14. fejezet: Ünnepi meglepetések

14. fejezet: Ünnepi meglepetések

Nevezett Louis karácsonya nem indult a legjobban. Mikor huszonnegyedikén hazaért, az arcába robbant a családja egy Boldog szülinapot! felkiáltással.

-          Oh, köszi – motyogta, és átadta a csomagjait Danielnek. – Mondtam, hogy ne fáradjatok.

-          Nem volt fáradtság! – állította Johannah, és beterelte a tágas nappaliba. – A vacsora azonnal kész.

-          Lesz mit ledolgoznod jövőre – nevetett rá Lottie.

Louis reagálni sem tudott, ugyanis amint leült a kanapéra, az ikrek az ölébe vágódtak, és követelték, hogy meséljen nekik valamit. A srác nagyon szerette a családját, és sokat köszönhetett nekik. Támogatták, mikor elszúrta előbb a sulit, majd az X-faktort. Dan segített neki munkát keresni, és sosem vetették a szemére, hogy csak egy egyszerű pultos. Eddig legalábbis így volt, gondolta Louis keserűen. Elszórakoztatta a lányokat egészen addig, amíg asztalhoz nem ültek. Már hiányzott neki Johannah főztje, így szinte minden fogásból kétszer szedett.

Csak késő este tudott sort keríteni arra, hogy válaszoljon a szülinapi köszöntésekre. A barátai szerencsére állták a szavukat, és nem lepték meg semmi nagyszabású dologgal. A nagy sürgés-forgás közben nem volt ideje Harryre gondolni, a paplan alatt azonban megrohanta a hiányérzet. A turnén annyi időt töltöttek együtt, amennyit csak tudtak, de néha már az sem volt elég. Louis tudta, hogy Harry gyakran fantáziált arról, hogy felvállalják magukat, de hiába érezték erősnek a kapcsolatukat, Louis szerint még nem jött el az idejük.

Álom és ébrenlét között eszébe jutott Eleanor. A lány is felköszöntötte, és a srác nagyon remélte, hogy semmi egyébtől nem kell tartania.

Gemma Styles felvont szemöldökkel, nyuszis pizsamában és másnaposan állt az öccse szobájának ajtajában. Mivel mindig mindent megbeszéltek egymással, rendszerint nem zárták az ajtókat. A lány viszont úgy gondolta, a család történetében ez az eddigi legkomolyabb dolog. Meg akart szólalni, megkérdezni, hogy komolyan gondolja-e, de Harry már így is úgy nézett ki, mint aki menten elsírja magát.

-          Hát, ez… - kezdte Anne. – Ez…

-          Sajnálom – motyogta Harry. Olyan durván szántott a hajába, mintha tövestől ki akarná tépni.

-          Mit sajnálsz? Mióta tart ez?

-          Csak… pár hónapja.

-          Hónapja? – képedt el Anne. – Hogy tehetted? Hónapok óta szerelmes vagy, és nem vetted a fáradtságot, hogy elmond az anyádnak?

-          Vagy a nővérednek – tette hozzá Gemma. Harry ide-oda jártatta közöttük a tekintetét.

-          Hallottátok, amit mondtam? Szerelmes vagyok egy… férfiba – motyogta.

-          És talán szégyelled? – érdeklődött Anne.

-          Soha!

-          Akkor ennek éppen itt volt az ideje – vélte Gemma, miközben levágódott a srác másik oldalára, és elcsórta tőle a kávét. – Louis nagyon rendes, és jó hatással van rád. Bár azért kicsit csalódott vagyok, hogy elvetted őt tőlünk, nőktől.

-          De…

-          Most már nincs több kifogás, el kell hívnod vacsorára – mondta az anyja. – Hiszen születésnapja is volt, meg minden.

-          Anya, ez… kedves tőled, de egyelőre senki nem tudhatja. Ő akarta így – folytatta gyorsan. – Fél, hogy ez a karrierembe kerülhet, én pedig nem akarom erőltetni. – Sóhajtott. – Vannak terveim, de ehhez rátok is szükségem van. – Anne és Gemma összenézett, majd megfogták a srác kezét.

-          Melletted leszünk – ígérte a nő. – Mindig.

-          Boldog szülinapot, állatkert a lakod, olyan vagy mint egy majom… és olyan a szagod!

-          Srácok, még elérzékenyülök – röhögött fel Louis, és arrább állt az ajtóból, hogy a többiek besorjázhassanak. Volt náluk egy rakás csomag. – Ugye nem vettetek semmit?

-          Mi? Dehogy! – mondta Liam azonnal.

-          Hát nem tudtad, hogy az ajándékokat a Jézuska hozza? – vigyorgott Niall. – De jó újra itt!

-          Otthon megint balhé volt? – érdeklődött Louis.

-          Ugyan. Mióta csatakoztam Harryhez, újra én vagyok a mintagyerek – felelte a srác, majd elfordult, hogy elővegye a piákat.

-          Biztos csak nem szeretnék, ha nélkülöznél – vélte Liam.

-          Addig örülj, amíg nem vesznek neked feleséget – szólt közbe Zayn, mire persze mind ránéztek. – Anyám egy rendes pakisztáni lányt akar mellém, már mondtam, nem?

-          De hát már menyasszonyod van – mutatott rá Niall.

-          Aha, de ez neki nem számít. A húgaim szerint nagyon tetszik neki az ötlet, hogy neten rendeljen nekem feleséget. – Elővette a cigijét, és rágyújtott. – Perrie meg egyre kezelhetetlenebb. Eddig az volt a baja, hogy nincs pénzünk, most meg az, hogy alig van rá időm. – Somolyogva fújta ki a füstöt. – Rá akart venni, hogy hagyjam ki az estét.

-          És miért nem tetted? – csattant fel Liam. – Ő a menyasszonyod, ember!

-          Ti meg a családom vagyok, és ezt meg kell értenie. – Hátradőlt a kanapén. – Néha irigyellek, Lou.

-          Aztán mégis miért?

-          Nem mondom, hogy könnyű dolgotok van, mégis… annyira szenvedélyesen küzdötök egymásért. – Sóhajtott. – Jó volna, ha valaki engem is ennyire akarna.

Mire Harry fél kilenc körül befutott, a barátai már félrészegre itták magukat.

-          Anőkkel csak a bajvan – kurjantotta Louis.

-          Egyetértek! – emelte meg a poharát Zayn. – Talán én is csapatot váltok. – Harry érdeklődve hümmögött, majd leült a kanapéra. Louis felragyogott rá, ő pedig nem tudta megállni, csókot lehelt az ajkaira.

-          Mi van már az ajándékokkal? – kérdezte Niall, és a csenevész karácsonyfa felé nézett. – Hű, de ronda.

-          Kabbe – mondta Louis, s erre ittak.

Pár perc múlva aztán nagy nehezen hozzáláttak kibontani a csomagokat, és Louis majdnem táncra perdült a focilabda láttán, amit Cristiano Ronaldo dedikált. A nevet többszöri próbálkozásra sem tudta kimondani.

-          Styles – nyomott a kezébe egy nagyalakú csomagot Zayn. – Itt a festmény. Boldog karácsonyt!

-          Kifizetem.

-          Szar lett, szóval inkább legyen ajándék.

Harry ezzel nem értett egyet, pláne, miután meglátta a képet. Ők öten szerepeltek rajta, szuperhősként. A srác annyira le volt nyűgözve, hogy percekig meg sem tudott szólalni.

    -          Azta – motyogta Louis, ahogy odasettenkedett mögé. – Ez kurva jó lett.

    -          Tudok ennél jobbat is – bizonygatta a mester. – Csak most nagy volt a nyomás.

    -          Kösz – ölelte magához Harry meghatottan, aztán átadott a srácnak egy borítékot. – Boldog karácsonyt!

-          Ember – nyögte Zayn a művészeti galériákba szóló belépőket szorongatva. – Ez…

-          Bármikor mehetsz és bárkit vihetsz – szorította meg a vállát Harry. – Magam fogom ellenőrizni, hogy láttad-e az összeset! – Zayn felnevetett, de a szemében könnyek csillogtak.

-          Mit lehet adni egy olyan embernek, akinek látszólag mindene megvan? – tette föl a kérdést Liam, kezében egy új X-boksz játékkonzollal.

-          Ha csak látszólag, akkor még van pár opció – mondta Niall, áhítattal szemlélve a konyhai grillsütőjét.

-          Így tehát – folytatta Zayn -, szavunkat adjuk, hogy lekoptatjuk Eleanort, valamint mindent megteszünk, hogy ti ketten a legtöbb időt együtt tölthessétek. Boldog karácsonyt!

Louis mosolyogva nézett rá Harryre, de a srác öröme nem volt felhőtlen. Amióta megkapta a világ legeldugottabb szállodájába szóló jegyeket, Harry csak bámult maga elé, a gondolataiba merülve. Persze örült, hogy teljes nyugalomban együtt lehetnek majd, másfelől viszont elege volt már a titkolózásból.

-          Gyerünk, Styles, te még nem nyilatkoztál! – mondta Liam, mire a srác gombolni kezdte az ingét.

-          Whoa, sztriptíz lesz? – takarta el a szemét Niall.

-          Vagy előjáték? – röhögött Zayn.

-          Inkább egy új tetkó – vélte Louis, a másik három pedig csalódottan felnyögött.

-          Eskü, ez az utolsó – mondta Harry, aztán mind az új varratra meredtek.

-          Öö – hunyorgott Niall. – Ez egy…

-          Szív – bólogatott Liam.

-          Művészi – ismerte el Zayn. – A te szíved?

-          Ki másé lenne? – kérdezett vissza Niall.

-          Ez nem csak egy szív – nyelt nagyot Louis. – Nem látjátok? Van benne egy betű. – Közelebb mozdultak.

-          Óó! – sóhajtottak fel.

-          Ez olyan cuki – gügyögött Liam.

-          Meg kell őket zabálni – törölgette a szemét Niall.

-          Szerintem mesés – motyogta Zayn, és elfordult, ahogy Louis és Harry összeforrt egy szerelmes csókban.

Liam és Zayn éjfél után távozott nagy kurjantások közepette, valamint Niall is lelépett valamerre, így Harry gond nélkül leteperhette Louis-t a nappaliban.

-          Szóval – kezdte utóbbi lihegve. – Elmondod?

-          Mit? – motyogta Harry, a másik hasán pihentetve a fejét.

-          Baj van otthon?

-          Miből gondolod?

-          Rosszkedvű voltál.

-          Nem igaz. – Louis sóhajtott.

-          Bármit megteszek érted, Hazz, de nem állok ki a nyilvánosság elé. Legalábbis egyelőre. – Kisimította Harry tincseit, hogy a szemébe tudjon nézni. – Szeretlek, és szerintem ez csak ránk tartozik. Nem akarok nap mint nap azzal szembesülni, hogy mennyien utálnak, vagy mennyien fordultak el tőlünk.

-          Akik elfordulnak, azok nem is szerettek igazán – vélte Harry. – Azt a képet szerették, amit közvetítettek rólunk, de az igazival nem tudnak mit kezdeni. Talán megdöbbentené őket, hogy én is ember vagyok, és néha én is hibázom.

-          Mostanában nagyon komoly dolgokat mondasz – jegyezte meg Louis.

-          Felnőttem.

-          Pont ezt nem akarom. Mert fiatalok vagyunk, és ezt ki kell használnunk. Tudod, Addig akarok élni, amíg fiatal vagyok. – Mindketten elmosolyodtak. – Megígéred, hogy megpróbálod élvezni, ami megadatott?

-          Aha – motyogta Harry, aztán elakadt a lélegzete, mikor Louis legurította magáról, és az ölébe ült. Félig merev férfiasságuk izgatóan dörzsölődött össze.

-          Nagyon szerencsések vagyunk – lehelte a srác az alatta fekvő szájába. – Egy élet áll a boldogságunk előtt, a rajongók viszont most élvezik a zenénket. Okozzunk nekik örömet!

-          Hm, biztos vagy te ebben?

-          Most mér’? Azt hiszed, nem tudok bulit szervezni?

-          Lássuk csak – kezdte Zayn -, ott volt Sophie szülinapi bulija, ahol a tűznyelő felgyújtotta a függönyt…

-          Az király volt! – röhögött Niall.

-          Én máig nem értem, hogy került a függöny közelébe, amikor a parti a szabadban volt – motyogta Louis.

-          Aztán valami grillpartira is emlékszem…

-          Juj! – húzta el a száját Louis.

-          Mi volt? – akarta tudni Harry.

-          Semmi – sietett a válasszal Liam.

-          A tűzijáték nem egészen úgy sült el, ahogy Mr. Payne tervezte – felelte Zayn kegyetlenül.

-          Oké, a parti nem az én asztalom.

-          Enyhén fogalmazva – bólintott Louis. – Szóval csak akkor megyünk, ha megesküszöl, hogy Sophie intéz mindent.

-          Kapjátok be! – dobott nekik egy párnát Liam, de ő is velük együtt nevetett.

Mind boldogan henyéltek még otthon, bár Harry a két ünnep között is adott pár interjút. Furának találta, hogy Paul egyáltalán nem zaklatja, de nyilván neki is megvolt a maga gondja.

Harmincegyedikén este tehát a megbeszéltek szerint megjelentek Liam és Sophie lakásán, ahová szerencsére húsz főnél nem fért be több. Harry valamiért nem volt ott időben, és telefonon sem érték utol. Ahogy közeledett az éjfél, Louis egyre vacakabbul érezte magát. Végre lett volna ürügy, hogy nyilvánosan megcsókolja Harryt, de valami megint közbejött.

Sóhajtva zárkózott be a mosdóba. Könnyített magán, kezet mosott, beletúrt a hajába, aztán meghallotta a visszaszámlálást. Behunyta a szemét, és nagyon erősen kívánta, hogy Harry megjelenjen, átkarolja, aztán…

Kipattant a szeme, mikor nyílt az ajtó, majd besurrant Eleanor…

-          Mit keresel itt?

-          Téged. – Öt!

-          Menj el.

-          Nem. – Négy!

-          El, kérlek… - Három! – Már mondtam…

-          Tudom. – Kettő! – Csak nem érdekel. – Egy!

Úgy ugrott a srác felé, mint egy vadállat, s épp csak elvétette a száját. Louis megtántorodott, beverte a fejét a falba, és káromkodott. Égett a nyaka; valószínűleg Eleanor megkarmolta.

-          Mi a franc bajod van? – üvöltötte túl a zenét.

-          Szeretlek! Miért nem tudsz adni egy esélyt?

-          Én…

-          Tartogasd a kifogásaid másnak! Ha még egyszer visszautasítasz, tönkreteszlek, érted? – Louis nagyon megijedt a lány tekintetétől. – Ha nem jársz velem, elhíresztelem, hogy meg akartál erőszakolni. A sajtó zabálni fogja. És akkor majd…

Abban a pillanatban kivágódott az ajtó, és kicsit késve ugyan, de megjelent a felmentő sereg.

-          Azt hiszem, te nem kaptál meghívót – kapta el a lány karját Liam.

-          Úgyhogy pá – tette hozzá Zayn.

-          Boldog újévet, lehetőleg nélkülünk – intett Niall, Eleanor pedig vöröslő arccal és összepréselt szájjal elviharzott. Louis lerogyott a kád szélére.

-          Bocs, haver! – lépett hozzá Liam. – Sophie nem tudta, hogy a csaj tiltólistán van.

-          Semmi baj – motyogta a srác. – Csak egy kis jég kéne a fejemre.

-          Mit csinált? – kérdezte Zayn komoran.

-          Csak bevertem a fejem a falba – vont vállat Louis. – Nem tudom, mi lett volna, ha nem toppantok be. – Azt nem tette hozzá, hogy még ezután is tartott Eleanor akcióitól.

Az újév első napja további bonyodalmak nélkül folytatódott. Harry is megérkezett időközben, akinek a kocsija és a mobilja is lemerült, érdekes módon, pont egyszerre. Senki nem szólt neki Eleanor látogatásáról.

-          Ne maradjunk pakolni? – érdeklődött Louis hajnali négy körül.

-          Aranyos vagy, de megoldjuk – ölelte meg Sophie.

-          Szevasztok – integetett Niall, mire Zayn is készülődni kezdett.

-          Mondd meg Perrie-nek, hogy hiányoltunk – kérte a lány.

-          Meglesz. Csá!

-          Szeva – mosolygott Liam.

Louis és Harry úgy gondolta, az évet egy gyors kufirccal indítja, így siettek is haza, Niall azonban lassabbra fogta a tempót. Zayn felzárkózott mellé.

-          Te nem erre laksz – mutatott rá a szőke.

-          Tudom. De beszélnünk kéne.

-          Jó. Még elég ébernek érzem magam hozzá.

-          A csókról. – Niall elkomorodott, ami ritkán esett meg, épp ezért volt olyan döbbenetes.

-          Mi van vele? – indult tovább. – Szilveszterkor meg kell csókolni a melletted állót, így…

-          Ez nem… nem akarlak felelősségre vonni – nyugtatta meg Zayn. – Nem tudom, feltűnt-e, de nem nagyon tiltakoztam. – A szöszi elpirult. – Niall?

-          Részegek vagyunk – vont vállat.

-          Semmit nem ittam, és te sem. Láttam.

-          Figyeltél?

-          Niall…

-          Vedd úgy, hogy helyettesítettem a menyasszonyod.

-          Óó, nem – morogta Zayn, majd hamar nekilökte a másikat a téglafalnak. Niall nyekkent egyet. – Te a haverom vagy, ráadásul pasi, de már csak attól is orbitális merevedésem lett, hogy megcsókoltál.

Niall igyekezett minél távolabb kerülni Zayntől, de a falba sajnos nem tudott beépülni. Elfordította a fejét, hogy szétnézzen az utcán, ezt kihasználva pedig Zayn a nyakához hajolt.

-          Malik – sziszegte. – Ne legyél hülye. A nőket szeretjük.

-          Nem állítottam az ellenkezőjét – mormolta a srác, ahogy közelebb mozdította a csípőjét. Niall összepréselte a száját, és próbált valami visszataszító dologra gondolni.

-          Csalódott vagy Perrie miatt, de nem kéne emiatt olyat tenned, amit később megbánsz.

Zayn ennél a pontnál elhúzódott. Nagyon szeretett volna beletúrni abba a szőke hajba, vagy ismét megízlelni azokat az ajkakat, de valószínűleg Niallnek igaza volt. Nem szabad mindent tönkretennie egy egyéjszakás kalanddal.

-          Bocs.

-          Semmi vész. Jó éjt!

Niall Horan persze nem mondhatta el az igazat. Nem vallhatta be, hogy már az X-faktor óta hevesen vonzódott Zaynhez, hiszen pontosan tudta, hogy tönkremenne a barátságuk. Az éjféli hagyomány remek kifogás volt, hogy megcsókolhassa, de a vágya ezek után még erősebb lett. Nehéz volt elutasítania Zayn közeledését, de tudta, hogy ebből a dologból semmiképp sem jöhetnének ki jól.

Harry már nem volt a lakásban, mikor hazaért, legalábbis erre utalt a nyitott szobaajtó. Niall hamar letusolt, aztán ágyba bújt, de nem tudott nem Zayn vágyakozó arcára gondolni. A szőke srác alapjában véve nem kedvelte a maszturbálást, neki mindig kellett egy másik fél jelenléte, most azonban muszáj volt segítenie magán. Csak remélni merte, hogy Louis semmit nem hallott az akcióból.

-          Jól vagy? – kérdezte Louis, mikor késő délután összefutott lakótársával a fürdő előtt.

-          Aha – motyogta. – Már hozzászoktam az alváshiányhoz.

-          Senkit nem hoztál haza? Úgy értem, néhány csaj a bulin nem bánta volna, ha bennük kezded az évet.

-          Nem volt hangulatom hozzájuk – vont vállat Niall, majd a konyhába sétált. – És hogy lesz ezután?

-          Mire gondolsz?

-          Ha Eleanor bekattan…

-          Akkor nagy gáz lesz – bólintott Louis. – De szerinted járnom kellene vele csak azért, hogy tartsa a száját?

-          Dehogy – csóválta a fejét a srác. – Ha járnál vele, akkor sem kapnál garanciát, hogy nem árul el.

-          Hát ja – sóhajtott Louis. – Mi a terved estére?

-          Semmi. Miért, Harry átjön?

-          Nem, de ha jönne, akkor is maradhatnál. Ő a te haverod is.

-          Tudom, csak… így is keveset vagytok együtt.

-          Veletek mindig szívesen lógunk – veregette meg a vállát Louis. – Szóval ne beszélj nekem hülyeséget, és ne menekülj, rendben?

-          Rendben.

-          Ja, és bátran szólj, ha fel akarsz hozni egy hölgyeményt – kacsintott rá, majd nevetgélve a fürdőbe vonult.

Niall rátámaszkodott a pultra, mert a szívében olyan érzések és vágyak kavarogtak, amiknek nem engedhetett teret. Hirtelen elhatározással a szobájába csörtetett. Felkapott egy szürke farmert és egy inget, belőtte a haját, fogta a szükséges ingóságait, aztán elhagyta a lakást.

Louis meglepetten nézett körül az ajtó csapódását követően. Érezte ő már rég, hogy valami nincs rendben a lakótársával, de eddig nem mert beleavatkozni. Viszont, ha Niall nem vigyorog és poénkodik egész nap, akkor tényleg baj van.