14. fejezet: Ünnepi meglepetések
Nevezett Louis karácsonya nem
indult a legjobban. Mikor huszonnegyedikén hazaért, az arcába robbant a
családja egy Boldog szülinapot!
felkiáltással.
-
Oh, köszi – motyogta, és átadta a csomagjait Danielnek.
– Mondtam, hogy ne fáradjatok.
-
Nem volt fáradtság! – állította Johannah, és beterelte
a tágas nappaliba. – A vacsora azonnal kész.
-
Lesz mit ledolgoznod jövőre – nevetett rá Lottie.
Louis reagálni sem tudott, ugyanis
amint leült a kanapéra, az ikrek az ölébe vágódtak, és követelték, hogy
meséljen nekik valamit. A srác nagyon szerette a családját, és sokat
köszönhetett nekik. Támogatták, mikor elszúrta előbb a sulit, majd az
X-faktort. Dan segített neki munkát keresni, és sosem vetették a szemére, hogy
csak egy egyszerű pultos. Eddig legalábbis így volt, gondolta Louis keserűen.
Elszórakoztatta a lányokat egészen addig, amíg asztalhoz nem ültek. Már
hiányzott neki Johannah főztje, így szinte minden fogásból kétszer szedett.
Csak késő este tudott sort keríteni
arra, hogy válaszoljon a szülinapi köszöntésekre. A barátai szerencsére állták
a szavukat, és nem lepték meg semmi nagyszabású dologgal. A nagy sürgés-forgás
közben nem volt ideje Harryre gondolni, a paplan alatt azonban megrohanta a
hiányérzet. A turnén annyi időt töltöttek együtt, amennyit csak tudtak, de néha
már az sem volt elég. Louis tudta, hogy Harry gyakran fantáziált arról, hogy
felvállalják magukat, de hiába érezték erősnek a kapcsolatukat, Louis szerint
még nem jött el az idejük.
Álom és ébrenlét között eszébe
jutott Eleanor. A lány is felköszöntötte, és a srác nagyon remélte, hogy semmi
egyébtől nem kell tartania.
Gemma Styles felvont szemöldökkel,
nyuszis pizsamában és másnaposan állt az öccse szobájának ajtajában. Mivel
mindig mindent megbeszéltek egymással, rendszerint nem zárták az ajtókat. A
lány viszont úgy gondolta, a család történetében ez az eddigi legkomolyabb dolog.
Meg akart szólalni, megkérdezni, hogy komolyan gondolja-e, de Harry már így is
úgy nézett ki, mint aki menten elsírja magát.
-
Hát, ez… - kezdte Anne. – Ez…
-
Sajnálom – motyogta Harry. Olyan durván szántott a
hajába, mintha tövestől ki akarná tépni.
-
Mit sajnálsz? Mióta tart ez?
-
Csak… pár hónapja.
-
Hónapja? – képedt el Anne. – Hogy tehetted? Hónapok óta
szerelmes vagy, és nem vetted a fáradtságot, hogy elmond az anyádnak?
-
Vagy a nővérednek – tette hozzá Gemma. Harry ide-oda
jártatta közöttük a tekintetét.
-
Hallottátok, amit mondtam? Szerelmes vagyok egy…
férfiba – motyogta.
-
És talán szégyelled? – érdeklődött Anne.
-
Soha!
-
Akkor ennek éppen itt volt az ideje – vélte Gemma,
miközben levágódott a srác másik oldalára, és elcsórta tőle a kávét. – Louis
nagyon rendes, és jó hatással van rád. Bár azért kicsit csalódott vagyok, hogy
elvetted őt tőlünk, nőktől.
-
De…
-
Most már nincs több kifogás, el kell hívnod vacsorára –
mondta az anyja. – Hiszen születésnapja is volt, meg minden.
-
Anya, ez… kedves tőled, de egyelőre senki nem tudhatja.
Ő akarta így – folytatta gyorsan. – Fél, hogy ez a karrierembe kerülhet, én
pedig nem akarom erőltetni. – Sóhajtott. – Vannak terveim, de ehhez rátok is
szükségem van. – Anne és Gemma összenézett, majd megfogták a srác kezét.
-
Melletted leszünk – ígérte a nő. – Mindig.
-
Boldog
szülinapot, állatkert a lakod, olyan vagy mint egy majom… és olyan a szagod!
-
Srácok, még elérzékenyülök – röhögött fel Louis, és
arrább állt az ajtóból, hogy a többiek besorjázhassanak. Volt náluk egy rakás
csomag. – Ugye nem vettetek semmit?
-
Mi? Dehogy! – mondta Liam azonnal.
-
Hát nem tudtad, hogy az ajándékokat a Jézuska hozza? –
vigyorgott Niall. – De jó újra itt!
-
Otthon megint balhé volt? – érdeklődött Louis.
-
Ugyan. Mióta csatakoztam Harryhez, újra én vagyok a
mintagyerek – felelte a srác, majd elfordult, hogy elővegye a piákat.
-
Biztos csak nem szeretnék, ha nélkülöznél – vélte Liam.
-
Addig örülj, amíg nem vesznek neked feleséget – szólt
közbe Zayn, mire persze mind ránéztek. – Anyám egy rendes pakisztáni lányt akar
mellém, már mondtam, nem?
-
De hát már menyasszonyod van – mutatott rá Niall.
-
Aha, de ez neki nem számít. A húgaim szerint nagyon
tetszik neki az ötlet, hogy neten rendeljen nekem feleséget. – Elővette a
cigijét, és rágyújtott. – Perrie meg egyre kezelhetetlenebb. Eddig az volt a
baja, hogy nincs pénzünk, most meg az, hogy alig van rá időm. – Somolyogva
fújta ki a füstöt. – Rá akart venni, hogy hagyjam ki az estét.
-
És miért nem tetted? – csattant fel Liam. – Ő a
menyasszonyod, ember!
-
Ti meg a családom vagyok, és ezt meg kell értenie. –
Hátradőlt a kanapén. – Néha irigyellek, Lou.
-
Aztán mégis miért?
-
Nem mondom, hogy könnyű dolgotok van, mégis… annyira
szenvedélyesen küzdötök egymásért. – Sóhajtott. – Jó volna, ha valaki engem is
ennyire akarna.
Mire Harry fél kilenc körül
befutott, a barátai már félrészegre itták magukat.
-
Anőkkel csak a bajvan – kurjantotta Louis.
-
Egyetértek! – emelte meg a poharát Zayn. – Talán én is
csapatot váltok. – Harry érdeklődve hümmögött, majd leült a kanapéra. Louis
felragyogott rá, ő pedig nem tudta megállni, csókot lehelt az ajkaira.
-
Mi van már az ajándékokkal? – kérdezte Niall, és a
csenevész karácsonyfa felé nézett. – Hű, de ronda.
-
Kabbe – mondta Louis, s erre ittak.
Pár perc múlva aztán nagy nehezen
hozzáláttak kibontani a csomagokat, és Louis majdnem táncra perdült a focilabda
láttán, amit Cristiano Ronaldo dedikált. A nevet többszöri próbálkozásra sem
tudta kimondani.
-
Styles – nyomott a kezébe egy nagyalakú csomagot Zayn.
– Itt a festmény. Boldog karácsonyt!
-
Kifizetem.
-
Szar lett, szóval inkább legyen ajándék.
Harry ezzel nem értett egyet,
pláne, miután meglátta a képet. Ők öten szerepeltek rajta, szuperhősként. A
srác annyira le volt nyűgözve, hogy percekig meg sem tudott szólalni.
-
Azta – motyogta Louis, ahogy odasettenkedett mögé. – Ez
kurva jó lett.
-
Tudok ennél jobbat is – bizonygatta a mester. – Csak
most nagy volt a nyomás.
-
Kösz – ölelte magához Harry meghatottan, aztán átadott
a srácnak egy borítékot. – Boldog karácsonyt!
-
Ember – nyögte Zayn a művészeti galériákba szóló
belépőket szorongatva. – Ez…
-
Bármikor mehetsz és bárkit vihetsz – szorította meg a
vállát Harry. – Magam fogom ellenőrizni, hogy láttad-e az összeset! – Zayn
felnevetett, de a szemében könnyek csillogtak.
-
Mit lehet adni egy olyan embernek, akinek látszólag
mindene megvan? – tette föl a kérdést Liam, kezében egy új X-boksz
játékkonzollal.
