2015. május 29., péntek

Just a little bit... 4. fejezet


A negyedik fejezet megérkezett! :)

A következő fejezet előreláthatóan egy hetet csúszik, mert nyelvvizsgázom, és nincs időm írni. Megértéseteket köszönöm. :)




-         Mr. Higgins elnézését kéri, de nem tud jelen lenni a holnapi interjún – közölte velük Paul unatkozó asszisztense, amint lekászálódtak a buszról a modest! székháza előtt. A napot felhők takarták, ettől függetlenül mind napszemüveget viseltek. – A busz ugyanitt fogja várni Önöket kedd délben. Sok sikert!

Niall a távolodó nő után bámult, aztán…
-         Azt hiszem, szerelmes lettem – motyogta, a többiek pedig felnevettek.
-         Tudomást sem vesz rólad – mutatott rá Louis.
-         Pont azért – bólintott Liam vigyorogva. – Az kell, amit nem kaphatsz meg!
-         Ez mikor nincs így? – kérdezte Harry oldalra sandítva, ahol Louis téblábolt. – Mit is tudunk pontosan erről az interjúról?
-         Holnap délelőtt tízre várnak minket a Good Morning Britian épületébe – olvasta fel Louis a Paul által küldött e-mailt. – A felvétel utána kezdődik, de még nem tudni, mikor került adásba.
-         Miről beszélhetünk? – érdeklődött Niall.
-         Elvileg bármiről, bár egyértelmű, mi lesz a fő téma. – A másik három hümmögött.
-         Haver, osztozunk egy taxin? – fordult Liam a szőkéhez, mikor leparkolt előttük az autó.
-         Naná, olcsóbb. – Liam erre prüszkölve felnevetett, Niall pedig enyhén elpirult. – Bocs, megszokás.
-         Nem téma. Ti ketten meg beszéljetek a dalról!
-         Tudsz róla? – vonta fel a szemöldökét Harry.
-         Igen – bólintott a srác. – Kicsit feltűnő lenne, ha pont ti ketten nem dolgoznátok együtt, úgyhogy csak hajrá!

Harry a távolodó kocsit nézte, és azon agyalt, vajon a két srác direkt játszik-e a kezére abban, hogy visszakapja Louis-t. Mert most már egyértelműen ez volt a terve – a szerződés átnézését követően.

Amikor szakítottak – szépen fogalmazva -, még nem értették. Akkor még úgy voltak vele, hogy csak egy futó kapcsolatot, egy kalandot tudnak a hátuk mögött. Kipróbálták másokkal, de nem ment – Harry legalábbis soha nem érzett olyat, mint Louis mellett. És azok alapján, ahogy Eleanort elengedte, a másik srácnak is voltak gondjai.

-         Van kedved bemenni a stúdióba? – kérdezte Louis, és mintha levegőt sem vett volna közben. – Csak, hogy lássanak minket arra.
-         Aha, persze. – Harry gyorsan ellenőrizte a leveleit, de még mindig semmi.
-         Fontos hívást vársz? – tudakolta Louis csevegve, s próbálta elhitetni magával, hogy nem akadna ki, ha Harry csacsogni kezdene egy új csajról.
-         Ráér. – A srác berámolta a táskáikat a taxiba, majd miután maguk is beültek, bemondta a címet. – Van még néhány félkész szöveg, dolgozzunk abból?
-         Még nem tudom – dörgölte meg a homlokát a másik, és Harry hirtelen megértette, mennyire fárasztó lehet Louis-nak összehozni annyi különböző dalszöveget.

Mielőtt átgondolhatta volna, az ülésen nyugvó keze megkereste és megszorította Louis kezét. Már ez az apró érintés is elég volt, hogy az érzései felerősödjenek, a levegő pedig kiszorult a tüdejéből, mikor Louis viszonozta a gesztust.

Szerencsére hamar megérkeztek a próbateremhez, Louis pedig szinte pánikba esve ugrott ki a kocsiból. Harry érintése felzaklatta, mert olyan jól haladt az utóbbi időben, most viszont csak még többre kezdett sóvárogni. Idegesen pötyögte be a kódot, majd feltépte az ajtót.
-         Lou!
-         Mi van?
-         Szeretlek, de a táskádat nem fogom cipelni helyetted – mondta Harry csak úgy mellékesen, aztán a döbbent srác kezébe nyomta a cuccát. – Nyomás.

Louis úgy érezte magát, mint mikor az ice challenge kedvéért két vödör jeges vizet boríttatott magára. Az agya helyén nem volt semmi, és a testét is csak nagy nehézségek árán tudta mozgatni. Hivatkozhatott volna arra, hogy a másik csak szívatta, vagy kicsúszott a száján, esetleg teszteli, hogy miként reagál, de egyikben sem hitt őszintén. Louis-nak egyetlen dolog adott erőt abban a helyzetben; tudta, hogy a csapat három taggal már biztosan nem tudta tovább működni. Így hát mélyet sóhajtva huppant le a kanapéra, aztán turkálni kezdett az asztalon hagyott papírok között.

-         Lassú vagy gyors legyen?
-         Szerintem lassú – felelte vontatottan Harry, aki kicsit vesztett a magabiztosságából. Egy pillanatra sikerült kibillentenie Louis-t a nyugalmából, de ez sajnos nem tartott addig, míg tervezte. – Lassú és romantikus.
-         Ühüm, az fekszik neked. – A srác nem akart felállni, csupán nyújtózkodott egy újabb papírért, a mozdulat közben pedig felcsúszott a pólója, és láttatni engedte a bőrét. Azt a bőrt, amit Harry képes lett volna éjjel-nappal csókolni.
-         Ha azt akarod, hogy visszafogjam magam – kezdte morogva -, akkor nem csinálsz ilyet többet.
-         Elégítsd ki a vágyaidat valahol máshol – javasolta Louis ridegen.
-         Tetszene, mi?
-         Mi tetszene?
-         Ha nem járnék folyton a nyakadra – felelte Harry, és hogy szavait nyomatékosítsa, odahajolt a másikhoz. – Pedig nekem te kellesz.
-         Hagyd abba! – pattant fel a srác. – Mikor fogod már fel, hogy annak, ami köztünk volt, vége?
-         Majd akkor fogadom el, amikor te magad is elhiszed! – vágott vissza Harry. Olyan erősen szorította a kanapé támláját, hogy elfehéredtek az ujjai. – Tudod, hogy megbízhatsz bennem. Mondd el, mitől tartasz.

Louis agya sebesen kutatott valamilyen érv után, aminek köze sem volt a szerződéséhez. Meglepően nehéz dolga volt.
-         El vagy könyvelve csajozó gépnek – mondta végül. – Már négy éve is tudtuk, hogy nem lenne jövőnk…
-         Tudtuk? Tényleg? – gúnyolódott Harry. – Nekem semmi ilyesmi nem rémlik. Tudod, mire emlékszem? – sétált hozzá közelebb Harry, és örömmel látta, hogy Louis tekintete elfelhősödött. – A mosolyodra. A csillogó szemedre, amikor rám néztél. A kezedre, amit sosem akartál levenni rólam. A hangodra, amikor a fülembe suttogtál. A nyelvedre, ami…
-         Fogd be! – sziszegte Louis kétségbeesetten. – Könyörgöm, csak fogd be!

És Harry befogta. Louis száját a sajátjával. A csókban egyesült minden, amit abban a pillanatban éreztek; düh, szenvedély, indulat, remény, és talán egy kis vér is. Harry maga felé rántotta a másikat, nem mintha Louis tervezett volna bárhová is menni. Beletúrt a göndör hajba, miközben hagyta, hogy Harry kifossza a száját. Aztán magához ragadta az irányítást, és leteperte társát a padlóra. Mikor levegőért kapkodva elváltak, Harry azonnal a nyakát vette célba.
-         Basszus, ne harapj!

A srácot azonban nyilvánvalóan nem érdekelte semmilyen ellenvetés. Maga alá fordította Louis-t, mialatt lehúzta róla a pólót. Mindketten annyira ki voltak éhezve, hogy akár a heves dörgölőzés is elég lett volna, hogy elmenjenek, de Harrynek más tervei voltak. Tudta, hogy Louis jelenleg csak kielégülést keres, amit legjobb tudása szerint meg is fog neki adni.

A terv ott ugrott ki az ablakon, mikor Harry becsúszott az otthonos forróságba. Az idő is megállt egy pillanatra, ahogy egymás szemébe néztek, és végre Louis tekintetében is felfedezni vélte az egykori érzéseket. Feltámaszkodott a karjára, aztán mozgatni kezdte a csípőjét.
-         A francba – sziszegte Louis, és hátravetette a fejét. Mindent elfogadott, amit a másik adott, így nem kellett hozzá túl sok idő, hogy a gyönyör szélére sodródjanak. Mielőtt azonban elment volna, Harry elkapta Louis ajkait, hogy orgazmusát közéjük lehelje.

-         Szóval, Harry, hogy van a hátsód?
Mialatt Louis agyán vadabbnál vadabb gondolatok suhantak át attól kezdve, hogy a riporter mindent tud, egészen addig, hogy Paul Higgins emberei mindjárt kirugdossák a stúdióból, Harry csak szórakozottan mosolygott.
-         Úgy tudom, a turné egyik állomásán megcsúsztál a színpadon – tette hozzá a férfi.
-         Jól vagyok, köszönöm.
-         Ennek örülünk.

Aztán tovább beszélt mindenféléről. A srácok ugrásra készen várták a pillanatot, amikor majd bővebben nyilatkozniuk kell Zaynnel kapcsolatban, de a férfi egyetlen gyors kérdéssel elintézte a dolgot, és az új albumról kezdte faggatni őket.

    -         Mi volt ez az egész? – pattogott Niall kifelé menet. – Egyáltalán nem erre készültem.
    -         Mi sem – csóválta a fejét Louis, aki kénytelen volt kicsivel nagyobb terpeszt alkalmazni. – De talán már úgy állnak a dologhoz, mintha mindig is négyen lettünk volna. – Sóhajtott. – Akkor holnap?
-         Ja – bólogatott Niall. – Még van egy kis dolgom.
-         Ne késsetek! – kiáltott utánuk Liam, aztán Harryhez fordult, akinek rezegni kezdett a telefonja.
-         Halló? Igen. Tényleg? Már ma? A holnap délelőtt beleférne, de a menedzserünk… Akkor oké. Igen, tudom, merre van. Visszahall!
-         Csak nem… - kezdte Liam.
-         On Demand Entertainment – felelte Harry. – Csatlakozol?
-         Ne menjünk mind?
-         Nem, elegen leszünk – vélte Harry. – A kérdésekre ketten is tudunk válaszolni, nem igaz? – és kacsintott.

Aznap délután mind eltöltöttek némi időt a családjaik körében; kedd délelőtt Louis összeterelte a csapatát a focipályán, Niall eleget tett egy meghívásnak – egy beteg kislányt látogatott meg a kórházban -, Liam és Harry pedig az interjúra készült. Mielőtt találkoztak volna a helyszínen, Harry beugrott a menedzsment székházába, hogy megkeresse Alexet

-         Mr. Styles! – intett neki a férfi a folyosón, aztán hamar beterelte az irodájába. – Mikor hallottam, hogy hazajöttök, előkészítettem az iratokat.
-         Nem volt semmi gond?
-         Gond? Mire gondolsz?

Harry nem kötötte a férfi orrára az aggodalmait, helyette maga elé húzta a mappákat. A sajátjával kezdte, bár szinte az egészet tudta fejből. Liam és Niall dossziéjában sem talált semmi furát, aztán dobogó szívvel nyitotta ki Louis példányát… és kifújta a benntartott levegőt. A lap felső részén az az egyenszöveg állt, ami az övékén is, alul azonban lehetett valami érdekes, de nem a kéretlenül belepillantóknak szánták.

-         Ez mi? – tartotta Alex elé a lapot.
-         Óó – egyenesedett ki az ügyvéd. – Kisatírozták a szigorúan titkos részeket.
-         De miért?
-         Nyilván nem akarták, hogy illetéktelenek kezébe kerüljön – felelte a férfi, és kissé ideges lett.
-         Illetéktelenek? – ismételte Harry, ahogy előredőlt. – Például én? Vagy Liam és Niall? – Lenyelte a torkából feltörni készülő kiáltást. – Tudni szeretném, mi van Louis szerződésében, amit előlünk titkolni kell.
-         Sajnálom, Harry. Már így is a határaimat feszegettem azzal, hogy előkerestem ezeket neked. Még alig vagyok itt egy éve, ennél többet nem tehetek.
-         Akkor ki tehet? – ütötte tovább a vasat a srác.
-         Akivel szerződtetek négy éve. A menedzsment valamelyik befolyásos tagja – tette hozzá lassan. – De nem valószínű, hogy segítenének neked. Louis aláírta a szerződést, a céget pedig semmi sem kötelezi, hogy erről információkat osszon meg veled. Ha pedig a srác tenné meg… szerintem sejted, mi történne.

Harry levegőt venni is elfelejtett pár pillanatig. Most már értette, miért kerülte őt Louis; csak a csapatot akarta menteni, nem önmagát. A srác eddig csak sejtette, most viszont már biztosan tudta, hogy ennek a kapcsolatukhoz van köze. Talán, ha a modest! úgy látja, megint túl közel kerültek egymáshoz, Louis mehet, amerre lát.

-         Ötleted sincs, mi lehet benne? – kérdezte rekedten.
-         Valószínűleg korlátozások, a másik oldalról viszont kötelezettségek. De nem lehetnek annyira durva dolgok, ha Louis gond nélkül teljesíti őket már jó ideje. – Harry bólogatott, bár egyáltalán nem értett egyet. Hamar megköszönte a segítséget a férfinak, aztán rohant az interjúra.

-         Már kezdtem aggódni – vallotta be Liam, mikor a másik beesett a sminkszobába. – Minden oké?
-         Nem – nyögte Harry. – De majd elrendezzük.

Liam és Harry némileg furán érezte magát a nagy kanapén a másik két srác nélkül, de a riporter hamar elterelte a figyelmüket a kérdéseivel.
    -         Hogy bírod ki a párod nélkül? – kérdezte Liamtől.
    -         Nehezen – vallotta be. – Ugyan minden nap beszélünk, mégsem ölelhetem át. Már a közelsége is sok energiát adna.
    -         Nagyon sok rajongónak az az álma, hogy közelebb kerüljön hozzátok. Mi számít nálatok a párválasztásnál?
-         Hát, jó tulajdonság, ha nő az illető – kezdte volna Liam.
-         Nem fontos – szólt közbe Harry grimaszolva. – Ha érzem, hogy senki mással nem lennék szívesebben, akkor ő az. Persze legyen humora, és legyen természetes. Még ha nem is mondjuk ki, hogy mik vagyunk egymásnak… a szem mindent elárul.

A beszélgetés jócskán elhúzódott, így a srácoknak csak annyi idejük volt, hogy felnyalábolják a cuccukat, és a stúdióhoz hajtsanak.
-         Ugye tudod, hogy ebből balhé lesz? – érdeklődött Liam. – Ne érts félre, totál itt az ideje, hogy kiállj magadért, de Paul nem fogja csak úgy benyelni.
-         Kénytelen lesz leerőltetni a torkán – vélte Harry, ahogy beállt a fedett parkolóba. – Különben is, semmi konkrétat nem mondtam. Na, nyomás!

Niall, Louis, a testőrök, na meg persze Paul már várták őket.
-         Hol voltatok? – kérdezte ez utóbbi.
-         Csomagoltunk – sietett a válasszal Harry, majd hamar felugrott a buszra. – Találkozunk Bécsben! – Merte remélni, hogy mire a koncert elkezdődik, Paul már tisztában lesz mindennel.

-         Merre jártatok ti ketten? – érdeklődött Niall.
-         Csak adtunk egy gyors interjút – vont vállat Liam. – Ami, ha engem kérdezel, totál felesleges volt.
-         Én nagyon élveztem – vigyorodott el Harry, majd helyet foglalt a kanapén. – Alig várom a következőt.

A turnébuszban nem sok mindent tudtak kezdeni magukkal, így Niall rövidesen elindított egy filmet a tévén.
-         Tudtok valamit Zaynről? – tudakolta Liam.
-         Ki az a Zayn? – pislogott Harry, aztán folytatta: - Ideje lenne elfogadnunk, hogy már soha nem jön vissza, és a barátságunkból sem kér. Bár ez utóbbit nem értem – tette hozzá. – Megértettük, hogy nem akar már zenélni, de… - A srác hirtelen elhallgatott, mikor Louis dühösen felpattant.
-         Mi van? – nézett oda Niall is.
-         Akkora barmok voltunk! – morogta Louis, mialatt fel-alá járkált. – Beadta nekünk a dumát arról, hogy visszavonul, mi meg bekajáltuk!
-         Miért hazudott volna? – értetlenkedett Liam.
-         Na, vajon! – gúnyolódott a másik.
-         Tudsz valamit róla? – puhatolózott Harry óvatosan. Ismerte Louis ezen oldalát, és nem akarta még jobban felbosszantani.
-         Igen – sziszegte a srác. – Már mindenki tudja. Nemrég tettek ki egy képet instára.
-         Kivel? – sürgette Niall.
-         Naughty Boy-jal – hangzott a válasz. – Zayn első dala már kész is van. Ezt pedig nem hagyhattam szó nélkül. – Elővette a rezgő mobilját. – És lehet, hogy ezért most megkapom a magamét.

6 megjegyzés:

  1. Aaaaaaaaaaaaah! Végre csóóóóóóók! *-* Akkorát sóhajtottam, mint szerintem Louis, mikor Harry "befogta" a száját a szájával. Ez nagyon jó volt! Bár olyan nyomasztó ez a modest dolog... és még Zayn is... :C
    de azért izgalmas és nagyon jó volt! Várom a kövit! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy megérintett a jelenet, nagyon szerettem írni. :) Sajnos minden egyebet is bele kell raknom, hiszen Te is tudod, hogy az életük nem egy habos torta. Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  2. Már várom, mi lesz itt a vége a Louis vs. Naughty Boy vitának, és ez a történeted is hasonlóan izgalmas és lebilincselő, mint az előző. :) Sok szerencsét a nyelvvizsgához!
    Zsani

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nos, azt én is várom, remélem, Louis hamarosan megosztja velem a részleteket. :) Köszönöm szépen, örülök, hogy kitartottál mellettünk! Találkozunk hamarosan. :)

      Törlés
  3. Istenem.. Elolvadtam! Az a csok.. Basszus nagyon imadom ezt a tortenetet. Es minden nap kesz kinzas amit nelkule kell toltenem.:D Nagyon izgatott vagyok, hogy alakul a kapcsolatuk. Oh es az a bizonyos Lirry interju... Szuper vagy. Sok sikert a nyelvvizsgahoz! :)

    VálaszTörlés
  4. Szia! Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Hoznám a részeket akár minden nap, de jelenleg tényleg nincs időm rá. :) Remélem, hamarosan megoldódik a helyzet. Köszönöm, és várlak vissza! :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena