2015. május 15., péntek

Just a little bit... 2. fejezet


A második fejezet. Köszönöm a véleményeket, most is szeretettel fogadom őket. :)



Harry mosolyogva nézte Louis-t, aki meztelenül feküdt az ágyban és csak rá várt. Mielőtt végignyúlt volna rajta, megsimogatta a gyönyörű bőrt, amiről annyit fantáziált az utóbbi időben.
-         Gyere – motyogta Louis zihálva.
-         Biztos vagy benne?
-         Szerinted?
-         Szerintem nagyon kanos vagy – nevetett Harry. Kicsit megrezzent, mikor egy puha kéz kisimította a haját az arcából.
-         Akkor én a helyedben nem várakoztatnám magamat tovább.
-         Félek, hogy meg fogod bánni. – Louis felült, majd megcsókolta Harryt, beszívva az alsó ajkát. A göndör hajú srác felnyögött.
-         Szeretlek. – Harrynek ezek után nem volt több kérdése.


Most ugyanabba a csodás szempárba nézett bele, melynek tulajdonosa a szavakat mondta, de bárhogy igyekezett, nem találta benne azokat a mély érzéseket, melyeket pár évvel azelőtt.
-         Kibuktál Zayn miatt – szólalt meg végül. – Persze ez nem volt újdonság, bár azt sem gondoltam, hogy ennyire a szívedre veszed. Elvégre nem miattad történt. – Louis zsebre vágta a kezét.
-         Nem biztos.
-         Mi?
-         Néhány hónapja… vagy van az már egy éve is, a szememre vetette, hogy megváltoztam. Hogy nem az a srác vagyok, aki korábban, és ez nem tetszett neki. Én viszont elküldtem a francba. – Sóhajtott. – És mint látod, ő teljesítette a kérésem. Te is megtehetnéd, hogy békén hagysz.

Az elkövetkező napokban Harry rájött, hogyan tudja hatékonyan távol tartani magát Louis-tól, annak kívánsága szerint. Vásárolt. Boltról-boltra járt és annyit költött ruhákra, mint korábban sosem. Most már teljesen megértette azokat a nőket, akik bánatukban shoppingolni indultak. A taktika működött is, de Harry előre tartott attól, mi lesz a turné alatt.

-         A világért sem akarunk zavarni, de már a harmadik dalt csesztük el miattad – mondta Liam somolyogva Harrynek, aki végül sikeresen visszatért a testébe, mely jelenleg a próbateremben állt a mikrofon előtt. A barátai tekintetének kereszttüzében.
-         Ja, bocs – köszörülte meg a torkát. – Csak mondjátok meg, melyik szám jön.
-         18 – hangzott Niall válasza egy vigyorral kísérve. Harry visszanyelt egy káromkodást.
-         Részemről mehet.

A srác már meg sem tudta számolni, hányszor énekelte ez ezt a dalt, eddig azonban sosem érezte annyira tisztán és élesen Louis jelenlétét, mint akkor. Behunyta a szemét, mikor jött a refrén.

-         I have loved you since we were eighteen, Long before we both through the same thing…

Végigénekelte a számot akkora önfegyelemmel, amit nem is feltételezett volna magáról, de ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásoknak. Hiszen ott volt még ugye a Night changes, a Where do broken hearts go, na meg a Ready to run.