-
Ha csak látszólag, akkor még van pár opció – mondta
Niall, áhítattal szemlélve a konyhai grillsütőjét.
-
Így tehát – folytatta Zayn -, szavunkat adjuk, hogy
lekoptatjuk Eleanort, valamint mindent megteszünk, hogy ti ketten a legtöbb
időt együtt tölthessétek. Boldog karácsonyt!
Louis mosolyogva nézett rá Harryre,
de a srác öröme nem volt felhőtlen. Amióta megkapta a világ legeldugottabb
szállodájába szóló jegyeket, Harry csak bámult maga elé, a gondolataiba
merülve. Persze örült, hogy teljes nyugalomban együtt lehetnek majd, másfelől
viszont elege volt már a titkolózásból.
-
Gyerünk, Styles, te még nem nyilatkoztál! – mondta
Liam, mire a srác gombolni kezdte az ingét.
-
Whoa, sztriptíz lesz? – takarta el a szemét Niall.
-
Vagy előjáték? – röhögött Zayn.
-
Inkább egy új tetkó – vélte Louis, a másik három pedig
csalódottan felnyögött.
-
Eskü, ez az utolsó – mondta Harry, aztán mind az új
varratra meredtek.
-
Öö – hunyorgott Niall. – Ez egy…
-
Szív – bólogatott Liam.
-
Művészi – ismerte el Zayn. – A te szíved?
-
Ki másé lenne? – kérdezett vissza Niall.
-
Ez nem csak egy szív – nyelt nagyot Louis. – Nem
látjátok? Van benne egy betű. – Közelebb mozdultak.
-
Óó! – sóhajtottak fel.
-
Ez olyan cuki – gügyögött Liam.
-
Meg kell őket zabálni – törölgette a szemét Niall.
-
Szerintem mesés – motyogta Zayn, és elfordult, ahogy
Louis és Harry összeforrt egy szerelmes csókban.
Liam és Zayn éjfél után távozott
nagy kurjantások közepette, valamint Niall is lelépett valamerre, így Harry gond
nélkül leteperhette Louis-t a nappaliban.
-
Szóval – kezdte utóbbi lihegve. – Elmondod?
-
Mit? – motyogta Harry, a másik hasán pihentetve a
fejét.
-
Baj van otthon?
-
Miből gondolod?
-
Rosszkedvű voltál.
-
Nem igaz. – Louis sóhajtott.
-
Bármit megteszek érted, Hazz, de nem állok ki a
nyilvánosság elé. Legalábbis egyelőre. – Kisimította Harry tincseit, hogy a
szemébe tudjon nézni. – Szeretlek, és szerintem ez csak ránk tartozik. Nem
akarok nap mint nap azzal szembesülni, hogy mennyien utálnak, vagy mennyien
fordultak el tőlünk.
-
Akik elfordulnak, azok nem is szerettek igazán – vélte
Harry. – Azt a képet szerették, amit közvetítettek rólunk, de az igazival nem
tudnak mit kezdeni. Talán megdöbbentené őket, hogy én is ember vagyok, és néha
én is hibázom.
-
Mostanában nagyon komoly dolgokat mondasz – jegyezte
meg Louis.
-
Felnőttem.
-
Pont ezt nem akarom. Mert fiatalok vagyunk, és ezt ki
kell használnunk. Tudod, Addig akarok élni, amíg fiatal vagyok. – Mindketten
elmosolyodtak. – Megígéred, hogy megpróbálod élvezni, ami megadatott?
-
Aha – motyogta Harry, aztán elakadt a lélegzete, mikor
Louis legurította magáról, és az ölébe ült. Félig merev férfiasságuk izgatóan
dörzsölődött össze.
-
Nagyon szerencsések vagyunk – lehelte a srác az alatta
fekvő szájába. – Egy élet áll a boldogságunk előtt, a rajongók viszont most
élvezik a zenénket. Okozzunk nekik örömet!
-
Hm, biztos vagy te ebben?
-
Most mér’? Azt hiszed, nem tudok bulit szervezni?
-
Lássuk csak – kezdte Zayn -, ott volt Sophie szülinapi
bulija, ahol a tűznyelő felgyújtotta a függönyt…
-
Az király volt! – röhögött Niall.
-
Én máig nem értem, hogy került a függöny közelébe,
amikor a parti a szabadban volt – motyogta Louis.
-
Aztán valami grillpartira is emlékszem…
-
Juj! – húzta el a száját Louis.
-
Mi volt? – akarta tudni Harry.
-
Semmi – sietett a válasszal Liam.
-
A tűzijáték nem egészen úgy sült el, ahogy Mr. Payne
tervezte – felelte Zayn kegyetlenül.
-
Oké, a parti nem az én asztalom.
-
Enyhén fogalmazva – bólintott Louis. – Szóval csak
akkor megyünk, ha megesküszöl, hogy Sophie intéz mindent.
-
Kapjátok be! – dobott nekik egy párnát Liam, de ő is
velük együtt nevetett.
Mind boldogan henyéltek még otthon,
bár Harry a két ünnep között is adott pár interjút. Furának találta, hogy Paul
egyáltalán nem zaklatja, de nyilván neki is megvolt a maga gondja.
Harmincegyedikén este tehát a
megbeszéltek szerint megjelentek Liam és Sophie lakásán, ahová szerencsére húsz
főnél nem fért be több. Harry valamiért nem volt ott időben, és telefonon sem
érték utol. Ahogy közeledett az éjfél, Louis egyre vacakabbul érezte magát.
Végre lett volna ürügy, hogy nyilvánosan megcsókolja Harryt, de valami megint
közbejött.
Sóhajtva zárkózott be a mosdóba.
Könnyített magán, kezet mosott, beletúrt a hajába, aztán meghallotta a
visszaszámlálást. Behunyta a szemét, és nagyon erősen kívánta, hogy Harry
megjelenjen, átkarolja, aztán…
Kipattant a szeme, mikor nyílt az
ajtó, majd besurrant Eleanor…
-
Mit keresel itt?
-
Téged. – Öt!
-
Menj el.
-
Nem. – Négy!
-
El, kérlek… - Három! – Már mondtam…
-
Tudom. – Kettő! – Csak nem érdekel. – Egy!
Úgy ugrott a srác felé, mint egy
vadállat, s épp csak elvétette a száját. Louis megtántorodott, beverte a fejét
a falba, és káromkodott. Égett a nyaka; valószínűleg Eleanor megkarmolta.
-
Mi a franc bajod van? – üvöltötte túl a zenét.
-
Szeretlek! Miért nem tudsz adni egy esélyt?
-
Én…
-
Tartogasd a kifogásaid másnak! Ha még egyszer
visszautasítasz, tönkreteszlek, érted? – Louis nagyon megijedt a lány
tekintetétől. – Ha nem jársz velem, elhíresztelem, hogy meg akartál
erőszakolni. A sajtó zabálni fogja. És akkor majd…
Abban a pillanatban kivágódott az
ajtó, és kicsit késve ugyan, de megjelent a felmentő sereg.
-
Azt hiszem, te nem kaptál meghívót – kapta el a lány
karját Liam.
-
Úgyhogy pá – tette hozzá Zayn.
-
Boldog újévet, lehetőleg nélkülünk – intett Niall,
Eleanor pedig vöröslő arccal és összepréselt szájjal elviharzott. Louis
lerogyott a kád szélére.
-
Bocs, haver! – lépett hozzá Liam. – Sophie nem tudta,
hogy a csaj tiltólistán van.
-
Semmi baj – motyogta a srác. – Csak egy kis jég kéne a
fejemre.
-
Mit csinált? – kérdezte Zayn komoran.
-
Csak bevertem a fejem a falba – vont vállat Louis. –
Nem tudom, mi lett volna, ha nem toppantok be. – Azt nem tette hozzá, hogy még
ezután is tartott Eleanor akcióitól.
Az újév első napja további
bonyodalmak nélkül folytatódott. Harry is megérkezett időközben, akinek a
kocsija és a mobilja is lemerült, érdekes módon, pont egyszerre. Senki nem
szólt neki Eleanor látogatásáról.
-
Ne maradjunk pakolni? – érdeklődött Louis hajnali négy
körül.
-
Aranyos vagy, de megoldjuk – ölelte meg Sophie.
-
Szevasztok – integetett Niall, mire Zayn is készülődni
kezdett.
-
Mondd meg Perrie-nek, hogy hiányoltunk – kérte a lány.
-
Meglesz. Csá!
-
Szeva – mosolygott Liam.
Louis és Harry úgy gondolta, az
évet egy gyors kufirccal indítja, így siettek is haza, Niall azonban lassabbra
fogta a tempót. Zayn felzárkózott mellé.
-
Te nem erre laksz – mutatott rá a szőke.
-
Tudom. De beszélnünk kéne.
-
Jó. Még elég ébernek érzem magam hozzá.
-
A csókról. – Niall elkomorodott, ami ritkán esett meg,
épp ezért volt olyan döbbenetes.
-
Mi van vele? – indult tovább. – Szilveszterkor meg kell
csókolni a melletted állót, így…
-
Ez nem… nem akarlak felelősségre vonni – nyugtatta meg
Zayn. – Nem tudom, feltűnt-e, de nem nagyon tiltakoztam. – A szöszi elpirult. –
Niall?
-
Részegek vagyunk – vont vállat.
-
Semmit nem ittam, és te sem. Láttam.
-
Figyeltél?
-
Niall…
-
Vedd úgy, hogy helyettesítettem a menyasszonyod.
-
Óó, nem – morogta Zayn, majd hamar nekilökte a másikat
a téglafalnak. Niall nyekkent egyet. – Te a haverom vagy, ráadásul pasi, de már
csak attól is orbitális merevedésem lett, hogy megcsókoltál.
Niall igyekezett minél távolabb
kerülni Zayntől, de a falba sajnos nem tudott beépülni. Elfordította a fejét,
hogy szétnézzen az utcán, ezt kihasználva pedig Zayn a nyakához hajolt.
-
Malik – sziszegte. – Ne legyél hülye. A nőket szeretjük.
-
Nem állítottam az ellenkezőjét – mormolta a srác, ahogy
közelebb mozdította a csípőjét. Niall összepréselte a száját, és próbált valami
visszataszító dologra gondolni.
-
Csalódott vagy Perrie miatt, de nem kéne emiatt olyat
tenned, amit később megbánsz.
Zayn ennél a pontnál elhúzódott.
Nagyon szeretett volna beletúrni abba a szőke hajba, vagy ismét megízlelni
azokat az ajkakat, de valószínűleg Niallnek igaza volt. Nem szabad mindent
tönkretennie egy egyéjszakás kalanddal.
-
Bocs.
-
Semmi vész. Jó éjt!
Niall Horan persze nem mondhatta el
az igazat. Nem vallhatta be, hogy már az X-faktor óta hevesen vonzódott
Zaynhez, hiszen pontosan tudta, hogy tönkremenne a barátságuk. Az éjféli
hagyomány remek kifogás volt, hogy megcsókolhassa, de a vágya ezek után még erősebb
lett. Nehéz volt elutasítania Zayn közeledését, de tudta, hogy ebből a dologból
semmiképp sem jöhetnének ki jól.
Harry már nem volt a lakásban,
mikor hazaért, legalábbis erre utalt a nyitott szobaajtó. Niall hamar letusolt,
aztán ágyba bújt, de nem tudott nem Zayn vágyakozó arcára gondolni. A szőke
srác alapjában véve nem kedvelte a maszturbálást, neki mindig kellett egy másik
fél jelenléte, most azonban muszáj volt segítenie magán. Csak remélni merte,
hogy Louis semmit nem hallott az akcióból.
-
Jól vagy? – kérdezte Louis, mikor késő délután
összefutott lakótársával a fürdő előtt.
-
Aha – motyogta. – Már hozzászoktam az alváshiányhoz.
-
Senkit nem hoztál haza? Úgy értem, néhány csaj a bulin
nem bánta volna, ha bennük kezded az évet.
-
Nem volt hangulatom hozzájuk – vont vállat Niall, majd
a konyhába sétált. – És hogy lesz ezután?
-
Mire gondolsz?
-
Ha Eleanor bekattan…
-
Akkor nagy gáz lesz – bólintott Louis. – De szerinted
járnom kellene vele csak azért, hogy tartsa a száját?
-
Dehogy – csóválta a fejét a srác. – Ha járnál vele,
akkor sem kapnál garanciát, hogy nem árul el.
-
Hát ja – sóhajtott Louis. – Mi a terved estére?
-
Semmi. Miért, Harry átjön?
-
Nem, de ha jönne, akkor is maradhatnál. Ő a te haverod
is.
-
Tudom, csak… így is keveset vagytok együtt.
-
Veletek mindig szívesen lógunk – veregette meg a vállát
Louis. – Szóval ne beszélj nekem hülyeséget, és ne menekülj, rendben?
-
Rendben.
-
Ja, és bátran szólj, ha fel akarsz hozni egy
hölgyeményt – kacsintott rá, majd nevetgélve a fürdőbe vonult.
Niall rátámaszkodott a pultra, mert
a szívében olyan érzések és vágyak kavarogtak, amiknek nem engedhetett teret.
Hirtelen elhatározással a szobájába csörtetett. Felkapott egy szürke farmert és
egy inget, belőtte a haját, fogta a szükséges ingóságait, aztán elhagyta a
lakást.
Louis meglepetten nézett körül az
ajtó csapódását követően. Érezte ő már rég, hogy valami nincs rendben a
lakótársával, de eddig nem mert beleavatkozni. Viszont, ha Niall nem vigyorog
és poénkodik egész nap, akkor tényleg baj van.
Szia!
VálaszTörlésAz előző részhez is akartam írni, de időhiány miatt elmaradt. Szóval, akkor most megkapod egyben az egészet, ha nem baj. Az előző részben a függővég nagyon durva volt, de totál megértettem Harryt, hogy fel akarja vállalni a szerelmét, és a kapcsolatát. Eleanor egy agyatlan csaj, ráadásul egy érzelmi analfabéta, nem értem miért nem tudja felfogni, hogy a srác csak kényszerből van vele, plusz, ami nagyon felhúz, hogy ennyire semmire nem tartja magát. Nekem nem kéne olyan pasi, még ha az GD akkor sem, aki csak kényszerből van velem. Imádom Harry és Louis kapcsolatát, ahogy szépen veszik az akadályokat egymás után. Tetszik, hogy Harry nem hagyja magát, és kitart a másik mellett.
Nem tudom nem meg említeni, hogy mennyire örülök az új párosnak. <3 Már éppen azon gondolkodtam, hogy szépen megkérlek, írj már velük valamit, mert az én gondolataimban, ők nagyon passzolnak. Niall egy hős, mert a másik érdekeit nézi és nem használja ki a pillanatnyi vágyat, nagyon - nagyon kíváncsi vagyok, hogyan oldod majd ezt a feszültséget kettőjük között. Nagyon reménykedem valamiben. ;) Igaz már írtam, de remélem nem haragszol az ismétlés miatt, ahogy a te írásaidban olvasok a srácokról, egy kicsit mindegyikbe beleszerettem. Alig várom a következő részt, köszönöm ezt a fantasztikus élményt. :)
Szia, kedvesem! :)
VálaszTörlésDehogy haragszom, sőt, hálás vagyok a szép hosszú véleményért. :) Örülök, hogy még mindig itt vagy velünk. Az a helyzet, hogy elég nehéz válaszolnom neked/nektek, mert ez a történet már pár hete befejezett, és automatikus frissítésre állítottam, tehát már nem vagyok benne annyira. Ennek több oka is volt, amit nem részleteznék, mert most az öröm ideje van, nem a szomorkodásé. :)
Igen, nagyon hiányolom a netről a jó hosszú Ziall sztorikat, szóval betettem őket is. Örülök, hogy tetszik! :) Eleanor sosem volt a kedvencem, ez sajnos rányomta a bélyegét a karakterére is. :):)
Láthatod, hogy már csak három fejezet van, ezekben elég gyorsan zavarom le a dolgokat. Egyrészről sajnálok megválni a történettől az olyan lelkes és kedves olvasóim miatt, mint Te, és még páran, másrészről viszont az utóbbi időben se nem olvasok, se nem írok a srácokkal. Túl vagyok rajtuk. :):)
Szóval még egyszer hálásan köszönöm, és várlak vissza! :)