjei a dühös és kipirult arcú Niall látványától, és a többiekkel ellentétben ő nagyon is megértette a szöszi érzéseit.

-          Majd én megkeresem – sóhajtott végül. – Ti menjetek csak vissza, majd holnap találkozunk! – Valamiért úgy gondolta, az este hosszúra fog nyúlni.

Zayn az utcán nevelkedett gyerekek csalhatatlan ösztönével alig fél óra alatt rábukkant a barátjára. Niall egy padon ücsörgött, és időről-időre húzott egyet a kezében lévő üvegből. Zayn zsebre vágta a kezeit, aztán óvatosan letelepedett mellé.

-          Te húztad a rövidebbet? – érdeklődött a szőke rekedten.

-          Magamtól jöttem. – A srác arrébb rúgott egy követ. – Mi bajod van mostanában?

-          És neked? Én legalább nem vagyok mindig búval baszott.

-          Megvan rá az okom.

-          Uram Jézus, vajon mi lehet az? – gúnyolódott Niall. – Elrontottál egy festményt?

-          Fogd be – sziszegte Zayn. – Elhiszem, hogy vágysz már egy párra, de miért nem becsülöd, amid van? Jól megéltél a melódból, mindenki szeretett. Most meg járod a világot, énekelsz, gitározol, és még pénzt is kapsz érte. Szóval nem vágom, mi a problémád.

Mikor Niall ráemelte alkoholtól ködös tekintetét, a srácnak elakadt a lélegzete. Olyan kimondatlan dolgokat látott a kék szemekben, amelyek örökre összezúzhatták volna a barátságukat.

-          Igen – motyogta Niall. – Mondhatni megvan mindenem, mégsem kell. Biztosan lenne olyan lány, aki járna velem, de nem vonzanak abban az értelemben. A szex jó – tette hozzá -, de pontosan tudom, kivel akarom kipróbálni az összebújást. Már régen tudom. – Aztán nagyon halkan folytatta: - De neki menyasszonya van.

Zayn két érzés között őrlődött; nagyon szerette volna bevallani Niallnek, hogy nincs minden rendben a kapcsolatával, valamint, hogy szinte minden éjjel arra a csókra gondol, ami kettejük között csattant el. Ugyanakkor hiába szerette volna megismételni, megfogadta, hogy sohasem csalja meg a menyasszonyát.

-          Majd visszatérünk rá, rendben? – motyogta végül. – Ígérem.

-          Kik egyáltalán a jelöltek?

A kérdést Liam tette fel szerdán, kora reggel. Túl izgatottak voltak ahhoz, hogy sokáig aludjanak.

-          Nemt’om – vont vállat Louis. – De illene utánanéznünk.

Így tehát közösen megnézték a Vasember harmadik részét.

Tony Stark kéglijét lőtték épp szitává, mikor nyílt az ajtó, és belépett Zayn, nyomában egy lehajtott fejű Niall kullogott. Mielőtt bármit mondhatott volna, Louis odarobogott, és átölelte.

-          Máskor azonnal mondd el, ha valami bánt – kérte. – És ha még egyszer így eltűnsz, seggbe rúglak.

-          Oké – mosolygott a srác. – Nem akarom, hogy azt higgyétek, hálátlan vagyok. De néha a Duracell nyuszi is lemerül. – Felnevettek.

-          Kajálj egyet – ajánlotta Liam -, közben csatlakozz hozzánk. Én mondom, ez a film még mindig király!

-          Nyerni fog – értett egyet Harry is, aki félig feküdt, félig ült az ágyon, ölében Louis-val.

Aztán olyan gyorsan történt minden, hogy alig fogták fel. Lépteket hallottak a folyosón, majd kopogtak, és szinte nyomban be is lépett valaki.

Harry csak annyit érzékelt, hogy Zayn levágódott az ágyra, Niall pedig közelebb húzta magához Louis-t. Így, mikor Higgins végignézett rajtuk, csak öt, testvériesen összepréselődő srácot látott.

-          Jó reggelt.

-          Viszont – biccentett Zayn.

-          Ha végeztetek itt, menjetek le ebédelni, aztán zuhany, szauna, masszázs, meg amit akartok. A ruháitokat biztos megtaláltátok. A nyilatkozatokkal majd a kocsiban foglalkozunk. Készüljetek el időben!

Harry szíve hangosan zakatolt még Paul távozása után is. Összenézett Louis-val, akivel valószínűleg ugyanarra gondoltak: ennél is óvatosabbnak kell lenniük.