2014. november 20., csütörtök

11. fejezet: A szerződés


11. fejezet: A szerződés
már tényleg nem tudok címet adni




Két dolog csapta meg azonnal – a hőség és az illat. A nappaliban gyertyák égtek mindenfelé, és ahogy Harry beljebb lépett, észrevette, hogy rózsák vezetnek az ajtótól a hálóig. A szeme már hozzászokott a homályhoz, így a konyhaasztalon álló pezsgőt is megpillantotta. Még nem volt megbontva, de talán hancúrozás után szomjasabbak lesznek. Aztán Harry kényszeríttette magát, hogy a háló felé nézzen, ahol ott állt Louis, mint egy látomás, rajta selyemköntös.

Louis szíve hangosan zakatolt, és valószínűleg ezért nem figyelt fel arra, hogy Harryé ugyan így tesz.
-          Azt hittem, már sosem érsz ide.
-          Egyedül vagy?
-          Most már nem. – Louis becsukta az ajtót, és Harry hátára simította a tenyerét, de a srác ellépett előle.
-          Mi folyik itt? Mi ez az egész?
-          Nem iszol valamit?
-          Nem! Louis… - Harry idegesen sóhajtott. – Zayn azt mondta, ott voltál a buliján. Eleanorral.
-          Igen – vont vállat a srác. – És?
-          És együtt jöttetek el – tette hozzá vádlón.
-          Persze, mert hazavittem.
-          Nem mászott rád? – Louis somolygott.
-          Hazz, megmondtam, hogy nem fogok lefeküdni vele.
-          Akkor mi ez az egész? – mutatott körbe.
-          Na, szerinted mégis mi? – kérdezett vissza Louis, majd kioldotta a köntös övét. Alatta csak egy igen figyelemreméltó merevedést viselt. Harrynek összefutott a száj a szájában. – Téged vártalak.
-          Igen?
-          Igen.

Az elkövetkező csendben Harry kezdte úgy értelmezni a környezetet, mint ami neki szól, és meghatódott attól, hogy Louis ennyi mindennel készült. Nagyot sóhajtva közelebb lépett hozzá, és átkarolta.
-          Sajnálom. Tisztára be voltam parázva, hogy egyszer csak rájössz, Eleanor sokkal többet adhat neked.
-          Nos, először is, ő nem te vagy. Itt már azonnal el is úszott a dolog. – Mikor látta, hogy Harry még csak el sem mosolyodott, a kezébe fogta az arcát. – Már nagyon régóta téged szeretlek. Nem múlt el három év alatt, így egy hét már meg sem kottyan. Bár nyilván jobban örülnék, ha mindig itt lennél, és bármiféle felhajtás nélkül végigsétálhatnánk az utcán kézen fogva, de nekünk nem ez jutott, és én elfogadom, mert megkaplak vele téged.

Harry bámult a tiszta kék szemekbe, aztán megdőlt, és megcsókolta Louis-t, elrabolva ezzel a lélegzetét. A gyertyák fénye megreszketett, ahogy Harry ledobta magáról a kabátot, majd szorosabban ölelték egymást. A srácban feléledt a hetek óta elnyomott szexuális feszültség, és tudta, hogy Louis is azt akarja, hogy végre megtörténjen. A férfiassága megkeményedett, nekifeszült a szűk nadrágnak. Louis azonnal segített rajta, miközben bemanőverezte magukat a hálóba. Harry csillagokat kezdett látni a sötétben, ahogy Louis térdre hullt előtte. Megfeszítette a hátát, és úgy nyomult be a forróságba, mintha hazaérkezett volna.

Egy kimerítő orgazmussal később már az ágyon hemperegve csókolóztak, meztelenül, mégis úgy érezték, azonnal lángra kapnak.
-          Lou – szakította meg a csókot Harry, bár élete hátralévő részében könnyedén tudta volna folytatni ezt a tevékenységet. – Lou…
-          A fiókban. – Harry előszedte a síkosítót meg egy rakat óvszert, Louis pedig készségesen a hátára hengeredett, mintha egyértelmű lett volna számára, hogy kettejük közül Harry lesz a domináns fél. Nos, a célozgatásaikban ez mindig így szerepelt, most azonban…
-          Lou – motyogta a srác újra, és forró ujjaival végigkövette a másik tetoválását. It is what it is.
-          Baj van? Talán…
-          Akarom. Akarlak.
-          Akkor?

Harry magyarázat helyett kibontotta az óvszert, és felgörgette azt Louis merevedésére. Néhány pillanattal később Louis már hevesen csókolta, és elhelyezkedett a lábai között. Hiszen erről szólt a szerelmük; az elfogadásról.


Zayn kivette a szájából a vámpírfogat, a kukába dobta, majd végignézett azon a poklon, ami elvileg a lakása volt. Nem igazán szeretett hetedhét országra szóló bulikat rendezni, a meghívottak felét nem is ismerte, de túl átlátszó lett volna, ha csak páran lötyögnek a nappaliban, amikor Harry beállít. Vigyorogva gondolt arra a jelenetre, amikor közölte a sráccal, hogy Louis és Eleanor együtt ment el. Oscart érdemelt volna, de tényleg.

-          Minek örülsz annyira? – szólította meg Liam. A srác a padlón feküdt, feje Sophie ölében.
-          Valószínűleg jól sült el a terve – ásított nagyot Perrie.
-          Milyen terv? – emelte fel a fejét Niall. A srác haja teljesen össze volt túrva, és Zayn már értette, hová tűnt el egy ismeretlen lánnyal pár órára.
-          Tudjuk, ugye, hogy Lou összejött Eleanorral.
-          Ne is mondd – húzta el a száját Liam. – És?
-          Ez akkora kamu volt, hogy ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból. Mikor Styles megjött, mondtam neki valami olyasmit, hogy a párocska együtt távozott, és a lakásuk üres. – Zayn kuncogott. – Harry persze kilőtt, mint egy ágyúgolyó. Bizalmasan közöltem Louis-val, hogy készülhetne valami különlegessel a fogadására. – A beszámolót egy fojtott nyögés követte, ami Sophie-tól származott. Mind kíváncsian nézték a kipirult arcú lányt.
-          Hát… a neten már rég keringenek róluk pletykák.
-          Aha, mi is láttuk a fotókat – bólintott Niall.
-          Igen, de vannak történetek is – folytatta Sophie -, amik… nos, elég részletesen taglalják, mi lenne, ha ők ketten együtt lennének. Úgy. – Liam azonnal felült.
-          Sophie, te róluk olvasol a szabadidődben?
-          Dehogy! – A lány még jobban elpirult. – Ezekről mindenki tud. Egyesek elfogadják, másik meg… Mindenesetre jobb lenne, ha vigyáznának. Nagyon kedvelem Louis-t. Nem érdemli meg, hogy a szerelme miatt bántsák. Mert ezt senki sem érdemli meg.


Harry nagyon keményen igyekezett, hogy ne csapjon zajt, mialatt magára húzott egy alsót, és kiosont a szobából. November első napja ismételten esővel köszöntött Londonra, de Harryt ez most egy cseppet sem zavarta. Jól érezte magát a meleg és otthonos lakásban, és azon volt, hogy valami tápláló reggelit kerítsen a kimerítő éjszaka után. Kicsit furán érezte magát a hátsójában tapasztalt sajgás miatt, de cseppet sem volt kellemetlen. Nyitogatni kezdte a szekrényeket meg a hűtőt, és tálcára pakolt minden olyan dolgot, amit ehetőnek ítélt, amiből nem volt annyira kevés. Niall minden napszakban megéhezhetett, így a lakás tele volt kajával.

Harry aztán fogta a megrakott tálcát, és visszamasírozott vele a hálóba. Louis hason feküdt, és épp lelkesen nyomkodta a telefonját.
-          Na – mondta Harry. – Tedd el, vagy oda dugom, ahol sosem süt a nap. – A srác engedelmesen a fiókba csukta a készüléket, aztán hatalmas mosolyt villantott rá, amitől Harry szíve azonnal meghasadt. – Ki volt az?
-          Zayn – hangzott a felelet. – Mm, mit hoztál? – Harry az ágy mellé helyezte a tálcát, majd ráugrott Louis-ra, és felváltva csókolta és csiklandozta, ahol érte. A srác persze vergődött alatta, megpróbálva őt arrébb lökni, de Harry erősebb volt.
-          Szóval – kezdte lihegve -, mit álmodtál?
-          Azt, hogy magadba engedtél.
-          Az nem álom volt, szóval bármikor újra megteheted. – Lusta csókot váltottak. – Szájszagod van.
-          Neked is. – Nevettek, aztán Harry felült, és magával húzta a másikat is. – Amúgy… komolyan gondoltad?
-          Mit?
-          Hogy… szóval, hogy mindig én leszek felül?
-          Nem tudom. Majd kialakul. – Harry somolyogva Louis ölébe nyúlt. – Imádtalak magamban érezni, de a szűk kis feneked biztosan el fog csábítani. – Témát váltott. – Egy kis granolát?
-          Niall nem fog örülni, hogy megdézsmáljuk a készletét – nevetett Louis csámcsogva. – Ezt csak akkor veszi elő, ha már tényleg nincs más.
-          Akkor egy ideig nem fog neki feltűnni. – Harry narancslevet töltött egy pohárba, majd a srác felé nyújtotta.
-          Mm – törölte meg a száját Louis. – Térjünk már vissza egy kicsit arra a részre, mikor azt hitted, megcsallak. – Harry nyelt egyet, Louis pedig addig kúszott-mászott, míg a srác ölébe nem került a feje, és úgy nézett fel rá. – Hazz. Bosszantó, hogy folyton emiatt aggódsz, másrészről viszont… aranyos. – Mosolygott. – Csak ne legyél paranoiás.
-          Nem vagyok az – morogta Harry, majd szándéka szerint olyan szenvedélyesen csókolta meg Louis-t, hogy soha ne felejtse el és ne is vágyjon senki másra.

Feküdtek még egy keveset ölelkezve és beszélgetve, aztán Louis javasolta, hogy készülődjenek.
-          Hová? – ásított Harry.
-          Persze, te még nem is tudod – mondta a srác, ahogy beleugrott egy elegánsabb nadrágba. – Ebédre vagyunk hivatalosak. Vagyis inkább berendeltek egy megbeszélésre.
-          Paul? – esett le végül Harrynek. – Nekem miért nem szólt?
-          Nem tudom – vont vállat Louis, és megigazította magán a szürke inget. – Te mit veszel fel? Nem akarsz elugrani a hotelbe, vagy ahol a cuccod van?
-          Miért, rosszul festek? – rémüldözött a srác. Louis nagy kísértést érzett, hogy az ölébe üljön, de nem kockáztathatta meg, hogy szétrepedjen a nadrágja.
-          Úgy nézel ki, mint akit alaposan megdolgoztak.
-          Szuper. Akkor így megyek.
-          Hazza! – lépett elé Louis. – Valószínűleg most fogják aláíratni velünk a szerződést, ami a turnéd hátralévő részére szól. – Harry elfelejtett levegőt venni. – Utazunk veled Tokióba, aztán tovább. Ezt nem szúrhatjuk el, mert a srácoknak elég nagy szükségük van a pénzre.
-          Mi? – tért magához a srác. – Ki van bajban? Miért nem szóltatok nekem?
-          Hogy az önbecsülésük ismét a béka segge alatt legyen? – kérdezett vissza Louis. – Meg fognak dolgozni a pénzükért, de csak akkor, ha hagyjuk. – Megsimogatta a srác enyhén borostás arcát. – Tehát most semmiképpen nem kéne egy coming out. – Harry végigszántott a haján. – Menni fog?
-          Hát persze! Ha tudtam volna, hogy ez a helyzet…
-          Miért, mit csináltál?
-          Semmit. Illetve, a szokásosat. Paul mindig meg akarja mondani, hogyan végezzem a dolgom, én meg persze ellenállok. De nem fogok pattogni, ígérem.
-          Kösz – sóhajtott Louis megkönnyebbülten.
-          Kapok jutalmat? – somolygott Harry, majd választ sem várva besiklatta nyelvét a másik szájába.

Robbanás hangja ugrasztotta szét őket, de hamar kiderült, hogy csak Niall vágott rá a bejárati ajtóra, hogy felhívja magára a figyelmet.
-          Hahó! – integetett vigyorogva. – Mizu? Látom, minden a legnagyobb rendben. Stip-stop a fürdőszoba! – és be is rohant, út közben dobálva le magáról a ruhákat. A srácok enyhén döbbent arccal néztek utána.
-          Beszívott, vagy mi? – kérdezte Harry, mialatt megindult a vízcsobogás.
-          Nem, csak örül, hogy visszatérhet a színpadra. – Louis a tükör előtt igazgatta a haját. – Így megmutathatja a szüleinek, hogy elért valamit. – Harry átkarolta hátulról, és a vállára ejtette a fejét.
-          Szeretnék majd találkozni a családoddal.
-          Semmi akadálya – mosolygott Louis. – Most viszont menj. Találkozzunk az irodánál – ránézett az órára – fél tizenegykor, oké? Fél órád van, hogy fogadóképes állapotba hozd magad. – Utoljára megcsókolta. – Valami feszülős cuccot vegyél fel, hogy legeltethessem rajtad a szemem. – Harry nadrágja már épp eléggé feszült abban a pillanatban is.

Paul többé-kevésbé elégedetten nézett végig az öt srácon. A múltban is magukra vonzották a tekinteteket, most azonban el kellett ismernie, hogy dögösek voltak. Harry már eddig is rengeteg pénzt termelt nekik, és a férfi tudta, hogy ezzel az új projekttel sem fognak kudarcot vallani. Egymással szemben ültek egy hosszú asztalnál, aztán Paul kiterítette eléjük az iratokat.
-          Nincs benne semmi olyan, amit eddig ne tudtatok volna. Titoktartás, kötelező részvétel az interjúkon, egyéb eseményeken, esetleg díjátadókon. – Lapozott. – És itt van a legfontosabb. A bevétel egy része jótékony célra megy, de nem lehetünk olyan könnyelműek, hogy az egész Up All Night turné bevételét felajánljuk, hiszen vannak kiadásaink, nem is kevés. Tehát úgy határoztunk, hogy egy előre kikalkulált összeget kaptok mind a négyen. Harryre más szabályok vonatkoznak – tette hozzá, majd hagyta, hogy a srácok átfussák a sorokat. Aztán szép sorban felnyögtek.

Harry belekukucskált Liam példányába, majd felvonta a szemöldökét.
-          Mi ez? – szólalt meg, pedig megígérte, hogy nem teszi. – Szerintem gépelési hiba történt.
-          Merthogy? – fordult felé Paul nyájasan.
-          Lemaradt egy nulla. Minimum.
-          Harry – kezdte Zayn nyugtatólag. – Ez fejenként százezer font. Ez bőven elég azért, hogy eléneklünk egy dalt.
   -          Valóban? – sziszegte Harry, és szívesen megkérdezte volna, hogy ennyiből képes lesz-e elkezdeni egy új életet a feleségével, miután letette a vizsgáit. De szerencsére még épp időben ráharapott a nyelvére, és bólintott.
   -          Remek – mondta Paul. – Tollat?
Harry továbbra is úgy gondolta, ez kihasználásnak minősül, de ezt a problémát úgyis ő maga fogja orvosolni.

Az örömteli aláírások után Paul felajánlotta, hogy meghívja őket ebédelni, amit Harry köszönettel visszautasított, majd beterelte a srácokat a terepjárójába.
-          Hová megyünk? – pattogott Niall hátul.
-          Megkérdezem Gemmát, felmehetünk-e a lakásba – felelte Harry, majd káromkodott, mikor
feltűnt pár fotós az utcán. Őket nagyon hamar sikítozó lányok fogják követni, így el kellett húzniuk a csíkot. – Louis, beszélnél vele, ha felveszi? Még a végén lekapnak, ahogy vezetés közben mozilozok. – A srác engedelmesen átvette a telefont, majd lepisszegte a hátul ülőket, akik rögtönzött bulit csaptak a hangokból ítélve.
-          Szia, öcsi! – szólt bele Gemma. – Olyan gyorsan leléptél délelőtt, hogy meg sem tudtam kérdezni, hogy telt az éjszaka. Megtaláltad a komolyabbat?
-          Szia, Gemma. Itt Louis Tomlinson.
-          Lou! – kiáltotta a lány. – Anya, Louis az!
-          Óó, hogy van? Mikor ugrik be vacsorára?
-          Igazából Harry azt szeretné tudni, felmehetünk-e a srácokkal a lakásodra. Ránk tapadtak páran…
-          Hát persze, nyugodtan. Eljöttünk várost nézni, de a postaládában hagytam egy pótkulcsot Harrynek.
-          Köszönjük szépen.
-          Nincs mit. Azért ne romboljátok szét teljesen.
-          Rendben – nevetett Louis, és bontotta a vonalat. – A mienk.

A szájába harapva vetett egy gyors pillantást Harryre. A nővére szerint valami komolyabbat keresett, és ha a srác ezt mondta a családjának, akkor igaz kellett, hogy legyen.
-          Leráztuk őket? – érdeklődött Harry, ahogy leparkolt.

Kicsit messzebb állt meg a lakástól, mert semmiképp nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni Gemmát azzal, hogy felfedi a sajtónak, hol lakik. Libasorban sétáltak végig az utcán, majd lenyugodva léptek be az ajtón, ami elválasztotta őket a külvilágtól.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Hát ebbe a blogba is eljutottam! Nagyon jó lett a rész!
    Az elején azt hittem az a ribanc keresztbe tesz,de Harry elintézte. Okosnak azért még nem mondható,de ravasz...
    Amúgy nagyon aranyosak együtt Lou-val!
    puszi:
    CoolGirls :*

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nem is tudtam, hogy ismered a srácokat, de örülök neked! :) És nagyon köszönöm a véleményt, további jó olvasást. :):)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena