9. fejezet: Kompromisszumok

9. fejezet: Kompromisszumok

-          Tu… tudjátok ugye… ugye, hogy… - Hikk. – Én nem… - Hukk.

-          Minek dumálsz annyit? – kérdezte Niall. – Igyál! – Harry ivott.

-          De… de komolyan… izé… mitis akartam?

-          Inni! – Harry ivott.

-          Én… én…

-          Te mi, Styles? – forgatta meg a fejét Liam, aki korántsem volt olyan részeg, mint Harry.

-          Elszúrtam.

-          El – értett egyet Niall. – Mit?

-          Lou… az enyém volt, de el… el…

-          Elszúrtad, igen – bólintott Liam. – Ezért iszunk.

-          Kösz, srácok. – Harry úgy érezte, a nyelve legalább egy tonnát nyom. – Olyan rendesssek vagytok.

-          Aha. A franc, riadó! – sziszegte Liam, de Niall nem volt elég beszámítható egy gyors mentőakcióhoz. A srác erősen gondolkodott, hogy mihez is kezdjen, a lánycsapat pedig, akiket kiszúrt, egyre csak közeledett. – Hé, haver – intette magához az egyik pincért. – Jattot kapsz, ha segítesz kicipelni ezt a két szerencsétlent.

-          Oké.

Két perccel, húsz másodperccel, harminc káromkodással és egy rosszulléttel később mindhárman a kocsiban ültek, és Liam beindította a motort. Átfutott ugyan az agyán, hogy részegen nem kéne vezetnie, de csak két pohárral gurított le. Vagy hárommal? Vagy az volt az a pont, ahonnan már nem számolta? Mindenesetre könnyedén elhagyta a parkolót, sőt, be is sorolt a forgalomba.

Betartotta a sebességhatárt, megállt a pirosnál, és minden feltűnés nélkül jutott el Niall és Louis lakásához, mert a hotelbe mégsem vihette vissza Harryt. Aztán egyszer csak a semmiből mellette termett egy férfi, egyenruhában.

-          Öö, biztos úr! – nyögte Liam, és próbált mosolyogni.

-          Nem tudtam nem észrevenni – kezdte a férfi, majd elmosolyodott -, hogy te vagy Liam Payne. Adnál a lányomnak egy autogramot?

-          Persze, örömmel – nevetett fel a srác, és megkönnyebbülten írta alá a felé nyújtott papírt. – Tudja, mit? Mondja meg a lányának, hogy nagy meglepetésre készülünk. Kövesse figyelemmel a twittert.

-          Köszönöm, Liam.

-          Részemről az öröm, uram.

Niall némileg magához tért, így együttesen vitték fel Harryt a lakásba. Liamről folyt az izzadtság, el sem hitte, hogy megúszták a rendőrrel való találkozást. Megfogadta, hogy ittasan soha többé nem ül volán mögé.

Harry békésen hortyogott Louis ágyán, Niall hányt egy keveset, majd szintén elszenderedett a szobájában, így Liam leült a kanapéra, és bekapcsolta a tévét. Nem akarta magára hagyni a barátait, így meg kellett várnia Louis-t.

Aki még fél kilenckor sem akart megérkezni, Sophie pedig már türelmetlenkedett. Liam nagy sóhajjal firkantott egy üzenetet a hűtőre, aztán távozott a lakásból.

Alig öt perccel később Louis lépett be az ajtón. Fáradt volt és vágyott egy zuhanyra. Jól érezte magát Eleanorral, de a lány lelkesedére egy idő után kezdett zavaró lenni. Hiába tisztázták, hogy igazából nem járnak, Eleanor egyre több mindent kért tőle. Például csókot. Louis beleborzongott a gondolatba, ami néhány hónappal ezelőtt még nem lett volna ellenére, amióta azonban Harry ott volt…

A srác bosszúsan levetkőzött, majd beállt a zuhany alá. Addig csapatta magát, míg égni nem kezdett a bőre, aztán egy bokszeralsóban besétált a sötét szobába. Felemelte a takarót, és bebújt alá. Aztán felkiáltott.

-          Mi a…

-          Ssss – motyogta Harry. – Szétmegy a fejem – Louis már nyitotta a száját, hogy feltegye a kérdéseit, de megérezte az alkoholszagot.

-          Berúgtál?

-          Nem volt más választásom.

-          Ezzel mire célzol? – Csend. – Harry?

-          Elmentél Eleanorral – motyogta panaszosan, és Louis érzékelte, hogy megfordult az ágyban.

-          Hazz – sóhajtott a srác. – Te mondtad, hogy folytatnunk kell a színjátékot, nem?

-          Nyíltan vele vagy. Ez egyáltalán nem színjáték. Nekem legalábbis nem úgy tűnt.

-          Féltékeny vagy?

-          Ne provokálj.

-          Eltaszítottál.

-          Bocsánatot kértem! – csattant fel Harry. – Franc.

-          Hozok valami gyógyszert.

Mire Louis visszatért egy fájdalomcsillapítóval meg egy pohár vízzel, Harry már felkapcsolta az éjjeli lámpát, és a falnak vetett háttal ült. Karikás volt a szeme és csimbókos a haja. Engedelmesen bevette a gyógyszert.

-          Nem tudtam, hogy Liam és Niall ide hozott – vallotta be Harry. – Kicsit kavarognak a gondolataim.

-          Pihenj csak, nem zavarlak.

-          Louis, te sose zavarsz. Sőt, megnyugtat a jelenléted. – A srác elhelyezkedett az ágy szélén, Harryvel szemben. – Még sose rúgtam be ennyire. Mázli, hogy a srácok ott voltak.

-          Nem pont ők itattak le?

-          Tudták, mire van szükségem.

-          Mire?

-          Felejtésre. – Louis megdörzsölte a homlokát, majd összerezzent, mikor Harry odakúszott mellé. – Nem helyes, hogy vele vagy.

-          Nem vagyok vele.

-          El fogja érni. Olyan lány, aki mindent megkap, és mégis ki ne akarna téged? – Louis nyakához hajolt, és megnyalta az érzékeny bőrt. A srác nagyon szívesen ellenkezett volna, de minden alkalommal, mikor Harry hozzáért, részese lett egy érzéki varázslatnak, és mivel ilyet sosem tapasztalt korábban, semmi esetre sem akarta megtörni.

Harry gyomra görcsbe rándult az izgalomtól, mikor Louis teste elernyedt a karjaiban. Aztán a szájuk egymásra tapadt, és egyszerre roppant hőség lett a szobában. Harry beletúrt Louis hajába, meghúzta a szálakat, és még közelebb vonta magához, mert a nagyon közel sem lehetett elég közel.

Harry a következő pillanatban hátradőlt, Louis pedig elhelyezkedett fölötte. A sok ruhadarab zavaró kezdett lenni számukra, így Louis fölegyenesedett, és eltávolította a pólóikat. Harry megfeszítette a hátát, így hirtelen összedörzsölődött a férfiasságuk. A srác nem látott még ennél szebbet és erotikusabbat; Louis fölötte, félmeztelenül, mellkasán szinte világított a tetoválás. Ennél már csak azt élvezte volna jobban, ha Louis testében mozoghat, de erre még biztosan várnia kellett.

-          Harry? – A srác kinyitotta a szemét. – Mi van köztünk?

-          Már mondtam – lehelte, és felült. – Szeretlek. Ez nem fog elmúlni csak azért, mert néha összekülönbözünk.

-          Igen?

-          Igen. Lehetsz másokkal… próbálkozhatsz lányokkal, de hidd el, nálam jobban senki sem fog szeretni.

-          Soha nem leszünk normális pár.

-          A normális unalmas. És én nem akarok unatkozni. – Átkarolta Louis-t, majd maga alá gördítette.

-          Nem vagyok lány, ne felejtsd – mondta Louis, de közben már a nadrágjával babrált.

-          Valaki türelmetlen – mosolygott Harry, közben pedig arra gondolt, mennyire imádja, mikor Louis személyiséget vált. Egyszer távolságtartó, máskor viszont képes leteperni őt az ágyban.

Mikor Louis keze dolgozni kezdett a keménységén, az ajkába kellett harapnia, hogy ne nyöszörögjön hangosan.

-          Lou – szaladt ki a száján mégis.

-          Gyere. – A srác megharapta a nyakát, Harry testében pedig felrobbant a gyönyör. Alig öt perc kellett ahhoz, hogy Louis a csúcsra juttassa, nem mintha ebben bármi meglepő lett volna.

A következő pár nyugalmas percben csak egyre lassuló zihálásuk hallatszott. Harry lehunyt szemmel feküdt Louis mellkasán, és hallgatta a srác normalizálódó szívverését. Mindig tudta, hogy szerencsés élete van, mégsem merte remélni, hogy a lelki társát is megtalálja. Felemelte a fejét, és állát Lou mellkasára támasztotta.

-          Szeretlek – suttogta.

-          Miért? – mosolygott a másik, ahogy ránézett.

-          Mert megértesz akkor is, ha meg sem szólalok. Mert nem azért vagy velem, mert híres vagyok. Nem kell semmiségeket suttognom a füledbe, mert ugyan úgy utálod ezt, mint én. Mert nekem adod magad, mert… - Sóhajtott. – Nem tudom.

-          Segítek – mondta Lou. – Ez az érzés a szívem mélyéről indul, és olyan, mint egy láthatatlan fonál, aminek a másik vége a te bordáid között van. Három éve ez a fonál megnyúlt, most viszont összement, és komolyan mondom, szinte fizikai fájdalmat érzek, mikor…

-          Mikor nem vagyunk egymás közelében – fejezte be Harry, és hirtelen úgy érezte, minden kitisztult előtte. – Igen.

-          Igen.

-          És most mi lesz? – tudakolta Harry.

-          Mi legyen? – Louis nyújtózkodott egyet, a másik pedig erős késztetést érzett, hogy ott helyben a magáévá tegye.

-          Járhatsz Eleanorral – kezdte Harry megfontoltan -, de lesz néhány szabályom.

-          Például?

-          Vele fogom közölni, úgy hatásosabb lesz – vigyorgott gonoszul. – De nyugi, nem fogom bántani.

-          Elhiszem – nevetett Louis. – Nekem pedig cserébe el kell fogadnom, hogy csajozol?

-          Aha. – Tekergetni kezdte a srác egyik hajtincsét. – Egyet sem fogok megdönteni, sem megcsókolni. – Hozzáérintette ajkát a másikéhoz; pihekönnyű érintés volt, mégis sokkal jobban megrázta őket, mint egy heves orgazmus. – Senki sem tud úgy szeretni téged, mint én. Esküszöm neked.

A következő két hétben meghajtották magukat, és elkészültek a klippel is, amihez persze Afrikába kellett utazniuk, és teljesen megdöbbentette őket a szegénység, ugyan akkor melengette a szívüket az a szeretet, amivel a csapatot fogadták. Nagyon szívesen tettek volna többet a gyerekekért azon kívül, hogy felvidítják őket, de az ehhez szükséges anyagiakkal csak Harry rendelkezett.

A repülőn ülve Niall és Liam aludt, Zayn skiccelt egy papírra, Louis az ablakon bámult kifelé, Harry pedig kénytelen volt Paullal tárgyalni.

-          A dal megvan – magyarázta a férfi. – November 25-én kijön az új album, és pontosan ugyan akkor feltoljuk a Youtube csatornára a klipet. A turnéprogramba is ezzel egy időben tesszük bele.

-          Ez eddig oké – bólintott Harry. – És egymagamban adom elő a dalt a koncerten? – Érezte, hogy Louis felé néz.

-          Igen, ez a terv.

-          A rajongók nem fogják szeretni.

-          Majd meglátjuk. – Harry vágott egy grimaszt, mert tudta, hogy a lehúzó kommentek után úgyis ő lesz a hibás.

A reptéren ásítozva szálltak be a taxiba, ahol Louis, Liam és Zayn azonnal értesítette a barátnőjét, Niall és Harry pedig rosszullétet imitált. Harry titkon arra számított, hogy a srácoknak ismét fel fog tűnni, hogy van köztük valami, de csalódnia kellett. Ő szállt ki először, és már előre kifizette a sofőrt.

-          Majd beszélünk – intett a többieknek, aztán elmosolyodott, mikor Louis rákacsintott.

A hotelben persze megrohamozták a rajongók, így elmúlt este hét, mire feljutott a szobájába. Vacsorát rendelt, zuhanyozott, megnyugtatta a családját, hogy még él, aztán leheveredett a kanapéra. Arra gondolt, hogy fel kellene hívnia Louis-t, mikor életre kelt a mobilja.

-          Szia, bébi – szólt bele. – Még működik a telepátia.

-          Nem tudtunk rendesen elbúcsúzni – mondta Louis, ahogy a füléhez szorította a telefont a vállával.

-          Tudom, hogy hiányzom. – Felnevettek. – Eleanor hogy van?

-          Jól, bár kicsit elfoglalt.

-          Azért tud majd időt szakítani rám?

-          Majd megkérdezem.

-          Add meg a számát. – Louis letett egy rakás alsót.

-          Mit fogsz mondani neki?

-          Semmi olyat, amit te ne tudnál – nyugtatta meg Harry, így Louis végül lediktálta a számot. – Kösz. Mit tervezel estére?

-          Mivel egy hete nem voltunk edzésen, most már illene mennünk. Három hónap múlva csoportmérkőzés.

-          Ott leszek. – Louis az ajkába harapott. – Bébi?

-          Letusolsz majd velem a meccs után? – Harry élesen beszívta a levegőt.

-          Persze.

-          Segítesz lemosni az izzadtságot?

-          Igen. – Louis lenézett keményedő szerszámára.

-          Helyes. Bepótoljuk. Most mennem kell! Szeretlek.

-          Szeretlek.

Niall kiterülve feküdt a kanapén, és valami sorozatot nézett, miközben popcornt tömött a szájába.

-          Nem értem, hogy nem híztál még el – mondta Louis.

-          Adottság. Meg sok testmozgás – kacsintott a szőke jelentőségteljesen. – Eleanorral beszéltél?

-          Aha.

-          És máris szerelmet vallottál neki? – nézett rá Niall, mire Louis úgy érezte, leforrázták.

-          Én csak… tudom, hogy ezt akarja hallani – mondta végül. – Kedvelem, de még mindig tartok attól, hogy elkotyogja valakinek, ami köztem és Harry között… volt. – Nagyot nyelt, és bármennyire utált hazudni, megkönnyebbült, mikor Niall megértően bólintott.