Harrynek a végén össze kellett fognia a haját, mert folyt a hátán az izzadtság.
-         Befejeztük mára? – érdeklődött lihegve, ahogy nagyokat kortyolt a vízből. Legszívesebben magára borította volna az egész üveggel, de nem hitte, hogy az a többieknek bejönne.
-         Asszem, igen – felelte Niall, aki az egyik kanapén terült ki. – A pénteki koncert fantasztikus lesz!
-         Ez lesz a legkevesebb – bólintott Liam, és akkor örült csak igazán, hogy alig van haja. – Na, és mit szóltok az új megszorításokhoz?
-         A mikhez? – ásított Louis.
-         Tegnap küldték át az iratokat, nem olvastátok? – Mikor három üres tekintettel találta szemben magát, Liam nyelt egyet. – Srácok, a francba már! Holnap indulunk, és ti nem tudjátok, mi az új felállás?
-         Miért, mi van már? – motyorászta Niall.
-         Nem tőlem kéne megtudnotok.
-         Elkezdted, szóval most már fejezd is be – kérte Harry. Liam előbb rá nézett, aztán meg Louis-ra.
-         Egyel kevesebb buszt engedélyeztek – kezdett bele.
-         Aha – bólintott Niall. – És akkor a felszerelést a hátunkon kell elvinnünk, vagy mi?
-         Nem, azokra szükség van. Mi kapunk egyel kevesebbet. Egy buszon kell osztoznunk.

Louis már nyitotta a száját, hogy tovább kérdezősködjön, de aztán leesett neki a dolog, így nyomban elsápadt. Harry persze azonnal levágta a helyzetet; eddig ügyesen elkerülték, hogy egy buszban kelljen aludniuk, viszont most már csak négyen voltak. Bőven elfértek.
Látta Louis-n, hogy a pokolba kívánja az egészet, Harry viszont úgy érezte, váratlan ajándék hullott az ölébe.

-         El tudnád tenni egy percre azt a kicseszett telefont?

Paul Higgins hangja betöltötte a teret. Mindenki elismeréssel adózott a ténynek, milyen hangosan tud kiabálni már korán reggel, egyedül Harry nem. Ő vadul nyomkodta a mobilját, hogy megtudja, mikor fut be végre a nővére.
-         Miért, van még valami, amit nem mondtál el? – nézett rá a srác. – Egy hálókocsi, gyakorlás rogyásig, városnézés kizárva. Azt is meg akarod szabni, hány inget vihetek?
-         Styles, ne kezdjük el ezt már most – sóhajtott a férfi. – Csupán szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy még a szokottnál is több szempár fog rátok tapadni a turné alatt. Lesik, hogy mikor üt be a krach.
-         Ha tovább kell hallgatnunk téged, akkor hamarosan – mosolygott Liam, megveregetve Paul vállát. – Hidd el, urai vagyunk a helyzetnek. – Harry látta, hogy Niall suttyomban felvonja a szemöldökét, és valóban úgy gondolta ő is, hogy Liam kicsit túlzott, hogy a férfi megnyugodjon.
-         Találkozzunk a helyszínen, péntek délelőtt – búcsúzott Paul, mialatt felterelte őket a buszra.

Szerencsére abban a pillanatban egy autó fékezett le mellettük, amiből kipattant Gemma Styles, Harry nővére. Odadobta a kezében cipelt táskát a srácnak.
-         Kösz, Gem! Életet mentettél.
-         Szuper. Bár szerintem idefelé elütöttem egy gyalogost. Jó utat! – ölelték meg egymást gyorsan, aztán az ajtó becsukódott, és a busz mozgásba lendült.
-         Ki akarja az alsó ágyat? – tette fel a kérdést Liam.
-         Niall – vágta rá Louis vidáman.
-         Hé! – kapta fel a fejét az érintett. – Semmi baj nincs a súlyommal!
-         Nem is mondtam, hogy van.
-         Én szívesen alszom lent – szólalt meg Harry, és azonnal ráejtette a táskáját az egyik ágyra.
-         Mit gondoltok, szundítsunk még valamennyit? – kérdezett tovább Liam. – Vagy inkább melózzunk?
-         Szunya! – hangzott minden irányból, így gyorsan be is bújtak a takaróik alá.

Louis a Niall fölötti ágyat vette célba, nem sejtve, hogy ezzel bizony nagy hülyeséget követ el. Oldalra fordult, hogy behúzza a függönyt, mikor megakadt a szeme Harryn. A srác levette az ingét – bár annyi jóérzés legalább volt benne, hogy a takarót magára húzza -, és egy újság volt a kezében. Egy olyan újság, aminek félmeztelen pasik voltak a címlapján. Louis álla pár centit süllyedt – a farka ellenben érdeklődve megmoccant -, aztán Harry ránézett. Valószínűleg mindketten érezték a kipattanó szexuális feszültséget, de Harry egyszerűen csak somolyogva kacsintott, majd összehúzta a függönyét.

Ezek után természetesen szóba sem jöhetett az alvás. Louis csak feküdt, és próbálta kitalálni, hogy Harry vajon képes lenne-e a fülük hallatása maszturbálni. Hiába fülelt, Niall horkantásain és Liam egyenletes szuszogásán kívül semmit sem hallott. A képzeletének azonban nem tudott parancsolni.


Harry keze ütemesen mozgott a férfiasságán, közben az ajkába kellett harapnia, nehogy felkiáltson. Louis akkor lépett be az ajtón, mikor a másik felhúzta az egyik lábát, hogy jobban magához férjen.
-         Elkezdted nélkülem?
-         Csak bemelegítek – zihálta Harry.
-         Talán rám már nincs is szükség.
-         Boo – lehelte a srác, aztán erőt vett magán, és elengedte a farkát. Segíts rajtam!
A következő pillanatban Louis olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy a foguk összekoccant.
-         Miben segítsek? – Böködte meg Louis az orrával a másik nyakát; Harry illata folyton megrészegítette.
-         Bármit teszel… azt élvezni fogom.
Louis elvigyorodott; csókot nyomott társa nyakára, a kulcscsontjára, a hasára, aztán az ölére hajolt…
-         Louis!

A srác olyan hirtelen ült fel, hogy néhány hajszála súrolta a busz tetejét. Harry nyögése még ott visszhangzott a fülében, miközben a jelenbeli énje odalentről bámult rá.
-         Ja. – Kicsit rekedt volt a hangja, amit nyugodtan foghatott az alvásra. – Mi az?
-         Megálltunk pár percre megmozgatni a lábunkat.
-         Már este van? – érdeklődött a srác, mialatt megpróbált lekászálódni az ágyról.
-         Sötétedik – válaszolta Harry arrébb lépve, hogy még véletlenül se érintkezzenek. – Liam azt mondja, ideje dolgoznunk kicsit a lemezen.
-         Nincs itt a csaja, ugyan mi mást mondhatna? – horkant fel Louis. – Viszont sajnos igaza van.

A srácok úgy érezték, a hétvége túl hamar elérkezett. Csütörtök este érkeztek meg Walesbe, ami azt jelentette, hogy már nem kellett a buszban aludniuk. Ettől leginkább Louis könnyebbült meg. Miután magára csukta a szoba ajtaját, azonnal ledobálta a ruháit, és beállt a zuhany alá. A farka abban a pillanatban követelni kezdte a figyelmet, Louis pedig nem tagadta meg magától az örömet.
Olyan hangos nyögés hagyta el a száját, mikor kopogtak, hogy azt valószínűleg még odahaza is hallották. A fogát csikorgatva tekert maga köré egy törülközőt, majd az ajtóhoz trappolt. Persze Harry volt a hívatlan látogató, hiszen a helyzet nem volt még elég kínos.

-         Beszélnünk kell – süvített el mellette, csábító illatot húzva maga mögött.
-         Most nem a legalkalmasabb.
-         Niallről van szó. – Erre már Louis is odafigyelt.
-         Mi történt?
-         Ezek szerint te se hallottad? Több éjszaka is hallottam szipogni. Szerintem… sírt. És Zaynt emlegette.
Ez az információ sikeresen elvette Louis kedvét attól, hogy beinvitálja Harry kezét a törülközője alá.
-         Hívd ide Liamet, addig felöltözöm.
-         Engem nem zavar – mondta ki Harry a nyilvánvalót. – Remélem nem zavartam meg a zuhany alatti… elmélkedésed.
-         Mi a francot csinálsz, Harry? Mire jó ez az egész?
-         Nem tudom, miről beszélsz – vette használatba a kanapét. – Alig voltam a közeledben.
-         Persze… - grimaszolt Louis, mire Harry elvigyorodott.
-         Vagy pont ez zavar? – Keresztbe tette a lábát, így persze Louis tekintete azonnal a lényegre tapadt.
-         Jobb lenne, ha leszállnál rólam.
-         Nem ilyen, amikor rajtad vagyok. – Louis nem tudta felfogni, miért nem húzta még el a csíkot. Várt valamire, ami… bizonyítaná, hogy Harry még mindig akarja őt, és nem csak játszadozik. De volt joga hozzá, hogy kérdőre vonja?
-         Mit akarsz tulajdonképpen? – kérdezte végül.

Harry olyan sokáig hallgatott, hogy a másik azt hitte, már nem is válaszol. Aztán felállt, odalépdelt Louis-hoz, és megállt előtte.
-         Minden, amit akarok – kezdte azon a csodás, mély hangján -, az egy kis…
Louis szerette volna tisztázni ezt az utolsó kijelentést, de ismét kopogtak.

-         Srácok? – Liam suttogva beszélt.
-         Gyere – szólt ki Harry, ellépve a másiktól.
Liam nyomban felmérte a helyzetet, mire az arca szórakozott kifejezést öltött.
-         Nos, nem hinném, hogy ehhez én is kellenék.
Louis nem méltatta válaszra, helyette felöltözött, amit már Harry felbukkanásakor meg kellett volna tennie. Hallotta, hogy Harry beavatja a barátjukat a dolgokba, ő maga pedig fohászkodott, hogy koncentrálni tudjon.

Niall Horan pislogva szemlélte a barátait. Őt magát leültették a szállodai szobája ágyára, azok hárman meg karba font kézzel álltak előtte.
-         Öö, valami… gáz van? – Louis beszívta a levegőt, mintha meg akarna szólalni.
-         Ez egy közbeavatkozás – mondta végül Liam.
-         Oké, vágom – bólintott a srác. – Tudom, hogy mindig szanaszét hagyom a cuccaimat a buszban, és…
-         Nem erről van szó – állította Harry.
-         Jól van, jól van – dobta fel a kezeit a levegőbe. – Az összes szagot magamra vállalom.
-         Abban szerintem mind bűnösek vagyunk – vont vállat Liam. – Elvégre pasik volnánk. Amiről most szó van, az inkább az éjszakai… viselkedésed.
-         Mi? – Mikor erre nem érkezett válasz, Niall elpirult. – Ti…
-         Nem hallgatóztunk – sietett leszögezni Harry -, de a fülemet nem csukhattam be. – A tekintetet, amit rá vetett, Niall nem tudta elviselni, így felpattant.
-         Semmi közötök a dolgaimhoz!
-         De nem vagy jól – mondta Louis.
-         Semmi bajom! Persze kicsit kiakadtam, de ki nem? Olyan váratlanul lépett le, és átfutott az agyamon, hogy fogunk fennmaradni nélküle, hiszen ő volt az egyik alappillér, én csak vokalistának vagyok jó, sose tudnám átvenni a helyét! – Niall úgy zihált, mintha most hagyta volna abba a futást. – Azon csodálkozom, hogy még nem estünk egymásnak, pedig a hülye is láthatja, milyen hatalmas köztünk a feszültség. – Szomorúan sóhajtott, miközben Harry Louis felé lesett. Vajon ő is ugyanarra gondol? – A turnét még végigviszem, de aztán végeztem.

-         Más se hiányzott – dünnyögte Liam, mialatt Niall elhagyta a szobát. Nekik is indulniuk kellett, de muszáj volt megvitatniuk a helyzetet.
-         Úgyis meggondolta magát – vélte Liam. – Ha meg nem, akkor rávesszük.
-         Még mindig nem hiszi el, hogy nélkülözhetetlen tagja a csapatnak – csóválta a fejét Harry. – De jelenleg el sem tudom képzelni, hogy kiszállna.
-         Szerintem térjünk vissza rá később – indítványozta Liam a folyosón.
-         És addig tegyünk úgy, mintha nem mondott volna semmit? – érdeklődött Louis.
-         Igen – felelte Harry magabiztosan. Hirtelen úgy érezte, ő bízik a leginkább a csapat jövőjében, így ennek megfelelően kellett cselekednie. – Már nem csak a világot, hanem Niallt is meg kell győznünk arról, hogy minden rendben lesz.

Louis szívesen átölelte volna Harryt, hogy emlékeztesse, nincs egyedül, de a fizikai kontaktus szigorúan tilos volt. Még a szerződésébe is belefoglalták.

A hotel körül persze lányok hada várta őket, bár Harry felfedezett néhány srácot is. Kíváncsi volt, vajon melyikükért rajonganak.

A koncertig még hosszú órák voltak hátra, mégis már méteres sor kígyózott az aréna előtt.
-         Néha már azt gondolom, át se kéne öltözni – mormolta Louis a fellépő ruháikat szemlélve, amit természetesen a stylist is meghallott. – Bocs, visszavonom!
-         Húzás a színpadra! – pirított rájuk a nő, Harry és Louis pedig hosszú idő óta akkor nevetett össze először.

7 megjegyzés:

  1. jézusom... Szegény Niall...
    Hát istenem,nem tudok mit írni..teljesen letaglóztak az olvasottak... Zayn-ről pedig meg van a véleményem,és Louis-ról is,Harry-ről pedig ne is beszéljünk... Itt van annak az ideje,hogy felnőjenek. Eddig kisfiúk voltak,most már legyenek felnőttek!
    Egyébként nem kellenének a linkjeim? :D
    Amúgy fantasztikus volt,azt sem tudom mit kommizzak... Inkább hagyjuk
    xxCoolGirls

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nos, igen, Niall a kicsi szívem csücske, és mindenképpen szerettem volna neki valamilyen szerepet. Azt, hogy a többiekre miért haragszol, nem nagyon értem. :)
      Már kitettelek, ott vannak alul a linkek. Ki akartam próbálni, hogy mutat ott, de oldalra is felhúzhatom, ha szeretnéd. :)
      Köszönöm, hogy írtál. :)

      Törlés
  2. Aaaaaah, ez a hangulat totál kicsinál. Annyira lélekszaggató...lenne... ha Harry nem játszadozna. Az a "nem ilyen mikor rajtad vagyok" ... istenem mekkorát nevettem... x) na meg perverz módon el is képzeltem... hmmhmm.
    Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon jó volt!
    Várrom a kövi részt! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hát még engem, de nem léphetünk csal úgy tovább. Igyekszem egyformán adagolni a komolyságot és a humort, szóval jönnek majd még ilyen részek. :)
      Én köszönöm a véleményt. :)

      Törlés
    2. Sziamia~
      Mivel ennyire szeretem a blogod (most jöttem rá, hogy a Szükség szobája is a tiéd) •imádom• jelöltelek a Dorothy Blog Award díjra/kampánydíjra. részletekért:
      http://redisunshine.blogspot.hu/2015/05/1dij.html

      Törlés
  3. Hm, nagyon jo volt! Tetszik hogy csempeszel bele humort, de komoly temakat is. Niall:( <3 Ah Harry mit akart vajon mondani? Siess kerlek!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm, örülök, hogy észreveszitek az apró dolgokat a történetben. :) Óó, Harry biztos sok mindent akart volna mondani. ;) Találkozunk jövőhéten - remélem. :)
      Köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena