A soron következő fejezet megérkezett. Kellemes olvasást. :)
Harry szívesen benne ragadt volna a pillanatban, de
a varázs megtört, mikor Liam taszigálni kezdte a színpad felé.
-
Nem rossz – nézett körbe Niall
elismerően. – És van tető is! Felüdülés lesz ezúttal nem megázni.
-
És akkor nem kell bámulnunk a lelapult
séród – tette hozzá Louis.
Körbejárták a
színpadot, ahogy mindig, és lelki szemeik előtt már a tömeget is látni vélték.
-
Jó reggelt – sétált feléjük Paul
Higgins. – Mindenki jól aludt? – Bólintások. – Remek. Természetesen az összes
jegy elkelt mindkét előadásra, szóval ne okozzatok csalódást. – Kopogni kezdett
az iPadén. – Remélem nem olvassátok a netes híreket, mert a többségük csak
silány kitaláció. Az egyik lap például állítja, hogy Zayn beszélt velük, pedig
biztos forrásból tudom, hogy a srác nem adott interjút. – Louis szeretett volna
Niallre nézni, de a srácot már így is kellemetlen helyzetbe hozták. – Na,
hagylak titeket dolgozni, de ha kell valami, itt leszek a közelben. Örülök,
hogy idetaláltatok – vetette oda a zenekar tagjainak, aztán elcsoszogott.
-
Hosszú volt az éjszaka, mi? – fogott
kezet Niall a basszusgitárossal.
-
Úgy is mondhatjuk – ásított Sandy.
-
Belehaltatok volna, ha nekünk is
szóltok? – vigyorgott Louis.
-
A jó kisfiúk korán ágyba bújtak, nem? –
vágott vissza Josh, majd megpörgette a kezében a dobverőt. – Így is ide látom a
ráncaidat, ne tetézd a bajt!
-
Mindenki magából indul ki – vélte Louis,
ledobva a pulóverét. – Aztán próbáljátok tartani a tempót!
-
Eddig nem tűnt fel, hogy azt mi
diktáljuk? – érdeklődött Jon, Louis pedig meghajolt felé, jelezve, hogy
elismeri a vereségét.
Harry úgy tett, mintha elmélyülten tanulmányozná a
dallistát, helyette viszont felidézte azokat a napokat, amikor még Zayn is
velük volt. A srác csendesen és hatékonyan dolgozott, bár néha talán túlságosan
is a háttérbe vonult, amit Paul szóvá is tett néhányszor. Alig szólalt meg a
dalok közti szünetekben, és az újságírókkal sem társalgott túl sokat. Jobban
belegondolva, nem sok mindent vesztettek a távozásával.
Addig-addig gondolkodott, míg a zenekar bele nem
kezdett az első számba, Louis meg hirtelen ott állt mellette.
-
Írnunk kell egy dalt.
-
Már egy csomót írtál – mutatott rá
Harry.
-
Úgy értem, nekünk.
-
Kettőnknek? – lehelte a srác
elkerekedett szemmel.
-
Ha ez gondot jelent…
-
Neked nem gond? – Louis vállat vont.
-
Amikor aláírtuk a szerződést, mindent vállalnunk
kellett, ami benne állt. – Beletúrt a hajába, ebből pedig Harry megértette,
hogy van valami a háttérben.
-
Ezt hogy érted?
-
Mindegy, kezdenünk kell.
-
Lou – kapta el a karját a másik. – Ugye
nem azt akarod mondani, hogy valami olyasmire vettek rá, amit nem akarsz? –
Louis lassan elmosolyodott, ami újabb sebet ejtett Harry szívén.
-
Hát nem ezt csinálják mindig?
Louis abban a pillanatban átkozta magát, amint
kicsúszott a száján az utalás. Senkinek sem említhette a szerződést,
máskülönben az utolsó fontot is elperlik tőle, arról nem is beszélve, hogy a
csapatból is eltávolítják. Aztán meg pont Harry előtt kellett elszólnia magát,
aki addig nem nyugszik, míg ki nem deríti az igazat.
A Best song ever utolsó hangjai is elhaltak, de a
srácokat a tömeg morajlása még messzire elkísérte. Harryről folyt a víz – mivel
kiürített pár üveggel a show alatt, hiszen tudta, hogy a közönség megőrül érte.
Kicsit fáradtabbnak érezte magát, mint rendesen, de úgy gondolta, a következő
pár órában majd kipiheni magát.
-
Szia, édes! – hallották meg Liam
hangját. Harry megcsóválta a fejét; alig hagyták el a színpadot, a srác
telefonja azonnal csörgött, jelezve, hogy megérkezett a jól ismert ellenőrző
hívás Sophietól.
Niall is a szemét forgatta, pedig igazából mind
kedvelték a lányt, azt viszont ellenezték, hogy ilyen rövid pórázon tartja a
barátjukat.
Harry összepakolta a holmiját, aztán beszállt az
odakint várakozó kocsik egyikébe. Szándékosan nem várta meg a többieket, pláne
Louis-t nem. Tudta, hogy a srác az első adandó alkalommal visszavonná a korábbi
szavait, erre pedig nem akart neki lehetőséget adni. Gondolkodni akart;
kitalálni, mihez kezdjen az információval. Az nyilvánvalónak tűnt, hogy van
valami Louis szerződésében, aminek nem kellene ott lennie. Persze a menedzsment
dönthetett úgy, hogy akár mind a négyüknek más szerződést készíttet, bár Harry
szerint erre semmi okuk nem volt.
Kibámult az ablakon, nézte a fényeket, és elképzelt
egy olyan világot, ahol Louis mellette van. Nekidőlt volna a vállának, mialatt
ő átkarolja, és megvitatják, hol egyenek, bulizzanak-e, vagy inkább filmet
nézzenek.
-
Mr. Styles? – szólította meg a sofőr.
-
Igen?
-
Megérkeztünk a hotelhez.
-
Tényleg? Jó, köszönöm.
Nem hagyta, hogy a fickó kinyissa neki az ajtót,
mert hát azért volt még benne némi önbecsülés.
-
Jól van, uram? – kérdezte a férfi, aki
pontosan úgy nézett ki, mint egy sofőrbe oltott testőr.
-
Frankón, kösz. – Látta a másik arcán,
hogy a) nem hisz neki, és b) tényleg kíváncsi rá. – Csak fáradt vagyok, de
minden rendben lesz. Jó éjt.
A szállodában csak az éjszakai recepcióson kívül
senkivel sem találkozott, így rövid időn belül már a szobához tartozó mini
hűtőt rámolta ki. A show alatt csak pár gyümölcsöt tudott elfogyasztani, ami a
sok ugrabugra mellett már nem volt elég. A tévéhez most semmi hangulata nem volt,
így is zsongott a feje, ahogy a koncertek után rendesen. Bokszerben dőlt le az
ágyra, és szinte nyomban elaludt.
Ettől függetlenül szombat délelőtt mégis úgy érezte
magát, mint egy szivacs, amit jól kifacsartak. Nem kelt ki azonnal a paplan
alól, hanem a tenyerébe csúsztatta a mobilját. Tisztában volt vele, hogy nem
kéne, mégsem tudta megállni, hogy ne nézze meg az előző esti show-ról készült
karcokat. Imádta olvasni a tweeteket, és néhányat maga is megosztott. Rengeteg
időt el tudott tölteni ezzel, most viszont fontosabb dolgai is akadtak.
Kikereste az egyik ügyvédje számát a telefonkönyvből, majd rányomott a hívásra.
-
Halló?
-
Szia, Alex.
-
Mr. Styles, jó… reggelt?
-
Olyasmi. – Nevetés hangzott fel.
-
És én vagyok az első, akivel ébredés
után beszélsz? Miért érzem úgy, hogy ebből bajom lesz?
-
Ha nem akarsz segíteni, vannak mások,
akik készséggel megteszik – provokálta Harry a másikat.
-
Ugyan, tudod, hogy erről szó sincs. Mit
tehetek érted?
-
Már az irodában vagy?
-
Hát, nem. A menyasszonyomnak készítek
szombati reggelit. – Harry szívesen homlokon öklözte volna magát.
-
Basszus, ne haragudj. Majd hétfőn
megbeszéljük.
-
Na, most már tudni akarom, mi a
probléma.
-
Az nincs, csak… szeretném átnézni a
szerződésem. Vagyis, szeretnénk – javította ki magát. Hiába, utált hazudni, és
sosem tudott hiteles lenni.
-
Igen? – Úgy tűnt, a férfi gyanút fogott.
– Esetleg kaptatok egy kedvezőbb ajánlatot?
-
Tudni szeretnénk, mik a lehetőségeink.
És most, hogy Zayn… szóval…
-
Értem – szólt közbe Alex, és ezek után
már készségesen belement, hogy elküld nekik egy-egy példányt a szerződésükből.
Mialatt Harry feljegyezte magában, hogy Zayn
lelépésének említésével bármit elérhet, Louis az aznapi első teáját
kortyolgatta az erkélyen, és élvezte a békés pillanatot. Sokan meg voltak
győződve róla, hogy ők négyen állandóan tivornyáznak – ami néha megesett -, és
talán éppen ezért tudták értékelni a magányt és a csendet. A srác csak ez alsót
viselt – közben hőn remélte, hogy nem leskelődik arra egy fotós sem -, fejben
pedig lejátszotta az előző esti koncertet. Kockáról-kockára. Különös
tekintettel Harry mozdulataira. Az utóbbi években sikeresen távol tartotta
magát tőle, ez a turné azonban végképp betette a kaput. Harry furán kezdett
viselkedni, újra közelebb és közelebb araszolt, aminek alig tudott ellenállni.
Hátradöntötte a fejét, aztán eszébe jutott a
családja, akikkel meg tudta volna osztani az aggodalmait. Az anyjával viszont
alig beszéltek, mióta… nos, igazából az esküvő óta. Louis bírta az új
nevelőapját, de valahogy már nem tudott rendesen feloldódni a társaságukban.
Mivel jelenleg nem akart ezzel foglalkozni, elkezdte csekkolni a tweeteket. A
sok-sok kedves szót és méltatást olvasva fel nem foghatta, Zayn hogy volt képes
minderről lemondani. Louis-t a szeretetük és a támogatásuk értette, ezért tett
meg olyan dolgokat is, amiket talán át kellett volna gondolnia. Hiszen még azt
a nyomorult szerződést is aláírta, mert úgy vélte, a csapat fennmaradása
fontosabb egy fiatalkori fellángolásnál. Akkor még legalábbis az volt, de Louis
azóta felnőtt. És még mindig Harryt akarta.
-
Lődd már el!
-
A ping-pongban nem lőni kell!
-
Tök mindegy, csak csináld – sziszegte
Liam, aztán sikeresen visszaütötte a labdát.
Mivel szükségük volt egy kis feszültség-levezetésre,
igénybe vették a szálloda játéktermét. Louis egy focimeccset nézett a tévében –
feszült figyelme azt jelezte, hogy trükköket próbál ellesni a csapata számára
-, Harry pedig épp akkor csatlakozott hozzájuk.
-
Mikorra kell ott lennünk a helyszínen?
-
Ugyanakkor, mint tegnap – felelte Niall,
majd káromkodott, mikor a labda elzúgott mellette.
-
Pazar, addig edzek egyet.
Nyilvánvaló volt, hogy a mondat egyvalakinek szólt,
s hogy teljes legyen az alakítás, Harry már menet közben lehámozta magáról a
pólóját. A hatás nem maradt el, Louis tekintete ugyanis már nem a tévére
tapadt.
-
Franc!
- Ezúttal Liam hibázott, ezt viszont Niall nem tudta felróni neki. A
szőke srácnak is meg kellett lazítania a pólója nyakát, mert majdnem megfulladt
a fülledt levegőtől.
-
Szo-bá-ra – motyogta kuncogva, aztán
döbbenten figyelte, ahogy Louis felpattant.
-
Erről ne beszéljetek többet!
-
Mi csak…
-
Nem! Ígérem, hogy többé nem fogunk
titeket kellemetlen helyzetbe hozni, de arra kérlek, ne adjátok alá a lovat.
Higgyétek el, már úgysem lehetne semmi olyan, mint régen.
Harry azt tervezte, hogy addig fut a végtelenbe a
gépen, amíg össze nem esik, később viszont rájött, hogy ez túl sok időt venne
igénybe, no meg kifárasztaná magát a koncert előtt. A tömeg azonban nyilván nem
azért váltott jegyet, hogy azt bámulják, ahogy ücsörög.
A szerződésük másolatai még nem érkeztek meg a
postafiókjába, így leszaladt edzeni. Aztán ott volt Louis, aki úgy vizslatta,
mintha le akarná teperni. Ami ellen Harrynek semmi kifogása nem lett volna.
Mikor viszont kiment, Louis-nak már nyoma sem volt.
-
Mi a helyzet, srácok? – érdeklődött a
másik kettőtől, akik körülbelül úgy néztek ki, mintha egy halotti toron
ülnének.
-
Semmi – hazudta Liam könnyedén. – Csak
azon töprengtünk, hogy miért is mentetek szét Louis-val annak idején. – Harry
automatikusan szétnézett, de senki nem volt ott rajtuk kívül, és a kamerák sem
rögzítettek hangot.
-
Ez nekem sem világos – vallotta be,
ahogy visszaemlékezett arra a bizonyos napra. – Egyszer csak elém állt, és
kész. – Megköszörülte a torkát. – Viszont most már azt gondolom, hogy valaki
rásegített erre a dologra. – Liam és Niall komor pillantást váltott.
-
Valahogy… nekünk is volt egy halvány
sejtésünk – motyogta Niall. – Nagyon kikelt magából, mikor felvetettük, hogy ti
esetleg…
-
Ne is foglalkozzatok vele – legyintett
Harry könnyednek szánt hangon. – Ha akarok valamit, megszerzem, Louis pedig
úgysem fog tudni ellenállni nekem.
-
Hogy lehet az, hogy ez a két nap jobban
kifárasztott, mint a turné első fele? – ásított Niall.
-
Ugye nem akarod, hogy erre válaszoljak?
– kérdezett vissza Louis, mialatt áthúzott a fején egy tiszta pólót. –
Öregszel, Horan.
-
Kapd be!
-
Tudod, hogy nem vagy az esete –
kacsintott Harry, aki félmeztelenül flangált az öltözőben.
-
Hát nem lehet mindenki olyan fess, mint
te – grimaszolt a szőke, de nem tűnt mérgesnek.
A másik egy pillanatra elszégyellte magát, ahogy
belegondolt, mennyien legyeskednek körülötte, Niall ellenben alig mutatkozott
lányokkal.
-
Egy szavadba kerülne, hogy…
-
Jaj, Isten ments – hárított Niall
azonnal.
Paul közölte velük, hogy a műsor után azonnal
pakolniuk kell, mert a busz indul tovább.
Harrynek nyilván sokkal tovább tartott a művelet,
mint a barátainak, bár nem emlékezett, hogyan szórta szét az újságjait meg
egyéb eszközeit, mikor csupán két éjszakát töltött a szobában.
Már majdnem pirkadt, mikor kifordultak a szálloda
parkolójából, de egyiküknek sem volt kedve aludni. Szólt a zene, nyomkodták a
telefonjaikat, pizzát zabáltak, közben néha-néha meg is szólaltak.
-
Hogyhogy Sophie nem hívott? –
érdeklődött Harry.
-
Biztos fáradt volt, és nem maradt fent –
vont vállat Liam. – Küldtem neki üzenetet.
-
Jó csaj, bár kicsit… túlbuzgó – vélte
Niall.
-
Szeretnél te egy ilyen túlbuzgó csajt!
-
Vagy pasit – tette hozzá Harry, a szőke
meg elpirult.
-
Hát, nem hiszem, hogy én…
-
Na! Ne mondj ítéletet, amíg nem
próbáltad! – kacsintott a srác, és ez a beszólás annyira tetszett neki, hogy
elmentette későbbre.
A csendet legközelebb Louis törte meg, mikor fogadta
Paul hívását.
-
Leszerveztem nektek egy interjút
Londonban.
-
De már elindultunk a következő
helyszínre.
-
Az nem gond. Ezt a lehetőséget meg kell
ragadnunk. Mindenki ég a vágytól, hogy beszélhessen veletek.
-
Hízelgő – gúnyolódott a srác.
-
Elvárom, hogy meggyőzd a többieket.
-
Mégis miért?
-
Mert szerződésünk van. – Louis
hatalmasat nyelt.
-
Köszönjük, Paul, megtiszteltetés lesz.
-
Én is így gondoltam. Jó éjt.
-
Mi van? – szólalt meg nyomban Niall.
-
Interjú. London.
-
Francokat – horkantott Liam. – Így is
épp odaértünk volna időben, így viszont aludni se lenne alkalmunk!
-
Hát pedig ez van – vont vállat Louis. –
Nem húzhatjuk tovább a dolgot, reagálnunk kell.
-
Szóval te nem bánod? – kérdezte a szőke.
-
Nem. Beszélhetünk a koncertről, meg a
következő videóról. Nem olyan rossz dolog ez.
Harry a kanapé támláján nyugtatta a karját, közben
meg Louis profilját fürkészte. Neki pont kapóra jött a hazautazás, és már alig
várta, hogy végre kiderítse, mivel tartják sakkban a másik srácot.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Cool Girls-nek, aki a Facebook-oldalán közzé tett egy kis leírást a blogról. Még egyszer nagyon szépen köszönöm! :):)
Egyrészt: Imádtam a részt! Louis meg kikészít... Mi vót abban a szerződésben,fiam? Nem csoda,hogy Harry oda van érte. Tönkre tesz mindenkit azzal,hogy kezd férfiassá válni..
VálaszTörlésMásrészt: Szívesen. Egy ilyen remek művet nem lehet titkolni! Kiderült,hogy az egyik like-olóm már egy ideje kereste a blogot,szóval...így eljutott hozzád! :)
Várom a kövit!
xxCoolGirls
Szia! Nos, a szerződésről majd hamarosan hallani fogsz, de nem túl sokat. :)
TörlésMég egyszer köszönöm, és remélem, velünk maradsz még egy darabig. :)