Hazudósok 25. fejezet

Ezennel elérkeztünk a végéhez! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott. :)

Louis Tomlinson végzett néhány fejkörzést, megropogtatta az ujjait, majd bocsánatkérően a sminkesre nézett, aki az engedélyre várva állt mellette.

-          Elnézést. Kicsit ideges vagyok. – Miután az utóbbi hetekben folyamatosan ezt gyakorolta, már megszokta, hogy őszintén kimondja az igazat.

-          Nincs miért – mosolygott rá a nő. – Még mindig imádják, ugye tudja?

-          Hamarosan kiderül. – A sminkes ezután könnyedebb vizekre evezett.

-          Jól néz ki a haja. Ki a fodrásza?

-          A húgom – felelte Louis, és rámosolygott a tükörképére.

-          A húga?

-          Jól hallottad, Stella – libbent mögéjük az emlegetett szamár. – Úgyhogy jobban teszed, ha nem nyúlsz hozzá, mert rácsapok a kacsódra! – Stella csak a szemét forgatta mosolyogva. – Mit tervezel neki? – érdeklődött Lottie.

-          Visszafogott legyen, vagy figyelemfelkeltő?

-          Egyértelműen a második – mosolygott a srác. – Sose voltam visszafogott, és nem most fogom elkezdeni.

-          Ez a beszéd – nevetett a sminkes. – Ha meglátják, a padlóra fog hullani az álluk!

Az exkluzív interjú kellős közepén – amit Louis már Briannának is megígért – a műsorvezető a megbeszéltek szerint – a nézők szemében mégis egészen váratlanul – témát váltott.

-          És hogy van az az édes kisfiú, Freddie? Tudna mesélni róla? Vagy talán – tette hozzá – kaphatnánk róla egy friss képet?

-          Sejtettem, hogy ezt fogja kérni. De kép helyett elhoztam őt személyesen. – A jelenlévők a műsorvezető vezetésével levegő után kapkodtak.

-          Nahát, ez fantasztikus! Végre élőben láthatjuk apát és fiát!

-          Így is mondhatjuk – somolygott Louis. – Ugyanis az apja is eljött.

Ezen nem egészen világos mondat után kinyílt egy oldalajtó, és besétált rajta Harry Styles, karjában Freddie-vel.

-          Nahát! – hápogott a műsorvezető. Harry leült Louis mellé – egészen közel -, majd a srác térdére helyezte az öklét majszoló kisfiút.

-          Üdv – mosolygott Harry lefegyverzően. Louis szíve azonnal gyorsabb dobogásra váltott; még mindig nem hitte el egészen, hogy ismét ilyen közel lehet hozzá. – Hadd mutatkozzam be. Harry Styles vagyok, Louis Tomlinson párja, és Freddie Styles-Tomlinson biológiai apja.

-          Rögös út vezetett idáig. Volt rengeteg jó, és néhány kevésbé jó pillanat, de szeretem azt hinni, hogy egyvalami mindig állandó maradt; négyünk barátsága, és a szeretet, amit egymás iránt éreztünk. Kérhetett tőlünk bármit a modest, írhattak rólunk bármit az újságok, mi kitartottunk. Követtünk el hibákat, de én a magam részéről semmin sem változtatnék, mert a döntéseim tettek azzá, aki ma vagyok. Van sok tetoválásom, sok sebhelyem kívül és belül. Van egy fantasztikus családom, akik elszenvedték a legnagyobb csapást, mégis felálltak a földről. Van egy barátnőm, aki jóban-rosszban ott állt mellettem, és a felét sem tudtam neki visszaadni. Van két barátom… vagyis fivérem, akik szeretnek, de azonnal szólnak, ha hülyeséget művelek. Van egy rajongótáborom, akik éveken keresztül biztattak és támogattak minket, és akiket nem akarok elveszíteni. Van egy fiam, akit fel akarok nevelni úgy, hogy tudja, sosem kell szégyenkeznie semmi miatt. És van egy páratlan férfi, akibe első pillantásra beleszerettem. És itt van most ez a pillanat… a pillanat, amikor a hazugságoknak végre vége.

Egyikük sem hitte persze, hogy ezennel a múlt lezárul, és elkezdhetnek egy új fejezetet, immár hármasban. Az, hogy mindenki elé kilépve felvállalták magukat, csak egy kis része volt az egésznek. Lakásuk négy fala között boldogan néztek egymásra, de az idő odakint még nem állt meg. Az első élő interjú után megindult az áradat, mindenki véleményt akart nyilvánítani. Voltak, akik támogatták őket, voltak, akik nem. Liam és Niall mosolyogva nézte végig az interjút, majd hozzábújtak párjukhoz. Eleanor, kezében a távirányítóval, ejtett ugyan néhány könnycseppet, a szíve azonban repesett. Ők voltak talán az egyedüliek, akik pontosan tudták, mennyit szenvedett ez a két srác azért, hogy együtt lehessen.

A Tomlinson család tagjainak arcizma sem rándult, mert, ahogy Daisy megfogalmazta: Louis szereti Harryt, és Harry szereti Louis-t. Mi ebben olyan nagy cucc?

Ott voltak persze az elégedetlenkedők… Brianna, amint kiszabadult Louis őrizete alól, örömmel adta elő a saját történetét annak, aki kíváncsi volt rá. A rajongók jöttek és mentek… de mint tudjuk, az élet még nem állt meg…

Két hónappal később

-          Jézus Mária.

-          Még el sem kezdtük, te meg már imádkozol?

-          Fogd be!

-          Hé! Szabad így beszélni a gyereked keresztapjával?

-          Ma bárkivel bárhogy beszélhetek, megdumáltam az öreggel odafent – intett Louis játékosan a mennyek felé, majd lesimította az öltönyét. – Szerinted nem csinálunk hülyeséget? – Liam pislogott. – Úgy értem, nem elég, hogy két fickó vagyunk, akik szerelmesek egymásba, erre fel meg akarjuk keresztelni a gyerekünket, Isten színe elé járulunk…

-          Hé, hé! – állította le barátja mosolyogva, aztán megragadta a két vállánál fogva, és komolyan a szemébe nézett. – Nem vagyok hű, de vallásos, ezt tudod. Az utóbbi idők történései azonban rádöbbentettek arra, hogy igenis létezik egy felsőbb hatalom, ami irányítja az életünket. A földi erők nem egyszer megpróbáltak elválasztani titeket egymástól, de nem sikerült. Szerinted miért? Szerintem azért, mert, hogy drámai legyek, a ti szerelmetek az égben köttetett, és ezáltal nem lehet rossz. – Aztán somolyogva folytatta: - Különben is, legyen csak bárkinek egy rossz szava odafönt, Joy egész biztosan úgy seggbe rúgja, hogy a felhők közé repül! – Louis megkönnyebbülten felsóhajtott.

-          Mivé is lennék nélküled, Payne?

-          Azt nem tudom, de ne is próbáljuk ki. – Mindketten az ajtó irányába fordultak, mikor kopogtatás hangzott fel, majd megjelent Harry.

Elég sok szót ejtettünk már ebben a történetben Harry Styles külsejéről. Mégis ezen a napon, a fia keresztelőjén olyan fény, nyugalom és boldogság áradt belőle, ami felmelegítette a körülötte tébláboló embereket is. Louis szíve – mióta újra együtt voltak – a többszörösére dagadt, és félő volt, hogy hamarosan túlcsordul a sok szeretettől és szerelemtől, amit a másik férfitól kapott. Évek óta küzdöttek egymással és egymásért, és Louis arra gondolt, ez a nap tökéletes megkoronázása a sikereiknek.

-          Mi a helyzet? Adtál neki egy újabb lelki fröccsöt? – vigyorgott Harry.

-          Dehogyis, nem volt neki arra szüksége – lapogatta meg Liam mindkettejük vállát. – Igyekezzetek, odakint leszünk!

-          Rendben. – Louis nézte, ahogy barátja távozott, aztán elkapta Harry pajkos pillantását. – Mi az?

-          Semmi. – Szavait azonban meghazudtolta, ahogy beharapta az alsó ajkát, és egészen közel lépett párjához. A levegő azonnal felforrósodott körülöttük.

-          Hazz, most komolyan? Egy templomban vagyunk!

-          Tisztában vagyok vele…

-          Ráadásul a fiunk keresztelőjén!

-          Tudom én, csak… akartam egy pillanatot veled. – Louis tekintete megtelt szerelemmel. Egyik kezével átkarolta a srác derekát, a másikat az arcára simította, és magához vonta egy csókra. Harry nyomban még többet követelt; ajka megnyílt, nyelve átsiklott kedvese szájába, emésztővé varázsolva a csókot és a pillanatot.

-          Hazz…

-          Oké, oké… - Harry még a kezeit is fölemelte, majd megnyalta nyáltól csillogó ajkait. – De este nem menekülsz.

-          Nem is állt szándékomban.

Az elmúlt két hónap ebben a tekintetben maga volt a megtestesült álom. Louis mellett minden reggel ott ébredt a világ legfantasztikusabb férfija, és este egymás mellett hajtották álomra a fejüket. Közösen gondoskodtak a fiukról, miközben Harry szakított időt a karrierjére is; első filmje sikeres lett, ő mégsem vágyott többre, helyette folytatta a koncertezést, és egyre több modellkedést vállalt. 

Louis félig-meddig otthonülő lett, ami neki jelenleg meg is felelt; rengeteget játszott Freddie-vel, és szinte minden hétvégén lejártak a családjához, hogy a kisfiú a többi gyerekkel lehessen.

Na, persze a dolognak megvolt az árnyoldala is. A média továbbra is előszeretettel csámcsogott rajtuk; igyekeztek felgöngyölíteni az ügyet – mert a szerelmükből ismét egy ügy lett -, és odáig mentek, hogy felvették a kapcsolatot az egykori menedzserükkel is.

Louis keze még mindig ökölbe szorult, ahogy a néhány héttel azelőtti beszélgetésre gondolt. Behívták a modest székházába, habár különben is tervezett egy látogatást. Paul és Hornyak ismét a tárgyalóban fogadta, de mielőtt akár egy szót is kiejthettek volna, Louis az asztalra tette mindkét kezét.

-          Tisztázzunk néhány dolgot. Maguk soha az életben nem adhatnak ki semmilyen információt a sajtónak arról, hogyan is kezdődött ez az egész. Arról meg végképp nem, hogy ki állt mögötte! – Felsóhajtott. – Elégettem a mappát, amit elvittem innen, és nagyon remélem, hogy maguk is így cselekedtek. Nem maradhat egyetlen példány sem abból a feljegyzésből, megértették? – A két férfi bólintott. – Soha… ismétlem, soha nem tudhatják meg. Harry soha nem tudhatja meg, hogy Robin állt az egész mögött. Világos?

-          Természetesen – felelte Paul. – Mi is pontosan így gondoltuk. Csak tájékoztatni akartunk téged, hogy eszünk ágában sincs nyilatkozni a sajtónak. Ami pedig Harry nevelőapját illeti… tehát nem tervezed elmondani neki.

-          Nem.

-          Senki másnak sem?

-          Így van. Ami volt, elmúlt. Robin már nem tudja elmondani, mit miért tett, és igazság szerint már egyikünket sem érdekel ez a dolog. Mással vagyunk elfoglalva jelenleg.

-          Igen – mosolyodott el Paul halványan. Louis érzékelte a békülési szándékot, de még nem tudott mit kezdeni vele. – Minden jót, Louis.

-          Kösz. Maguknak is.

Harry és Louis néhány perces késéssel csatlakoztak az odakint egybegyűlt családhoz. Liam, a keresztapa, és Gemma, a keresztanya ragyogó arccal adogatta egymásnak a türelmes kisfiút, aki azonban, amint meglátta a szüleit, nyomban feléjük kezdett nyújtózkodni. Louis néhány halk szóval és puszival megnyugtatta, majd kezdetét vette a szertartás.

Amíg az atya andalító szövegét hallgatták, Louis lopva végignézett a társaságon. Ott volt Anne és persze Gemma, ott volt a teljes Tomlinson família, ott volt Niall és Josh, és Liam meg a felesége, valamint Eleanor és a párja. Mindenki egybegyűlt, akit Louis valaha szeretett, és amikor meleg fuvallatot érzett az arcán, abban is biztos volt, hogy az anyja is tiszteletét tette.

Mikor elkapta Harry pillantását, összefonta az ujjaikat, és megszorította a kezét. Ez a fiuk keresztelője volt, mégis halványan úgy érezte, mintha Isten színe előtt ők maguk tennének fogadalmat. Továbbra is egymás szemébe nézve Louis a másik kezét a mellkasára tette, egyenesen a legfontosabb tetoválására: It is what it is. Harry azonnal elértette, és ő maga is megérintette a saját mellkasát, a pillangót. Ők így tettek fogadalmat, ahogy annyiszor az elmúlt években; amikor nem beszélhettek nyíltan, akkor a tintához folyamodtak, legyen az tetoválás vagy dalszöveg. De a szeretetteljes légkörben Louis szíve kezdett megnyugodni. Bármi vár is rájuk az elkövetkező években, amíg Harry Styles mellette lesz, addig mindent képes lesz elviselni.