Íme a harmadik fejezet. Kellemes olvasást és jó véleményezést kívánok mindenkinek.
Figyelem, 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
(bár ki tudja, tapasztaltak ők már sok mindent)
3. fejezet: Tapogatózás
-
Nem félsz, hogy meglátnak velünk? – kérdezte Liam,
mikor beálltak a sorba a kedvenc bárjuk előtt Louis szabadnapos volt, így velük
tarthatott, bár nem dobta fel a gondolat, hogy valószínűleg minden csaj rá fog
akaszkodni a híres és szívdöglesztő Harry Stylesra. Oldalra sandított, és
végignézett a srácon, aki tapadós fekete farmert – a védjegye lett, vagy mi? -,
szürke pólót és kockás inget viselt, és igazán nyálcsorgatóan nézett ki. A
haját szabadon hagyta, még csak meg sem fésülte, így mondhatjuk, hogy Louis
volt a fodrásza, aki büszke volt magára.
Miután végre-valahára bejutottak,
és asztalt is kaptak, sőt, már el is helyezkedtek – Harry Liam és Zayn közé
került -, megjelent egy pincér fehér pólóban és szakadt farmerben.
-
Hello, fiúk – villantott fel egy mosolyt, amiből rögtön
tudni lehetett, hogy meleg. Louis nem hitte el, hogy ilyen peches. Az asztal
túlfelén Harry ugyan ezt gondolta. Pontosan tudta, hogy ha egyszer megkapja
Louis-t, nem fog vágyni másra, de vajon ez fordítva is igaz volt?
Niall vállalta, hogy mindannyiuknak
rendel kaját, Liam meg az itallapot tanulmányozta.
-
Meséljetek valamit! – kérte Harry, és darabokra tört egy
hagymás kenyeret. – Hogy van Sophie és Perrie?
-
Jól – felelte Liam, akit kicsit meglepett, hogy a nagy
Mr. Styles tudja a barátnője nevét, akivel még csak nem is találkozott. – Bár
Sophie-t nem igazán érdekli a zenéd.
-
Kivételesen intelligens lehet, úgyhogy tartsd meg –
nevetett Harry.
-
Nem az a cél, hogy minél több rajongót szerezz? –
érdeklődött Niall. Zaynnek feltűnt, hogy a szomszédos asztalnál ülők nagyon
elhallgattak.
-
Örülök annak, ha szeretik a zenémet, de őrülten
rajongani felesleges. Csak egy ember vagyok.
-
Mikor kell visszamenned? – tudakolta Liam.
-
Vasárnap – lehelte Harry. Louis úgy nézett ki, mint
akit pofon csaptak. – De rettegjetek, mert akármikor beállíthatok.
Még csak a hamburger felét fogyasztották
el, mikor Zayn félelme beigazolódott; az asztaltól, amit szemmel tartott,
felállt egy lány – magas, hosszú láb, hosszú haj, formás idomok -, és megállt
mellettük.
-
Bocsi – kezdte. – Harry, igaz?
-
Igen – felelte az érintett, és azonnal letette a szalvétát.
-
Adnál egy autógrammot?
-
Naná.
-
Egy fotó is belefér?
-
Még szép.
Louis először büszkén figyelte,
ahogy a pasija aláírást és mosolyt oszt a lányoknak, és addig nem is volt baj,
míg visszafogták magukat. Amikor azonban már csak azért tértek be a bárba, hogy
Harryt lássák, a srác felsóhajtott.
-
Bocs ezért – suttogta. – Nagy a rajongótábor erre, így
már nem is szoktam kitenni a lábam a szállodából. – Olyan elveszettnek tűnt,
hogy mind megsajnálták.
-
Na gyere, te sztár – nevetett Liam. – Kimenekítünk.
Harry örömmel pattant fel, aztán a
pult felé vette az irányt, hogy rendezze a számlát, de Zayn megelőzte.
-
A lakodalmat apu állta – kacsintott rá. – Várjatok meg
kint.
Louis ezt nem tartotta jó ötletnek, és igaza lett, hiszen amint kiértek, azonnal egy egész tömeg vette körbe Harryt.
-
Harry! – visította egy csaj, majd lehúzta a blúzát,
hogy feltáruljon a dekoltázsa. – Ide kérem! – A srác vetett Lou felé egy gyors
pillantást, majd lefirkantotta a nevét.
-
Miért nem egyből azt kérte, hogy élvezzen a mellére? –
morogta Louis a mellé érő Zaynnek.
- Lazíts, ezek csak csajok.
-
És szerintem felesleges féltékenynek lenned – vélte
Niall.
-
Azt mondod? – sziszegte a srác.
-
Aha – folytatta Liam. – Mert mondd csak, kivel is megy
ma haza Mr. Styles? – Louis sóhajtott, aztán szélesen rámosolygott Harryre, aki
rögtön sietősre fogta a távozásukat.
-
Te, Niall – kezdte Zayn a taxiban, amibe sikerült
bezsúfolódniuk. Harry nem bánta volna, ha Louis kerek feneke az ölébe kerül, de
elővigyázatosságból a legsoványabb tag – vagyis Niall – feküdt végig rajtuk.
-
Na mi az? Nyomlak valahol? – A srác fészkelődött
kicsit, minek nyomán mind felnyögtek.
-
Úgy volt, hogy megmutatom neked a Star Trek sorozatot,
nem? – folytatta Zayn. – Perrie úgyis elfoglalt, szóval átjöhetsz.
-
De nálad nincs semmi kaja. Nem nézhetjük nálunk? – Liam
belefúrta az ujját Niall oldalába. – Naaa!
-
Zayn lakása király – mondta nyomatékosan. – Mi lenne,
ha én is mennék? Sophie a szüleinél lesz. – Harry somolyogva bámult ki az
ablakon, és azon töprengett, Niall mikor érti meg.
Szerencsére a szőkének elég hamar
leesett a dolog, így, mikor Harry és Louis kikászálódott, a másik három azonnal
ment is tovább.
-
A fogkeféje azért kellett volna, nem? – motyogta Lou.
-
Vagy váltásalsó.
-
Vagy a macija.
-
Vagy a… mi? – fordult oldalra Harry, de mikor meglátta
a másik srác mosolyát, ő is elvigyorodott.
-
Csak meg akarják nekünk könnyíteni.
Harry követte Louis-t, közben pedig automatikusan szétnézett, de egy lelket sem látott az utcán. Ahogy felfelé
haladtak, egyre a srác fenekét bámulta, de azt tapasztalta, hogy még nincs
felizgulva. Csak Louis mellett szeretett volna lenni, beszélgetni vele,
titkokat és vágyakat cserélni, zuhany alá állni… aztán persze az ágyban
kikötni.
-
Nagyon eltöprengtél – jegyezte meg Louis.
-
Rád gondoltam.
-
Azt majd megteheted a repülőn, de jelenleg még itt
vagyunk, együtt. – Harry maghoz húzta. – Hazz?
-
Nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz.
-
Most komolyan nyálas picsát akarsz játszani? – nevetett
Louis, amin Harry némileg megsértődött. – Figyelj, együtt vagyunk, oké? Imádlak.
Legszívesebben folyton rajtad csimpaszkodnék meg a hajadat túrnám…
-
És mi akadályoz meg benne? – harapott a ajkába Harry.
-
Az, hogy nem vagyok lány.
-
Hogy jön ez ide? – Louis lerogyott a kanapéra.
-
Te vagy Harry Styles, így nekem kellene a lánynak
lennem melletted.
-
Mégis miről beszélsz? Lou, te nem vagy lány. Első kézből
tudom. Szóval mi az igazi bajod?
-
Azon kívül, hogy elmész?
-
Igen.
-
A rajongóid többsége lány. Szerinted melletted fognak
állni, ha kiderül, hogy pasid van?
-
Most őszintén, ki nem szarja le?
-
A menedzsered!
-
És szerinted engem zavarna, ha azt ordibálnák rám, hogy
buzi? – kiáltotta Harry idegesen. – Enyém a világ legcsodásabb embere. Mindenki
más mehet a fenébe.
Louis végignyúlt a kanapén, és a
homlokára tette a kezét, mintha hirtelen rosszul lett volna.
-
Oké – sóhajtotta végül.
-
Mi oké, bébi? – ült le mellé Harry. A megszólítás csak
úgy kicsúszott a száján, de nem volt kellemetlen.
-
Vállalok mindent, ha veled lehetek.
-
Nem kell vállalnod semmit. Illetve, el kellene viselned
egy kócos, rendetlen, folyton távol lévő nyomorékot.
-
Nyomorék? Szerintem minden testrészed ép és egészséges –
mosolygott Louis, és beletúrt a másik hajába. – Mihez lenne kedved holnap? –
Harry elvigyorodott. – Azon kívül.
-
Hm, mondjuk főzhetnénk valamit. Mert az nyilvánvaló,
hogy szabadtéri programot nem tervezhetünk. – Louis bólogatott, majd hagyta,
hogy Harry elhelyezkedjen mellette. Hamarosan nyugodt álomba merültek, ami
mindkettejükre igencsak ráfért már.
Harryt az eső hangos kopogása
ébresztette. Hasra vergődte magát, és majdnem visszaaludt, mikor tudatosult
benne, hogy valaki hiányzik mellőle.
-
Lou? – motyogta a párnába. Felemelte a fejét. – Louis? –
Még mindig semmi válasz, de Harry azért talpra ugrott, hogy szétnézzen a lakásban.
Megtalálta a srác levetett ruháit,
a fogkeféjét a mosdókagyló szélén, de egyébként fogalma sem volt róla, hol
lehet Louis. Erre a következő pillanatban szerencsére választ kapott, mert a
srác bezuhant az ajtón, szatyrokkal megpakolva.
-
Lou!
-
Szia! – Becsapta az ajtót.
-
Hol voltál? – akarta tudni, de azért közben segített
bemanőverezni a csomagokat a konyhába.
-
Elugrottam a piacra friss hozzávalókért, mivel azt
mondtad, főzni akarsz. Nem hagytam cetlit, mert azt hittem, visszaérek, mire felébredsz.
– Louis megcsókolta. – Hiányoltál? – Harry morgott. – Tehát igen.
-
Miket vettél? – terelte el a témát a srác. – Zöldség,
gyümölcs, csirkemell…
-
Ühüm. Grillezhetnénk.
-
Hol?
-
Hát… - Louis elmosolyodott. – Igazából Niall hívott,
hogy a szülei kéglije üres, és mehetünk, ha akarunk.
-
Csak mi öten?
-
Megismerkedhetnél Sophie-val és Perrie-vel.
-
Jó. Az még belefér. Ha eláll az eső. – Kinéztek az
ablakon, de már alig csepegett. – Mikor indulunk?
-
Nem akarsz lezuhanyozni?
-
Nem.
-
Én megyek.
-
Akkor akarok – korrigált gyorsan Harry.
-
Sejtettem – nevetgélt Louis, ahogy áthúzta a fején a
pólóját. Harry persze azonnal célba vette a nyakát, és így összekapcsolódva
csoszogtak el a fürdőszobáig.
-
Lou?
-
Mm?
-
Gyönyörűek a tetoválásaid. – Aztán hogy szavait bizonyítsa,
végigsimította az összest.
-
Kösz. Csak téged utánoztalak. – Harry hihetetlennek
tartotta, hogy a három év távollét alatt is annyira figyeltek egymásra, hogy a
másikéval harmonizáló tetoválásokat csináltattak. Louis közben megszabadult a
nadrágjától is, majd megnyitotta a csapot a zuhanyzóban. Harry már nem először
csodálkozott el a másik lazaságán.
-
Előttem is voltál már férfival?
-
Nem – felelte Lou.
-
Tényleg? Ezt nehezen tudom elhinni.
-
Beszélgetés helyett koncentrálhatnánk másra? – vetette fel
Louis. – Segítek. – Finom kezeivel lesimogatta Harry pólóját aztán a nadrágját.
A srác beszívta a levegőt, mikor Lou megcsókolta a lepketetoválás szárnyát,
aztán nyelvével megérintette a mellbimbóját. Hirtelen feléledt benne egy vágy,
amit sosem tapasztalt korábban. Megfeszült a hasizma, ami a másik srácnak is
feltűnt.
-
Baj van?
-
Nincs. Csak fázom.
-
Akkor gyere. Nem hagyhatjuk, hogy baja essen a
hangodnak.
Betolta Harryt a zuhany alá, majd ő
maga is csatlakozott. Pár pillanat múlva Louis már a csempének volt döntve, és
hevesen csókolóztak. Mikor marokra fogta Harry férfiasságát, a srác felkapta a
fejét.
-
Várj – húzódott hátrébb, mert vészesen közel került az
orgazmushoz.
-
Hazz, valami baj van? – Louis csodaszép kék szeme a másik
arcát fürkészte, és Harry alig tudta elhinni, hogy a srác az övé. – Talán már
nem akarsz…
-
Dehogynem! Pont az a baj, hogy…
-
Mi?
-
Többet akarok. – A füléhez hajolt. – A szádat akarom. –
Érezte, hogy Louis elmosolyodott.
-
Szeretnéd, ha a számba vennélek? – Cirógatni kezdte
Harry péniszét, mire a srác felsóhajtott. – Ha bevetném a nyelvem? Ha erősen
megszívnám?
-
Lou! – kiáltotta Harry enyhén zihálva. – Ne tedd ezt
velem!
-
Akkor menj arrébb.
S Harry Styles háta a hideg
csempéhez ért, és olyan helyzetben találta magát, amilyenben még soha nem volt.
Persze voltak már futó kalandjai, de a szájmunkát soha nem engedélyezte, mert
senkiben nem bízott meg ilyen szinten. Most azonban félig lehunyt szemhéja
mögül leste, ahogy Louis kecsesen letérdelt, majd kidugta a nyelvét, és végigsimított a merevedésén, ami már fájdalmasan feszült. A víz csobogása sem
tudta elnyomni Harry kéjes sóhaját, ami hangos nyögésbe fulladt, mikor az a
meleg száj teljesen elnyelte. Kinyújtotta a kezét, hogy kapaszkodót keressen,
aztán mégis Louis ázott hajába túrt bele.
Egész sokáig bírta ahhoz képest,
hogy mennyire fel volt izgulva, de Louis hol gyorsított, hol lassított a
tempón, többször ki is engedte a szájából, amikor elfáradt, de ez semmit nem
vont le az aktus értékéből. Végül Harry teste feladta a harcot, s kirobbant
belőle a gyönyör, egyenesen Louis mellkasára.
Harry pár másodpercig csillagokat
látott és felszínesen lélegzett, aztán feltűnt neki, hogy már nem folyik a víz.
-
Lou?
-
Itt vagyok. – Harry kinyitotta a szemét, és meglátta a
legszexisebb mosolyt a srác arcán, amit csak produkálni lehet. – Jól vagy?
-
Aha. Több mint jól. – Magához ölelte. – Ez fantasztikus
volt. – Louis kuncogott.
-
És miért nem mondtad el ezt nekem azonnal? – kérdezte a
srác, mialatt felöltöztek.
-
Mert… - Harry elpirult. – Nem tudtam, hogy fogadnád.
-
Hazz – túrt a hajába Louis -, ez a világ
legtermészetesebb dolga. És imádtam csinálni neked. Elraktároztam a látványt,
hogy felidézhessem, ha nem vagy itt.
Harry az ajkába harapott, aztán ő is
végignézett a másikon, nem mintha nem tudta volna kívülről testének és arcának
minden részletét. De ideje volt elindulniuk.
Némi késéssel érkeztek Niall
szüleinek házához, amit a srác nem felejtett el az orruk alá dörgölni.
-
Nem beszéltünk meg konkrét időpontot – vágott vissza
Louis. – Inkább mutasd a konyhát.
-
Azta, Horan – nézett körbe Harry. – A szüleidnek van
ízlése. – Alapvetően a fa dominált mindenütt, ehhez pedig bordó függönyök és
fekete bútorok társultak. Kicsit sötétnek érezték a helyiségeket, de a konyha
legalább modern volt és világos.
-
Ja – vont vállat Niall. – Ezért nem tetszik nekik, hogy
szimpla eladó vagyok.
-
Miért, tisztességes munka, és fenn tudod belőle tartani
magad. Bár nyilván többet keresnél, ha…
-
Állj le, Styles – nevetett Niall. – Megyek, előkészítem
a grillt. Szerencsére már nem esik. – Azzal kitrappolt a kertbe.
Louis hozzálátott kipakolni a
márvány konyhapultra, pár pillanat múlva azonban Harry átkarolta hátulról,
megzavarva ezzel ténykedését.
-
Mm, finom az illatod – mormolta a nyakába.
-
Biztos azért, mert bennem jártál. – Harry nadrágja
máris szűk lett a gondolatra, hogy nem csak Louis szájában művelhetne dolgokat.
-
Hahó! Merre vagytok, kislányok? – Liam hangja
szétugrasztotta őket. – Hé, nem hittem, hogy még lesz rajtatok ruha.
-
Biztos te vagy Sophie – ugrott Harry a lány elé.
-
Igen. – Magas, barna hajú, szép arcú, de kissé
jellegtelen hölgy állt előtte. Bár Harry szemében lassan mindenki jellegtelen lesz
Louis-hoz képest. Mosolygott. – Nagyon örülök, a fiúk már sokat meséltek rólad.
Hogy bírod?
-
Most egész jól. A barátaim sokat segítettek.
-
Ugyan, még elpirulok – legyintett Liam színpadiasan.
-
Megjöttünk! – ordította Zayn. – Kezdődhet a buli!
-
Te mit vettél be? – tudakolta Louis.
-
A neve boldogság-szérum – kacsintott a srác. – Harry,
még nem ismered Perrie-t, ugye?
-
Mi…
-
Dehogynem – szólalt meg Perrie. – Jól ismerjük egymást.
Éljen a függővég.:):)
Szia! Bocsi, hogy eddig nem komiztam, de most már fogok! ;) Nagyon tetszik ez a blog, látszik rajta, hogy saját, nagyon egyedi! A kinézete is nagyon jó, egyszerű, de nagyszerű! :) A részről pedig: Ez aaaaaaaaaaaaz össze jöttek, jeah! :D <3 Na függő, hogy merted ezt tenni, most itt izgulhatoooooook!!! :/ Várom a kövit!
VálaszTörlésPuszi: Viki! :*
Húha.....
VálaszTörlésAz van, hogy hiába minden, a szerelem vak. És én beleszerettem ebbe a történetbe... Ettől fogva tehetetlen vagyok . Csak a csütörtökök vannak túl ritkán a naptárban...
Kedvenc mondat:
"A lakodalmat apu állta – kacsintott rá. – Várjatok meg kint."
Második kedvenc mondat:
"Most komolyan nyálas picsát akarsz játszani? "
Imádom a párbeszédeket. Szeretem a sztorit. Utálok várni.
( nem figyelhettek egymás tetoválásaira,csak Lou Hazzaéra, mert Harry nem is látta Lout évek óta, nem? amúgy zseniális minden! )
Imádom minden egyes szavát és mondatát *-*
VálaszTörlésSziasztok!:)
VálaszTörlésViktória: azt gondolom, jobb később, mint soha, szóval tényleg akkor írj, amikor tudsz, örülni fogok minden sorodnak.:) Örülök, hogy még mindig tetszik, és várlak vissza.:)
Becca: nos, köszönöm szépen, végtelenül örülök. Látod, most már tudod, mit éreznek a Te olvasóid a történeteidnél.:) Köszönöm szépen a véleményt.:)
Névtelen: én pedig még mindig köszönöm, hogy itt vagy velünk.:)