3. fejezet: Tapogatózás

Íme a harmadik fejezet. Kellemes olvasást és jó véleményezést kívánok mindenkinek.

Figyelem, 18 éven aluliaknak nem ajánlott! 

(bár ki tudja, tapasztaltak ők már sok mindent)

3. fejezet: Tapogatózás

-          Nem félsz, hogy meglátnak velünk? – kérdezte Liam, mikor beálltak a sorba a kedvenc bárjuk előtt Louis szabadnapos volt, így velük tarthatott, bár nem dobta fel a gondolat, hogy valószínűleg minden csaj rá fog akaszkodni a híres és szívdöglesztő Harry Stylesra. Oldalra sandított, és végignézett a srácon, aki tapadós fekete farmert – a védjegye lett, vagy mi? -, szürke pólót és kockás inget viselt, és igazán nyálcsorgatóan nézett ki. A haját szabadon hagyta, még csak meg sem fésülte, így mondhatjuk, hogy Louis volt a fodrásza, aki büszke volt magára.

Miután végre-valahára bejutottak, és asztalt is kaptak, sőt, már el is helyezkedtek – Harry Liam és Zayn közé került -, megjelent egy pincér fehér pólóban és szakadt farmerben.

-          Hello, fiúk – villantott fel egy mosolyt, amiből rögtön tudni lehetett, hogy meleg. Louis nem hitte el, hogy ilyen peches. Az asztal túlfelén Harry ugyan ezt gondolta. Pontosan tudta, hogy ha egyszer megkapja Louis-t, nem fog vágyni másra, de vajon ez fordítva is igaz volt?

Niall vállalta, hogy mindannyiuknak rendel kaját, Liam meg az itallapot tanulmányozta.

-          Meséljetek valamit! – kérte Harry, és darabokra tört egy hagymás kenyeret. – Hogy van Sophie és Perrie?

-          Jól – felelte Liam, akit kicsit meglepett, hogy a nagy Mr. Styles tudja a barátnője nevét, akivel még csak nem is találkozott. – Bár Sophie-t nem igazán érdekli a zenéd.

-          Kivételesen intelligens lehet, úgyhogy tartsd meg – nevetett Harry.

-          Nem az a cél, hogy minél több rajongót szerezz? – érdeklődött Niall. Zaynnek feltűnt, hogy a szomszédos asztalnál ülők nagyon elhallgattak.

-          Örülök annak, ha szeretik a zenémet, de őrülten rajongani felesleges. Csak egy ember vagyok.

-          Mikor kell visszamenned? – tudakolta Liam.

-          Vasárnap – lehelte Harry. Louis úgy nézett ki, mint akit pofon csaptak. – De rettegjetek, mert akármikor beállíthatok.

Még csak a hamburger felét fogyasztották el, mikor Zayn félelme beigazolódott; az asztaltól, amit szemmel tartott, felállt egy lány – magas, hosszú láb, hosszú haj, formás idomok -, és megállt mellettük.

-          Bocsi – kezdte. – Harry, igaz?

-          Igen – felelte az érintett, és azonnal letette a szalvétát.

-          Adnál egy autógrammot?

-          Naná.

-          Egy fotó is belefér?

-          Még szép.

Louis először büszkén figyelte, ahogy a pasija aláírást és mosolyt oszt a lányoknak, és addig nem is volt baj, míg visszafogták magukat. Amikor azonban már csak azért tértek be a bárba, hogy Harryt lássák, a srác felsóhajtott.

-          Bocs ezért – suttogta. – Nagy a rajongótábor erre, így már nem is szoktam kitenni a lábam a szállodából. – Olyan elveszettnek tűnt, hogy mind megsajnálták.

-          Na gyere, te sztár – nevetett Liam. – Kimenekítünk.

Harry örömmel pattant fel, aztán a pult felé vette az irányt, hogy rendezze a számlát, de Zayn megelőzte.

-          A lakodalmat apu állta – kacsintott rá. – Várjatok meg kint.

Louis ezt nem tartotta jó ötletnek, és igaza lett, hiszen amint kiértek, azonnal egy egész tömeg vette körbe Harryt.

-          Harry! – visította egy csaj, majd lehúzta a blúzát, hogy feltáruljon a dekoltázsa. – Ide kérem! – A srác vetett Lou felé egy gyors pillantást, majd lefirkantotta a nevét.

   -          Miért nem egyből azt kérte, hogy élvezzen a mellére? – morogta Louis a mellé érő Zaynnek.

   -          Lazíts, ezek csak csajok.

   -          És szerintem felesleges féltékenynek lenned – vélte Niall.

   -          Azt mondod? – sziszegte a srác.

   -          Aha – folytatta Liam. – Mert mondd csak, kivel is megy ma haza Mr. Styles? – Louis sóhajtott, aztán szélesen rámosolygott Harryre, aki rögtön sietősre fogta a távozásukat.

-          Te, Niall – kezdte Zayn a taxiban, amibe sikerült bezsúfolódniuk. Harry nem bánta volna, ha Louis kerek feneke az ölébe kerül, de elővigyázatosságból a legsoványabb tag – vagyis Niall – feküdt végig rajtuk.

-          Na mi az? Nyomlak valahol? – A srác fészkelődött kicsit, minek nyomán mind felnyögtek.

-          Úgy volt, hogy megmutatom neked a Star Trek sorozatot, nem? – folytatta Zayn. – Perrie úgyis elfoglalt, szóval átjöhetsz.

-          De nálad nincs semmi kaja. Nem nézhetjük nálunk? – Liam belefúrta az ujját Niall oldalába. – Naaa!

-          Zayn lakása király – mondta nyomatékosan. – Mi lenne, ha én is mennék? Sophie a szüleinél lesz. – Harry somolyogva bámult ki az ablakon, és azon töprengett, Niall mikor érti meg.

Szerencsére a szőkének elég hamar leesett a dolog, így, mikor Harry és Louis kikászálódott, a másik három azonnal ment is tovább.

-          A fogkeféje azért kellett volna, nem? – motyogta Lou.

-          Vagy váltásalsó.

-          Vagy a macija.

-          Vagy a… mi? – fordult oldalra Harry, de mikor meglátta a másik srác mosolyát, ő is elvigyorodott.

-          Csak meg akarják nekünk könnyíteni.

Harry követte Louis-t, közben pedig automatikusan szétnézett, de egy lelket sem látott az utcán. Ahogy felfelé haladtak, egyre a srác fenekét bámulta, de azt tapasztalta, hogy még nincs felizgulva. Csak Louis mellett szeretett volna lenni, beszélgetni vele, titkokat és vágyakat cserélni, zuhany alá állni… aztán persze az ágyban kikötni.

-          Nagyon eltöprengtél – jegyezte meg Louis.

-          Rád gondoltam.

-          Azt majd megteheted a repülőn, de jelenleg még itt vagyunk, együtt. – Harry maghoz húzta. – Hazz?

-          Nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz.

-          Most komolyan nyálas picsát akarsz játszani? – nevetett Louis, amin Harry némileg megsértődött. – Figyelj, együtt vagyunk, oké? Imádlak. Legszívesebben folyton rajtad csimpaszkodnék meg a hajadat túrnám…

-          És mi akadályoz meg benne? – harapott a ajkába Harry.

-          Az, hogy nem vagyok lány.

-          Hogy jön ez ide? – Louis lerogyott a kanapéra.

-          Te vagy Harry Styles, így nekem kellene a lánynak lennem melletted.

-          Mégis miről beszélsz? Lou, te nem vagy lány. Első kézből tudom. Szóval mi az igazi bajod?

-          Azon kívül, hogy elmész?

-          Igen.

-          A rajongóid többsége lány. Szerinted melletted fognak állni, ha kiderül, hogy pasid van?

-          Most őszintén, ki nem szarja le?

-          A menedzsered!

-          És szerinted engem zavarna, ha azt ordibálnák rám, hogy buzi? – kiáltotta Harry idegesen. – Enyém a világ legcsodásabb embere. Mindenki más mehet a fenébe.

Louis végignyúlt a kanapén, és a homlokára tette a kezét, mintha hirtelen rosszul lett volna.

-          Oké – sóhajtotta végül.

-          Mi oké, bébi? – ült le mellé Harry. A megszólítás csak úgy kicsúszott a száján, de nem volt kellemetlen.

-          Vállalok mindent, ha veled lehetek.

-          Nem kell vállalnod semmit. Illetve, el kellene viselned egy kócos, rendetlen, folyton távol lévő nyomorékot.

-          Nyomorék? Szerintem minden testrészed ép és egészséges – mosolygott Louis, és beletúrt a másik hajába. – Mihez lenne kedved holnap? – Harry elvigyorodott. – Azon kívül.

-          Hm, mondjuk főzhetnénk valamit. Mert az nyilvánvaló, hogy szabadtéri programot nem tervezhetünk. – Louis bólogatott, majd hagyta, hogy Harry elhelyezkedjen mellette. Hamarosan nyugodt álomba merültek, ami mindkettejükre igencsak ráfért már.

Harryt az eső hangos kopogása ébresztette. Hasra vergődte magát, és majdnem visszaaludt, mikor tudatosult benne, hogy valaki hiányzik mellőle.

-          Lou? – motyogta a párnába. Felemelte a fejét. – Louis? – Még mindig semmi válasz, de Harry azért talpra ugrott, hogy szétnézzen a lakásban.

Megtalálta a srác levetett ruháit, a fogkeféjét a mosdókagyló szélén, de egyébként fogalma sem volt róla, hol lehet Louis. Erre a következő pillanatban szerencsére választ kapott, mert a srác bezuhant az ajtón, szatyrokkal megpakolva.

-          Lou!

-          Szia! – Becsapta az ajtót.

-          Hol voltál? – akarta tudni, de azért közben segített bemanőverezni a csomagokat a konyhába.

-          Elugrottam a piacra friss hozzávalókért, mivel azt mondtad, főzni akarsz. Nem hagytam cetlit, mert azt hittem, visszaérek, mire felébredsz. – Louis megcsókolta. – Hiányoltál? – Harry morgott. – Tehát igen.

-          Miket vettél? – terelte el a témát a srác. – Zöldség, gyümölcs, csirkemell…

-          Ühüm. Grillezhetnénk.

-          Hol?

-          Hát… - Louis elmosolyodott. – Igazából Niall hívott, hogy a szülei kéglije üres, és mehetünk, ha akarunk.

-          Csak mi öten?

-          Megismerkedhetnél Sophie-val és Perrie-vel.

-          Jó. Az még belefér. Ha eláll az eső. – Kinéztek az ablakon, de már alig csepegett. – Mikor indulunk?

-          Nem akarsz lezuhanyozni?

-          Nem.

-          Én megyek.

-          Akkor akarok – korrigált gyorsan Harry.

-          Sejtettem – nevetgélt Louis, ahogy áthúzta a fején a pólóját. Harry persze azonnal célba vette a nyakát, és így összekapcsolódva csoszogtak el a fürdőszobáig.

-          Lou?

-          Mm?

-          Gyönyörűek a tetoválásaid. – Aztán hogy szavait bizonyítsa, végigsimította az összest.

-          Kösz. Csak téged utánoztalak. – Harry hihetetlennek tartotta, hogy a három év távollét alatt is annyira figyeltek egymásra, hogy a másikéval harmonizáló tetoválásokat csináltattak. Louis közben megszabadult a nadrágjától is, majd megnyitotta a csapot a zuhanyzóban. Harry már nem először csodálkozott el a másik lazaságán.

-          Előttem is voltál már férfival?

-          Nem – felelte Lou.

-          Tényleg? Ezt nehezen tudom elhinni.

-          Beszélgetés helyett koncentrálhatnánk másra? – vetette fel Louis. – Segítek. – Finom kezeivel lesimogatta Harry pólóját aztán a nadrágját. A srác beszívta a levegőt, mikor Lou megcsókolta a lepketetoválás szárnyát, aztán nyelvével megérintette a mellbimbóját. Hirtelen feléledt benne egy vágy, amit sosem tapasztalt korábban. Megfeszült a hasizma, ami a másik srácnak is feltűnt.

-          Baj van?

-          Nincs. Csak fázom.

-          Akkor gyere. Nem hagyhatjuk, hogy baja essen a hangodnak.

Betolta Harryt a zuhany alá, majd ő maga is csatlakozott. Pár pillanat múlva Louis már a csempének volt döntve, és hevesen csókolóztak. Mikor marokra fogta Harry férfiasságát, a srác felkapta a fejét.

-          Várj – húzódott hátrébb, mert vészesen közel került az orgazmushoz.

-          Hazz, valami baj van? – Louis csodaszép kék szeme a másik arcát fürkészte, és Harry alig tudta elhinni, hogy a srác az övé. – Talán már nem akarsz…

-          Dehogynem! Pont az a baj, hogy…

-          Mi?

-          Többet akarok. – A füléhez hajolt. – A szádat akarom. – Érezte, hogy Louis elmosolyodott.

-          Szeretnéd, ha a számba vennélek? – Cirógatni kezdte Harry péniszét, mire a srác felsóhajtott. – Ha bevetném a nyelvem? Ha erősen megszívnám?

-          Lou! – kiáltotta Harry enyhén zihálva. – Ne tedd ezt velem!

-          Akkor menj arrébb.

S Harry Styles háta a hideg csempéhez ért, és olyan helyzetben találta magát, amilyenben még soha nem volt. Persze voltak már futó kalandjai, de a szájmunkát soha nem engedélyezte, mert senkiben nem bízott meg ilyen szinten. Most azonban félig lehunyt szemhéja mögül leste, ahogy Louis kecsesen letérdelt, majd kidugta a nyelvét, és végigsimított a merevedésén, ami már fájdalmasan feszült. A víz csobogása sem tudta elnyomni Harry kéjes sóhaját, ami hangos nyögésbe fulladt, mikor az a meleg száj teljesen elnyelte. Kinyújtotta a kezét, hogy kapaszkodót keressen, aztán mégis Louis ázott hajába túrt bele.

Egész sokáig bírta ahhoz képest, hogy mennyire fel volt izgulva, de Louis hol gyorsított, hol lassított a tempón, többször ki is engedte a szájából, amikor elfáradt, de ez semmit nem vont le az aktus értékéből. Végül Harry teste feladta a harcot, s kirobbant belőle a gyönyör, egyenesen Louis mellkasára.

Harry pár másodpercig csillagokat látott és felszínesen lélegzett, aztán feltűnt neki, hogy már nem folyik a víz.

-          Lou?

-          Itt vagyok. – Harry kinyitotta a szemét, és meglátta a legszexisebb mosolyt a srác arcán, amit csak produkálni lehet. – Jól vagy?

-          Aha. Több mint jól. – Magához ölelte. – Ez fantasztikus volt. – Louis kuncogott.

-          És miért nem mondtad el ezt nekem azonnal? – kérdezte a srác, mialatt felöltöztek.

-          Mert… - Harry elpirult. – Nem tudtam, hogy fogadnád.

-          Hazz – túrt a hajába Louis -, ez a világ legtermészetesebb dolga. És imádtam csinálni neked. Elraktároztam a látványt, hogy felidézhessem, ha nem vagy itt.

Harry az ajkába harapott, aztán ő is végignézett a másikon, nem mintha nem tudta volna kívülről testének és arcának minden részletét. De ideje volt elindulniuk.

Némi késéssel érkeztek Niall szüleinek házához, amit a srác nem felejtett el az orruk alá dörgölni.

-          Nem beszéltünk meg konkrét időpontot – vágott vissza Louis. – Inkább mutasd a konyhát.

-          Azta, Horan – nézett körbe Harry. – A szüleidnek van ízlése. – Alapvetően a fa dominált mindenütt, ehhez pedig bordó függönyök és fekete bútorok társultak. Kicsit sötétnek érezték a helyiségeket, de a konyha legalább modern volt és világos.

-          Ja – vont vállat Niall. – Ezért nem tetszik nekik, hogy szimpla eladó vagyok.

-          Miért, tisztességes munka, és fenn tudod belőle tartani magad. Bár nyilván többet keresnél, ha…

-          Állj le, Styles – nevetett Niall. – Megyek, előkészítem a grillt. Szerencsére már nem esik. – Azzal kitrappolt a kertbe.

Louis hozzálátott kipakolni a márvány konyhapultra, pár pillanat múlva azonban Harry átkarolta hátulról, megzavarva ezzel ténykedését.

-          Mm, finom az illatod – mormolta a nyakába.

-          Biztos azért, mert bennem jártál. – Harry nadrágja máris szűk lett a gondolatra, hogy nem csak Louis szájában művelhetne dolgokat.

-          Hahó! Merre vagytok, kislányok? – Liam hangja szétugrasztotta őket. – Hé, nem hittem, hogy még lesz rajtatok ruha.

-          Biztos te vagy Sophie – ugrott Harry a lány elé.

-          Igen. – Magas, barna hajú, szép arcú, de kissé jellegtelen hölgy állt előtte. Bár Harry szemében lassan mindenki jellegtelen lesz Louis-hoz képest. Mosolygott. – Nagyon örülök, a fiúk már sokat meséltek rólad. Hogy bírod?

-          Most egész jól. A barátaim sokat segítettek.

-          Ugyan, még elpirulok – legyintett Liam színpadiasan.

-          Megjöttünk! – ordította Zayn. – Kezdődhet a buli!

-          Te mit vettél be? – tudakolta Louis.

-          A neve boldogság-szérum – kacsintott a srác. – Harry, még nem ismered Perrie-t, ugye?

-          Mi…

-          Dehogynem – szólalt meg Perrie. – Jól ismerjük egymást.

Éljen a függővég.:):)