2014. december 24., szerda

16. fejezet: Az átadó


16. fejezet: Az átadó

Nagyon boldog születésnapot Louis Tomlinson! Üdv a huszonhárom évesek csapatában. ;) :)
Mindenki másnak pedig Boldog Karácsonyt! :):)



-          Utánanéztem amúgy egy kicsit a dolognak – kezdte Liam, miközben egy szál köntösben ült az ágyon.
-          Miféle dolognak? – érdeklődött Louis a fürdőből. A többiek még beneveztek egy masszázsra is.
-          Többször említetted már, hogy azért nem akarod felvállalni a kapcsolatotokat, mert félsz, hogy Harryt megutálnák. – Louis összefonta a karját csupasz mellkasán, ahogy nekidőlt az ajtónak.
-          Mit műveltél, Payno?
-          A fanok fele örülne annak, ha Harry végre színt vallana, a többieket meg egyáltalán nem is érdekli a beállítottsága, mert elsősorban a zenéje miatt szeretik. Aztán nézd meg azokat, akik kipakoltak! – folytatta Liam. – Elton John, Mika, Adam Lambert, Eli Lieb, George Michael, Ricky Martin, akire majdnem én is beindultam. Szóval mind felkapott énekesek, mégpedig úgy, hogy nem titkolóznak.
-          Ez más – vélte Louis. – Egyrészt Harry biszex, másrészt te is tudod, hogy mindig milyen vehemensen csajozott. Nem – csóválta meg a fejét. – Ha… ha mi egyszer kiállunk, akkor nem akarok kellemetlen kérdéseket. Mindenre fel akarok készülni, az életünk bármelyik részét firtatják is.
-          Csak azt szeretném, ha boldogok lennétek.
-          Tudom én azt. De nekünk ez így most megfelel.

Liam ebben nem igazán hitt, de nem érvelhetett tovább, ugyanis belépett az ajtón Niall. Megállt, szétnézett, aztán a háta mögül előkapott valamit…
Liam felnevetett, ahogy eltalálta a vízsugár, és automatikusan az ágy mellé vetődött, hogy védje magát. Közben Zayn, valamint Harry is beszállt a játékba; ők Louis-t rángatták ki a fürdőből.
Csurom vizesen, a földön fetrengve talált rájuk Preston, aki úgy gondolta, kaphatnak még néhány percet.

-          Kicsit unalmasra vették a figurát, nem? – érdeklődött Louis, mialatt a ruháikat bámulta.
-          Az fog számítani, hogy ott leszünk – érvelt Harry, majd magára vett egy fehér inget. – Még akkor is, ha nem nyerünk.
-          Láttátok egyáltalán a versenytársakat? – kotyogott közbe Niall, ahogy a nadrágjával babrált. Zayn nem tudta megállni, oda-odapillantott rá a tükrön keresztül.
-          Mintha a Paramore rajta lenne – felelte Liam.
-          Plussz a  Maroon5 – folytatta a szőke a kezén számolva -, az One Republic
-          Basszus – szisszent fel Zayn.
-          … és az Imagine Dragons.
-          Nane! – horkant fel Louis. – Semmi kedvem elhappolni előlük a díjat. Mit fognak gondolni? Hiszen mi gyakorlatilag nem is létezünk.
-          A közönség fog dönteni – vont vállat Liam, amivel le is zárta a témát.

Aztán Louis a zsebébe nyúlt, és előhúzta rezgő mobilját.
-          Halló? – szólt bele bizalmatlanul.
-          Tomlinson! – hangzott az üvöltés, a srác pedig eltartotta a fülétől a készüléket. – Megmondanád, mégis hol a francban van már hetek óta a két legjobb játékosom? – Louis arcán az értetlenség döbbenetbe csapott át, ahogy megértette a helyzetet. Zaynre pillantott.
-          Uram, nagyon sajnálom, teljesen elfelejtettük.
-          Azt meghiszem! Esélyt adtam nektek, mikor más le se szart titeket, szóval nagyon ajánlom, hogy ne hagyjatok cserben! Január tizennyolcadikán meccs. Elvárom, hogy megjelenjetek, és győzelemre vezessetek.
-          Hú, a nyavalya – motyogta Louis. – Haver, teljesen kiment a fejünkből a focimeccs! Az edző majdnem leszedte a fejem telefonon keresztül.
-          Sürgősebb dolgaink voltak – vont vállat a másik. – Majd kiheveri.
-          Biztosan megbocsát, ha nyerünk.
-          Nyerünk? – értetlenkedett Niall. – Miben segítene, ha megkapnánk ezt a díjat?
-          Úgy értem, ha megnyerjük velük a focimeccset – magyarázta Louis, ami egy pillanatra megfagyasztotta a levegőt.
-          Mi? – vonta fel a szemöldökét Zayn. – Azt várja tőlünk, hogy itt hagyjuk a koncertet egy piti meccs kedvéért?
-          Zayn, felelősséget vállaltunk. Megígértük, hogy győzelemre vezetjük a csapatot.
-          Ezzel viszont cserbenhagyjuk a rajongókat – mutatott rá Zayn, aztán mindketten Harryre néztek.
-          Most mi van? Tőlem vártok tanácsot?
-          Még jó – bólintott Louis. – Te régebben benne vagy ebben. Aláírtunk egy szerződést. Mi lenne, ha kihagynánk egy, maximum két előadást?
-          Passz. Talán ha Higgins…
-          Ki fog minket nyírni – szólt közbe Zayn. – Nem léphetünk le csak így!
-          Hé, hé – nyugtatta Niall. – Nem lesz gond. Ha jól tudom, az utolsó két koncertünk itt van Amerikában, az egyik kedden, aztán a másik vasárnap. Szerdán elindulunk, utána meg…
-          Velünk akarsz jönni? – kérdezte Louis.
-          Még szép! Ki szurkolna nektek, ha nem vagyok ott?
-          Akkor már engem se hagyjatok itt! – mosolygott Liam.
-          Engem nem fognak elengedni – mondta Harry. – Adok pár interjút, meg népszerűsítem a lemezem.
-          Ne aggódj – karolta át Louis. – Majd máskor bepótoljuk azt a bizonyos dolgot. – És kacsintott.

A díjátadó felülmúlt mindent, amit eddig láttak. A koncerteken még nem hitték el teljesen, hogy vannak olyanok, akik miattuk vesznek jegyet, az épület előtt azonban csoportokba verődve álltak a lányok, aláírásért könyörögve. A srácok szívesen odamentek volna hozzájuk, de Paul egy gyors fotó után már mutatta is az utat befelé.

Louis a fejét kapkodta, és megpróbált nem nagyon lenyűgözöttnek tűnni. Sajnos elvesztette a fonalat, mikor az egyik sarokban meglátta Robert Downey Jr. –t. Persze lépten-nyomon hírességekbe ütköztek, ahogy átaraszoltak a termen. Innen is, onnan is hátbaveregetést, vagy kézfogást kaptak gratulációkkal egybekötve, s ez valóban egy másik világ volt, amibe annak idején épp csak belekóstoltak. Már azon voltak, hogy leülnek a nekik kijelölt helyekre, mikor oldalról felbukkant egy sápadt kar, és megérintette Harryt.

-          Mr. Styles! – mosolygott Taylor. – Hát Önt is látni lehet erre? Mikor ejtjük meg azt a duettet, amit mindenki annyira vár? – Louis nagyon remélte, hogy egy újságíró sem ólálkodik arra.
-          Teljesen be vagyok táblázva – felelte Harry többnyire kedvesen. – Különben sem véstünk kőbe semmit. – Aztán mosolyogva megfordult. – Emlékszel a barátaimra?
-          Halványan – biccentett a lány őszintén, és erősen kirúzsozott ajkaival elmosolyodott. – Pedig azt mondják, nem sok minden jó felmelegítve.
-          Ezt az egyik volt pasidtól hallottad? – csúszott ki Louis száján, aminek az lett az eredménye, hogy Taylor megfosztotta őket becses társaságától. Harry lopva megnyalta az ajkát.
-          Nahát, kistigris!
-          Fogd be – ütötte karon a srác, aztán végre-valahára leültek.

A terem lassan megtelt, ők pedig egyre idegesebbé váltak. Kötelességtudóan tapsoltak a nyerteseknek – Robert Jr., valamint Justin Timberlake esetében kicsit jobban is -, mikor azonban Taylor Swift állt a színpadon, Louis ökölbe szorította a kezét. Niall odahajolt hozzá.
-          Gondolj arra, ki fekszik az ágyadban, és ki az övében. – Na, ettől rögtön jobb kedve lett.
-          A Legkedveltebb banda kategória jelöltjei. A Maroon5 – és a zenekarról megjelent egy kép a kivetítőn. – A Paramore. Az One Republic. Az Imagine Dragons. – Louis a szájába harapott. – És az One direction. – Hallotta, hogy a társai mély levegőt vettek a képet nézve. Valahogy még mindig úgy érezte, semmi keresnivalójuk ott. – És a díjat kapja… - A boríték feltépődött, aztán némi időhúzás. – Az One direction!

Valószínűleg volt néhány pillanatnyi döbbent csend, mert Louis tisztán hallotta, hogy Niall mellette azt mondja:
-          Bassza meg!

Utána viszont mindenki tapsolni kezdett, ők pedig kezdték felfogni, hogy a csoda valóban megtörtént, az emberek megszavazták nekik a díjat. Louis ahelyett, hogy Harry karjába vetette volna magát, csak futólag megölelte, aztán kábán a színpadra sétáltak.
-          Köszönjük – mondta Harry a mikrofonba. – Nagyon köszönjük. Ez egyszerűen hihetetlen. – Majd gyorsan arrébb lépett, mikor Liam a tudtára adta, hogy beszélni kíván.
-          Üdv mindenkinek. Liam Payne vagyok, és szeretnék köszöntet mondani azoknak, akik szavaztak ezen az átadón. Hatalmas megtiszteltetésben van részünk, amiért hálásak vagyunk a rajongóknak, de mind tudjuk, hogy nem nekünk kellene itt állnunk. – Meglepett pusmogás támadt. – Az, hogy ma este itt lehetünk, egyetlen személy érdeme. Ő Harry Styles. – A srác odakapta a fejét. – Ha ő nem vesz rá minket, hogy csatlakozzunk a turnéjához, akkor az One direction név már rég nem mondana senkinek semmit. – Liam a barátjára nézett. – Szeretünk, tesó. – Nevetés. – Továbbá köszönjük még a Maroon5-nak, a Paramore-nak, az One Republic-nak, és az Imagine Dragonsnak, hogy léteznek, és a zenéjükkel inspirálnak. Köszönjük!

Átadtak még pár díjat, de a srácok egyre csak a sajátjukat csodálták. A mellettük ülő Paul nem tűnt bosszúsnak Liam szavai miatt, de talán csak a kameráknak játszotta magát.
Ezek után adtak pár interjút, pezsgőt ittak, és azon kapták magukat, hogy hírességekkel trécselnek önfeledten. Eredetileg nem akartak sokáig maradni az after partin, de olyan jól érezték magukat, hogy csak jóval hajnali három után kászálódtak be a kocsiba. Niall azon nyomban előkapta a mobilját, és twitteren keresztül is megköszönte a szavazatokat.
-          Jó kis beszéd volt – motyogta Harry kótyagosan.
-          Ja – helyeselt Zayn. – Bár nekem nem imprónak tűnt. – Liam vállat vont.
-          Nagyjából tudtam, mit akarok mondani. Hoppá, elfelejtettem megemlíteni a menedzsmentet? – Elvigyorodott. – Csupán csak azért, mert nem érdemelték meg. – És ezzel mind egyet is értettek.


-          Hogyne, semmi probléma. Elrendezem nektek a jegyeket, így a keddi koncert után indulhattok is.
Nagyon szürreális volt számukra egy engedékeny, sőt boldog Paul Higginsszel beszélgetni. Persze valamilyen szinten megvolt az oka az örömre – mindenki Harryről, a bandáról, a turnéról, vagy az új lemezről beszélt, így a bevételek még magasabbra ugrottak. Meg talán azt is belátta, hogy a srácok is emberek, tehát nem dolgoztathatja úgy őket, mint a robotokat.

Ettől függetlenül minden nap órák hosszat gyakoroltak, városnézésre alig maradt idejük és energiájuk. Ha meg mégis kitették a lábukat, azonnal felismerték őket.
A nagy rohanásban azért Harry néha csak megállt, és magához ölelte Louis-t. Nem kellett ágy vagy meztelenség; csak néhány szívdobbanás, egymás testének illata, és a tudat, hogy még mindig itt vannak egymásnak. Harry arra nem is szeretett gondolni, mi lesz vele négy napig, amíg Louis vissza nem tér.

A koncert ismét fergetegesen sikerült, ami így volt rendjén, mert imádtak a színpadon állni, az ismertséggel járó macerát azonban szívesen kihagyták volna. Mert természetesen az összes riporter tudni akarta, hová utaznak ilyen hirtelen, és Harry miért marad az államokban. Talán összevesztek? Nem folytatják tovább a turnét?
Niall aztán megállt a reptéri váró közepén. Szőke hajával és mosolyával mindenkit lenyűgözött.
-          Zayn Malik és Louis Tomlinson focimeccsre készül, én és Liam pedig jó barátok módjára szurkolni fogunk nekik. Jöjjenek el! Addig meg zaklassák csak nyugodtan Harry Stylest! – És a végén még kacsintott is.

Louis nem hitte volna, hogy ennyire jó lesz hazatérni, hiszen nemrég járt otthon. Johannah a reptéren várt rá, és azonnal magához ölelte a fiát.
-          Tényleg mindenki rólatok beszél – mondta, mialatt a kormányon dobolt. – Olyan büszke vagyok rád!
-          Kösz, anya. – A nő megsimogatta az arcát.
-          Fáradt vagy?
-          Persze. De nem aludni jöttem.
-          Az edző még engem is megkeresett – vallotta be. – Hiába mondtam neki, mi a helyzet, nem igazán érdekelte.
-          Mindenkinek a saját problémája a legfontosabb – vélte Louis, ahogy London nyüzsgését nézte.
Johannah hazavitte magukhoz, ahol a srác teletömte a hasát finom kajával, és bolondozott kicsit a testvéreivel.
-          Harry hogy van? – kérdezte Johannah, mikor már Louis lakása előtt parkoltak.
-          Egész jól.
-          És… Eleanor? Beszéltél vele?
-          Nem, és nem is akarok. Tényleg kedves lány, de nem rá van szükségem. – Megpuszilta a nő arcát. – Szeretlek.

Niall már a szobájában hortyogott, így Louis nem zavarta meg azzal, hogy beköszön. Helyette vett egy zuhanyt, és ágyba zuhant azzal a tudattal, hogy másnap kemény menet elé néz Zaynnel egyetemben.

Nem is tévedett. Az edző, és még a csapattársak is ingerülten néztek rájuk, ahogy besétáltak a pályára.
-          Nem most kéne elénekelni a Little things-t, mi? – motyogta Zayn somolyogva. Valóban könnyebben tudtak volna abban a pillanatban énekelni, mint futkosni, de nem volt választásuk.

Aztán hamarosan kiderült, hogy nagyon is szükségük volt már a testmozgásra. A színpadon persze fel-alá ugráltak, de az mégsem helyettesítette a valódi edzést.
Louis haja csatakos volt az izzadtságtól, mire végeztek, de legalább sikerült mindenkit megnyugtatniuk arról, hogy segíteni fognak.
-          Hogy van Perrie? – kérdezte a srác öltözés közben. – Kiugrott a bőréből, mikor beállítottál?
-          Ja, örül – felelte Zayn. – Mondta, hogy nézte az átadót a tévében, és üzeni, hogy nagyon szexisek voltunk. – Louis kuncogott.
-          Ugye minden rendben köztetek?
-          Aha. Ő is a zeneiparban dolgozik, így ismeri a dörgést. Már az esküvőt sem hozza fel minden ötödik percben. Asszem végre belátta, hogy előbb lóvét kell gyűjtenünk.
-          Anélkül nem fog menni – helyeselt a srác. – De a koncert után már nem is kell annyira sokat várnotok.
-          Meglátjuk – vont vállat Zayn, de mivel nem tűnt különösebben idegesnek vagy szomorúnak, Louis megnyugodott, hogy csakugyan minden oké.

Hazafelé menet beugrottak a boltba némi élelemért, azonban még el sem indultak a sorok között, mikor valaki felkiáltott.
-          Jézusom! Zayn és Louis!
És nem volt megállás. A srácok ilyen fokú érdeklődést akkor láttak legutóbb, mikor Harryt kellett kimenekíteniük egy étteremből. Olyan gyorsan vásároltak be, ahogy tudtak, közben persze kiosztottak pár aláírást meg fényképet is.
-          Szeretjük őket – mondta Louis a volán mögött ülve. – Miattuk tartunk ott, ahol.
-          Igen – bólintott Zayn. – De azért egy bizonyos szférát meghagyhatnának nekünk, nem gondolod?
-          Asszem én is visongatnék örömömben, ha a benzinkútnál meglátnám a kedvencemet.
-          De nem nyomnád a képébe az arcod – érvelt tovább a másik. – Csak bele kellene gondolniuk, hogy mi is emberek vagyunk, és attól, hogy a szórakoztatóiparban melózunk, még nem vagyunk kötelesek mindig a rendelkezésükre állni. – Louis lopva a barátjára nézett.
-          Most ezt miért mondod? – Zayn elmosolyodott.
-          Bocs, elragadtattam magam.
-          Hé, lehet véleményed.
-          Csak tartsam meg magamnak.
-          Ja. – Felnevettek.

Úgy tervezték, hogy mind a négyen összegyűlnek a lakásban, főznek, isznak, és talán még Harryt is bekapcsolhatják valahogy a buliba. Semmi gond nem volt, amíg fel nem értek.
-          Szevasztok – vigyorgott Louis, aztán felvonta a szemöldökét. – Liam?
-          Hát – vont vállat az érintett, miközben bekötözött keze a combján pihent.
-          Kicsit sokat rejszoltál, vagy mi? – érdeklődött Zayn. – De most tört el, mikor már Sophie megoldja helyetted?
-          Én már csak ilyen béna vagyok – felelte Liam vidáman. – Igazából csak ki akartam húzni magam a főzés alól.
-          Kis cseles – nevetett Louis. – Nyugi, majd mi gondodat viseljük.
-          Nem bénultam le.
-          Még – tette hozzá Niall, akit Liam rögtön le is taszított a kanapéról az ép kezével.
Harryt nem tudták elérni, így Louis csak üzenetet hagyott, hogy majd jelentkezzen, amint tud.

Mialatt Louis és Zayn a labdát kergette, Harry próbálta megőrizni az ép eszét, ami nem ment egykönnyen. Egyrészről kora délelőttől kezdte interjúkat adott, másrészről még a barátai sem voltak ott, hogy erőt öntsenek belé. A kérdezősködés egyik fele a magánéletére irányult, bár ezt le is tudta rendezni annyival, hogy létezni is alig van ideje, nemhogy csajozni. Mikor aztán azt kezdték pedzegetni, hogy ez az újbóli összeállás a srácokkal nem biztos, hogy kifizetődő lesz, Harry egy kicsit felhúzta magát.
-          Könnyebb az embereknek utálni valamit, mint hinni benne.
Eme frappáns mondat után mosolyogva elköszönt, és bezárkózott a szálloda edzőtermébe. Az alkata miatt sosem tudott volna elhízni, de mivel már a két órás koncertek is kifárasztották, úgy gondolta, ideje újra futópadra lépnie.

Többször is eszébe jutott, hogy felhívja a fiúkat, de mindig arra gondolt, hogy nekik is megvannak a saját dolgaik. A mobilját különben is a szobájában hagyta.
Aztán csütörtökön is úgy be volt táblázva, hogy a mosdóban sem tölthetett több időt két percnél. Rádióba és tévébe hívták, ahol előadott egy-egy részletet az új lemezről, és elhintette, hogy az első dal, ami klipet kap, a Best song ever lesz.
-          Szuper – mondta Paul, mikor visszatértek a szállodába. – Pihenj egy kicsit, aztán találkozunk az étteremben fél nyolckor.
-          És ha a szobámban akarok enni?
-          Ezt meg sem hallottam – mosolyodott el a férfi, majd már ment is, hiszen megint csörgött a mobilja.

Londonban a csütörtök nagy része ugyan úgy zajlott, mint az előző nap – Louis és Zayn már reggeltől edzésen volt, Liam és Niall pedig meglátogatta a szüleit. Senki nem értette, hogyan zárhatta oda egy liftajtó Liam kezét annyira, hogy eltörjön, pedig megesküdött rá, hogy így történt. Azt persze senkinek sem említette, hogy nem egészen magától volt olyan béna.

Niall ellófrált pár órán keresztül a szüleinél, akik ugyan most már büszkék voltak rá, mégsem tudtak mit kezdeni vele hosszútávon.

Így hát a srác visszatért a saját terepére, ahol minden az övé volt, kezdve a gitárjával. Már épp letelepedett volna, hogy játsszon kicsit a hangszeren, mikor eszébe jutott, hogy le kell vinnie a szemetet, hiszen aznap ő volt a soros. Felkapta a zsákot, és cipőt sem húzta indult lefelé a lépcsőn. Aztán olyan érzése támadt, mintha valaki megtaszította volna, ezért hátranézett… a következő pillanatban pedig már ki is csúszott a lába alól a talaj.

2 megjegyzés:

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena