7. fejezet: Feszültség
Harry és Julian remek tempóban
haladt a munkával. A srácnak tetszett a dal, és persze az is motiválta, hogy
sok pénzt gyűjthetnek a gyerekeknek. Épp közösen adták elő a refrént, mikor
nyílt az ajtó, és besorjázott rajta Liam, Niall és Zayn. Harry arca elkomorult.
-
Sziasztok. Hát Louis? – Vigyázott, hogy ne tűnjön
nagyon idegesnek.
-
Kapott egy hívást, de jön, amint tud – felelte Liam
diplomatikusan, majd Julianre mosolygott. – Helló, Julie!
-
Payne! Reméltem, hogy leszoktál erről.
-
Soha! Ez tartott életben.
-
Zayn, Niall, minden rendben? – Kezet fogtak.
-
Megnézhetjük a dalt? – kérdezte Niall.
-
Persze, azonnal indítom. – Ezalatt Harry magával húzta
Zaynt az egyik sarokba.
-
Hol van Louis? – kérdezte fojtott hangon.
-
Már mondtuk…
-
Ki hívta?
-
Harry…
-
Ki hívta?
-
Eleanor. – Ahogy arra számítani lehetett, Harry
kiakadt. – De ez még nem jelent semmit. Csak beszélgetnek.
-
Aha.
Harry ebben egyáltalán nem hitt,
sőt. Csak egyszer találkozott a lánnyal, de már akkor is látta, hogy teljesen
rá van gerjedve Louis-ra. A beszélgetés nála valószínűleg mindent jelent, csak
pont azt nem. A körmét rágva nyomkodta a mobilját, míg a másik három Julian
utasításait hallgatta. Aztán megpróbált bekapcsolódni a beszélgetésbe, és már
majdnem sikerült lenyugodnia, mikor pityegni kezdett a telefonja. Azt hitte,
üzenete jött, de aztán látta, hogy a twitter jelzett.
-
Mi a franc? – mordult fel Zayn a saját készülékét
nézve.
-
Ez nem lehet komoly, ugye? – suttogta Niall.
-
Nekem annak tűnik – mondta Liam. Harry közben végre
olvashatta, amit Louis posztolt.
Louis sosem feszegette a
sebességhatárt, most azonban még egy piros lámpán is majdnem áthajtott.
Kettesével szedte a lépcsőfokokat fölfelé, aztán lassított, mikor meglátta a
falnak támaszkodó Eleanort.
-
Alig tíz perc. Gyors voltál. – A srác szó nélkül
betuszkolta őt a lakásba, majd becsapta az ajtót. – Lou…
-
Mit akarsz?
-
Ne beszélj így velem, szépen kérlek.
-
Akkor mondd el, mit akarsz, mert nem érek rá – morogta
a srác, és karba fonta a kezét. – Nos?
-
Louis, én szeretlek – kezdte a lány. – És el kell
hinned, nem akarok ártani neked, de meg fogom tenni, ha rákényszerítesz.
-
És mégis hogy tudnál ártani nekem?
-
Tudom, hogy te és Harry együtt vagytok.
-
Nem igaz.
-
Tegnap este vele voltál a szállodában. – Louis arca
megnyúlt. – Nem ítéllek el, vagy ilyesmi. De Harry nem érdemel meg téged, én
viszont igen. Sokat küzdöttem érted, és nem fogom hagyni, hogy ezt csak úgy
eldobd.
Louis lerogyott a fotelba, és megdörzsölte
enyhén borostás állát.
-
Képes lennél tönkretenni Harry karrierjét?
-
Igen. Nekem ő semmit nem jelent.
-
És én sem? – pillantott rá Louis. – Ha őt bántod, engem
is bántasz. – Eleanor leült mellé.
-
Louis – motyogta. – Gondolj bele. A kapcsolatotokat
sosem fogjátok tudni felvállalni. Harry körül mindig lesznek nők, neki pedig
flörtölnie kell velük. Ha kitudódik, hogy meleg, a menedzsment ki fogja dobni, és ugyan úgy vége lesz a karrierjének. Együtt lesz veled, de örökké a
színpadról álmodik majd.
Louis a szeme elé tartotta a kezét,
és majdnem elsírta magát. Eleanor minden szava igaz volt, de ez nem jelentette
azt, hogy könnyű volt elfogadnia. Végül sóhajtott.
-
Oké. Legyen, ahogy akarod. – És közben összetört a
szíve.
Egy másik szív onnan pár
háztömbnyire szintén rendellenesen viselkedett. Harry előbb nem vett levegőt,
aztán mégis kénytelen volt, mikor elmosódott előtte a világ. Magán érezte a
három srác tekintetét, mialatt eltette a mobilját.
-
Na, akkor mára végeztünk? – fordult Julian felé.
-
Nos, ha Louis nem jön…
-
Nem, nem jön – vont vállat Harry. – Na, akkor én lépek.
-
Harry…
-
Zayn, hagyj – intett a srác. – Mondjátok meg neki, hogy
holnap pontosan jelenleg meg, különben csúszni fogunk. Cső.
Alig húsz perc múlva már a
szállodai szobájában volt, és kifosztotta a minibárt. A telefonja szinte
percenként rezgett, de egyik hívást sem fogadta. Most csak arra volt szüksége,
hogy leigya magát, és másnapra elfelejtse ezt a ballépést. Legurított egy
italt, majd összerezzent. Igen, talán azt hitte, szerelmes, de tévedni emberi
dolog. Volt már pár ballépése, és nem feküdtek le, tehát semmi komoly nem
történt…
-
A francba – motyogta, és a mellkasára szorította a
kezét. Miért fájt neki ennyire mégis? Alig töltöttek együtt pár napot, és
jobbára csak kézi- és szájmunkáztak…
Tudta, hogy a szülei elváltak, de
nem kérdezte Danről. Nem kérdezte, hogy vannak a testvérei. Nem vitte el
romantikus randira, moziba, vacsorára. Nem sétáltak a holdfényben, és…
-
Pokolba! – fakadt ki, és nekilátott a piálásnak.
Hajnal körül a fürdőben találta
magát a vécé mellett, és kiadott magából mindent, amit korábban elfogyasztott.
Már nem bírta úgy a piát, mint régen. Rosszul érezte magát testileg és lelkileg
egyaránt, pedig próbálta elhitetni magával, hogy cseppet sem érdekli Louis meg
a kis barátnője. Újra hánynia kellett…
Később kicsoszogott a konyhába,
hogy igyon egy pohár vizet, és végre az üzeneteit is megnézte. Elszoruló
torokkal vette tudomásul, hogy Louis nem is kereste. Zayn viszont próbálta
elhitetni vele, hogy nem úgy van, ahogy gondolja, de Harry mindet törölte,
aztán levetette magát az ágyra, és próbált aludni.
Louis egész éjjel fel-alá
rohangált; a bár pont aznap este volt tele, így két szót sem tudott váltani a
barátaival. Kivéve azt a részt, amikor bevallotta nekik, mit tett.
-
Ez az Eleanor nem semmi – csóválta a fejét Liam. –
Sosem értettem az ilyen csajokat.
-
Ja – bólintott Niall. – Pontosan tudja, hogy Lou ezek
után meg fogja vetni, mégis magához láncolja.
-
Nem tehetünk valamit? – mormolta Zayn. – Úgy értem, a
hangulat ezek után halálos lesz közöttük.
A srácok semmi megoldást nem
találtak zárásig, és úgy mentek haza, hogy egyikük sem beszélt Harryvel. Niall
próbálta vigasztalni Louis-t, de hasztalanul. A srác tudta, hogy amit tesz,
azzal Harrynek segít, bár valószínűleg nem ártott volna, ha előbb vele közli, és
csak utána írja ki a netre. Miért is nem ragaszkodott ehhez? Könnyebb volt
Eleanort hibáztatnia, de ő is félt attól, hogy Harryvel a nyilvánosság előtt
éljen.
Forgolódott pár órán keresztül,
végül kiült az erkélyre, és miközben elszívott egy cigit, megcsörgette Harryt.
Nem számított rá, hogy a srác felveszi, így elakadt a lélegzete, mikor
meghallotta a rekedt hangot.
-
Halló.
-
Szia! – Csend.
-
Louis, korán van.
Mit akarsz?
-
Azért járok vele, mert megzsarolt.
-
Aha. És?
-
Mit és? Kitálalt volna a médiának, nem érted?
-
De, értem. Csak
nem érdekel. – Louis nagyot nyelt.
-
Miattad teszem. Hogy a karriered…
-
Pontosan tudod,
hogy leszarom, ki mit gondol.
-
De folyton arra gondoltál volna.
-
Keress csak
kifogásokat, ha így jobb neked.
-
Hazz…
-
Holnap
találkozunk a stúdióban.
-
De…
-
Jó éjt.
Louis eldobta magától a telefont;
arcán könnyek csorogtak végig. Egyáltalán nem értette Harry reakcióját, hiszen
elmondta neki, mit miért tett. Meg is beszélték, hogy színészkedni fognak; ő
maga Eleanorral, Harry pedig lányokkal mutatkozott volna. A srác durván
kidörgölte a könnyeket a szeméből majd a hajába túrt. Tényleg szerette Harryt,
de a srác talán tévedett, mikor az érzéseiről beszélt. Szinte lehetetlennek
tűnt, hogy pár nap alatt ilyen mély érzéseik alakuljanak ki. Talán tévedtek, és
ez nem volt több futó kalandnál. Talán csak kipróbáltak valami újat, ami
mindkettejüknek kedvére volt, aztán léphettek is tovább. Louis úgy gondolta,
pontosan ezt kellene tennie, bár kevés volt rá az esély, hogy végre is tudja
hajtani.
Így, hogy többé-kevésbé tisztázott
mindent magában, kicsit jobban érezte magát, és képes volt aludni is egy
keveset. Niall keltette fél tízkor azzal, hogy tízre a stúdióban kell lenniük.
-
Nem akarlak megbántani – kezdte a konyhában -, de
ramatyul nézel ki. – Louis kuncogott.
-
Fáradt vagyok, de nem lesz bajom.
-
Biztos?
-
Persze. Na, gyere, még a végén megint elkésünk.
A stúdió recepciósa már felismerte
őket, így mehettek is tovább. Niall haladt elől, Louis pedig próbálta rendezni
a gondolatait és az arcvonásait, mégis kifejezetten nyugodtnak érezte magát,
mikor meglátta Harryt odabent. Ha ő ramatyul nézett ki, akkor a másik srác
állapotára nem is talált szavakat.
-
Louis! – mosolygott Julian, majd megölelte. – Ezer éve
nem láttalak. Hogy vagy?
-
Jól, kösz. És te? Hogy bírod nélkülünk?
-
Harry nagyon jó munkatárs, hisz tudod.
-
Tudom – felelte Louis, és odabiccentett a Zayn – Liam
párosnak. – Ez a hely semmit nem változott.
-
Így igaz, a ti hangotok viszont egészen más. Már csak a
te szólód hiányzik, és aztán megnézzük a többit.
-
Szuper. – Mielőtt azonban elkezdhették volna a munkát,
csengeni kezdett a falra szerelt telefon.
Julian felvette, majd hallgatott
egy keveset.
-
Valóban? Én nem ismerem. Aha. Oké, tartsa. – A vállához
tette a készüléket. – Louis, ismersz te egy bizonyos Eleanor Caldert? – Zayn
olyan gyorsan nézett Harryre, hogy beleszédült, de a srác nem adta jelét annak,
hogy érdekelné a dolog.
-
Igen – felelte Louis. – Ő a barátnőm. Miért?
-
Szeretne feljönni.
-
Óó, szuper – mosolygott Harry gúnyosan. – Úgyis rég
láttuk. Jöjjön csak! – Niall ijedt pillantást váltott Liammel.
-
Rendben. – Julian mormogott a kagylóba, mialatt Zayn
odasúgta Harrynek.
-
Mi a francot művelsz?
-
Figyelj, Malik – karolta át a srác, és egy oktávval sem
vitte lejjebb a hangját. –A szerelem egy nagyon fontos dolog. Neked magyarázom?
Te is akármikor elhozhatnád Perrie-t, mert szinte alig bírjátok egymás nélkül,
nem igaz? Hát milyen elvetemült emberek lennénk, ha elválasztanánk őket
egymástól? – És a végén Louis-ra mosolygott.
Eleanor rövidesen valóban
belibbent, és Louis hirtelen már nem ellenséget, hanem szövetségest látott
benne.
-
Szia, édes – karolta át, és futó csókot lehet az
arcára. – Nem is tudtam, hogy benézel.
-
Szereted a meglepetéseket, nem igaz? – bújt hozzá a
lány. Harry gyomra kavargott, de biztos csak a piálástól. – Ugye nem zavarok? –
Elsősorban Julianhoz intézte a kérdést.
-
Engem aztán nem. Mindig szívesen látom a srácok másik
felét. Foglalj helyet, mi meg akkor lássunk hozzá.
Szinte tapintani lehetett a
feszültséget, mialatt Louis a fülkében volt, Harry és a többiek meg odakint Eleanorral.
Harry karba fonta a kezét, amivel egyrészt lazának és nemtörődömnek akart tűnni
– sikerült neki, Louis szerint legalábbis -, másrészről így talán
megakadályozhatta a testét abban, hogy rávesse magát Eleanorra. Az este
meghányta – vetette a dolgokat magában, és arra jutott, hogy kell neki Louis.
És ha kell, harcolni fog érte.
Sokkal lassabban haladtak a közös
résszel, mint tervezték, bár ebből szerencsére nem volt túl sok. Julian
összemixelte a szólókat – Harry érezhetően jobban és többet énekelt, de ez
senkinek nem okozott gondot -, ami viszont mindenkinek feltűnt, az Zayn
kiemelkedő teljesítménye.
-
Ha a rajzolás nem jön be, hozzám bármikor jöhetsz!
-
Kösz haver, ezt jó tudni – nevetett Zayn. – Komolyan
mondom, zseniálisat alkottál. A népek imádni fogják.
-
Azt remélem is. – Hátradőlt a székben. – Volna valami
elképzelésetek a klippel kapcsolatban?
-
Igaz, hogy a felét itt, a felét Afrikában vennénk fel?
– érdeklődött Liam. Julian bólintott.
-
Paul terve az, hogy be kellene vonni a Ghánában élő
gyerekeket is, akkor ütősebb lesz a videó.
-
Erre akarja használni a gyerekeket? – kérdezte Louis
morogva. Látszott rajta, hogy felzaklatta magát, és Harry ilyenkor nagyon
szexinek találta. Egészen addig, amíg Eleanor a karjára nem fonta a kezét,
Louis pedig elfogadta az érintést.
-
Csak megismerkednétek azokkal, akiknek a pénzt
gyűjtitek – magyarázta Julian. – Boldogok lesznek, ha énekelhetnek és
táncolhatnak veletek.
-
Nem akarom sürgetni a dolgokat – kezdte Zayn -, de
szeretnénk rajta hamar túlesni. Tudod, suli…
-
Meló – tette hozzá Liam és Niall.
-
Turné – folytatta Harry.
-
Magánélet – fejezte be Louis. – Mivel Paul már
intézkedett, szerintem simán felvehetünk valamit ezen a hétvégén.
-
Persze, ha lenne téma – mondta Liam.
-
Nem kell ezt olyan komolyan venni – mondta Julian. –
Csak legyetek fiatalok és bohók. Bejárjátok Londont, és közben énekeltek. A
téma nem sokakat érdekelne, hiszen ti magatok lesztek a szenzáció. Az One
Direction újra együtt.
-
Meg tudjuk akadályozni, hogy képek szivárogjanak ki? –
érdeklődött Harry.
-
Ez szinte kizárt. Külső helyszínnél ezt nagyon nehéz
megakadályozni, de nem hiszem, hogy nagy probléma lesz belőle.
Julian ezek után eleresztette őket,
Louis pedig javasolta Eleanornak, hogy üljenek be valahová ebédelni.
-
Ez szuper ötlet! – kurjantotta Harry túlzott lelkesedéssel,
ahogy kisétált mögöttük az épületből. – Srácok, Lou mindenkit meghívott
kajálni! – Louis legszívesebben morgott volna dühében.
-
Szerintem nekünk van valami más dolgunk, nem? –
pislogott Niall.
-
De, de – bólogatott lelkesen Liam. – Sophie már vár
rám.
-
Nekem meg ööö, rajzolnom kell – vigyorodott el Zayn, és
hálát adott az égnek, hogy a művészetet mindig felhozhatja kifogásként.
-
Akkor marad az édeshármas – ütögette meg Harry a
kocsija tetejét.
-
Igazából kettesben mennénk – mondta Louis.
-
És akkor haljak éhen? Azt Elinor sem akarhatja.
-
Eleanor – mosolygott a lány. – És nagyon szívesen
ebédelünk veled. Szörnyű, amikor rá kell akaszkodnod a barátaidra, különben
egyedül maradnál. – Louis az ajkába harapott, hogy elrejtse a vigyorát,
miközben Harry szeme szikrákat szórt.
-
A te kocsiddal megyünk? – érdeklődött fesztelenül,
Harry pedig morogva bevágódott a volán mögé.
Ha lehet egyre jobban imádom. Teljesen feldobtad a vasárnap estémet, Annyira bírtam ezt a kis szukapiszkát a csajjal a végén. Tetszik, hogy Harry nem adja fel, nagyon, de nagyon drukkolok neki. Kíváncsi vagyok, mit tartogat a "szerelmeseknek". :)
VálaszTörlésFhu dögölj meg Eleanor.Jesszus csak én vagyok az az idióta aki imádja az ilyen szenvedős részeket? :$$ Nagyon nagyon tetszik *.* Nagyon ügyes vagy várom már a csütörtököt :)
VálaszTörlésPuszi :~ B xx
Sziasztok! :)
VálaszTörlésMese: én pedig téged imádlak, amiért írsz nekem. :) Örülök, hogy tetszett a jelenet, mert szerettem írni. :) Hamarosan kiderül, hogy alakul a dolog. :)
Névtelen: köszönöm, hogy írtál, a csaj pedig nekem sem a kedvencem. :) Nem, mi is szeretjük szenvedni látni a hőseinket! :) Örülök, hogy még mindig tetszik. :)