A második fejezet. Köszönöm a véleményeket, most is szeretettel fogadom őket. :)
Harry
mosolyogva nézte Louis-t, aki meztelenül feküdt az ágyban és csak rá várt.
Mielőtt végignyúlt volna rajta, megsimogatta a gyönyörű bőrt, amiről annyit
fantáziált az utóbbi időben.
-
Gyere
– motyogta Louis zihálva.
-
Biztos
vagy benne?
-
Szerinted?
-
Szerintem
nagyon kanos vagy – nevetett Harry. Kicsit megrezzent, mikor egy puha kéz
kisimította a haját az arcából.
-
Akkor
én a helyedben nem várakoztatnám magamat tovább.
-
Félek,
hogy meg fogod bánni. – Louis felült, majd megcsókolta Harryt, beszívva az alsó
ajkát. A göndör hajú srác felnyögött.
-
Szeretlek.
– Harrynek ezek után nem volt több kérdése.
Most ugyanabba a csodás szempárba nézett bele,
melynek tulajdonosa a szavakat mondta, de bárhogy igyekezett, nem találta benne
azokat a mély érzéseket, melyeket pár évvel azelőtt.
-
Kibuktál Zayn miatt – szólalt meg végül.
– Persze ez nem volt újdonság, bár azt sem gondoltam, hogy ennyire a szívedre
veszed. Elvégre nem miattad történt. – Louis zsebre vágta a kezét.
-
Nem biztos.
-
Mi?
-
Néhány hónapja… vagy van az már egy éve
is, a szememre vetette, hogy megváltoztam. Hogy nem az a srác vagyok, aki
korábban, és ez nem tetszett neki. Én viszont elküldtem a francba. – Sóhajtott.
– És mint látod, ő teljesítette a kérésem. Te is megtehetnéd, hogy békén
hagysz.
Az elkövetkező napokban Harry rájött, hogyan tudja
hatékonyan távol tartani magát Louis-tól, annak kívánsága szerint. Vásárolt.
Boltról-boltra járt és annyit költött ruhákra, mint korábban sosem. Most már
teljesen megértette azokat a nőket, akik bánatukban shoppingolni indultak. A
taktika működött is, de Harry előre tartott attól, mi lesz a turné alatt.
-
A világért sem akarunk zavarni, de már a
harmadik dalt csesztük el miattad – mondta Liam somolyogva Harrynek, aki végül
sikeresen visszatért a testébe, mely jelenleg a próbateremben állt a mikrofon
előtt. A barátai tekintetének kereszttüzében.
-
Ja, bocs – köszörülte meg a torkát. –
Csak mondjátok meg, melyik szám jön.
-
18 – hangzott Niall válasza egy
vigyorral kísérve. Harry visszanyelt egy káromkodást.
-
Részemről mehet.
A srác már meg sem tudta számolni, hányszor énekelte
ez ezt a dalt, eddig azonban sosem érezte annyira tisztán és élesen Louis
jelenlétét, mint akkor. Behunyta a szemét, mikor jött a refrén.
-
I
have loved you since we were eighteen, Long before we both through the same
thing…
Végigénekelte a számot
akkora önfegyelemmel, amit nem is feltételezett volna magáról, de ezzel még nem
volt vége a megpróbáltatásoknak. Hiszen ott volt még ugye a Night changes, a Where do broken hearts go, na meg a Ready to run.
Harrynek a végén össze
kellett fognia a haját, mert folyt a hátán az izzadtság.
-
Befejeztük mára? – érdeklődött lihegve,
ahogy nagyokat kortyolt a vízből. Legszívesebben magára borította volna az
egész üveggel, de nem hitte, hogy az a többieknek bejönne.
-
Asszem, igen – felelte Niall, aki az
egyik kanapén terült ki. – A pénteki koncert fantasztikus lesz!
-
Ez lesz a legkevesebb – bólintott Liam,
és akkor örült csak igazán, hogy alig van haja. – Na, és mit szóltok az új
megszorításokhoz?
-
A mikhez? – ásított Louis.
-
Tegnap küldték át az iratokat, nem
olvastátok? – Mikor három üres tekintettel találta szemben magát, Liam nyelt
egyet. – Srácok, a francba már! Holnap indulunk, és ti nem tudjátok, mi az új
felállás?
-
Miért, mi van már? – motyorászta Niall.
-
Nem tőlem kéne megtudnotok.
-
Elkezdted, szóval most már fejezd is be
– kérte Harry. Liam előbb rá nézett, aztán meg Louis-ra.
-
Egyel kevesebb buszt engedélyeztek –
kezdett bele.
-
Aha – bólintott Niall. – És akkor a
felszerelést a hátunkon kell elvinnünk, vagy mi?
-
Nem, azokra szükség van. Mi kapunk egyel
kevesebbet. Egy buszon kell osztoznunk.
Louis már nyitotta a száját, hogy tovább
kérdezősködjön, de aztán leesett neki a dolog, így nyomban elsápadt. Harry
persze azonnal levágta a helyzetet; eddig ügyesen elkerülték, hogy egy buszban
kelljen aludniuk, viszont most már csak négyen voltak. Bőven elfértek.
Látta Louis-n, hogy a pokolba kívánja az egészet,
Harry viszont úgy érezte, váratlan ajándék hullott az ölébe.
-
El tudnád tenni egy percre azt a
kicseszett telefont?
Paul Higgins hangja
betöltötte a teret. Mindenki elismeréssel adózott a ténynek, milyen hangosan
tud kiabálni már korán reggel, egyedül Harry nem. Ő vadul nyomkodta a mobilját,
hogy megtudja, mikor fut be végre a nővére.
-
Miért, van még valami, amit nem mondtál
el? – nézett rá a srác. – Egy hálókocsi, gyakorlás rogyásig, városnézés
kizárva. Azt is meg akarod szabni, hány inget vihetek?
-
Styles, ne kezdjük el ezt már most –
sóhajtott a férfi. – Csupán szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy még a
szokottnál is több szempár fog rátok tapadni a turné alatt. Lesik, hogy mikor
üt be a krach.
-
Ha tovább kell hallgatnunk téged, akkor
hamarosan – mosolygott Liam, megveregetve Paul vállát. – Hidd el, urai vagyunk
a helyzetnek. – Harry látta, hogy Niall suttyomban felvonja a szemöldökét, és
valóban úgy gondolta ő is, hogy Liam kicsit túlzott, hogy a férfi megnyugodjon.
-
Találkozzunk a helyszínen, péntek
délelőtt – búcsúzott Paul, mialatt felterelte őket a buszra.
Szerencsére abban a pillanatban
egy autó fékezett le mellettük, amiből kipattant Gemma Styles, Harry nővére.
Odadobta a kezében cipelt táskát a srácnak.
-
Kösz, Gem! Életet mentettél.
-
Szuper. Bár szerintem idefelé elütöttem
egy gyalogost. Jó utat! – ölelték meg egymást gyorsan, aztán az ajtó
becsukódott, és a busz mozgásba lendült.
-
Ki akarja az alsó ágyat? – tette fel a
kérdést Liam.
-
Niall – vágta rá Louis vidáman.
-
Hé! – kapta fel a fejét az érintett. –
Semmi baj nincs a súlyommal!
-
Nem is mondtam, hogy van.
-
Én szívesen alszom lent – szólalt meg
Harry, és azonnal ráejtette a táskáját az egyik ágyra.
-
Mit gondoltok, szundítsunk még
valamennyit? – kérdezett tovább Liam. – Vagy inkább melózzunk?
-
Szunya! – hangzott minden irányból, így
gyorsan be is bújtak a takaróik alá.
Louis a Niall fölötti
ágyat vette célba, nem sejtve, hogy ezzel bizony nagy hülyeséget követ el.
Oldalra fordult, hogy behúzza a függönyt, mikor megakadt a szeme Harryn. A srác
levette az ingét – bár annyi jóérzés legalább volt benne, hogy a takarót magára
húzza -, és egy újság volt a kezében. Egy olyan újság, aminek félmeztelen pasik
voltak a címlapján. Louis álla pár centit süllyedt – a farka ellenben
érdeklődve megmoccant -, aztán Harry ránézett. Valószínűleg mindketten érezték
a kipattanó szexuális feszültséget, de Harry egyszerűen csak somolyogva
kacsintott, majd összehúzta a függönyét.
Ezek után természetesen
szóba sem jöhetett az alvás. Louis csak feküdt, és próbálta kitalálni, hogy
Harry vajon képes lenne-e a fülük hallatása maszturbálni. Hiába fülelt, Niall
horkantásain és Liam egyenletes szuszogásán kívül semmit sem hallott. A
képzeletének azonban nem tudott parancsolni.
Harry
keze ütemesen mozgott a férfiasságán, közben az ajkába kellett harapnia, nehogy
felkiáltson. Louis akkor lépett be az ajtón, mikor a másik felhúzta az egyik
lábát, hogy jobban magához férjen.
-
Elkezdted
nélkülem?
-
Csak
bemelegítek – zihálta Harry.
-
Talán
rám már nincs is szükség.
-
Boo
– lehelte a srác, aztán erőt vett magán, és elengedte a farkát. Segíts rajtam!
A
következő pillanatban Louis olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy a foguk
összekoccant.
-
Miben
segítsek? – Böködte meg Louis az orrával a másik nyakát; Harry illata folyton
megrészegítette.
-
Bármit
teszel… azt élvezni fogom.
Louis
elvigyorodott; csókot nyomott társa nyakára, a kulcscsontjára, a hasára, aztán
az ölére hajolt…
-
Louis!
A srác olyan hirtelen
ült fel, hogy néhány hajszála súrolta a busz tetejét. Harry nyögése még ott
visszhangzott a fülében, miközben a jelenbeli énje odalentről bámult rá.
-
Ja. – Kicsit rekedt volt a hangja, amit
nyugodtan foghatott az alvásra. – Mi az?
-
Megálltunk pár percre megmozgatni a
lábunkat.
-
Már este van? – érdeklődött a srác,
mialatt megpróbált lekászálódni az ágyról.
-
Sötétedik – válaszolta Harry arrébb
lépve, hogy még véletlenül se érintkezzenek. – Liam azt mondja, ideje
dolgoznunk kicsit a lemezen.
-
Nincs itt a csaja, ugyan mi mást
mondhatna? – horkant fel Louis. – Viszont sajnos igaza van.
A srácok úgy érezték, a
hétvége túl hamar elérkezett. Csütörtök este érkeztek meg Walesbe, ami azt
jelentette, hogy már nem kellett a buszban aludniuk. Ettől leginkább Louis
könnyebbült meg. Miután magára csukta a szoba ajtaját, azonnal ledobálta a
ruháit, és beállt a zuhany alá. A farka abban a pillanatban követelni kezdte a
figyelmet, Louis pedig nem tagadta meg magától az örömet.
Olyan hangos nyögés
hagyta el a száját, mikor kopogtak, hogy azt valószínűleg még odahaza is
hallották. A fogát csikorgatva tekert maga köré egy törülközőt, majd az ajtóhoz
trappolt. Persze Harry volt a hívatlan látogató, hiszen a helyzet nem volt még
elég kínos.
-
Beszélnünk kell – süvített el mellette,
csábító illatot húzva maga mögött.
-
Most nem a legalkalmasabb.
-
Niallről van szó. – Erre már Louis is
odafigyelt.
-
Mi történt?
-
Ezek szerint te se hallottad? Több
éjszaka is hallottam szipogni. Szerintem… sírt. És Zaynt emlegette.
Ez az információ
sikeresen elvette Louis kedvét attól, hogy beinvitálja Harry kezét a
törülközője alá.
-
Hívd ide Liamet, addig felöltözöm.
-
Engem nem zavar – mondta ki Harry a
nyilvánvalót. – Remélem nem zavartam meg a zuhany alatti… elmélkedésed.
-
Mi a francot csinálsz, Harry? Mire jó ez
az egész?
-
Nem tudom, miről beszélsz – vette
használatba a kanapét. – Alig voltam a közeledben.
-
Persze… - grimaszolt Louis, mire Harry
elvigyorodott.
-
Vagy pont ez zavar? – Keresztbe tette a
lábát, így persze Louis tekintete azonnal a lényegre tapadt.
-
Jobb lenne, ha leszállnál rólam.
-
Nem ilyen, amikor rajtad vagyok. – Louis
nem tudta felfogni, miért nem húzta még el a csíkot. Várt valamire, ami…
bizonyítaná, hogy Harry még mindig akarja őt, és nem csak játszadozik. De volt
joga hozzá, hogy kérdőre vonja?
-
Mit akarsz tulajdonképpen? – kérdezte
végül.
Harry olyan sokáig
hallgatott, hogy a másik azt hitte, már nem is válaszol. Aztán felállt,
odalépdelt Louis-hoz, és megállt előtte.
-
Minden, amit akarok – kezdte azon a
csodás, mély hangján -, az egy kis…
Louis szerette volna
tisztázni ezt az utolsó kijelentést, de ismét kopogtak.
-
Srácok? – Liam suttogva beszélt.
-
Gyere – szólt ki Harry, ellépve a
másiktól.
Liam nyomban felmérte a
helyzetet, mire az arca szórakozott kifejezést öltött.
-
Nos, nem hinném, hogy ehhez én is
kellenék.
Louis nem méltatta
válaszra, helyette felöltözött, amit már Harry felbukkanásakor meg kellett
volna tennie. Hallotta, hogy Harry beavatja a barátjukat a dolgokba, ő maga
pedig fohászkodott, hogy koncentrálni tudjon.
Niall Horan pislogva
szemlélte a barátait. Őt magát leültették a szállodai szobája ágyára, azok
hárman meg karba font kézzel álltak előtte.
-
Öö, valami… gáz van? – Louis beszívta a
levegőt, mintha meg akarna szólalni.
-
Ez egy közbeavatkozás – mondta végül
Liam.
-
Oké, vágom – bólintott a srác. – Tudom,
hogy mindig szanaszét hagyom a cuccaimat a buszban, és…
-
Nem erről van szó – állította Harry.
-
Jól van, jól van – dobta fel a kezeit a
levegőbe. – Az összes szagot magamra vállalom.
-
Abban szerintem mind bűnösek vagyunk –
vont vállat Liam. – Elvégre pasik volnánk. Amiről most szó van, az inkább az
éjszakai… viselkedésed.
-
Mi? – Mikor erre nem érkezett válasz,
Niall elpirult. – Ti…
-
Nem hallgatóztunk – sietett leszögezni
Harry -, de a fülemet nem csukhattam be. – A tekintetet, amit rá vetett, Niall
nem tudta elviselni, így felpattant.
-
Semmi közötök a dolgaimhoz!
-
De nem vagy jól – mondta Louis.
-
Semmi bajom! Persze kicsit kiakadtam, de
ki nem? Olyan váratlanul lépett le, és átfutott az agyamon, hogy fogunk
fennmaradni nélküle, hiszen ő volt az egyik alappillér, én csak vokalistának
vagyok jó, sose tudnám átvenni a helyét! – Niall úgy zihált, mintha most hagyta
volna abba a futást. – Azon csodálkozom, hogy még nem estünk egymásnak, pedig a
hülye is láthatja, milyen hatalmas köztünk a feszültség. – Szomorúan sóhajtott,
miközben Harry Louis felé lesett. Vajon ő is ugyanarra gondol? – A turnét még
végigviszem, de aztán végeztem.
-
Más se hiányzott – dünnyögte Liam,
mialatt Niall elhagyta a szobát. Nekik is indulniuk kellett, de muszáj volt
megvitatniuk a helyzetet.
-
Úgyis meggondolta magát – vélte Liam. –
Ha meg nem, akkor rávesszük.
-
Még mindig nem hiszi el, hogy
nélkülözhetetlen tagja a csapatnak – csóválta a fejét Harry. – De jelenleg el
sem tudom képzelni, hogy kiszállna.
-
Szerintem térjünk vissza rá később –
indítványozta Liam a folyosón.
-
És addig tegyünk úgy, mintha nem mondott
volna semmit? – érdeklődött Louis.
-
Igen – felelte Harry magabiztosan.
Hirtelen úgy érezte, ő bízik a leginkább a csapat jövőjében, így ennek
megfelelően kellett cselekednie. – Már nem csak a világot, hanem Niallt is meg
kell győznünk arról, hogy minden rendben lesz.
Louis szívesen átölelte
volna Harryt, hogy emlékeztesse, nincs egyedül, de a fizikai kontaktus
szigorúan tilos volt. Még a szerződésébe is belefoglalták.
A hotel körül persze
lányok hada várta őket, bár Harry felfedezett néhány srácot is. Kíváncsi volt,
vajon melyikükért rajonganak.
A koncertig még hosszú
órák voltak hátra, mégis már méteres sor kígyózott az aréna előtt.
-
Néha már azt gondolom, át se kéne
öltözni – mormolta Louis a fellépő ruháikat szemlélve, amit természetesen a
stylist is meghallott. – Bocs, visszavonom!
-
Húzás a színpadra! – pirított rájuk a
nő, Harry és Louis pedig hosszú idő óta akkor nevetett össze először.
jézusom... Szegény Niall...
VálaszTörlésHát istenem,nem tudok mit írni..teljesen letaglóztak az olvasottak... Zayn-ről pedig meg van a véleményem,és Louis-ról is,Harry-ről pedig ne is beszéljünk... Itt van annak az ideje,hogy felnőjenek. Eddig kisfiúk voltak,most már legyenek felnőttek!
Egyébként nem kellenének a linkjeim? :D
Amúgy fantasztikus volt,azt sem tudom mit kommizzak... Inkább hagyjuk
xxCoolGirls
Szia! Nos, igen, Niall a kicsi szívem csücske, és mindenképpen szerettem volna neki valamilyen szerepet. Azt, hogy a többiekre miért haragszol, nem nagyon értem. :)
TörlésMár kitettelek, ott vannak alul a linkek. Ki akartam próbálni, hogy mutat ott, de oldalra is felhúzhatom, ha szeretnéd. :)
Köszönöm, hogy írtál. :)
Aaaaaah, ez a hangulat totál kicsinál. Annyira lélekszaggató...lenne... ha Harry nem játszadozna. Az a "nem ilyen mikor rajtad vagyok" ... istenem mekkorát nevettem... x) na meg perverz módon el is képzeltem... hmmhmm.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvashattam! Nagyon jó volt!
Várrom a kövi részt! ;)
Szia! Hát még engem, de nem léphetünk csal úgy tovább. Igyekszem egyformán adagolni a komolyságot és a humort, szóval jönnek majd még ilyen részek. :)
TörlésÉn köszönöm a véleményt. :)
Sziamia~
TörlésMivel ennyire szeretem a blogod (most jöttem rá, hogy a Szükség szobája is a tiéd) •imádom• jelöltelek a Dorothy Blog Award díjra/kampánydíjra. részletekért:
http://redisunshine.blogspot.hu/2015/05/1dij.html
Hm, nagyon jo volt! Tetszik hogy csempeszel bele humort, de komoly temakat is. Niall:( <3 Ah Harry mit akart vajon mondani? Siess kerlek!!:)
VálaszTörlésSzia! Köszönöm, örülök, hogy észreveszitek az apró dolgokat a történetben. :) Óó, Harry biztos sok mindent akart volna mondani. ;) Találkozunk jövőhéten - remélem. :)
TörlésKöszönöm, hogy írtál! :)