13. fejezet: A koncert
Hétfő délelőtt Harry egy adag erős
kávéval, a napszemüvegével és a kalapjával felszerelkezve szemlélte meg a
helyszínt, ami még nem volt teljesen kész; énekelt egy keveset, aztán
visszament a szállodába, ahol, míg a srácokkal átvették a dalukat, a fodrászok
és az öltöztetők kezelésbe vették őket. Ezt a színpadhoz épített öltözőkben kellett
volna megtenniük, de a munkások még nem lettek kész vele, és inkább magára a
színpadra helyezték a hangsúlyt.
-
Ez tetszik – igazgatta meg Louis a bőrkabátját. –
Menőnek tűnök benne.
-
De nem annyira, mint én – mondta Liam, és elfoglalta a
türköt. – Isten vagyok.
-
Inkább egomán – röhögött Zayn, aztán megindult az
adok-kapok.
Harry elszunyókált, miközben Lou, a
fodrász a hajával matatott, aztán majdnem a földön kötött ki, mikor Liam
meglökte a széket, amiben ült.
-
Te barom.
-
Térj már magadhoz, Styles – veregette vállon Niall.
-
Hosszú volt az éjszaka? – érdeklődött Zayn.
-
Hát ti biztos hamarabb ágyba kerültetek – mormolta
Harry kissé bosszúsan.
-
Nagyon szívesen veled tartottunk volna, de pontosan
tudod, hogy Paul megtiltotta – mondta Louis, és átható pillantásával megint
elérte, hogy Harry lenyugodjon.
Kapunyitás előtt fél órával még
tartottak egy gyors főpróbát, aztán az időközben elkészült öltözőben
hülyéskedtek kezdésig. Paul jövet-menet sok sikert kívánt nekik, de alapjában
véve maguk voltak, így volt idejük elmormolni egy imát.
-
Minden szuper lesz – mosolygott még rájuk Harry, aztán
sóhajtva elindult a folyosón.
Egyszer csak egy kezet érzett a
karján, majd betuszkolták egy közeli raktárba, és erőszakosan a szájára
tapadtak.
Elernyedve engedett utat Louis
nyelvének, miközben vágyakozva végigsimított a srác feszes fenekén.
-
Szeretlek – mormolta Harry ajkai közé. – Találkozunk a
színpadon. – Azzal kiviharzott a helyiségből.
Harry mindent a megszokott módon
hajtott végre a színpadon, annyi különbséggel, hogy az első pár dalt egy szép
kis merevedéssel ugrálta végig. Mert természetesen Louis akciója hatással volt
rá; megnyugtatta testileg és lelkileg, hiszen kifejezte, hogy még mindig őt
akarja.
-
Remélem, mindenki jól mulat! – emelte fel a kezét
durván egy óra múlva, és elindult a kisszínpad felé, ami a nagyból nyúlt ki. A
közönség ordítani kezdett. – Ennek őszintén örülök. Ganbarimasu! – Erre tovább
fokozódott a hangorkán, így Harry még büszkébb volt, hogy megtanulta a szót. –
Szóval, valami szenzációt ígértem nektek, nem igaz? Akkor csapjunk bele! – A
srác földobta a bal kezét a levegőbe, mire felhangzott a gitárszóló, utána
pedig rögtön énekelni is kezdett.
-
One way or
another, I’m gonna find ya / I’m gonna getcha getcha getcha getcha / One way or
another I’m gonna win ya / I’m gonna getcha getcha getcha getcha
Durván kalimpált a szíve, ahogy a
színpad négy sarkában kinyílt egy-egy csapóajtó, és felemelkedett a négy
sztárvendég, aztán Zayn a szájához emelte a mikrofont…
Harry később már nem sokra
emlékezett az előadásból, abban viszont biztos volt, hogy a nézők megőrültek
érte.
-
Na, mit szóltok? – kiáltott fel. – Ennek a dalnak a
feldolgozását a Ghánában élő gyerekek megsegítésére készítettük el. A videó
megtekinthető a hivatalos Youtube csatornámon, a dal pedig felkerült a Midnight memories lemezre, ami, lássuk
csak… mától vásárolható meg! – Hangzavar. – Minden fonttal a gyerekeket
támogatjátok, ezt ne feledjétek!
Mialatt Harry beszélt, a másik négy
srác nem zavartatta magát; integettek és mosolyogtak, pedig pontosan tudták,
hogy hamarosan távozniuk kell. Harry szíve összeszorult a gondolatra. Bárcsak
lenne még egy kis idejük. Olyan váratlanul támadt egy ötlete, hogy beleszédült,
de ha megint a saját szakállára cselekszik, Paul biztosan kinyírja. Így csípőre
tette a kezét.
-
Tokió! – kezdte, mire a nép felordított. – Mit
szólnátok, ha Liam, Niall, Zayn és Louis maradna még néhány dal erejéig? –
Mosolyogva nézte az ugrándozó embereket. – Szeretnétek? Igen? Nem hallom! –
Pedig tisztán hallotta. – Oké, most már csak őket kell meggyőznötök! –
Megfordult, és ránézett a barátaira. Zayn mosolyogva sétált oda hozzá.
-
Harry, te is tudod, hogy a megállapodás egy dalra szólt
– sziszegte feszülten.
-
De ők akarják.
-
Szerződésszegéssel vádolhatnak – mondta Liam.
-
Ha siker lesz, akkor Pault nem fogja érdekelni –
magyarázta Harry. – Kérlek. Maradjatok velem.
Végül Niall a színpad széléhez
sétált, mire a lent álló lányok kapkodni kezdtek utána.
-
Azt hiszem, kéne egy gitár – mondta a mikrofonba, Harry
pedig megkönnyebbülten nevetett.
-
Megkapod! Gyerünk! – Visszafutottak a zenészekhez, ahol
Sandy vigyorogva várta Niallt egy gitárral. – A Little things szövege megvan, ugye?
-
Mi? – fordult felé Louis. – Azt hittem…
-
Nem. Little
things, aztán a Teenage dirtbag.
Niall?
-
Naná – motyogta a srác, mialatt hangolt. – Mehet.
-
A sorrend: Zayn, Liam, ketten egyszerre a refrént.
Louis, én, majd én és Niall, végül Niall egyedül.
Zaynnek esélye sem volt vitatkozni,
mert Niall nyomban a húrok közé csapott, így nem volt más választása, énekelni
kezdett.
-
Your hands fit
sin mine / Like it’s made just for me. / But bear this in mind / It was meant
to be. / And I’m joining up the dots / With the freckles on your cheeks / Andi
it all makes sence to me.
Ahogy várható volt, a hangulat
Niall részénél hágott a tetőfokára, hiszen a legtöbben már látták a videót,
amit Louis készített a srácról, és amit Harry is a lehető legtöbb helyen
reklámozott. A refrént a közönség velük együtt kiabálta, mire mind úgy érezték,
túlcsordul a szívük.
Éjfél előtt nem sokkal Harry
utoljára megköszönte a figyelmet, aztán lenyargalt a lépcsőn. Odapasszolta a
mikrofont az illetékesnek, elfogadta a törülközőt meg a vizet, amit felé
nyújtottak, majd kocogni kezdett az öltöző felé.
-
Styles, egyre kezelhetetlenebb vagy! – kiáltott rá Paul
a folyosón. – Már megmondtam neked, hogy az ilyen akciókat nem díjazom!
-
Mi lenne, ha megvárnánk a véleményeket? – vetette fel
Harry, kezével a kilincsen. – Eddig is bejöttek a húzásaim.
-
Ez az egyetlen szerencséd – morogta a férfi, és
elvonult telefonálni, Harry pedig végre belépett az öltözőbe, ahol rögtön
magával sodorta egy test.
-
Ez állat volt! – ordította Niall.
-
Istenkirály! – folytatta Liam.
-
Imádtak minket! – nevetett Zayn, aztán koccintottak.
Louis hamarosan elengedte Harryt,
akit addig a csukott ajtóhoz préselt.
-
Máskor azért szólhatnál előre – kérte a srác.
-
Hirtelen jött – vont vállat Harry, és elfogadta a
pezsgőt. – És mondhatom, remekül nyomtátok.
-
Mi lett volna, ha nem tudjuk a szöveget? – érdeklődött
Liam.
-
De tudtátok. Úgyhogy a következő koncerten szintén
bevetjük ezt. – Lehúzta az italt, aztán a döbbenten bámuló srácokra nézett. –
Leszarom, hogy Higgins mit mond vagy gondol, de szerintem neki is fel fog
tűnni, hogy néhány dalom jobban szól, ha együtt énekeljük. – Lerogyott a
kanapéra, majd fellendítette a lábát az asztalra. – A Little things marad, az tuti. Lehetne még a Last first kiss, a Kiss you,
a Rock me, és mondjuk a Change my mind.
-
Na, de ez kábé a fele a lemezednek – mutatott rá Niall.
-
Ja – hagyta annyiban Harry.
-
Mit tervezel? – fonta karba a kezét Zayn.
-
Sajnálom, Malik, de nem tudom, miről beszélsz –
mosolygott ártatlanul a srác. – Azt javaslom, húzzunk szunyálni, mert lesz még
két fellépésünk!
-
Ezt ugye nem gondolta komolyan? – tette föl a nagy
kérdést Liam a szobájukban. Lekapcsolta a villanyt a fürdőben, majd bemászott
az ágyába.
-
Nemt’om – felelte Zayn a szemben lévő fekhelyről. A
feje alá tette a kezét. – Tudod, hogy amit egyszer eltervez, az úgy lesz.
-
Ja – ásított Niall. – Viszont ezt Higgins nem fogja
annyiban hagyni.
Pár méterrel arrébb, a százhúszas
szobában szintén erről folyt a diskurzus, bár Louis a maga részéről épp azon
volt, hogy lebeszélje Harryt a tervről.
-
Most miért? – szusszantott a srác. – Tudom, hogy csak
egy dalra szerződtetek, de az ügyvédem majd keres szépen egy kiskaput.
-
Arra nem gondoltál, hogy…
-
Ha most azzal jössz, hogy ti nem akarjátok, akkor
belefejelek a falba! – háborgott Harry, majd Louis fölé hajolt. – Bébi, ne
csináld. Csak segíteni akarok.
-
Az is lehet – vont vállat a srác -, de nekem az a
benyomásom, hogy inkább önző vagy.
-
Igazad van. Rohadtul önző vagyok, mert magam mellett
akarok tartani titeket.
-
Ennél nagyobb hibád sose legyen – nevetett fel Louis,
majd felkínálta ajkát a másiknak.
Harry azonnal rávetette magát;
ragaszkodóan szorította a szeretett testet, aztán keze lejjebb vándorolt Louis
hátáról, és belemarkolt a fenekébe. Mindketten felnyögtek, majd Louis lábai
szétnyíltak.
-
Magamban akarlak érezni. – Harry biztos volt benne,
hogy sosem hallott még ennél szebbet.
Louis még azelőtt visszaosont a
saját szobájába, mielőtt megvirradt volna. Épp csak elkerülte Pault, aki
mogorván lépett ki a liftből. Ugyanabban a ruhában volt, mint előző nap, a haja
kócos, szeme alatt karikák.
-
Igen, emlékszem – mondta a telefonba. – Feladatod lett
volna, de nem teljesítetted. Most nekem kell lépnem. Addig próbálj meg nyugton
maradni. – Eltette a mobilt, aztán végignézett a folyosón.
Harry Styles volt az ő nagy
szerencséje, az ugródeszka, amire mindig vágyott. Elég pénze volt ahhoz, hogy
élete végéig boldogan éljen, mégis többet akart. És senki nem fogja megakadályozni
abban, hogy ezt elérje.
-
Gáz, hogy nem töltjük otthon a hálaadást – mondta Liam.
Bokszerben és trikóban állt az ablak előtt, a reggelit majszolva.
-
Hát ja – bólintott Zayn. – De legalább együtt vagyunk.
-
Így van! – folytatta Niall. – És attól, hogy a
szeretteink nincsenek velünk, még ünnepelhetünk.
-
Honnan szerzünk pulykát? – érdeklődött Louis, de senki
nem válaszolhatott rá, ugyanis Harry szó szerint rájuk törte az ajtót.
-
Olvastátok?
-
Mit? – vonta fel a szemöldökét Zayn, a srác viszont
akkor már bőszen nyomkodta a mobilját.
-
Mindenki rólunk beszél – lelkendezett. – Az összes
koncertre elfogytak a jegyek. Sokan csak azért jönnek, hogy újra együtt
lássanak minket. – Csillogott a szeme.
-
Harry – kezdte volna Liam.
-
Gondoljatok bele – suttogta Harry, és járkálni kezdett.
– A turné befejezése után nekiállhatunk a felvételeknek, és októberre kint
lehet az új korong!
-
Jézus – lehelte Niall aggodalmasan.
-
Milyen a lemezed fogadtatása? – terelte el a témát
Louis.
-
Jó – legyintett a srác. – Tetszenek nekik a dalok, bár nekem
nem ez lesz a kedvencem. Higgyétek el, ha közösen alkotunk valamit, az sokkal
királyabb lesz!
-
Hát – motyogta Zayn. – Ha ezt az ötletet a menedzsment
elfogadja, megeszem a kalapom.
A srácok végül rendhagyó módon
adtak hálát mindazért, amit elértek. Közösen megnéztek egy filmet a
hotelszobában, megvacsoráztak, válaszoltak az üzeneteikre twitteren, végül
ki-ki felhívta a családját telefonon.
-
Mikor jöttök
haza?
-
Nem tudom – vallotta be Louis. – A turné még eltart egy
darabig, de megpróbálunk hazaugrani, ha szünet áll be. – Johannah felsóhajtott.
– Mi az?
-
Aggódom miattad.
Félek, hogy túl sokat vállalsz. Persze nagyon örülök a sikereidnek, de mi lesz
utána? Vissza akarsz menni a bárba? Vagy komolyabban veszed a focit?
-
Miért fontos ez most?
-
Szeretném látni,
hogy tart valamerre az életed. Azt akarom, hogy sikeres és boldog legyél.
-
Az vagyok – bizonygatta a srác, és a Harry testét
díszítő tetoválásokra gondolt.
-
Igen? Mikor hozod
el a barátnődet? – Csend.
-
Szakítottunk.
-
Tudom.
-
Honnan? – akarta tudni Louis.
-
Zokogva hívott
fel. Nagyon kedves lánynak tűnik, de te eltaszítottad magadtól. Miért?
-
Mert nem vagyok belé szerelmes.
-
Louis, kisfiam
– motyogta a nő. – Ne élj álomvilágban.
Ha azt akarod, hogy működjön a kapcsolatod, meg kell dolgoznod érte. Én hittem
az örök szerelemben, aminek válás lett a vége. Szóval gondold át, aztán hívd
fel Eleanort. Kevés hozzá hasonló lány van a világon.
-
Az biztos – sziszegte a srác. Felpillantott, mikor Zayn
kisétált az erkélyre, cigivel a szájában. – Most mennem kell. Szeretlek
titeket.
-
Mi is téged!
Vigyázz magadra.
-
Na, mi a pálya? – érdeklődött Zayn. Louis meggyújtott
egy cigit, majd lassan és mélyen megszívta.
-
Rossz érzésem van – vallotta be.
-
Mivel kapcsolatban?
-
Mielőtt eljöttünk, közöltem Eleanorral, hogy nem
játszom tovább – kezdte Louis. – Ő meg erre felhívta anyámat.
-
Ne már – fújta ki a füstöt a másik. – Mi a francért
akaszkodik rád?
-
Fogalmam sincs. – Lou a cigi parázsló végét bámulta. –
Kezdek félni a csajtól. Mi lesz, ha bekattan, és kitálal a médiának?
-
Én akkor a helyedben roppantul megkönnyebbülnék –
mondta Zayn. – Egy titok cipelése senkinek sem tesz jót, és nincs mit
vesztened.
-
De Harrynek van.
-
Utálja a felhajtást, ami körülötte zajlik. Csak a
rajongói miatt csinálja, de ha választania kéne, egyértelműen melletted
döntene. – Louic gombócot érzett a torkában. Zayn megpaskolta a vállát, majd
visszatértek a szobába.
A következő hetekben ide-oda
röpködtek a világban, és mindenhol sikoltozó rajongok hada várta őket. Újra
előkerültek az One direction feliratú pólók, autogramkártyák, karkötők, a
csapat régi dalai pedig újra népszerűek lettek a Youtube-on és a
különböző torrent oldalakon. Harry egyre elégedettebb volt, Paul pedig
füstölgött ugyan, de a bevételek láttán a gyilkos indulat mindig elhallgatott
benne.
A srácok legközelebb karácsonykor
láthatták meg újra London csodaszép fényeit. Elbúcsúztak egymástól a reptéren,
aztán mind beszálltak egy-egy taxiba, hogy azonnal felkereshessék a rokonaikat.
Harry a maga részéről szívesen eltöltött volna egy kis időt Louis családjával,
de az ilyen szabad szellemű cselekedetekkel még várnia kellett.
-
Végre! – ugrott a nyakába Anne, mikor beállított a
házba, egyetlen bőrönddel a kezében. – Csak ennyi holmit hoztál?
-
Aha. Tudod, hogy a koncerten nem a saját cuccaimat
hordom. Hé, szia! – ölelte magához Gemmát. – Hogyhogy ilyen korán itt vagy?
-
Talán zavarok? – bokszolt a karjába a lány. – Az utóbbi
hetekben alig beszéltünk, és erős a gyanúm, hogy jövőre sem lesz ránk több
időd.
-
Gemma, hagyd az öcséd – kérte Anne. – Keményen
dolgozik.
-
Igen, és hagyja, hogy erre minden más rámenjen.
-
Mire célzol? – érdeklődött Harry, és kicsit
erőteljesebben ejtette bőröndjét a padlóra.
-
Már mondtam. Aggódom miattad.
-
De miért? Végre megint csatlakoztak hozzám a srácok,
így minden sokkal könnyebben megy.
-
Aha – bólintott Gemma szkeptikusan. – És mi ez a sok
beszólás mostanában?
Harry összepréselt szájjal sétált
be a konyhába, ahol Anne már főzte az ünnepi vacsorát.
-
Harry – jött utána a lány. – Az összes interjúdat
olvastam. Én nem egy riporter vagyok, hanem a nővéred. Nem verhetsz át.
-
Nem tudom, miről beszélsz – sziszegte a srác, mire
Gemma durván elkapta a karját.
-
I can’t change.
-
Új tetkó, nem nagy ügy.
-
Egy frászt. Ezt csináltattad valakinek. A múltkor azt
nyilatkoztad, hogy ha elveszik a hangod, akkor valami más módot kell találnod
arra, hogy beszélhess. Aláírás. Dalszöveg. Tetoválás. – Csend. – Van valakid?
-
Uram Isten – grimaszolt Harry dobogó szívvel. – Semmi
közöd a dolgaimhoz. Szeretlek, de ne szólj bele folyton az életembe. – Gemma
arca azonnal megenyhült.
-
Bocs, megszokás. – Átölelték egymást. – Megvetted az
ajándékokat? – A srác bólintott.
-
Én csak annyit kérek – kezdte Anne -, hogy tedd már
rendbe a hajad! Kezd igazán hosszú lenni.
-
Ruhatárat ne cseréljek?
-
Azt majd szülinapomra kérem – nevetett a nő, mire Harry
arca elkomorult. – Mi a baj?
-
Jó ég. Ma huszonnegyedike van?
-
Igen, a naptár szerint legalábbis – felelte Gemma, majd
az öccséhez ugrott, mikor az megszédült.
-
A francba… ez nem lehet igaz…
-
Mi? – kérdezték a nők kórusban.
-
Louis születésnapja – lehelte sápadtan. – Ma van, és én
teljesen elfelejtettem.
-
Óó, hát… majd pótolod. A többiek…
-
Szerintem mindenki elfelejtette, anya. – Harry a hajába
túrt, aztán felpattant. – Odamegyek.
-
Hová? – toppant be az ajtón Robin. – Együtt az egész család,
ez igazi csoda.
-
Csak… beugrom Louis-hoz, aztán jövök – mondta a srác.
Kabát, csizma, sál, kalap, kocsikulcs.
-
Üres kézzel? – sietett utána Anne.
-
Az ajándék nem fontos – legyintett Harry.
-
Csak óvatosan!
Annyira remegett a keze, hogy nem
tudta beindítani az autót. Ráborult a kormányra, és mélyeket lélegzett.
-
Ez még nem a világ vége – nyugtatta magát. – Nagy volt
a hajtás, élni is alig volt időnk. Biztos meg fogja érteni. – Gázt adott, és
próbált nem tudomást venni a hangocskáról a fejében.
Emlékezned
kellett volna. Eltávolodtok egymástól. Bezzeg Eleanor biztos vett neki valami
szépet. Vagy talán meztelenül várja az ágyán. Harry beletaposott a fékbe.
Fél órával később már megbánta,
hogy egyáltalán elindult. Fogalma sem volt, merre lakik Louis családja, azt meg
nem tartotta valószínűnek, hogy a lakásukban bárkit is találna karácsony este.
Így hát szépen hazakocsikázott, közben meg csekkolta a twittert. Hát persze,
hogy Louis száz meg egy köszöntést kapott, csak ő volt olyan seggfej, hogy az
egész kiment a fejéből. Zayn üzenete alig pár perce került ki.
Boldogat,
tesó! Holnap ün-nep-lünk, ne is keress kibúvót!
Harry nagyot sóhajtva szintén
lejegyzett pár semmitmondó szót, aztán egyszerűen kikapcsolta a telefont, hogy
teljes mértékben a családjára koncentrálhasson.
Szerda reggel úgy ébredt, hogy
kalapácsok dolgoztak a fejében teljes sebességgel. Megpróbált felülni, de az
ötlet amilyen hamar jött, úgy el is illant. Csak feküdt a párnán, mélyeket
lélegzett, és azon törte a fejét, minek is ivott annyit. Az éjjeli szekrényről
elmarta a mobilját, és bekapcsolta. Nem meglepő módon senki nem kereste, a
közösségi oldalak viszont pörögtek, mindenki kiposztolta, mit hozott a Jézuska.
Harry nagyon kíváncsi lett volna Louis ajándékára, de a srác azon kívül, hogy
reagált a jókívánságokra, nem posztolt semmit.
Harry felnézett, mikor kopogtak,
aztán belépett Anne, a szagokból ítélve egy bögre kávéval.
-
Szóval – ült le mellé -, hogy vagy?
-
Rosszul.
-
Gemma is. Nem tudom, miért éreztek késztetést minden
alkalommal, hogy kifosszátok a bárszekrényt.
-
Ti vagytok a hibásak – recsegte Harry. – Minek vesztek
itthonra annyi piát? Kész Kísértés Rt. a ház!
-
Na jó – sóhajtott Anne. – Most nagyon komoly leszek.
Szeretném, ha elmondanád, kibe vagy szerelmes.
Harry nagyon serényen próbált úgy
tenni, mintha nem tudná, miről beszél az anyja, de sajnos a család nőtagjait
sosem tudta átverni.
-
Nincs senkim.
-
Az lehet – bólintott Anne. – De megjelent valaki az
életedben, aki fontosabb bárkinél, akivel eddig találkoztál. – A srác nagyot
nyelt, majd lassan bólintott. – Istenem, de örülök! Most már csak azt nem
értem, miért titkoltad előlünk.
-
Ez bonyolult – mondta Harry.
-
Miért? Ő is híres?
-
Igen.
-
Így legalább nem kell attól tartanod, hogy nem érti
meg, mi zajlik körülötted. – Megsimogatta a srác haját. – Még nem ismerem, de
máris kedvelem.
-
Hogyhogy?
-
Nos, nem akartunk téged megbántani, de az utóbbi
években kezdtél hasonlítani egy zombihoz. Végezted a dolgod, de nem sok
örömödet lelted benne. Most viszont újra látom a lelkesedést a szemedben –
mosolygott Anne. – Ami nyilván valamilyen szinten a srácoknak is köszönhető. –
Pár pillanatig csend volt, és Harry már előre tartott a nő további szavaitól. –
Nem akarok erőszakoskodni, de szeretném megismerni őt.
Harry behunyta a szemét, és
Louis-ra gondolt. A lágy vonásaira; a borostájára, ami szúrta az arcát, mikor
csókolóztak; az átható tekintetére; a tetoválásaira, a testére, melyet legalább
annyira jól ismert, mint a sajátját. Nem elég, hogy titkolóznia kell a
nyilvánosság előtt, még a saját családjával se ossza meg ezt a boldogságot?
Végül felnézett az anyjára.
Hujuj! Na Anne mit fog szólni? Ugye nem akad ki? Nyugtass meg,hogy nem fog kiakadni!
VálaszTörlésAmúgy nagyon jó rész lett! Várom a jövőhetet! ;)
xxCoolGirls :*
Szia! Bocsáss meg, hogy későn válaszolok, de a következő részből kiderült már minden, igaz? :):)
VálaszTörlés