2014. december 4., csütörtök

13. fejezet: A koncert


13. fejezet: A koncert




Hétfő délelőtt Harry egy adag erős kávéval, a napszemüvegével és a kalapjával felszerelkezve szemlélte meg a helyszínt, ami még nem volt teljesen kész; énekelt egy keveset, aztán visszament a szállodába, ahol, míg a srácokkal átvették a dalukat, a fodrászok és az öltöztetők kezelésbe vették őket. Ezt a színpadhoz épített öltözőkben kellett volna megtenniük, de a munkások még nem lettek kész vele, és inkább magára a színpadra helyezték a hangsúlyt.

-         Ez tetszik – igazgatta meg Louis a bőrkabátját. – Menőnek tűnök benne.
-         De nem annyira, mint én – mondta Liam, és elfoglalta a türköt. – Isten vagyok.
-         Inkább egomán – röhögött Zayn, aztán megindult az adok-kapok.

Harry elszunyókált, miközben Lou, a fodrász a hajával matatott, aztán majdnem a földön kötött ki, mikor Liam meglökte a széket, amiben ült.
-         Te barom.
-         Térj már magadhoz, Styles – veregette vállon Niall.
-         Hosszú volt az éjszaka? – érdeklődött Zayn.
-         Hát ti biztos hamarabb ágyba kerültetek – mormolta Harry kissé bosszúsan.
-         Nagyon szívesen veled tartottunk volna, de pontosan tudod, hogy Paul megtiltotta – mondta Louis, és átható pillantásával megint elérte, hogy Harry lenyugodjon.

Kapunyitás előtt fél órával még tartottak egy gyors főpróbát, aztán az időközben elkészült öltözőben hülyéskedtek kezdésig. Paul jövet-menet sok sikert kívánt nekik, de alapjában véve maguk voltak, így volt idejük elmormolni egy imát.
-         Minden szuper lesz – mosolygott még rájuk Harry, aztán sóhajtva elindult a folyosón.

Egyszer csak egy kezet érzett a karján, majd betuszkolták egy közeli raktárba, és erőszakosan a szájára tapadtak.
Elernyedve engedett utat Louis nyelvének, miközben vágyakozva végigsimított a srác feszes fenekén.
-         Szeretlek – mormolta Harry ajkai közé. – Találkozunk a színpadon. – Azzal kiviharzott a helyiségből.

Harry mindent a megszokott módon hajtott végre a színpadon, annyi különbséggel, hogy az első pár dalt egy szép kis merevedéssel ugrálta végig. Mert természetesen Louis akciója hatással volt rá; megnyugtatta testileg és lelkileg, hiszen kifejezte, hogy még mindig őt akarja.

-         Remélem, mindenki jól mulat! – emelte fel a kezét durván egy óra múlva, és elindult a kisszínpad felé, ami a nagyból nyúlt ki. A közönség ordítani kezdett. – Ennek őszintén örülök. Ganbarimasu! – Erre tovább fokozódott a hangorkán, így Harry még büszkébb volt, hogy megtanulta a szót. – Szóval, valami szenzációt ígértem nektek, nem igaz? Akkor csapjunk bele! – A srác földobta a bal kezét a levegőbe, mire felhangzott a gitárszóló, utána pedig rögtön énekelni is kezdett.

-         One way or another, I’m gonna find ya / I’m gonna getcha getcha getcha getcha / One way or another I’m gonna win ya / I’m gonna getcha getcha getcha getcha

Durván kalimpált a szíve, ahogy a színpad négy sarkában kinyílt egy-egy csapóajtó, és felemelkedett a négy sztárvendég, aztán Zayn a szájához emelte a mikrofont…

Harry később már nem sokra emlékezett az előadásból, abban viszont biztos volt, hogy a nézők megőrültek érte.
  -         Na, mit szóltok? – kiáltott fel. – Ennek a dalnak a feldolgozását a Ghánában élő gyerekek megsegítésére készítettük el. A videó megtekinthető a hivatalos Youtube csatornámon, a dal pedig felkerült a Midnight memories lemezre, ami, lássuk csak… mától vásárolható meg! – Hangzavar. – Minden fonttal a gyerekeket támogatjátok, ezt ne feledjétek!

Mialatt Harry beszélt, a másik négy srác nem zavartatta magát; integettek és mosolyogtak, pedig pontosan tudták, hogy hamarosan távozniuk kell. Harry szíve összeszorult a gondolatra. Bárcsak lenne még egy kis idejük. Olyan váratlanul támadt egy ötlete, hogy beleszédült, de ha megint a saját szakállára cselekszik, Paul biztosan kinyírja. Így csípőre tette a kezét.

-         Tokió! – kezdte, mire a nép felordított. – Mit szólnátok, ha Liam, Niall, Zayn és Louis maradna még néhány dal erejéig? – Mosolyogva nézte az ugrándozó embereket. – Szeretnétek? Igen? Nem hallom! – Pedig tisztán hallotta. – Oké, most már csak őket kell meggyőznötök! – Megfordult, és ránézett a barátaira. Zayn mosolyogva sétált oda hozzá.
-         Harry, te is tudod, hogy a megállapodás egy dalra szólt – sziszegte feszülten.
-         De ők akarják.
-         Szerződésszegéssel vádolhatnak – mondta Liam.
-         Ha siker lesz, akkor Pault nem fogja érdekelni – magyarázta Harry. – Kérlek. Maradjatok velem.

Végül Niall a színpad széléhez sétált, mire a lent álló lányok kapkodni kezdtek utána.
-         Azt hiszem, kéne egy gitár – mondta a mikrofonba, Harry pedig megkönnyebbülten nevetett.
-         Megkapod! Gyerünk! – Visszafutottak a zenészekhez, ahol Sandy vigyorogva várta Niallt egy gitárral. – A Little things szövege megvan, ugye?
-         Mi? – fordult felé Louis. – Azt hittem…
-         Nem. Little things, aztán a Teenage dirtbag. Niall?
-         Naná – motyogta a srác, mialatt hangolt. – Mehet.
-         A sorrend: Zayn, Liam, ketten egyszerre a refrént. Louis, én, majd én és Niall, végül Niall egyedül.

Zaynnek esélye sem volt vitatkozni, mert Niall nyomban a húrok közé csapott, így nem volt más választása, énekelni kezdett.

-         Your hands fit sin mine / Like it’s made just for me. / But bear this in mind / It was meant to be. / And I’m joining up the dots / With the freckles on your cheeks / Andi it all makes sence to me.

Ahogy várható volt, a hangulat Niall részénél hágott a tetőfokára, hiszen a legtöbben már látták a videót, amit Louis készített a srácról, és amit Harry is a lehető legtöbb helyen reklámozott. A refrént a közönség velük együtt kiabálta, mire mind úgy érezték, túlcsordul a szívük.

Éjfél előtt nem sokkal Harry utoljára megköszönte a figyelmet, aztán lenyargalt a lépcsőn. Odapasszolta a mikrofont az illetékesnek, elfogadta a törülközőt meg a vizet, amit felé nyújtottak, majd kocogni kezdett az öltöző felé.
-         Styles, egyre kezelhetetlenebb vagy! – kiáltott rá Paul a folyosón. – Már megmondtam neked, hogy az ilyen akciókat nem díjazom!
-         Mi lenne, ha megvárnánk a véleményeket? – vetette fel Harry, kezével a kilincsen. – Eddig is bejöttek a húzásaim.
-         Ez az egyetlen szerencséd – morogta a férfi, és elvonult telefonálni, Harry pedig végre belépett az öltözőbe, ahol rögtön magával sodorta egy test.
-         Ez állat volt! – ordította Niall.
-         Istenkirály! – folytatta Liam.
-         Imádtak minket! – nevetett Zayn, aztán koccintottak.

Louis hamarosan elengedte Harryt, akit addig a csukott ajtóhoz préselt.
-         Máskor azért szólhatnál előre – kérte a srác.
-         Hirtelen jött – vont vállat Harry, és elfogadta a pezsgőt. – És mondhatom, remekül nyomtátok.
-         Mi lett volna, ha nem tudjuk a szöveget? – érdeklődött Liam.
-         De tudtátok. Úgyhogy a következő koncerten szintén bevetjük ezt. – Lehúzta az italt, aztán a döbbenten bámuló srácokra nézett. – Leszarom, hogy Higgins mit mond vagy gondol, de szerintem neki is fel fog tűnni, hogy néhány dalom jobban szól, ha együtt énekeljük. – Lerogyott a kanapéra, majd fellendítette a lábát az asztalra. – A Little things marad, az tuti. Lehetne még a Last first kiss, a Kiss you, a Rock me, és mondjuk a Change my mind.
-         Na, de ez kábé a fele a lemezednek – mutatott rá Niall.
-         Ja – hagyta annyiban Harry.
-         Mit tervezel? – fonta karba a kezét Zayn.
-         Sajnálom, Malik, de nem tudom, miről beszélsz – mosolygott ártatlanul a srác. – Azt javaslom, húzzunk szunyálni, mert lesz még két fellépésünk!

-         Ezt ugye nem gondolta komolyan? – tette föl a nagy kérdést Liam a szobájukban. Lekapcsolta a villanyt a fürdőben, majd bemászott az ágyába.
-         Nemt’om – felelte Zayn a szemben lévő fekhelyről. A feje alá tette a kezét. – Tudod, hogy amit egyszer eltervez, az úgy lesz.
-         Ja – ásított Niall. – Viszont ezt Higgins nem fogja annyiban hagyni.

Pár méterrel arrébb, a százhúszas szobában szintén erről folyt a diskurzus, bár Louis a maga részéről épp azon volt, hogy lebeszélje Harryt a tervről.
-         Most miért? – szusszantott a srác. – Tudom, hogy csak egy dalra szerződtetek, de az ügyvédem majd keres szépen egy kiskaput.
-         Arra nem gondoltál, hogy…
-         Ha most azzal jössz, hogy ti nem akarjátok, akkor belefejelek a falba! – háborgott Harry, majd Louis fölé hajolt. – Bébi, ne csináld. Csak segíteni akarok.
-         Az is lehet – vont vállat a srác -, de nekem az a benyomásom, hogy inkább önző vagy.
-         Igazad van. Rohadtul önző vagyok, mert magam mellett akarok tartani titeket.
-         Ennél nagyobb hibád sose legyen – nevetett fel Louis, majd felkínálta ajkát a másiknak.

Harry azonnal rávetette magát; ragaszkodóan szorította a szeretett testet, aztán keze lejjebb vándorolt Louis hátáról, és belemarkolt a fenekébe. Mindketten felnyögtek, majd Louis lábai szétnyíltak.
-         Magamban akarlak érezni. – Harry biztos volt benne, hogy sosem hallott még ennél szebbet.

Louis még azelőtt visszaosont a saját szobájába, mielőtt megvirradt volna. Épp csak elkerülte Pault, aki mogorván lépett ki a liftből. Ugyanabban a ruhában volt, mint előző nap, a haja kócos, szeme alatt karikák.
-         Igen, emlékszem – mondta a telefonba. – Feladatod lett volna, de nem teljesítetted. Most nekem kell lépnem. Addig próbálj meg nyugton maradni. – Eltette a mobilt, aztán végignézett a folyosón.
Harry Styles volt az ő nagy szerencséje, az ugródeszka, amire mindig vágyott. Elég pénze volt ahhoz, hogy élete végéig boldogan éljen, mégis többet akart. És senki nem fogja megakadályozni abban, hogy ezt elérje.

-         Gáz, hogy nem töltjük otthon a hálaadást – mondta Liam. Bokszerben és trikóban állt az ablak előtt, a reggelit majszolva.
-         Hát ja – bólintott Zayn. – De legalább együtt vagyunk.
-         Így van! – folytatta Niall. – És attól, hogy a szeretteink nincsenek velünk, még ünnepelhetünk.
-         Honnan szerzünk pulykát? – érdeklődött Louis, de senki nem válaszolhatott rá, ugyanis Harry szó szerint rájuk törte az ajtót.
-         Olvastátok?
-         Mit? – vonta fel a szemöldökét Zayn, a srác viszont akkor már bőszen nyomkodta a mobilját.
-         Mindenki rólunk beszél – lelkendezett. – Az összes koncertre elfogytak a jegyek. Sokan csak azért jönnek, hogy újra együtt lássanak minket. – Csillogott a szeme.
-         Harry – kezdte volna Liam.
-         Gondoljatok bele – suttogta Harry, és járkálni kezdett. – A turné befejezése után nekiállhatunk a felvételeknek, és októberre kint lehet az új korong!
-         Jézus – lehelte Niall aggodalmasan.
-         Milyen a lemezed fogadtatása? – terelte el a témát Louis.
-         Jó – legyintett a srác. – Tetszenek nekik a dalok, bár nekem nem ez lesz a kedvencem. Higgyétek el, ha közösen alkotunk valamit, az sokkal királyabb lesz!
-         Hát – motyogta Zayn. – Ha ezt az ötletet a menedzsment elfogadja, megeszem a kalapom.

A srácok végül rendhagyó módon adtak hálát mindazért, amit elértek. Közösen megnéztek egy filmet a hotelszobában, megvacsoráztak, válaszoltak az üzeneteikre twitteren, végül ki-ki felhívta a családját telefonon.

-         Mikor jöttök haza?
-         Nem tudom – vallotta be Louis. – A turné még eltart egy darabig, de megpróbálunk hazaugrani, ha szünet áll be. – Johannah felsóhajtott. – Mi az?
-         Aggódom miattad. Félek, hogy túl sokat vállalsz. Persze nagyon örülök a sikereidnek, de mi lesz utána? Vissza akarsz menni a bárba? Vagy komolyabban veszed a focit?
-         Miért fontos ez most?
-         Szeretném látni, hogy tart valamerre az életed. Azt akarom, hogy sikeres és boldog legyél.
-         Az vagyok – bizonygatta a srác, és a Harry testét díszítő tetoválásokra gondolt.
-         Igen? Mikor hozod el a barátnődet? – Csend.
-         Szakítottunk.
-         Tudom.
-         Honnan? – akarta tudni Louis.
-         Zokogva hívott fel. Nagyon kedves lánynak tűnik, de te eltaszítottad magadtól. Miért?
-         Mert nem vagyok belé szerelmes.
-         Louis, kisfiam – motyogta a nő. – Ne élj álomvilágban. Ha azt akarod, hogy működjön a kapcsolatod, meg kell dolgoznod érte. Én hittem az örök szerelemben, aminek válás lett a vége. Szóval gondold át, aztán hívd fel Eleanort. Kevés hozzá hasonló lány van a világon.
-         Az biztos – sziszegte a srác. Felpillantott, mikor Zayn kisétált az erkélyre, cigivel a szájában. – Most mennem kell. Szeretlek titeket.
-         Mi is téged! Vigyázz magadra.

-         Na, mi a pálya? – érdeklődött Zayn. Louis meggyújtott egy cigit, majd lassan és mélyen megszívta.
-         Rossz érzésem van – vallotta be.
-         Mivel kapcsolatban?
-         Mielőtt eljöttünk, közöltem Eleanorral, hogy nem játszom tovább – kezdte Louis. – Ő meg erre felhívta anyámat.
-         Ne már – fújta ki a füstöt a másik. – Mi a francért akaszkodik rád?
-         Fogalmam sincs. – Lou a cigi parázsló végét bámulta. – Kezdek félni a csajtól. Mi lesz, ha bekattan, és kitálal a médiának?
-         Én akkor a helyedben roppantul megkönnyebbülnék – mondta Zayn. – Egy titok cipelése senkinek sem tesz jót, és nincs mit vesztened.
-         De Harrynek van.
-         Utálja a felhajtást, ami körülötte zajlik. Csak a rajongói miatt csinálja, de ha választania kéne, egyértelműen melletted döntene. – Louic gombócot érzett a torkában. Zayn megpaskolta a vállát, majd visszatértek a szobába.

A következő hetekben ide-oda röpködtek a világban, és mindenhol sikoltozó rajongok hada várta őket. Újra előkerültek az One direction feliratú pólók, autogramkártyák, karkötők, a csapat régi dalai pedig újra népszerűek lettek a Youtube-on és a különböző torrent oldalakon. Harry egyre elégedettebb volt, Paul pedig füstölgött ugyan, de a bevételek láttán a gyilkos indulat mindig elhallgatott benne.

A srácok legközelebb karácsonykor láthatták meg újra London csodaszép fényeit. Elbúcsúztak egymástól a reptéren, aztán mind beszálltak egy-egy taxiba, hogy azonnal felkereshessék a rokonaikat. Harry a maga részéről szívesen eltöltött volna egy kis időt Louis családjával, de az ilyen szabad szellemű cselekedetekkel még várnia kellett.

-         Végre! – ugrott a nyakába Anne, mikor beállított a házba, egyetlen bőrönddel a kezében. – Csak ennyi holmit hoztál?
-         Aha. Tudod, hogy a koncerten nem a saját cuccaimat hordom. Hé, szia! – ölelte magához Gemmát. – Hogyhogy ilyen korán itt vagy?
-         Talán zavarok? – bokszolt a karjába a lány. – Az utóbbi hetekben alig beszéltünk, és erős a gyanúm, hogy jövőre sem lesz ránk több időd.
-         Gemma, hagyd az öcséd – kérte Anne. – Keményen dolgozik.
-         Igen, és hagyja, hogy erre minden más rámenjen.
-         Mire célzol? – érdeklődött Harry, és kicsit erőteljesebben ejtette bőröndjét a padlóra.
-         Már mondtam. Aggódom miattad.
-         De miért? Végre megint csatlakoztak hozzám a srácok, így minden sokkal könnyebben megy.
-         Aha – bólintott Gemma szkeptikusan. – És mi ez a sok beszólás mostanában?

Harry összepréselt szájjal sétált be a konyhába, ahol Anne már főzte az ünnepi vacsorát.
-         Harry – jött utána a lány. – Az összes interjúdat olvastam. Én nem egy riporter vagyok, hanem a nővéred. Nem verhetsz át.
-         Nem tudom, miről beszélsz – sziszegte a srác, mire Gemma durván elkapta a karját.
-         I can’t change.
-         Új tetkó, nem nagy ügy.
-         Egy frászt. Ezt csináltattad valakinek. A múltkor azt nyilatkoztad, hogy ha elveszik a hangod, akkor valami más módot kell találnod arra, hogy beszélhess. Aláírás. Dalszöveg. Tetoválás. – Csend. – Van valakid?
-         Uram Isten – grimaszolt Harry dobogó szívvel. – Semmi közöd a dolgaimhoz. Szeretlek, de ne szólj bele folyton az életembe. – Gemma arca azonnal megenyhült.
-         Bocs, megszokás. – Átölelték egymást. – Megvetted az ajándékokat? – A srác bólintott.
-         Én csak annyit kérek – kezdte Anne -, hogy tedd már rendbe a hajad! Kezd igazán hosszú lenni.
-         Ruhatárat ne cseréljek?
-         Azt majd szülinapomra kérem – nevetett a nő, mire Harry arca elkomorult. – Mi a baj?
-         Jó ég. Ma huszonnegyedike van?
-         Igen, a naptár szerint legalábbis – felelte Gemma, majd az öccséhez ugrott, mikor az megszédült.
-         A francba… ez nem lehet igaz…
-         Mi? – kérdezték a nők kórusban.
-         Louis születésnapja – lehelte sápadtan. – Ma van, és én teljesen elfelejtettem.
-         Óó, hát… majd pótolod. A többiek…
-         Szerintem mindenki elfelejtette, anya. – Harry a hajába túrt, aztán felpattant. – Odamegyek.
-         Hová? – toppant be az ajtón Robin. – Együtt az egész család, ez igazi csoda.
-         Csak… beugrom Louis-hoz, aztán jövök – mondta a srác. Kabát, csizma, sál, kalap, kocsikulcs.
-         Üres kézzel? – sietett utána Anne.
-         Az ajándék nem fontos – legyintett Harry.
-         Csak óvatosan!

Annyira remegett a keze, hogy nem tudta beindítani az autót. Ráborult a kormányra, és mélyeket lélegzett.
-         Ez még nem a világ vége – nyugtatta magát. – Nagy volt a hajtás, élni is alig volt időnk. Biztos meg fogja érteni. – Gázt adott, és próbált nem tudomást venni a hangocskáról a fejében.

Emlékezned kellett volna. Eltávolodtok egymástól. Bezzeg Eleanor biztos vett neki valami szépet. Vagy talán meztelenül várja az ágyán. Harry beletaposott a fékbe.

Fél órával később már megbánta, hogy egyáltalán elindult. Fogalma sem volt, merre lakik Louis családja, azt meg nem tartotta valószínűnek, hogy a lakásukban bárkit is találna karácsony este. Így hát szépen hazakocsikázott, közben meg csekkolta a twittert. Hát persze, hogy Louis száz meg egy köszöntést kapott, csak ő volt olyan seggfej, hogy az egész kiment a fejéből. Zayn üzenete alig pár perce került ki.

Boldogat, tesó! Holnap ün-nep-lünk, ne is keress kibúvót!

Harry nagyot sóhajtva szintén lejegyzett pár semmitmondó szót, aztán egyszerűen kikapcsolta a telefont, hogy teljes mértékben a családjára koncentrálhasson.

Szerda reggel úgy ébredt, hogy kalapácsok dolgoztak a fejében teljes sebességgel. Megpróbált felülni, de az ötlet amilyen hamar jött, úgy el is illant. Csak feküdt a párnán, mélyeket lélegzett, és azon törte a fejét, minek is ivott annyit. Az éjjeli szekrényről elmarta a mobilját, és bekapcsolta. Nem meglepő módon senki nem kereste, a közösségi oldalak viszont pörögtek, mindenki kiposztolta, mit hozott a Jézuska. Harry nagyon kíváncsi lett volna Louis ajándékára, de a srác azon kívül, hogy reagált a jókívánságokra, nem posztolt semmit. 

Harry felnézett, mikor kopogtak, aztán belépett Anne, a szagokból ítélve egy bögre kávéval.
-         Szóval – ült le mellé -, hogy vagy?
-         Rosszul.
-         Gemma is. Nem tudom, miért éreztek késztetést minden alkalommal, hogy kifosszátok a bárszekrényt.
-         Ti vagytok a hibásak – recsegte Harry. – Minek vesztek itthonra annyi piát? Kész Kísértés Rt. a ház!
-         Na jó – sóhajtott Anne. – Most nagyon komoly leszek. Szeretném, ha elmondanád, kibe vagy szerelmes.

Harry nagyon serényen próbált úgy tenni, mintha nem tudná, miről beszél az anyja, de sajnos a család nőtagjait sosem tudta átverni.
-         Nincs senkim.
-         Az lehet – bólintott Anne. – De megjelent valaki az életedben, aki fontosabb bárkinél, akivel eddig találkoztál. – A srác nagyot nyelt, majd lassan bólintott. – Istenem, de örülök! Most már csak azt nem értem, miért titkoltad előlünk.
-         Ez bonyolult – mondta Harry.
-         Miért? Ő is híres?
-         Igen.
-         Így legalább nem kell attól tartanod, hogy nem érti meg, mi zajlik körülötted. – Megsimogatta a srác haját. – Még nem ismerem, de máris kedvelem.
-         Hogyhogy?
-         Nos, nem akartunk téged megbántani, de az utóbbi években kezdtél hasonlítani egy zombihoz. Végezted a dolgod, de nem sok örömödet lelted benne. Most viszont újra látom a lelkesedést a szemedben – mosolygott Anne. – Ami nyilván valamilyen szinten a srácoknak is köszönhető. – Pár pillanatig csend volt, és Harry már előre tartott a nő további szavaitól. – Nem akarok erőszakoskodni, de szeretném megismerni őt.

Harry behunyta a szemét, és Louis-ra gondolt. A lágy vonásaira; a borostájára, ami szúrta az arcát, mikor csókolóztak; az átható tekintetére; a tetoválásaira, a testére, melyet legalább annyira jól ismert, mint a sajátját. Nem elég, hogy titkolóznia kell a nyilvánosság előtt, még a saját családjával se ossza meg ezt a boldogságot? Végül felnézett az anyjára.

-         Már ismered – kezdte mondani. – Együtt szerepeltünk az X-faktorban, és azóta szeretem. A neve Louis Tomlinson.



2 megjegyzés:

  1. Hujuj! Na Anne mit fog szólni? Ugye nem akad ki? Nyugtass meg,hogy nem fog kiakadni!
    Amúgy nagyon jó rész lett! Várom a jövőhetet! ;)
    xxCoolGirls :*

    VálaszTörlés
  2. Szia! Bocsáss meg, hogy későn válaszolok, de a következő részből kiderült már minden, igaz? :):)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena