2014. október 30., csütörtök

8. fejezet: Erőfeszítések


Nyugodjatok meg, nem fogok véleményekért kuncsorogni. Én is mindig azt csinálom, hogy elolvasok egy adott részt, aztán angolosan távozom. :) Csak szerettem volna, ha tudjátok, hogy nekem bármit elmondhattok. :) Azoknak pedig, akik eddig is írtak nekem, nagy ölelést küldök. :):)


8. fejezet: Erőfeszítések



Az ebéd végül egész mulatságosan alakult, már ami Louis-t illette, aki remekül szórakozott Harry reakcióin, akárhányszor Eleanor hozzá hajolt, a fülébe súgott, vagy megsimogatta a haját. Persze azt sem felejtette el, hogy ő is borzasztóan fogja érezni magát, amikor Harryt látja ugyan ilyen helyzetben egy lánnyal.

-          Szóval, El – kezdte Harry, és keresztbe tette a lábait -, mikor találkoztál Louis-val, rögtön megtetszett?
-          Ő kinek ne tetszene meg azonnal? – kuncogott a lány elpirulva. – Ő annyira kedves, udvarias, és elképesztően helyes.
-          Na, igen – motyogta Harry, majd köhécselt egy keveset. – És mikorra tervezitek az esküvőt? Megpróbálom szabaddá tenni magam.
-          Szerintem inkább valamilyen hagyományos zenekart fogunk felfogadni, de azért köszi, aranyos vagy – mondta Eleanor, Louis pedig nem tudta elhinni, hogy a lány minden szívfájdalom nélkül szól be a nagy Harry Stylesnak, aki a maga részéről majd’ felrobbant a dühtől.
-          Ez szuper. Igazán – morogta, majd felpattant, és szórt pár bankjegyet az asztalra, ami bőven sok volt az ebédjükért. – További szép napot.

Csendben nézték, ahogy elviharzott, aztán összepillantottak, és kirobbant belőlük a nevetés.
-          Nem hittem volna, hogy ez ilyen vicces lesz – vallotta be Louis, miután elindultak az utcán. A srác korábban odaadta a slusszkulcsot Niallnek, hogy vigye haza a kocsit.
-          Profin tudok a srácok idegeire menni – nevetett Eleanor. – Bár Harry rendes srácnak tűnik, de még mindig azt mondom, hogy jobban érdemelsz.
-          Te vagy az a jobb?
-          Akár. – A lány összefonta a kezeiket. – Jól érezted magad?
-          Igen. Miért kérded?
-          Mert fontos vagy nekem. – Louis elpirult.
-          Eleanor, ugye nem felejtetted el, hogy én nem vagyok beléd szerelmes? Kedvellek, de…
-          De Harryt szereted – fejezte be a lány.
-          Nem.
-          Louis, ne vitatkozz. – Eleanor hátradobta a haját. – Tudom, hogy ez így kihasználásnak minősül, és nem is igazán érted az indokaimat, de együtt kell maradnunk. Így lesz a legjobb mindenkinek.

Sétáltak még egy keveset, majd elváltak félúton a lakásaik között. Louis bámulta a kirakatokat, és próbálta értelmezni Harry korábbi reakcióit. Féltékeny volt, ez egyértelmű, pedig ő volt az, aki elutasította Louis-t. Vajon mostantól mindig feszültek lesznek egymás társaságában? A srác nagyon örült, hogy csak egyetlen dalon kell együtt dolgozniuk, és nem egy egész lemezen, mert előbb-utóbb becsavarodott volna az elfojtott érzelmektől.

Kora délután ért haza. Niall nem volt otthon, hagyott viszont egy cetlit a hűtőn, miszerint moziba ment, nem kell megvárni. Louis somolyogva gondolt arra a szerencsés lányra, aki Mr. Horan partnere lesz azon az estén.

Vett egy frissítő zuhanyt, összekészítette a táskáját, majd fél ötkor elindult a fociedzésre. Pont arra volt szüksége, hogy kimozogja magából a feszültséget, és az sem zavarta, hogy eleredt az eső. Már mezben lépdelt oda társaihoz, akik a pálya szélén ácsorogtak. Zayn feltűnően a füvet nézte.

-          Üdvözlök mindenkit ezek a csodás napon – kezdte az edző. – Elkezdünk felkészülni a januárban esedékes csoportmérkőzésre, ami nem lesz akkora szám, kivéve, ha nyerünk, mert akkor értelemszerűen tovább jutunk. Kezdjük a bemelegítéssel. Tíz kör!

Louis hátrafogta sörényét egy hajpánttal, amikor mozgolódást vélt felfedezni a lelátón.
-          Zayn – kapta el a srác karját, aki már túl volt egy körön.
-          Mi az?
-          Ki az ott fent?
-          Hol? Senkit nem látok. – És valóban, mikor Louis újra arra pillantott, egy lelket sem látott.

Frusztráltan kezdett el futni, tíz kör után pedig felosztották a csapatokat, és indulhatott a meccs. Louis csatár volt, és az első félidőben nem is volt semmi probléma, bár a fű veszettül csúszott alattuk. Szünetben lerogytak a padokra vizet inni és megtörölközni; az eső és az izzadság összekeveredett a testükön. A társai már javában nyújtottak a pályán, mikor Louis összekaparta magát.

-          Azt hiszem, rendszeres látogató leszek erre.
Louis megpördült, és egy pillanatig erős késztetést érzett, hogy elmosolyodjon, de aztán eszébe jutott, hogy jelenleg nincsenek jóban. Harry a korlátra támaszkodott, közben rágózott.
-          Nem csoda, hogy a múltkor már a hangodtól elélveztem, mert nagyon szexi vagy így – mondta mosolyogva.
-          Mit keresel itt? Ki engedett be? – Louis alig tudott kinyögni egy értelmes mondatot, annyira felvillanyozta, hogy Harry szóba állt vele. Ami gyerekes viselkedés volt, de nem tudott segíteni rajta. – Itt voltál korábban is, igaz?
-          Mikor?
-          Mikor elkezdtük a bemelegítést. Téged láttalak odafent.
-          Nos. – Harry közelebb hajolt. – Lassan már mindenütt engem fogsz látni, nem igaz?
-          Nem úgy volt, hogy nem akarsz tőlem semmit? – sziszegte Louis, és vetett egy pillantást a többiekre.
-          Sose mondtam ilyet. – Visszafordulva elakadt a lélegzete, mert a szája majdnem összeért Harryével.
-          Lou, igyekezz! – csattant Zayn hangja, ami visszarángatta őket egy olyan világból, ahol gond nélkül csókolózhattak volna a nyilvánosság előtt.

Aztán Harry elhúzódott, Louis pedig elfoglalta a helyét, bár először a pálya másik fele felé indult, de végül csak felhangzott a sípszó.

Negyvenöt perccel később Louis szívesen összerogyott volna ott, ahol éppen állt, de Zayn szerencsére karon ragadta, és bevonszolta az öltözőbe. Még arra sem volt ereje, hogy megnézze, Harry ott van-e még, csak hagyta, hogy oda taszigálják, ahová akarják. Hála Zayn gondoskodásának, húsz perc múlva már lezuhanyozva, átöltözve csukták be maguk után az ajtót.
-          Nincs sok kedvem most még kutyagolni is – sóhajtott Louis.
-          Akkor nagy mázlid van – mondta Harry a terepjárójának támaszkodva. – Jöhet egy fuvar?
-          Kösz, majd máskor – intett Louis gyorsan. Más sem hiányzott neki most, mint hogy az előzőek után egy légtérben legyen Harryvel.
-          Pedig megbeszélhetnénk a holnapi felvételt.
-          Kitaláltál valamit? – érdeklődött Zayn.
-          Hát, úgy is mondhatjuk. Megnéztem, és elvileg jó idő lesz. A kocsiban mindent elmondok. – Louis persze nem ment volna bele a dologba, de amíg Zayn ott van velük, semmi baj nem történhet.

Aztán Harry valóban előadta a tervét, ami nem volt nagyszabású, mégis pont lefoglalta őket Zayn lakásáig.
-          Innen gyalog megyek.
-          Ugyan, Lou – nevetett Harry. – Csak nem félsz tőlem?
-          Nem.
-          Akkor engedd már, hogy elvigyelek. Ígérem, nem eszlek meg. – Mivel Zayn is csak biccentett, így Louis sóhajtva megadta magát. Visszacsatolta a biztonsági övet, Harry pedig indított. – Ne félj, kicsi Louis, egyben leszállítalak a barátnődnek.
-          Fogd be.
-          Mit mondtál?
-          Azt – kezdte lassan -, hogy fogd be a szádat.
-          Hát – kuncogott Harry -, pedig nem szoktad bánni, ha a számat használom. – Louis megremegett.
-          Most miért csinálod ezt? Te dobtál el magadtól, most meg folyamatos célzásokat teszel. Mégis mit vársz tőlem?
-          Elsősorban azt, hogy ne feküdj le azzal a ribanccal – morogta Harry, és éles kanyart véve betért egy zsákutcába.
-          Mi van? – kérdezte még Louis, aztán már csak azt vette észre, hogy Harry az ölében ül. – Mi a franc…
-          Mm, még mindig imádom az illatod.
-          Hazz…
-          Mondd!
-          Szállj le rólam. – Harry a szemébe nézett. Az ajka nedvesen csillogott, hiszen korábban Louis nyakát kóstolgatta.
-          Lou… ne haragudj. Teljesen kikészültem, mikor megtudtam, hogy az a csaj behálózott.
-          De hiszem elmondtam, miért járok vele!
-          Ettől függetlenül nem volt kellemes érzés – mormolta Harry, ahogy átfésülte a haját. – Mert ha a csaj elérte, hogy járj vele, akkor azt is elérheti, hogy megdöntsd.
-          Nos – kezdte Louis -, Eleanor kedves lány és igazán törődik velem. Még az is lehet, hogy mi…
-          Nincs olyan, hogy ti – mondta Harry, és erősen belemarkolt a másik hajába. – Olyan van, hogy mi.
-          Nem uralkodhatsz felettem.
-          Nem is akarok – ernyedt el Harry. – Sajnálom.
-          Megbocsátok, csak engedj kiszállni.
-          Biztosan ezt szeretnéd? – Pár pillanat csend.
-          Nem. Igazából azt szeretném, ha nem viselkedtél volna úgy velem, ahogy. Érted tettem az egészet, de nem vettél róla tudomást.
-          Louis – hajolt közelebb Harry, ami még mindig mély hatással volt a srác érzékeire. – Hadd bizonyítsak.
-          Mégis mit?
-          Hogy megérdemellek. – Apró csókot hintett Louis füle mögé, az arcára, az állára, a szája sarkába. – Adj még egy esélyt.

-          Minek keeeell – ásított nagyot Niall szombat reggel – ilyen korán kezdeni?
-          Hogy végezzünk, mire benépesül a park – magyarázta Julian. – Na, szedjétek össze magatokat, aztán nyomjuk. Harry! – A srác felkapta a fejét. – Tessék, ezzel a kamerával kell felvenned magad. Tudod, csak tátogni, ahogy szoktuk. Elénekled a részed, aztán jön Zayn, és így tovább. Mindenki a helyén? – fordult a stábhoz. – Akkor kezdjük.

Másfél óra alatt sikerült értékelhetőt alkotniuk, bár ehhez be kellett járniuk a várost, sőt, még a polgármesterhez is bekopogtak. Ez eredetileg nem volt a tervben, de Harryt nem lehetett leállítani, mikor bekopogott az ajtón. Szerencsére a férfi megértőnek bizonyult, és örült, hogy hozzájárulhat egy ilyen nemes ügyhöz. Julian azonban így sem volt megelégedve. Azt javasolta, vegyenek fel hozzá beltéri jeleneteket is.
-          És ezt hogy gondoltad? – tudakolta Harry, és hátradőlt a bokszban, amit lefoglaltak maguknak az ebédhez. Louis igyekezett másfelé nézni, ami nem ment könnyen, ugyanis egymással szemben ültek.
-          Valami személyes jelleg kellene bele – mondta Julian. – Jelenleg nincs ötletem, de majd hunyok egyet ebéd után.
-          És mi addig mit csináljunk? – kérdezte Liam.
-          Szabadfoglalkozás, diákok! A piroslámpás körzetbe azért ne menjetek, jó? Az már túl személyes lenne.

Hamarosan tovább kellett állniuk, mert egyre többet ismerték fel Harryt, valamint a múltkori fellépésüknek köszönhetően a többi srácot is. Mivel korábban Julian hozta el mindannyiukat a parkba, most vissza kellett sétálniuk a stúdióhoz. Beszélgetve és mókázva tették meg az utat, és Harry örült, hogy testőrök helyett ez alkalommal a barátai veszik körbe. Kifaggatta Zaynt a tanulmányairól, és azonnal rendelt is tőle egy képet.
-          Nem festek aktokat, Styles – röhögött Zayn.
-          Bámulhatom eleget magam a tévében, nem hiányzik, hogy a falról is én vigyorogjak.
-          Akkor? – Harry gondolatai elkalandoztak, és észre sem vette, hogy Louis-t nézi.
-          Nem tudom. Lepj meg.
-          Meglesz, haver.

Harry már épp azon volt, hogy felzárkózik Louis mellé, de egy barna hajzuhatag megakadályozta ebben.
-          Lou! – Eleanor a srác karjába vetette magát, Louis pedig felkapta, és megpördült vele. Harry a földre szegezte a tekintetét, és próbált mélyeket lélegezni.
-          Szia. Hiányoztál.
-          Te is nekem – mosolygott a lány. – Sziasztok, srácok. – A többiek mormoltak valamit. – Megvolt a próba?
-          Igen, mára végeztünk – felelte Louis felszabadultan, és összefűzte az ujjaikat. – Mit szólnál egy mozihoz?
-          Szuper!
-          Zayn – suttogta Harry. – Csinálj valamit.
-          Mi? Mire gondolsz?
-          Nem mehetnek el együtt. – Zayn egy tizedmásodperc alatt felfogta, miről lehet szó, és bólintott.
-          Perrie kapott négy mozijegyet ajándékba, gyertek velünk!
-          Oké – bólintott azonnal Eleanor. – Úgyis rég találkoztunk.
-          Nekem mindegy – vont vállat Louis, akinek nem igazán tetszett az ötlet, de nem adta meg Harrynek azt az elégtételt, hogy ellenkezik. – Mehetünk a kocsimmal – tette hozzá, mikor odaértek a stúdióhoz. – Útközben felvesszük Perrie-t.
-          Nekem jó – bólintott Zayn, aki titokban küldött egy üzenetet a barátnőjének, hogy szerezzen négy mozijegyet. Aztán megállt Liam és Niall mellett, és súgott nekik valamit.
-          Mehetünk? – érdeklődött Louis, aki nem akart tovább egy nyíltan búskomor Harry mellett maradni.
-          Naná. Legyetek jók! – intett Zayn tettetett vidámsággal, aztán Louis indított, és elhajtottak.

Harry szívesen megkérte volna Zaynt, hogy óránként tájékoztassa a helyzetről, de akkor már nagyon elkeseredettnek hatott volna. Épp el akart búcsúzni a srácoktól, mikor észrevette, hogy mindketten őt nézik.
-          Mi az? Lemaradtam valamiről?
-          Épp arról beszéltünk, hogy kicsit korán van még az iváshoz – kezdte Niall, mialatt Liam átkarolta Harryt.
-          Viszont vannak helyzetek, amiket csak így lehet átvészelni.

5 megjegyzés:

  1. Te atya ur isten.
    En
    En
    Imadlak
    Es
    Hozd
    Helyre!
    (Uj olvaso vagyok, nagyon varom a kovit!)
    Lexa xx

    VálaszTörlés
  2. Hát ez valami fantasztikus!!:DD Az eleje az nagyon mulis volt.Szinte láttam magam előtt,hogy Styles bevágja a durcát és hopp volt-nincs.:'DD
    Lou drágám..ezt még nagyon meg fogod bánni,igaz Ő utasított téged vissza,de bocsánatot kért...Jaj,kíváncsi vagyok mi sül ki ebből az egészből :33

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, hogy nem kommentelek minden részhez, de amint van időm, mindenképpen fogok. Tudnod kell, hogy nagyon imádom a sztorid és mindig olvasom! :)
    A részt illetően pedig kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből az Eleanoros szálból. Amúgy annyira megörvendtem a kocsis résznél, azt hittem, hogy sikerül kibékülniük, erre meg ..:D

    VálaszTörlés
  4. Szia:)

    Az előző részhez azért nem írtam, mert vártam a folytatást, hátha akkor megértem a mozgatórugót, amire alapozol, de sajna most sem sikerült..:(((

    Louis most tulajdonképpen mitől fordult ki magából? Mintha agyműtéten esett volna át, vagy komoly agytraumán---- nekem ez nagyon, de nagyon fura. Jöhetnek gondok, akármi, lehetnek félreértések, de azt nem hiszem el, hogy ok nélkül így kiforduljon magából, azt meg pláne, hogy Eleanor, aki konkrétan megzsarolta Louist, most miért beszélget úgy vele, mintha valódi lenne a kapcsolatuk? Szóval én teljesen össze vagyok zavarodva.... komolyan. :((( Visszaolvastam az előző részeket, de nem értem...lehet, hogy én vagyok a hülye..(dőt biztos!)
    Minden esetre kíváncsi vagyok a folytatásra, de nagyon...és csütörtök még messze van.

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok! :)

    Alexandra: köszönöm szépen, örülök, hogy ránk találtál. :)

    Petra: nos, a szerelmesek néha hülyeségeket csinálnak, nemde? :) Harry durcáját szerettem írni, és meglátjuk, mi sül majd ki belőle. :)

    Névtelen: semmi gond, örülök, ha olvastok, de nem vagyok telepata, honnan tudhatnám, hogy tetszik is? :) Köszönöm, hogy itt vagy! :)

    Becca: elhiszem, hogy összezavartalak. Viszont az emberek néha tényleg úgy viselkednek, mintha kifordultak volna önmagukból. Semmi sem fekete vagy fehér, és ezt Louis is tudja. Nem mondom azt, hogy hamarosan kiderül, mi miért történt, de remélem, majd tisztábban fogsz látni. :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena