2014. szeptember 11., csütörtök

1. fejezet: Visszatérés



Megérkezett az Another World első fejezete. Annyit mondanék el róla, hogy ötvözni próbáltam a múltat is a jelent, mind a történtekben, mind a srácok kinézetében. Ez nem volt valami értelmes, sebaj, remélem, maga a fejezet jobban sikerült.:)

Kellemes olvasást!


1. fejezet: Visszatérés




-          Harry! Harry, ide!

Harry Styles bosszúsan sóhajtott, mikor azonban a fotósok felé fordult, már csupa mosoly volt az arca. Örömmel osztogatott autogramot vagy pózolt a rajongókkal, mert hiszen értük – miattuk – volt ott, ahol, a paparazzók faggatózásait azonban szívből utálta. Pláne, ha a kérdések a magánéletét firtatták, ami elég gyakran megesett.

  -          Harry, hogy van a barátnője?
  -          Jelenleg nincs barátnőm.
  -          Miért szakítottak?
  -          Sok fellépésen van, nagy a hajtás. Nem fér bele az időmbe egy lány. – Vagy egy fiú. Ezt persze nem tette hozzá; a menedzsere elég világosan megfogalmazta, mi lesz akkor, ha ez kitudódik.
  -          Nincs több kérdés – lépett közbe a biztonsági főnök, így Harry megkönnyebbülten ugrott be a turnébuszba.

Ledobta a fülesét az asztalra, ő maga pedig lerogyott a kanapéra, amely az utóbbi hónapokban a legjobb - és egyetlen – barátja lett. Mivel most már nem oszthatta meg a valódi érzéseit és gondolatait a világgal, magányában azt képzelte, hogy a tárgyak meghallgatják. Még csak húsz éves múlt, mégis néha legalább negyvennek érezte magát. A színpadon szeretett volna megöregedni, de nem gondolta volna, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.

Engedélyezett magának pár óra alvást, aztán nagy ásítások közepette átsétált a stúdióba. Az éjszaka folyamán a busz áthajtott fél Anglián, hogy reggel már az Island Records parkolójában álljon.
-          Megjött Harry! – visította egy asszisztens csaj, amint a srác belépett.
-          Sziasztok – intett gyorsan, majd eltávolodva a lánytól beügetett a felvevőfülkébe. – Melyik dallal kezdünk?
-          You and I?
-          Rendben. – Harry arra gondolt, milyen jó volna, ha ez megvalósulna.

Másnap kezdődött a hétvége, ami szerencsére még a menedzsment univerzumában is szabadnapnak számított, így Harry találkozhatott a családjával. Az anyja a kedvenc ételeit főzte, a nővére is hazalátogatott, valamint úgy tűnt, senki nem fogja megzavarni az idillt.
-          Fáradtnak tűnsz – jegyezte meg a nevelőapja.
-          Ez a melóval jár.
-          Azért tarthatsz néha szünetet, nem igaz?
-          Most nem tehetem meg, Robin. Tényleg fut a szekér, és most kell megalapoznom a karrierem.
-          Már van karriered, öcsi – mutatott rá Gemma. – Nem szeretnélek egyszer totál szétcseszve látni a tévében.
-          Olyan inspiráló vagy – húzta el a száját Harry.
-          Csak nem szeretnénk, ha bajod esne – nyugtatta meg az anyja.
Harry mindig örült annak, hogy a családja mögötte áll, de azt biztosan tudta, hogy az éneklést nem fogja abbahagyni.

Vasárnap késő délután ért vissza a lakásába, ami nem volt túl nagy, de minden igényét kielégítette. Csak egy társ hiányzott mellőle, de mégis ki viselte volna el a körülötte zajló felhajtást? Nos, talán valaki olyan, aki szintén híres. Harry beletúrt göndör fürtjeibe, közben visszaemlékezett arra az időszakra, amikor Taylor Swift volt a barátnője. Nos, az sem alakult a legjobban.

Összedobott magának pár szendvicset – mivel főzni még mindig nem tudott -, majd végignyúlt a díványon, és bekapcsolta a tévét. A zenecsatornán persze egy vele készített interjú ment éppen, amire oda sem nézett egészen addig, amíg be nem vágtak pár képet a régi bandájáról. Összevonta a szemöldökét és felült. Ott volt ő maga három évvel fiatalabb kiadásban, rövidebb hajjal, vidámabban, aztán ott volt a négy másik srác, akiket már csaknem elfelejtett. Most azonban, mikor végignézett azokon a vidám arcokon, hirtelen azt kívánta, bárcsak még mindig együtt lennének.

Az álom ki is söpörte a fejéből az emlékeket, hétfő reggel pedig már mehetett is a stúdióba felvenni az újabb dalokat. Aztán megkapta a következő fellépési időpontokat. Harry érdeklődve futotta át a papírt.
-          Három koncert egy héten belül? Ráadásul Londonban?
-          A felmérések szerint ott vagy a legnépszerűbb, és elkelt az összes jegy – magyarázta Paul, a srác pedig megértette, hogy erről nem nyithat vitát.

Egy héttel később már az egyik londoni szállodából osont ki egy kis kikapcsolódás reményében. A háromból már csak egy előadás volt hátra, de már alig bírta idegekkel, így arra gondolt, felkeresi az egyik kevésbé népszerű bárt, és elvegyül. A fejére húzta a kapucniját, hogy eltakarja göndör fürtjeit, ami a védjegyének számított, aztán belépett az ajtón, és letelepedett a pulthoz. Rendelt egy italt az unott csapostól, aki már túl volt a negyvenen, így valószínűleg nem ismerte fel. Talán kicsit túl eldugott bárt választott, mert alig volt vendég, de a tévében legalább focimeccs ment. Éppen megrendelt volna egy harmadik kört, mikor nyílt, majd csukódott az ajtó, és egy alak süvített el mellette.

-          Késtél – mordult fel a csapos, aki ezek szerint a tulaj is volt.
-          Sajnálom, fociedzésem volt.
-          Ugye tudod, hogy csak az apád miatt vagy még itt?
-          Ő nem az apám – sziszegte a srác, amit valószínűleg csak Harry hallott meg.
-          Inkább kezd el kiszolgálni a vendégeket.
-          Azt a nagyon sokat – szusszant a srác, majd áthajolt a pulton valamiért.

Harry csak úgy megszokásból végigstírölte, és meg kellett állapítana, hogy a srác teste igen formás, különösen a feneke és a combjai, amire második bőrként feszült a fekete farmer.
Mikor felé fordult, mindkettejüknek hallhatóan elakadt a lélegzete.
-          Harry!
-          Louis!
Már csak a tücsökciripelős zene hiányzott.

  -          Mit keresel itt? – kérdezte Louis, miközben letett Harry elé egy poharat. – Nem turnéznod kéne nagyban?
  -          Épp azt csinálom. Jelenleg itt van fellépésem. Meglep, hogy nem hallottál róla.
  -          Már nem követem figyelemmel a zeneipart – mondta Louis, Harry pedig kihallotta a hangjából a keserűséget.
  -          És a többiek? – kérdezte inkább – Hogy vannak?
  -          Jól – felelte a másik, ahogy letörölte a pultot. – Zayn művészetet tanul, és komoly kapcsolata van.
-          Mennyire komoly?
-          Hamarosan esküvő.
-          Zayn megnősül? – hitetlenkedett Harry. – Alig hiszem el!
-          Pedig – mosolyodott el Louis, és mintha hirtelen kisütött volna a bárban a nap. Harry legalábbis így érezte. – Liam is együtt van már egy ideje a csajával, Niall meg… hát, ő olyan, mint volt. – Rövid csönd lett.
-          És te? – kérdezte Harry. – Hogyhogy itt melózol?
-          Otthagytam a sulit, de kellett a pénz, szóval Dan benyomott ide.
-          Ki az a Dan?
-          Anya új pasija. – Harry eltátotta a száját.
-          Mi van?
-          Persze, te nem is tudod. A szüleim elváltak, miután… szóval három éve – korrigált gyorsan. – Daniel amúgy egész rendes, de pont nincs szükségem arra, hogy atyáskodjon felettem.
-          És még mindig focizol?
-          Igen, egy harmadosztályú csapatban – vont vállat. – Mondjuk egyre jobbak vagyunk, de ez nem elég ahhoz, hogy feljebb jussunk. – És megint eljutottak oda, ahol három éve tartottak: a pénz.

Mindannyian azért jelentkeztek a 2010-es X-faktor válogatójára, mert kitörést jelentett volna számukra abból a környezetből, melyben addig éltek. Ugyan egyikük családja sem volt annyira szegény, a srácok mégis új életet akartak kezdeni, s pénzt keresni azzal, amit szeretnek csinálni – az énekléssel. A műsorban már csapatként mutatták be őket, s egészen a döntőig meneteltek. Még a kiesésük után sem estek kétségbe, mert úgy tűnt, Simon Cowell felkarolja őket. Fél évig turnéztak a show-ban előadott dalaikkal, aztán 2011-ben a menedzsment bejelentette, hogy nem kíván tovább együtt dolgozni a csapattal.

Az One Direction megszűnt létezni, de volt egy lehetőség, amivel jelen lehettek a zeneiparban. Kiemelték Harry Stylest, s szólóénekest faragtak belőle.
Harrynek kezdetben állandó lelkiismeret-furdalása volt, hiszen nem akarta megbántani a srácokat, akik szinte a testvéreivé váltak. Aztán jött Paul, a menedzsere, aki meggyőzte arról, hogy a többiek is azt akarnák, hogy használja ki a lehetőségeit. Harry pedig kihasználta, így nyert egy karriert, de elvesztett négy barátot.

-          Mennem kell – mondta végül, úgy hajnali kettő körül.
-          Hát, örülök, hogy láttalak – mondta Louis.
-          Én is. Majd még…
-          Aha. Sok sikert.
-          Kösz. Neked is.
Akkora borravalót hagyott, amiből megvehető lett volna egy Rolex, és csak remélte, hogy Louis-nak lesz elég esze, és zsebre teszi. Az csak később jutott eszébe, hogy esetleg meghívhatta volna őket az esti koncertre, de nyilván kényelmetlenül érezték volna magukat.

-          Harry!
-          Ha? - nézett fel, és akkor rájött, hogy illene odafigyelnie a főpróbán.
-          Mi a fene van veled? – érdeklődött Paul. – Egy darabig nem lépsz fel Angliában, szóval kérlek szépen, tedd oda magad.
-          Igazad van – bólogatott Harry. – Igen, nagy durranás lesz. Éppen ezért most eszközölni fogok pár változtatást.

Délután fél négykor Harry kifizette a taxit, majd az utcára lépett. Nem óhajtott feltűnést kelteni ebben az időpontban, így hamar felszaladt az előtte magasodó panelház lépcsőjén. Egy idős hölgy épp akkor jött kifelé, Harry pedig megtartotta neki az ajtót.
-          Köszönöm, kedveském. – Végignézett rajta. – Itt laksz?
-          Louis Tomlinsonhoz jöttem.
-          Áh, igen. Rendes fiú. Kivéve amikor zenét hallgat. A mai fiataloknak egyszerűen nincs ízlése.
-          Egyetértek – mosolygott Harry. – Énekelni is szokott?
-          Én? Ahhoz talán egynél több fog kellene.
-          Úgy értem, Louis.
-          Nem. Mióta ismerem, nem hallottam énekelni. – Azzal elcsoszogott, Harry pedig vadul dobogó szívvel folytatta útját a harmadik emeletre.

Valószínűnek tartotta, hogy Louis alszik az esti műszak után, mégis bekopogott az ajtón. Még a folyosón sem volt ideje szétnézni, már meg is jelent Louis teljes életnagyságban, hiányos öltözékben.
-          Szia – mondta Louis, ami rávette Harryt, hogy elszakítsa pillantását arról a meztelen, csodás és tetovált mellkasról.
-          Cső. Zavarlak? – Most meg mitől lett ilyen rekedt a hangja?
-          Szunyálni indultam, de gyere csak. – Harry halvány mosollyal vette tudomásul, hogy Louis továbbra is rendetlen. – Baj van?
-          Igazából… mondjuk úgy, hogy szívességet akarok kérni.
-          Tőlem?
-          Tőletek. – Mivel Louis nem volt hülye, hamar kitalálta, miről lesz szó. Magára kapott egy pólót, így Harry már tudott a beszélgetésre is koncentrálni. – Hallgass meg, mielőtt lehurrogsz, oké? Csak egyetlen alkalomról lenne szó, mert egy darabig nem lépek fel itthon.
-          Világkörüli turné? – tudakolta Louis.
-          Igen. – Harry nagyot nyelt. – De ha ez nektek kellemetlen lenne, akkor ne haragudj. – Felállt a kanapéról, de a másik elkapta a karját.

-          Van róla halvány fogalmad, hogy min mentünk keresztül három éve? – kérdezte Louis szinte suttogva. Harry jobban érezte volna magát, ha kiabál.
-          Sajn…
-          Elhitették velünk, hogy van jövőnk a zeneiparban, aztán egyszer csak kidobtak, mint egy használt gatyát. Teljesen összetörtünk, tudod? Főleg Niall. – Louis nyelt egyet, Harry pedig majdnem átkarolta. – Ő kapta a legtöbb bántást már a műsor alatt is, és azt hitte… biztos volt benne, hogy nélküle a csapat simán folytathatta volna.
-          Ez baromság – dühöngött Harry.
-          Pontosan. Megmondtuk neki, hogy mind szarok voltunk, és nem érhettünk fel hozzád. Fogd be, mert ez az igazság. – Harry becsukta a száját. – Hónapokba telt, mire kihevertük, és te most ebbe akarsz visszarángatni, hogy nagyobb legyen a durranás, és sikeresebb legyél?
-          Nélkületek is elég sikeres vagyok, nem tűnt fel?
-          Pontosan erről van szó – mondta Louis. – Nincs ránk szükséged.
-          Arra nem gondoltál, hogy nem magam miatt csinálom? – csattant fel Harry. – Annyira beszartatok három éve, hogy azóta sem énekeltetek, ezt lefogadom.
-          Normális dolgokkal foglalkozunk – sziszegte Louis dühösen.
-          Féltek. Féltek újra színpadra állni és megmutatni a világnak, hogy nagy hiba volt leírni titeket.
-          Csak te nyalod a média seggét, Styles. Mi nem – morogta, és kitárta az ajtót.

-          Sok mindenre számítottam – kezdte a belépő Zayn Malik -, de Harry Stylesra a lakásodban, na, arra nem. – Harry gyorsan felmérte a másikat; magasabb lett, ápoltabb, és gazdagodott néhány tetoválással is, ezt leszámítva még mindig az a Zayn volt, aki a mentorházban éjfélig rajzolgatott egy füzetbe.
-          Styles most állt elő egy fantörpikus ötlettel – mosolygott gúnyosan Louis. – Szeretné, ha fellépnénk vele. – Harry arra számított, hogy Zayn is élből tiltakozni fog, de tévedett.
-          Ennyire hiányzunk, vagy mi? – kérdezte a srác.
-          Gondoltam, Londonnak nem lenne ellenére egy kis múltidézés – vont vállat Harry. – Szerettek minket együtt.
-          Jobban szeretnek téged egyedül.
-          Lou – karolta át Zayn, mire Harry keze észrevétlenül ökölbe szorult. – Ha a többiek benne lesznek, te is igent mondasz?
-          Úgyse lesznek benne. Pláne Niall.
-          Mi van velem? – csörtetett be a szőke hajú srác a nyitott ajtón. Aztán csak bámulta Harryt.
-          Mizu, Niall.
-          Mit akarsz? – tudakolta az.
-          Bandaegyesítést – morogta Louis. – Egyébként megbeszéltünk mára valamit? Csak mert nem rémlik, hogy bejelentettétek volna, hogy jöttök.
-          Liam még hiányzik – mutatott rá Zayn, mire persze nyomban meg is jelent az érintett, mint egy elbaltázott humoros filmben.

-          Te meg mit keresel itt? – támadta le Harryt. Liam haja rövidebb lett, már-már kopasznak volt mondható, a tekintete pedig megkeményedett.
-          Szia, Liam.
-          Ne beszélj úgy velem, mintha haverok lennénk, mert kurvára nem vagyunk azok. Minek jöttél?
-          Szeretném, ha fellépnétek velem.
-          Felejtsd el!
-          Szerintem tennünk kéne egy próbát – mondta Zayn. Niallen volt a sor, hogy nyilatkozzon.
-          Nekem mindegy. A többség dönt.
-          De te mit akarsz? – erősködött Harry. – Tovább bujdosnál, vagy megmutatnád azoknak a nagypofájú, magukat zeneszakértőnek nevező sznoboknak, hogy te igenis tudsz énekelni?
A szenvedélyes kifakadás után néhány pillanatig csend volt.
-          Jól van – sóhajtott Louis. – Legyen meg a te akaratod.

Ezek után rohamtempóban tették meg a stadionba vezető utat, aztán Harry továbbszaladt, hogy megkeresse a zenészeket. Persze nem titkolt célja volt ezzel az is, hogy a másik négy srác kapjon néhány percet egyedül.
-          Komolyan gondoljuk mi ezt? – tudakolta Liam. – Tényleg segítünk annak, aki hátba támadott?
-          Nem hiszem, hogy Harry tehetett róla – mondta Zayn.
-          Aha – bólintott Niall. – Nem tehet róla, hogy jó a hangja.
-          Mi viszont már évek óta nem énekeltünk, esetleg a zuhany alatt – mutatott rá Liam. – Be fogunk égni.
-          Ne legyél pesszimista, Payne – tért vissza hozzájuk Harry, kissé lihegve. A régi megszállott tűz égett a szemében, Louis ebből pedig ösztönösen tudta, hogy nem veri át őket.

Felsétáltak a színpadra, ami háromszor akkora volt, mint amin valaha énekeltek, és ahol már várták őket a stábtagok. Harry szerencsére nem találta meg Pault, és a srác csak remélte, hogy senki nem szól neki az esti kezdésig.
-          Na – csapta össze a tenyerét izgatottan. – Mit szeretnétek énekelni?
-          Még nem állítottad össze a listát? – csodálkozott Liam.
-          Nem sok időm volt rá. A koncert elvileg két órás, és…
-          Akkor nekünk elég egy óra – szólt közbe Zayn. – És fele-fele.
-          Oké, ez korrekt – bólintott Harry, ahogy előhalászott egy papírt a nadrágja zsebéből, ami Louis szerint perverzül szűk volt. – Gondolom, emlékszünk a népszerű dalokra, igaz?
-          You are so beautiful – zengte teátrálisan Zayn.
-          Óó, köszi, de tudom – legyintett Niall, és Harry nagy megkönnyebbülésére ismét úgy viccelődtek, mint régen.

Harry nem merte remélni, hogy minden gördülékenyen megy majd, a srácok mégis szuperül énekeltek, minden hangnemre és minden váltásra pontosan emlékeztek.
A stylist örömmel vetette rájuk magát, és fél órával kezdés előtt már elegánsan felöltözve, belőtt hajjal várakoztak Harry öltözőjében, mikor is berontott Paul, felbőszülten. Épp hogy tüzet nem eregetett az orrlyukain keresztül.

-          Styles, mégis mi folyik itt?! Hogy képzeled, hogy a megkérdezésem és az engedélyem nélkül változtatsz a dolgok menetén? Amit ezért kapsz, azt nem teszed zsebre!

Louis nagyon is jól emlékezett még a férfira, aki kirakta a szűrüket, és álmában sem gondolta volna, hogy Harry Paul háta mögött hívta meg őket. Felkészült arra, hogy megint el kell sunnyogniuk, de Harry közben felállt, aztán a férfi elé lépett.
-          Paul – kezdte higgadtan. – Az One Direction ma este fellép azon a színpadon, és hatalmas sikerünk lesz. Ha pedig ez nem tetszik, nyugodtan távozhatsz. Szerbusz.
-          Tudod te, hogy kivel beszélsz?
-          És te tudod, hogy kikkel beszélsz? – mutatott Harry maga mögé. – Mi vagyunk azok, akik eltartanak téged, a családod, sőt még a szeretődet is. – Paul összepréselte a száját. – Most pedig hagyj minket magunkra. Fel kell készülnünk.

Az ajtó csapódását követő csendben Harry a száját rágcsálva fordult meg.
-          Hát ez meg mi a franc volt? – kérdezte Zayn.
-          Három évvel ezelőtt kellett volna kiállnom mellettetek. Remélem, meg tudtok bocsátani.
Louis ránézett a barátaira, aztán Harryre, aki szinte remegett, úgy várta a válaszukat. Végül összeölelkeztek, így próbálva elűzni a feszültséget, hogy a színpadon minden flottul menjen.

Harry enyhe gyomorideggel nyomta le a saját részét. Az új, még készülő albumról is énekelt pár dalt, és természetesen a You and I volt a legnépszerűbb, ahogy az előre várható volt.

  -          Most pedig – kezdte a mikrofonba dobogó szívvel -, szeretném a színpadra szólítani a barátaimat. Zayn! – Mikor a srác előbukkant, páran sikítottak. – Liam! – Már tapsoltak is, kezdtek magukhoz térni. – Niall! – A szőke hatalmas tapsot kapott. – Louis! – A srác vigyorgott és integetett, Harry pedig, nem törődve a kamerákkal, egy pillanatra magához ölelte. Aztán felsorakoztak egymás mellé. – Mi vagyunk az One Direction!





-          Ezt el se hiszem! – vigyorgott Niall, és betermelt még egy pizzát.
-          Én sem – mondta Zayn. – Nem hittem volna, hogy ekkora sikerünk lesz.
-          Hát ja – bólintott Liam, majd Harryhez fordult. – Kösz, Styles.
-          Nincs mit, Payne. – Felnevettek.
-          Ez a búcsú méltó volt hozzánk – mondta Louis, aki Harry mellett ült, mint régen. A göndör hajú srác már el is felejtette, mennyire hiányzott neki a másik közelsége.
-          Mit szólnátok, ha…
-          Felejtsd el – szólt Zayn, ahogy odaintette a pincért.
-          Szó sem lehet róla – folytatta Niall.
-          Nincs az az Isten – mondta Liam.
-          És az a pénz? – kockáztatta meg Harry.
-          Az sincs, Styles – nevetett Louis. – Hidd el, nagyon jól megvagyunk így. Nem vágyunk a rivaldafénybe.
-          Ezt nehezen hiszem el, de rendben. Minden esetre a mai gázsitokért szépen megdolgoztatok. – Azonnal megindult a tortúra.
-          Nem a pénzért csináltuk!
-          Ebben biztos vagyok, Liam, de attól még megkapjátok. – Harry felvette az „erről-nem-nyitok-vitát” arckifejezést, így a srácok nem mertek neki ellent mondani.

Olyan jól érezték magukat együtt, hogy majdnem elfelejtkeztek a való világbeli életükről.
-          Bassza meg, én ma vizsgázom! – ugrott fel Zayn, majd kutatni kezdett a zsebében.
-          Hagyd, meghívtalak! – mosolygott rá Harry.
-          Kösz – mondta az kissé zavartan. – Az egyetemisták élete nem könnyű. Pláne, ha még csóró is vagy. Csá, majd összefutunk!
-          Hívj, ha végeztél! – kiáltott utána Louis.
-          Én meg melózom – ásított Liam.
-          Szintén – bólogatott Niall.
-          Sajnálom, srácok.
-          Ugyan már – nevetett Liam, s felkapta a bőrdzsekijét. – Ez volt a legjobb buli, amin az utóbbi időben voltam, szóval kösz. – És a kezét nyújtotta, amit Harry hálásan megrázott.

-          Nekem nem kell sietnem – jelentette be Louis, ahogy a két srác távozott.
-          Aha – motyogta Harry, miközben lekaparta a festéket az asztalról. – Találkozód se lesz, vagy…?
-          Nem, de te nyugodtan mehetsz, ha akarsz.
-          A gépem biztosan nem ma indul, úgyhogy ráérek.
-          Hol kezdesz? – érdeklődött Louis.
-          Fogalmam sincs. – Összenevettek. – Jó érzés volt újra egy csapat tagjaként állni a színpadon. Egyedül nem olyan jó buli.
-          Ettől függetlenül egész jól csinálod.
-          Honnan tudod? Azt mondtad, nem követed a híreket. – Louis hirtelen elpirult, amit Harry nagyon édesnek talált.
-          Oké, néha csekkolom, hogy éppen hol jársz, meg, hogy mit mondanak rólad a kritikusok. De ennyi.
-          És a magánéletem nem érdekel? – provokálta Harry.
-          Az a tapasztalatom, hogy arról úgysem írnak igazat – vont vállat Louis.
-          Próbálom elérni, hogy az igazsághoz tartsák magukat.
-          Azt akarod mondani, hogy Swift és te…
-          Nem volt komoly – szögezte le Harry. – A csaj rám volt kattanva, és egyikünknek sem ártott egy kis felhajtás.
-          Aha. – Louis köhögött. – Ezek szerint most nincs csajod?
-          Nincs senkim – hangsúlyozta Harry, bár aztán már rótta magát ezért. Mégis miért kéne a másik tudtára adnia, hogy a pasik is érdeklik? – Nem fér bele az időmbe.
-          Azt pont elhiszem – nevetett Louis. – Van kedved sétálni? A tulaj kezd morcos lenni.
-          Aha, menjünk. – Harry annyira elszokott már az olyan normális tevékenységektől, mint a séta a sötét utcán, hogy eleinte meg sem tudott szólalni. – Szóval a szüleid… külön folytatták?
-          Ühüm. Jobb nekik így.
-          És neked? Meg a tesóidnak?
-          Anyu boldog, és csak ez számít – felelte Louis, és megdörzsölte a csuklóját. Harry emlékezett, hogy a srác visel ott valamilyen tetoválást.

-          Te nem szeretnél boldog lenni? – kérdezte hirtelen.
-          Hogy jön ez most ide?
-          Csak érdekel – vont vállat Harry.
-          Nocsak, a nagy Harry Styles érdeklődni kezdett a pórnép gondjai iránt? – gúnyolódott Louis. – Különben sincs hozzá túl sok közöd.
-          Most mi bajod?
-          Tudni akarod? – pördült meg Louis. – Remekül megvoltunk, amíg fel nem bukkantál. Elkönyveltük magunkban, hogy nem tudunk énekelni, és kész, erre te most újra belerángattál minket.
-          Kereken közöltétek, hogy nem akarjátok folytatni.
-          De bogarat ültettél a fülükbe – dühöngött Louis, Harrynek pedig egyetlen szó jutott róla eszébe: szexi.
-          Semmit nem fogok erőltetni.
-          Harry, te ezt nem érted – sóhajtott a srác.
-          Akkor magyarázd el – kérte. – Mert őszintén nem értem, miért jelentene gondot, ha velem jönnétek. Turnéznom mindenképpen kell, és a múlt este bizonyította, hogy még mindig jók vagyunk együtt. Komolyan mondom, hogy sokat fejlődtetek, és…
-          Erre nem veszel rá, Styles – morogta Louis, majd zsebre vágta a kezét, és elindult előre az egyre világosodó utcán. Harry követte, mert úgy érezte, ha elengedi a srácot – és a pillanatot -, azt bánni fogja.

-          Lou – sóhajtott nagyot, aztán hátrasöpörte a haját, ami már olyan hosszú volt, hogy sállal kellett hátrafognia, ha nem akarta, hogy örökké a szemébe lógjon. Később feltűnt neki, hogy a másik srác követte a mozdulatot. – Csak gondold meg.
-          Csak hagyj békén.
-          Azt nem. – Louis úgy tett, mintha meg sem hallotta volna.
-          Menj szépen vissza a csillogó-villogó, szipi-szupi életedbe, bulizz sokat, döntsd meg a csajokat, engem… minket meg felejts el, oké? Na, csá.

De Harry Styles nem szokta meg, hogy csak úgy faképnél hagyják, így maga felé fordította Louis-t, kezébe fogta az arcát, majd ráhajolt az ajkaira, amikről órákig álmodozott.

14 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a történeted, ilyennel még nem találkoztam, és hihetetlenül megfogott. És nagyon örülök, hogy ilyen hosszú részt hoztál.:D

    VálaszTörlés
  2. Kedves Névtelen, nagyon köszönöm, örülök, hogy ennyi alapján is tetszik.:) Ez valóban elég hosszú rész lett, nem tudom, a többi hogy alakul, de várlak vissza.:)

    VálaszTörlés
  3. Úristen! Már most IMÁDOM. Egyszerűen imádom. :D Hamar hozd a következőt! :3

    VálaszTörlés
  4. Tyűűűűha!!! Nagyon, nagyon tetszett. És eszméletlenül megleptél, hogy az első rész végén Harry meg akarja csókolni Louist... mondd, hogy nem kell sokat várnom a folytatásra, mert attól nagyon, nagyon ideges leszek!!
    köszönöm, hogy ilyen hosszú részt hoztál, komolyan, minden sorát élveztem.
    A karakterek is nagyon tetszenek, és két olyan pillanat volt, amikor a gyomrom megrándult, és ez jelzi számomra, ha valami nagyon eltalál egy könyvben...
    Úgyhogy sok sikert, én itt leszek, és VÁROK....

    xxxBecca
    ( a szervusz b-vel maradt benne a szövegben;)...)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik, kíváncsi vagyok mik fognak történni a továbbiakban! :) Izgatottan várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
  6. Mary Anne: nagyon köszönöm, örülök, hogy már az első fejezet alapján kedveled a történetet!:):)

    Becca: öröm nekem, hogy Neked, mint hivatásos Larry írónak tetszik az, amit csinálok. Nem mondom azt, hogy mindenhol jól kaptam el a srácokat, de igyekszem. Köszönöm, hogy szóltál, de a Szerbusz is helyes:)

    Dreamy Girl: köszönöm, örülök, hogy tetszik! Mindenkit várok vissza a folytatásra is.:)

    VálaszTörlés
  7. Drága Valerin,
    Imádom ezt a történetet. Sosem olvastam még olyan magyar fanfictiont ami E/3-ban íródott és nem tartalmaz hibát. Le a kalappal előtted. Megfogtál. A történet szála, konkrétan ilyet még én sem olvastam, ami külön tetszik. Remélem hamarosan hozod a következőt!:)♥
    Millió puszi; MellieBoo*

    VálaszTörlés
  8. Kedves Boo! Nagyon szépen köszönöm, roppantul örülök a soraidnak!:) Nem egészen így terveztem az elején, de ez lett belőle. A hibákra mindig nagyon odafigyelek, mert tudom, hogy le tud vonni a történet értékéből. Köszönöm, hogy írtál, várlak vissza!:)

    VálaszTörlés
  9. Szia :D Nagyon tetszett ez az első rész, és érdekesnek találom a történet alapját is. :D Minden sora élvezhető, a karakterek szépen kidolgozottak, egyszóval tökéletes történet. Imádtam, hogy hosszú volt, és sok minden történt az első részben. A végén az a csók uhhh:D Puszi xxx
    Ui.: gazdagodsz egy feliratkozóval!

    VálaszTörlés
  10. Kedves Zsuzsa, köszöntelek közöttünk! Nagyon örülök, hogy tetszett. Ritkán vannak olyan fejezeteim, amiben nem történik semmi, a hosszúság azonban változó, de próbálom ehhez tartani magam. Köszönöm szépen a véleményt, és várlak vissza!:)

    VálaszTörlés
  11. Hát ez perf, imádom, nem találkoztam még ilyen bloggal. Feliratkozni nem tudok mert nincs fiókom, de nagyon várom már a kövit, látom holnap már jön is:D Remek írónő vagy, olyan mintha egy külföldi blog lenne és fordítanád, nagyon jó!!:)

    VálaszTörlés
  12. Szia! Nagyon örülök, hogy tetszik, annak pedig külön, hogy fiók nélkül is írtál nekem. Szerintem a végére nyugodtan odabiggyesztheted a neved, és akkor később tudni fogom, ki vagy! Még egyszer köszönöm szépen, és holnap délután pontban ötkor várunk vissza.:):)

    VálaszTörlés
  13. Szia! :) Hú az előszóból nem gondoltam volna, hogy ez egy ilyen jó történet lesz! Nagyon felcsigáztál. Látszik, hogy saját történet és nem másolt! Nagyon jó! Ilyennel tényleg nem találkoztam még és szerintem nem is fogok! És itt abba hagyni bűn!!! És ilyen sokáig nem hozni részt még nagyobb bűn, sőt nyugodtan kijelenthetem, hogy már kínzás! Nagyon várom a kövi részt, kíváncsi vagyok Louis reakciójára, szerintem először leállítja majd és ideges lesz rá, de aztán beadja a derekát (legalábbis nagyon remélem), és ha beadja a derekát akkor biztos újra össze áll a csapat, de inkább nem foltatom, mert helyetted még a végén megírom itt a kommentben a történetet! :D Szóval gyorsan hozd a kövit most már, mert MEGHALSZ (és nem viccelek xd)!! :D KÖVIT! KÖVIT! KÖVIT!
    Sok sikert, puszi: Viki :) :*
    Ui.: Bocsi a hosszú kommentért, de fel kell készülnöd, hogy be nem áll a szám, ez esetben a kezem, és minden részhez kommentet írok majd, és elersztem a magam és csak úgy dőlni fog belőlem a szó! :D

    VálaszTörlés
  14. Kedves Viktória! Nagyon örültem a szép hosszú véleményednek, ne mondj le erről a jó szokásodról!:):) Örülök, hogy tetszik, és ezt még csak nem is érzem függővégnek. Fogsz te engem még ennél is jobban utálni, hidd el.:) A halálos fenyegetéseket ne lődd el már az elején!:):) Sajnos csak heti egy részt tudok biztosítani, de ez fix!:) Örülök a lelkesedésednek, remélem, ez a továbbiakban is megmarad. Találkozzunk ma délután ötkor.:) Köszönöm a véleményt.:):)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.

© Another World (Larry Stylinson), AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena