Just a little bit... 1. fejezet

Ezennel meghoztam a regény első fejezetét. Kellemes olvasást. :)

1. fejezet

-          Ez valami hihetetlen.

-          Na, mit műveltél már megint, állítólag?

-          Állítólag felhívtam négy… nem is, öt csajt a szállodai szobámba, és egyiküket minden valószínűség szerint meg is húztam. Ja, és még füveztem is. – Louis Tomlinson megpördült a székkel, és rábámult a barátjára. – Milyen izgalmas a magánéletem, hát nem?

-          Azért hordanak össze annyi baromságot, mert nem ismernek – vélte Liam Payne, aztán átnyúlt a másik válla felett, és lecsapta a laptop fedelét. – Minek olvasod ezeket?

-          Nem akarom, hogy hazugságokat terjesszenek rólam.

-          Egyrészt ezzel már elkéstél, másrészt, mi tudjuk az igazat.

-          Ja – vont vállat Louis. – De mi lesz a rajongókkal? Mi van, ha beveszik ezt a maszlagot?

-          Imádnak téged – vigasztalta Liam. – Ezen a cirkuszon pedig mindannyiunknak át kell esnünk. – Louis annyiban hagyta a dolgot, mert látta, hogy a másik srác kezd ideges lenni.

-          Sophie jól van?

-          Persze, miért kérded?

-          Feszültnek tűnsz. – Liam levágódott a kanapéra.

-          Kicsit aggódom miattunk. Bár Zayn kiválása nem roppantott össze minket, mégis… - Megcsóválta a fejét. – Hogy tehette ezt? – Louis csak nyelt egyet, mert erre ő sem tudta a választ.

Alig két hónapja történt, hogy Zayn Malik, a csapat ötödik tagja és egyben a srácok legjobb barátja bejelentette, hogy elege volt. Annyi pénzt keresett, amennyit nem szégyellt, most pedig nem volt más dolga, mint elkölteni. Louis tisztán emlékezett, hogy a legelső pillanatban kiröhögte Zaynt. Liam és Sophie lakásában gyűltek össze, mert az volt a terv, hogy sütögetnek egy kicsit a kertben. Aztán Zayn beállított azzal a borzalmas hajzuhataggal és felrobbantotta a bombát. Azóta egyetlen szót sem váltottak, a barátjuk elvesztése pedig sokkal jobban megrázta a srácokat, mint a tény, hogy a banda négytagúra apadt.

-          A többiek mikor jönnek? – nézett Liam az órára. – Már így is csúszunk. Gondolkodtál már a dalokon?

-          Tudod, hogy mindig van pár a tarsolyomban – kacsintott Louis, hiszen végre visszatértek ahhoz a témához, amit imádott – a zenéhez. – Julien azt mondta, neki is van pár ötlete.

-          Aha, hallottam. Niall meg szeretne részt venni a hangszerelésben. – Louis a térdére támaszkodott.

-          Szerinted is sokat fejlődött, igaz?

-          De még mennyire! – bólogatott a másik őszintén. – És azok a barmok még ki akarták rakni!

-          Azóta ezerszer megbánták, legalábbis remélem. Na, szerintem vegyük elő a cuccokat, hogy azzal is előrébb legyünk.

Liam azonnal felpattant, majd előszedte a táskájából a mappát, amibe a dalszövegeket pakolta. Közben Louis a kanapéhoz hordott két gitárt, és némi élelmet is elhelyezett az asztalon. Már arra gondolt, dob egy üzenetet Niallnek, mikor kulcszörgés hangzott fel, aztán kivágódott az ajtó.

-          Komolyan vannak olyanok, akik elhiszik ezt? – dohogott az ír srác, aki Louis véleménye szerint elég lestrapáltnak tűnt. Még a haját sem lőtte be. – Még hogy öt csaj, naná!

-          Valakivel vigasztalódnom kell, hiszen Eleanor már nincs a képben, nem igaz? – nevetett Louis, akinek végtelenül jólesett, hogy Niall ennyire a szívére vette az esetet. A mosolya egészen addig tartott ki, míg meg nem látta a szőke nyomában érkező alakot.

Harry Styles persze úgy festett, mintha csak felkapta volna, ami a keze ügyébe akadt, az összhatás mégis tökéletes volt. Nem is beszélve a hajáról, melyről tucatnyian álmodoztak minden éjjel. Néha Louis is ezt tette, bár igazán próbált leszokni róla.

-          Elkéstünk? – érdeklődött Harry, ahogy levette a lenge kabátot, amit viselt.

-          Még nem kezdtük el – felelte Liam.

-          Természetesen megint ránk szálltak páran – magyarázta Niall, aki azon töprengett, betermeljen-e egy pizzát, hogy jobban menjen a munka.

-          Találgassak? - gúnyolódott Louis. – Zayn?

-          Nyertél.

-          Mit mondtatok?

-          Hogy kérdezzék őt – válaszolt Harry, mialatt helyet foglalt Liam mellett. Ahogy hátradőlt, a feszes fekete farmer láttatni engedte büszkeségét, amit Louis már behatóan ismert. A srác összepréselte a száját; egyre nehezebben kezelte a szexuális frusztráltságot, bár ezt a helyzetet csak magának köszönhette.

Harry egy kávéspoharat görgetett az ujjai között, miközben figyelte, ahogy Louis, Liam és Niall az asztal fölé hajol. Sorra vették elő az újabb és újabb dalvázlatokat, hogy megbeszéljék, melyik lenne alkalmas továbbfejlesztésre, hogy aztán megmutathassák Juliennek.

-          Ez túl pesszimista – jegyezte meg Niall, már nem először. – A szokottnál is lehangolóbb.

-          Kösz! – ironizált Louis. – Elég sok minden összejött, amire reagálnunk kell, és szerintem ez a legjobb módja.

-          Egyetértek – szólt közbe Harry. – De azért a rajongók ne akarjanak eret vágni.

-          Na, ez viszont jobb, nem? – tolt eléjük Liam egy másik lapot. – A kötelező tisztelgés a rajongók előtt.

-          Szuper – lelkendezett Niall. – Most azokat mutasd, amikben lesz gitárszóló. – A másik három srác összemosolygott.

-          Horan – nevetgélt Liam. – Mit gondoltál, hogy ketten Louis-val megírtuk a szövegeket, és egy füst alatt zenét is szereztünk?

-          Bocs, nem úgy gondoltam.

-          Egyébként Niall is írt egy dalt Juliennel – emlékeztette őket Harry. – Csak én nem tettem hozzá semmit a projekthez. – A barátai erre már nem is reagáltak. – Nem rúgtok seggbe, amiért alig szerzek dalt?

Egészen mást csinálnék a seggeddel, gondolta Louis önkéntelenül.

-          Harry – sóhajtott Liam. – Te máshol jeleskedsz, és ezt már ezerszer megbeszéltük.

-          Már csak az hiányozna a népszerűséged és a tehetséged mellé, hogy írj – horkant fel Louis. – Rövid úton követnéd Zaynt, ránk már nem is lenne szükséged.

-          Ennél nagyobb hülyeséget még sose hallottam tőled – morogta Harry némileg ingerülten.

-          Csak azt ne mondd, hogy meg se fordult a fejedben! – vágott vissza Louis, a szobában pedig megfagyott a levegő.

-          Aha – mosolyodott el Harry, a tekintete viszont elsötétült. – Szóval ez nyomja a lelked?

-          Semmi nem nyomja a lelkem – visszakozott nyomban a másik. – De a sok lószar közül, amit a lapok lehoztak, ebben volt némi igazság, nem? – A srác felállt a földről, így Harrynek is el kellett válnia a kanapétól. Mikor legutóbb lentről nézett fel a másikra, az egy egészen más helyzet volt. Áldotta a szűk farmer feltalálóját, amiben a farka akkor sem tudott megnőni, ha akart.

-          Mégis mi okom lenne lelépni? Ezerszer elmondtam, hogy nem bírnám elviselni egyedül ezt a hajtást. Másrészt szerintem együtt jobbak vagyunk.

-          Zayn ezt nem így gondolta – motyogta Niall.

-          Ki nem szarja le, hogy mit gondolt? – csattant fel Harry, és végigszántott a haján. Mintha Louis nyelt volna egyet, de erre nem mert megesküdni. – Neki ennyi elég volt, ez ellen már semmit nem tehetünk. Jobb is, hogy lelépett, mert az utóbbi időben olyan búval baszott volt a színpadon, hogy én szégyelltem magam. Ha nem tudja szívvel-lélekkel csinálni, akkor menjen. – Szembefordult a többiekkel. – Mi viszont még itt vagyunk, és meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni ebből az egészből.

Sötétedett, mikor végül abbahagyták a munkát, és elbúcsúztak a stúdió előtt. Liam telefonja már csörgött is, így rohant a barátnőjéhez, Niall pedig valamilyen koncertre készülődött.

-          Elvigyelek valameddig? – kérdezte Harry, bár előre tudta a választ.

-          Edzésre megyek, csak pár saroknyira van – hárított Louis, mialatt meggyújtotta a szájából lógó cigit.

Harry ki nem állhatta, hogy bagózik, de nem szólhatott bele. Persze néha neki is kedve lett volna elszívni egy szálat, de utált arra gondolni, milyen ízű lenne tőle a szája. Nem mintha azt tervezte volna, hogy leáll smárolni valakivel. Mondjuk, ha az a valaki éppenséggel…

-          Na, mentem – intett Louis meglódulva az ellenkező irányba, miközben a sporttáska ide-oda lengett a hátán.

Harry szívesen bámulta volna tovább is, de nem volt ajánlatos hosszasan ácsorognia az utcán. A többiekkel ellentétben neki nem volt semmilyen programja, hacsak a kajarendelést és a filmezést nem számítja annak. Megpörgette a kulcsot az ujján, és már indult volna a kocsijához, mikor felrémlett előtte egy emlék.

Louis éppen végzett az edzéssel és visszavonult a zuhanyzóba, ahová Harry is követte. Meztelenül simultak össze, lemosdatták egymást, de semmi egyéb nem történt, Harrynek mégis az volt az egyik kedvenc emléke. Mikor sunyi mosoly tűnt fel a szája sarkában, már tudta, hogy megint valami nem helyénvaló dolgot fog elkövetni.

Louis elkeseredetten támaszkodott a térdére, mialatt a levegő utat talált a tüdejébe. Amikor eltervezte, hogy befektet egy focicsapatba, nem hitte volna, hogy a társai azzal a lendülettel leeresztenek. Persze végigjátszották az edzéseket, ezen kívül azonban le se szarták, mi lesz a csapattal. Pedig Louis-nak esze ágában sem volt hagyni, hogy a vagyona egy része elpárologjon.

-          Hát, ez nagyon béna volt – jutott el hozzá Harry hangja a lelátó irányából. Louis már korábban is látta őt odafönt ülni, és csak remélni merte, hogy nem tervez semmi hülyeséget.

-          Tudom.

-          Nem mondtad nekik, hogy ki lesznek rúgva, ha nem erőltetik meg magukat?

-          Szerződésük van.

-          Ha szerződés van, akkor kiskapu is – vélte Harry. Louis a szeme sarkából látta, hogy a srác rátámaszkodott a kerítésre. – Miért nem mutatod meg a papírt az ügyvédeinknek?

-          Ez az ügy nem a bandához kapcsolódik.

-          Hozzád kapcsolódik – mutatott rá gyengéden, amit Louis alig bírt elviselni.

-          Mit keresel itt? – terelte el a témát gyorsan.

-          Gondoltam megnézem magamnak azt a híres csapatot, amibe annyi energiát föccölsz. A pénzről nem is beszélve.

-          Egyszóval unatkoztál – foglalta össze Louis, és elmosolyodott. Máris könnyebbnek érezte a lelkét. – Mi lenne, ha elmennénk inni egyet?

-          Biztos nem gond?

-          Már miér’ lenne? – vigyorgott Louis. – Úgyis el akartam jönni. – Ledöntött egy újabb rövidet, aztán intett a pincérnek, hogy hozhatja a következőt.

Harry nem volt pszichológus, mégis az volt a meglátása, hogy Louis hirtelen támadt piálása valamilyen módon összefügg Zayn távozásával. Arra gondolni sem mert, hogy a srác esetleg a szexuális frusztráltságát nyomja el ilyen módon.

Louis később javasolta, hogy egy bárba is nézzenek el, és Harry csakis azért egyezett bele, mert rajta akarta tartani a szemét.

-          Hah – kiáltotta el magát a srác, amint beléptek. – Don’t believe me just watch! – És már el is indult a parkett irányába.

Harry is felismerte Bruno Mars új dalát, de odáig nem ment volna, hogy nyilvánosan rázza magát rá. Louis-t azonban nyilvánvalóan nem zavarta a tömeg, na meg az előkerülő telefonok, Harry azonban nem akart egy újabb botrányt.

Rövid közbenjárás után az egyik biztonsági őr lesegítette Louis-t a parkettről, így senkinek sem maradt ideje felvételeket készíteni.

-          Megmondanád, mi bajod van? – támadta le Harry a másikat a friss levegőn.

Louis nekivetette a hátát a falnak, a fejét pedig lehajtotta, így izzadt tincsei takarták az arcát. Harry nem tudott segíteni magán; előre lépett, kezét a srác arcára simította.

-          Boo – suttogta. – Kérlek, mondd el! Hadd segítsek.

Soha többé nem iszom, suhant át Louis agyán, bár az ígéret betartásával mindig akadtak gondjai. Példának okáért ott volt az előző este; azt remélte az alkohol majd oldja kicsit a hangulatot, de Harry nem akart ellazulni, így ő ivott helyette is. Utálta azt a felemás kapcsolatot, ami köztük volt, ezt azonban csak egyetlen módon tudta volna orvosolni.

-          Jobban vagy?

Louis azonnal felült, bár a feje majd’ széthasadt. Harry a háló ajtajában állt abban a köntösben, ami több évtizedes múltra tekintett vissza, alatta pedig csak egy alsót viselt. Mindig ezt csinálja, bosszankodott Louis, de hát megteheti, hiszen nincs mit szégyellnie. Ráadásul…

-          Ez a te lakásod – tette hozzá hangosan.

-          Elég szarul néztél ki…

-          Nem újdonság.

-          Ismered az álláspontom ebben a témában – sétált a konyhába, hogy kávét töltsön magának. – Sokat ittál, így nem akartalak magadra hagyni.

-          Aha. Kösz. – Louis tovább nézelődött, ugyanis még nem járt Harry új lakásában, ami valamivel kisebb volt, mint az előző.

Talán nem akarja, hogy bárki becuccoljon hozzá?

-          Lou?

-          Ha? – kapta oda a fejét a srác, ami egy újabb remek ötletnek bizonyult részéről. Harry köntöse annyira szétnyílt, hogy Louis szemezhetett egy sort azzal a kicseszett pillangóval. De hát ez van.

-          Van tea is – folytatta Harry, és próbált uralkodni a kora reggeli jókedvén. Meg a merevedésén.

-          Az olyan briteknek, akik még merészelnek teát inni?

-          Akkor kérsz?

-          Igen, de majd én megcsinálom. – Már felállt, mikor tudatosult benne valami.

-          Előbb zuhanyozz le – bólintott Harry, a másik pedig egy mormogás után célba vette a hálószoba mellett lévő ajtót.

Harry egész jól elboldogult, amíg fel nem hangzott a vízcsobogás. Ezen a ponton annyira elkalandoztak a gondolatai, hogy majdnem a kezét forrázta le a teafilter helyett.

Máig nem talált magyarázatot Louis múltbeli viselkedésére. Ha nem futamodik meg, ez a lakás a közös tulajdonuk lenne, és Harrynek nem kellene minden este egyedül lefeküdnie.

-          Szóval – kezdte Louis. – A kanapén aludtam?

-          Ja. – A srác maga előtt látta a másik csöpögő testét. – Az ágyban akartál volna inkább?

-          A sajátomban.

-          Ühüm. – Harry komótosan megfordult. – Szeretem az ágyam, de a tiednél nincs kényelmesebb. Pláne ha te is benne vagy.

-          Nem fog menni, Styles – mondta a srác nyugodtan, de Harry figyelmét nem kerülte el a folyamat, ami kezdetét vette Louis ölénél. – Kösz, hogy nem hagytál magamra. Majd viszonzom. – Harry ezt nagyon merte remélni.

-          Nem akarod tudni, mi volt este?

-          Azt mondtad…

-          Nem szexeltünk – vont vállat Harry, majd félig lehunyt szemhéja alól hozzátette: – De ez nem jelenti azt, hogy semmit sem csináltunk.